A brit kormány kezdeményezésére 2003-ban indult meg az Every Child Matters gyermekvédelmi és iskolai, valamint szociális esélyegyenlőségi program kidolgozása. A program Anglia és Wales területén minden gyermekre, sőt 19 (fogyatékkal élők esetében 24) éves korig minden fiatal felnőttre kiterjedt. Az alapelvek a gyermekvédelmet és az egészségügyet érintő várakozások mellett az iskolai létet, sőt ennek révén a gazdasági és társadalmi jólét elérésének lehetővé tételét is megcélozták.

Legyél egészséges!

Legyél biztonságban!

Érezd jól magad a tanulás közben és fejlődj általa!

Érd el a gazdasági jólétet!

Legyél fontos tagja a társadalomnak!

Persze aki látott már közelről fejlesztési felhívást vagy koncepciót, az aligha látja elemi erejűnek a megfogalmazást; fontos viszont, hogy az öt pont stílustól függetlenül jól mutatja a koncepció komplexitásra törekvését. Az alapként tételezett és egyébként egymással is összefüggésben lévő egészségre és biztonságra épülhet a sikeres iskolai életút, ezt mindet feltételezi azután a gazdasági értelemben vett jólét, valamint a társadalmi beilleszkedés.

Ösztöndíjjal külföldre menni jó – hogy egy közhellyel indítsunk. Más ország, más környezet, új barátok, kapcsolatok, buli, és persze esetleg új tanárok, új ismeretek, javuló nyelvtudás. A külföldi résztanulmány az önéletrajzban is jól fest, magas presztízsértékkel bír. A számok mindezek ellenére azt mutatják, hogy csak a hallgatók kis része kapcsolódik be a mobilitási programokba – a helyzet az Európai Unió országaiban sem más, a hallgatói mobilitási arányszámok itt is elmaradnak a várakozásoktól.

Mobilitás a számok tükrében

A 2013-ban felvett EUROSTUDENT V felmérés adatai azt jelzik, hogy a külföldi tanulmányokat végzett magyar hallgatók 74%-a valamilyen EU-s ösztöndíjprogramban vett részt. Mobilitást célzó magyar állami ösztöndíjjal, egyéb ösztöndíjjal (lásd lentebb) 14%-uk, teljesen egyénileg szervezett módon pedig 12% folytatott külföldi tanulmányokat.

Ép testben ép lélek – tartja a mondás, de vajon megfordítva is érvényes a kijelentés? Más szóval, létezhet ép test ép lélek nélkül? Az egészséges életmódra nevelés, mindenekelőtt a fiatalok egészségnevelése az Európai Unióban, így hazánkban is központi kérdése az egészségügyi, oktatásügyi, illetve ifjúságügyi diskurzusnak, fontos eleme az adott területeket érintő fejlesztéseknek. De mit érthetünk egészséges életmód, egészséges életmódra nevelés alatt?

Egészség és egészségnevelés

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az egészség nem egyenlő a betegség hiányával, hanem a testi, a lelki és a szociális jóllét állapota. Olyan tevékeny folyamat, amely eszközt jelent a célok eléréséhez. Kiteljesedéséről azonban csak abban az esetben beszélhetünk, ha az egyén családhoz, különböző közösségekhez tartozik, társadalmilag integrálódik, képes alkalmazkodni a folyamatosan változó terhelésekhez, vagyis összhangban van a biológiai, fizikai, lelki és társadalmi lehetőségeivel. Az egészségnevelésnek nincs egységes definíciója. Az egészségnevelés ugyanakkor „tudatosan létrehozott tanulási lehetőségek összessége, melyek segítik az egyént és a közösséget egészségük előmozdításában tudásuk bővítésével, életmódjuk, magatartásuk alakításával”.

A szakemberek egyöntetű véleménye, hogy a köznevelésen belüli egészségfejlesztési feladatokat egyértelműen komplexen, holisztikus módon kell megközelíteni. Az egyes részterületek (a mentális egészségtől a megfelelő táplálkozásig) csak együttesen, egységben kezelve közelíthetők meg, csak ettől a megközelítéstől lehet sikereket várni. Az egészségnevelés túlmutat az oktatás-nevelés általánosan értelmezett határain; annak során számos, a jelenlegi nevelési gyakorlatban nem, vagy alig érintett területet előtérbe kell helyezni – ilyen lehet például a szülő-gyerek problémakör, a családon belüli viszonyok kérdése, a konfliktuskezelés, a döntéshozatal és a felelősségvállalás, de a testi egészségnevelés részeként az egészséges táplálkozás, a szexuális viselkedés, vagy éppen a saját testkép problematikája is. Ami biztos, hogy a fiatalok megélt problémáira kell reflektálni, és a folyamat során maximálisan figyelembe kell venni az egyes korcsoportok, sőt ezeken belül akár az egyes egyének eltérő élethelyzeteiből fakadó differenciált igényeit is.

A napokban járt le a jelentkezési határidő a felsőoktatásba. A jelentkezések összesítése után mindenki értesülhet majd a jelentkezők létszámáról, az egyes képzések, képzési területek népszerűségi rangsoráról – igaz, ezeket még várhatóan jelentősen meg fogják változtatni a most induló sorrendmódosítási, hiánypótlási eljárások. A felvételi eljárás szabályozása az utóbbi időszakban csaknem minden évben változott. A bejutáshoz szükséges minimum ponthatár többször is megemelkedett, egyes szakokon eltörölték, majd központilag meghatározott (jellemzően igen magas) bekerülési ponthatárhoz kötötték az ösztöndíjas képzést. Ezek a változások értelemszerűen érintették a felvételizőket is, jogos tehát azt feltételeznünk, hogy alakulásuk hatással volt a jelentkezések volumenére, valamint az egyes képzési területek és szakok választására is.

Az idei év ismét hozott változásokat. A központilag meghatározott, az állami ösztöndíj feltételeként szabott, elérendő ponthatárt több szakon is módosították. (A változásokról itt és itt is lehet olvasni.) Addig is, amíg a legfrissebb felvételi statisztikákat tartalmazó hivatalos adatok megjelennek, idézzük fel néhány pontban, mi történt az elmúlt években, hogyan alakult a felsőoktatási jelentkezések volumene, és mik voltak azok a főbb tényezők, amelyek a nagyobb változások hátterében húzódhattak. 

Fenntarthatóság, környezettudatosság, természetvédelem – nemcsak divatos hívószavak ezek, hanem olyan alapértékek, amelyek a köznevelés hangsúlyos elemei, meghatározzák az óvodai, iskolai munkát. A környezet, a társadalom, a gazdaság és a kultúra összefonódását, együtt és egymás mellett élését meg lehet próbálni könyvből tanítani, lehet dokumentumfilmeket, képeket vetíteni, hanganyagokat lejátszani a tanteremben, de a gyerekek akkor fogják megérteni ezt a bonyolult kapcsolathálót, ha saját, reflektált tapasztalatot szereznek róla. Az élményalapú tanítás-tanulás egyik formája az erdei iskola. És bár ez a műfaj éppen komoly nehézségekkel küzd, számos jó, minősített helyszínen szerezhetnek ismeretet a diákok.7

Cél: környezettudatos felnőttet nevelni

A fenntarthatóság, a környezettudatosság a kiemelt fejlesztési területek között szerepel a Nemzeti alaptantervben:

„A felnövekvő nemzedéknek ismernie és becsülnie kell az életformák gazdag változatosságát a természetben és a kultúrában. Meg kell tanulnia, hogy az erőforrásokat tudatosan, takarékosan és felelősségteljesen, megújulási képességükre tekintettel használja. Cél, hogy a természet és a környezet ismeretén és szeretetén alapuló környezetkímélő, értékvédő, a fenntarthatóság mellett elkötelezett magatartás váljék meghatározóvá a tanulók számára. Az intézménynek fel kell készítenie őket a környezettel kapcsolatos állampolgári kötelességek és jogok gyakorlására. Törekedni kell arra, hogy a tanulók megismerjék azokat a gazdasági és társadalmi folyamatokat, amelyek változásokat, válságokat idézhetnek elő, továbbá kapcsolódjanak be közvetlen és tágabb környezetük értékeinek, sokszínűségének megőrzésébe, gyarapításába.”

A Nat alapján is látszik, hogy a fenntarthatóság szellemében zajló oktatás, a környezettudatosság nem alakítható ki csupán a tanteremben. Sem a tankönyvek, sem a technika, de még egy kiváló pedagógus sem képes pótolni azokat a tapasztalatokat, amelyeket a természetben lehet megszerezni. És ennek egyik szervezett formája az erdei iskola.

Február 15-ig lehet jelentkezni a szeptemberben induló felsőfokú képzésekre. A 2016-os általános felvételi eljárásban alapképzésben nyolc felsőoktatási intézmény 33 távoktatásos képzést hirdetett meg. Felsőoktatási szakképzésben két főiskola indít összesen 11 képzést. A mesterképzésben mindössze egy lehetőséget találnak az érdeklődők a Felvi keresőjében. Távoktatási rendszerű osztatlan mesterképzés egy sincs. Döntő többségében  gazdasági, műszaki és informatikai szakok közül lehet választani. De azért a társadalomtudományi, sőt, a bölcsész képzések is megjelentek a felsőoktatás e-learning alapú távoktatási kínálatban. Kezdő lépések vagy csak bátortalan kísérlet?

Napjaink változásai

A nem hagyományos tudásközvetítés szerepe világszerte megnőtt. Igaz, keresi a helyét mindenhol. Ma már nemzetközi szinten, így Európában is tapasztalatok gazdag tárházáról lehet beszélni – Magyarországról ez még nem mondható el –, bár a folyamatot jelentős kudarcok is kísérik. Ennek ellenére a távoktatás egyre népszerűbb a fejlettebb országokban. Az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) gondolata és gyakorlata is egyre inkább áthatja ezeket a társadalmakat. A technika által támogatott tudásátadás néhány előnye kézenfekvőnek tűnhet. A kurzusok bárhonnan elérhetők, rugalmasak, tematikailag sokszínűek, módszertanilag pedig alkalmazkodnak a ma emberének előzetes tudásához, igényeihez és lehetőségeihez. És oktatási keretei sok esetben gazdaságosabban kiépíthetők (lehetnek), mint a hagyományos keretek. A ’90-es évek óta egyre nagyobb szerep jut az infokommunikációs technológiáknak (IKT) a tanítás-tanulás eszköztárában, mind oktatói, mind hallgatói oldalról.

A diplomás pályakövetésnek sok éves hagyománya van már a külföldi országokban, Magyarországon 2010 óta működik a Diplomás Pályakövető Rendszer (DPR). A módszerek országonként eltérhetnek egymástól, de közös bennük, hogy mindenhol a felsőoktatás és a munkaerőpiac igényeit akarják közelebb hozni egymáshoz. Ez pedig jól felfogott érdeke nemcsak az egyes országoknak, de az Európai Uniónak is. A legfrissebb magyarországi felmérés szerint a frissdiplomás férfiak átlagosan 55 ezer forinttal keresnek többet a nőknél, és a frissdiplomások több mint negyede tervez külföldi munkát.    

Cégek és frissdiplomások

A legkülönbözőbb munkáltatóktól lehet hallani, hogy elégedetlenek a felsőoktatásból kikerülő frissdiplomások szakmai tudásával. Az elméleti felkészültségükkel rendszerint nincs gondjuk, de a gyakorlati tudásukat hiányosnak találják. Általános tapasztalat az is, hogy a frissdiplomások nehezen kapcsolják össze a megszerzett elméleti ismereteiket a gyakorlati munkavégzéssel. A foglalkoztatók továbbá komoly hiányosságokat tapasztalnak a nyelvtudás terén is. A fentiek miatt egyre többen gondolják úgy, hogy a főiskoláknak, egyetemeknek lépniük kell, és olyan fiatalokat kellene útjukra bocsátaniuk, akiknek a tudása legalább közelít a piaci elvárásokhoz.

Az érettséginek kettős szerepe van: egyrészt szimbolikusan is lezárja a gyerekkort, „tudásban érettnek” nyilvánítja a sikeres vizsgázókat, másrészt felvételiként szolgál a felsőfokú tanulmányokhoz. A jelentkezési határidő a május-júniusi vizsgaidőszak esetén 2016. február 15. A középiskolák végzős diákjainak most kell eldönteniük, mely tárgyakból tesznek emelt szinten érettségit. Néhány érdekességet gyűjtöttünk össze az érettségi rendszerről.

230 éve érettségiztek először

Az osztályozáshoz hasonlóan a vizsgáztatás is több évszázados múltra tekint vissza. A mai értelemben vett, szimbolikus jelentőségű érettségi vizsgát először Poroszországban tartottak 1788-ban. Franciaországban 1808-tól, a Napóleon által létrehozott iskolatípusban is hasonló módon adtak számot a középfokú tanulmányaik végére érők a társadalomtudományok terén megszerzett tudásukról; majd ezt a fajta számonkérést 1821-ben a természettudományokra is kiterjesztették. 1830-ban – ugyancsak Franciaországban – megtartották az első írásbeli érettségi vizsgát is.

Nagyon sokan jól teljesítenek reál tárgyakból és tehetségesek is. De többségük még véletlenül sem gondolkodik a STEM pályákban. Természettudomány, technológia, műszaki szakmák, matematika? Hiányoznak a nők e területekről és a kapcsolódó felsőoktatási szakokról. Nem csak a fiúknak, de a gazdaságnak is. Egyes becslések szerint a különféle informatikai területekre már nem is tíz-, hanem húszezer főt vár a piac, messze a legjobb kezdőfizetéseket nyújtva. A világ sok részén éppen napjainkban zajlik a 21. század nagy paradigmaváltása, többek között az oktatásban is. Ha a jövőt nézzük, STEM-ben karriert csinálni akár rövid távon is nyerő lehet. Csak ki kell tekinteni a dobozból, megérezni, miről szól a kor, és informálódni. De királynői út nincs, még akkor sem, ha a diplomások többsége ma már itthon is nő. Már csak néhány hét, és lejár a felvételi jelentkezések leadási határideje.

Egyes szakmákban, tudományterületeken és felsőoktatási képzésekben a nők tradicionálisan alulreprezentáltak. Ezek az angol betűszóval STEM területek (Science, Technology, Engineering and Mathematics – tudomány, technológia, műszaki tudományok és matematika). Szerencsére ez a szó ma már itthon is kellőképpen ismert, bár magyar elnevezése még keresi végleges formáját. Egyre több kutatás bizonyítja, hogy ha rendszerszinten vizsgáljuk a dolgokat, a STEM az országok versenyképességének egyik meghatározó eleme. A nők pedig egy-egy társadalom népességének fele. És az oktatás a kapocs a kettő között. Mielőtt megvizsgálnánk a nők szerepét, lehetőségeit ezeknek a férfiasnak vélt pályákon, érdemes áttekinteni a kapcsolat első felét. Vagyis azt, hogy miért lett a 2010-es évekre ennyire fontos a STEM Európában és itthon.

Alig ért le a bejgli és a sonkatekercs, a nyolcadikos diákok – és néhányan a negyedikesek, hatodikosok közül – máris kemény versenyre készülnek. Azoknak a gyerekeknek ugyanis, akik szeptemberben olyan középiskolában szeretnék folytatni tanulmányaikat, amelyekbe felvételivel lehet csak bekerülni, január 16-án kell megírniuk a központi írásbelit. Közel 410 iskolába kötelező a felvételi. A végső eredményeket április 26-án tudják majd meg a diákok. 

Igazságosabb lett 

A mai központi középiskolai felvételit a 2008/2009-es tanévben vezették be. Korábban az iskolák maguk állíthatták össze a feladatsorokat, így a felvételiző gyerekek, akár 10-12, akár 14 évesen mérettettek meg, intézményenként más-más teszteket írtak, és felvételi vizsgáról felvételi vizsgára jártak. Ez a gyakorlat nemcsak több stresszt okozott a kamaszoknak, de az esélyek kiegyenlítését sem szolgálta. Az iskolák ugyanis a maguk által szervezett felvételijükhöz gyakran saját, fizetős előkészítőket is hirdettek – és így a hátrányos helyzetű gyerekek esélyei tovább romlottak. A szóbeli felvételin ráadásul nem feltétlenül a diákok kompetenciáira, tudására (voltak) kíváncsiak a felvételiztetők, hanem sokszor a családi hátterére.