A budapesti Szinyei gimnázium csoportja hazafelé tartott egy franciaországi sítáborból, amikor január 21-ére virradó éjjel tragikus balesetet szenvedtek Verona közelében. A buszuk kigyulladt, 16-an meghaltak, több mint húszan megsérültek. A buszon több mint ötvenen voltak, többségük 14-18 éves diák. Ez volt az elmúlt 18 év legsúlyosabb magyar buszbalesete.
A baleset körül számos kérdés tisztázatlan, a hatóságok még nem tudtak egyértelmű választ adni arra sem, mi okozta a tragédiát. De a kirándulás körülményeit is vizsgálják. Röviden összefoglaltuk, milyen szabályozások vonatkoznak az iskolai kirándulásokra.
Síszünet vagy iskolai síelés?
A tanév rendjéről szóló EMMI rendelet szabályozza a szüneteket, de a rendelet lehetővé teszi, hogy az iskolák a tanév rendjében foglaltaktól eltérő időpontban is adhassanak ki szünetet, valamint módosíthassák a szünetek kezdő és befejező napját, ha a heti pihenőnapon tartott (általában szombati) tanítási nappal megteremtik az ehhez szükséges feltételeket. Így lehet például az, hogy egyes iskolákban korábban kezdődik a nyári szünet, máshol picit hosszabb a tavaszi szünet, vagy síszünet címen az iskola minden diákja nyer egy hosszú hétvégét.
A sítáborokat azonban általában tanítási időben szervezik. Ez jogilag azt jelenti, hogy nincs iskolai szünet, és csak a sítáborban résztvevő csoportot mentik fel az iskolába járás alól. Ilyen esetben a házirendben foglaltak szerint igazolható a síelő gyerekek távolmaradása: vagy a szülők igazolják, vagy az igazgató engedélyezi.
Iskolai vagy magánszervezés
A kirándulások lehetnek hivatalos iskolai rendezések vagy magánszervezések. A Szinyei gimnázium sítáboráról egyelőre nem tudni, melyik kategóriába esik. A köznevelési rendszerre vonatkozó szabályok csak akkor vonatkoznak a Szinyei sítáborára, ha az hivatalos iskolai rendezés volt. Ha így volt, akkor a tanulmányi kirándulásra és az iskolai balesetre vonatkozó jogszabályok érvényesek a tragédiára.
Mit jelent ez?
A tanulmányi kirándulás az úgynevezett „egyéb foglalkozások” közé tartozik, mint ahogy a napközi vagy a szakkör is. A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló rendelet alapján az iskola házirendjében kell megállapítani a tanórai és egyéb foglalkozások, így például egy hivatalos sítábor idejét.
Ha a pedagógiai program részeként szervezett, hivatalos iskolai kirándulásról van szó, akkor a diákok felügyeletét biztosítania kell az iskolának. A szabályozás szerint „a pedagógus kötelessége különösen, hogy a gyermek testi-lelki egészségének fejlesztése és megóvása érdekében tegyen meg minden lehetséges erőfeszítést: felvilágosítással, a munka- és balesetvédelmi előírások betartásával és betartatásával, a veszélyhelyzetek feltárásával és elhárításával, a szülő – és szükség esetén más szakemberek – bevonásával”.
Balesetek az iskola felügyelete alatt
A Nemzeti köznevelési törvény (Nkt.) fogalmazza meg, mi minősül tanuló- és gyermekbalesetnek: „minden olyan baleset, amely a gyermeket, a tanulót az alatt az idő alatt vagy tevékenység során éri, amikor a nevelési-oktatási intézmény vagy a gyakorlati képzés folytatójának felügyelete alatt áll, ide értve az intézményen kívüli gyakorlati képzés során bekövetkezett balesetet is”.
20/2012. EMMI rendelet:
65. A nevelési-oktatási intézmény baleset-megelőzési tevékenysége, a tanuló- és gyermekbalesetek jelentési kötelezettsége (részletek)
168 § (3) A nevelési-oktatási intézményekben
b) a tanórai és az egyéb foglalkozások során a nevelési-oktatási intézmény sajátosságaira figyelemmel ki kell alakítani a tanulókban a biztonságos intézményi környezet megteremtésének készségét, át kell adni a baleset-megelőzési ismereteket a főbb közúti közlekedési balesetek, a mérgezés, fulladás veszélyei, az égés, az áramütés, valamint az esés témakörében,
169 § (1) A nevelési-oktatási intézmény kivizsgálja és nyilvántartja a tanuló- és gyermekbaleseteket, teljesíti az előírt bejelentési kötelezettséget.
(2) A nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel járó tanuló- és gyermekbaleseteket haladéktalanul ki kell vizsgálni. Ennek során fel kell tárni a kiváltó és a közreható személyi, tárgyi és szervezési okokat. Ezeket a baleseteket az oktatásért felelős miniszter által vezetett, a minisztérium üzemeltetésében lévő elektronikus jegyzőkönyvvezető rendszer segítségével kell nyilvántartani, vagy ha erre rendkívüli esemény miatt átmenetileg nincs lehetőség, jegyzőkönyvet kell felvenni. (…)
(4) Amennyiben a baleset súlyosnak minősül, akkor azt a nevelési-oktatási intézmény a rendelkezésre álló adatok közlésével - telefonon, e-mailen, telefaxon vagy személyesen - azonnal bejelenti az intézmény fenntartójának. A súlyos baleset kivizsgálásába legalább középfokú munkavédelmi szakképesítéssel rendelkező személyt kell bevonni.
(5) Súlyos az a tanuló- és gyermekbaleset, amely
a) a sérült halálát (halálos baleset az a baleset is, amelynek bekövetkezésétől számított kilencven napon belül a sérült orvosi szakvélemény szerint a balesettel összefüggésben életét vesztette),
b) valamely érzékszerv (érzékelőképesség) elvesztését vagy jelentős mértékű károsodását,
c) a gyermek, tanuló orvosi vélemény szerint életveszélyes sérülését, egészségkárosodását,
d) a gyermek, tanuló súlyos csonkulását (hüvelykujj vagy kéz, láb két vagy több ujja nagyobb részének elvesztése, továbbá ennél súlyosabb esetek),
e) a beszélőképesség elvesztését vagy feltűnő eltorzulását, a tanuló bénulását, vagy agyi károsodását okozza. (…)
(8) A megyeszékhely szerinti járási hivatal az egyházi, magán és nemzetiségi önkormányzati intézményfenntartótól, a tankerületi központ a nevelési-oktatási intézménytől érkezett, nem elektronikus úton kitöltött baleseti jegyzőkönyvet a naptári félévet követő hónap utolsó napjáig megküldi az oktatásért felelős minisztérium részére.
(9) A nevelési-oktatási intézménynek lehetővé kell tenni az óvodaszék, az iskolaszék, a kollégiumi szék, ezek hiányában a szülői szervezet, közösség és az iskolai diákönkormányzat képviselője részvételét a tanuló- és gyermekbaleset kivizsgálásában.
(10) Minden tanuló- és gyermekbalesetet követően meg kell tenni a szükséges intézkedést a hasonló esetek megelőzésére.
Az indokolt szigor a kirándulások végét jelentheti
A rövid összefoglalóból, idézett jogszabályokból is jól látszik, hogy szigorú szabályozások vonatkoznak már most is a tanulmányi kirándulásokra, amelyek a pedagógusoktól extra nevelői, oktatói energiát, papírmunkát igényelnek. Nagyon fontos, hogy az iskolák minden szabályt betartsanak a kirándulások szervezése során, vagyis egyértelműen jelezniük kell, hogy milyen típusú kirándulás lesz (hivatalos iskolai vagy magánszervezés), hogy hivatalosan ki is engedélyezi a gyerekek távollétét (a szülő vagy az igazgató). Körültekintően kell eljárniuk az utazás módjának, eszközének, idejének meghatározásával, alapelvárás feléjük az is, hogy nézzenek utána adott esetben a szóba jöhető buszos cégek megbízhatóságának.
És nyilvánvalóan minden ilyen helyzetben intézkedési kényszerben van a hatóság, mert a kompetens kormányzás látszatát akkor kelti a mindenkori kormányzat, ha gyors döntést hoz, ha határozott lépést tesz. A döntésre pedig hatalmas hatása van a közvéleménynek. Magyarország most gyászol, félő, hogy az ország lelkiállapota miatt a kelleténél jobban szigorítani fogják az iskolai kirándulások, egyéb foglalkozások szabályozását, továbbá hogy a vélt és/vagy valós felelősöket keményen elszámoltatják.
A szigorú fellépés indokolt volna? Természetesen. Azonban fontos mérlegelni azt is, mit veszíthet a köznevelés: az iskolai kirándulások komoly munka- és lelki terhet rónak a pedagógusokra és a szülőkre, mindenki tisztában van a lehetséges veszélyekkel, mégis vállalják a kockázatot a gyerekek testi-lelki fejlődésének érdekében. A pedagógus munkaidején túl szervez, részt vesz, a szülő megteremti az anyagi feltételeket, és mindketten vállalják azt a stresszt, amit egy gyerek iránti felelősség, aggodalom jelent. A valószínűsíthető szigorítások, esetleges meghurcolások hatására csökkenhet a tanulmányi kirándulások, iskolai egyéb foglalkozások száma, ami hosszú távon a gyerekek érdekeit sértheti. A közös tanulmányi kirándulások ugyanis erősítik a közösségét, a szocializációt, a közös élmények során a gyerekek értékes tudást, tapasztalatot szereznek. Már manapság is egyre kevesebb közös élményt nyújtó iskolai programot szerveznek, különösen igaz ez a középiskolákra. Komoly veszteség lenne, ha az iskolai kirándulások száma csökkenne.
