Tízperc Iskolablog Érdekességek az oktatásról

"Minden gyermek számít"

Egy kísérlet és annak tanulságai

 

A brit kormány kezdeményezésére 2003-ban indult meg az Every Child Matters gyermekvédelmi és iskolai, valamint szociális esélyegyenlőségi program kidolgozása. A program Anglia és Wales területén minden gyermekre, sőt 19 (fogyatékkal élők esetében 24) éves korig minden fiatal felnőttre kiterjedt. Az alapelvek a gyermekvédelmet és az egészségügyet érintő várakozások mellett az iskolai létet, sőt ennek révén a gazdasági és társadalmi jólét elérésének lehetővé tételét is megcélozták.

 welfare.jpg 

 

Legyél egészséges!

Legyél biztonságban!

Érezd jól magad a tanulás közben és fejlődj általa!

Érd el a gazdasági jólétet!

Legyél fontos tagja a társadalomnak!

Persze aki látott már közelről fejlesztési felhívást vagy koncepciót, az aligha látja elemi erejűnek a megfogalmazást; fontos viszont, hogy az öt pont stílustól függetlenül jól mutatja a koncepció komplexitásra törekvését. Az alapként tételezett és egyébként egymással is összefüggésben lévő egészségre és biztonságra épülhet a sikeres iskolai életút, ezt mindet feltételezi azután a gazdasági értelemben vett jólét, valamint a társadalmi beilleszkedés.

 

03_08.jpg

 

Az öt pontot a program koncepciója értelmében minden olyan szakembernek szem előtt kellett tartania, aki gyermekekkel kerül kapcsolatba – legyen védőnő (Angliában health visitor), nevelő, tanár, szociális munkás, kórházi és más egészségügyi dolgozó, önkéntes segítő vagy éppen a rendőrség vagy más hatóság alkalmazottja. Ennek az öt pontnak a konzekvens érvényre juttatása együttesen biztosíthatja csak a gyermekek életesélyeinek kedvező alakulását, vagy egyszerűbben fogalmazva azt, hogy csakugyan „minden gyermek számítson”.

A legfontosabb feladat ezen túlmenően az egyes szakintézmények által megszerzett információk adatvédelmi szempontból biztonságos, ám mégis hatékony megosztása volt a gyermekkel kapcsolatban lévő más szereplőkkel. A kórházi dolgozó által regisztrált probléma jusson el az iskolához, az önkéntes segítő által megismert tényeket ismerje meg a szociális munkás, és nem utolsó sorban az esetleges hatósági beavatkozást igénylő esetek kerüljenek az illetékes hatóság látókörébe. Mint még látni fogjuk, a rendszer gyenge pontjának ez az elem bizonyult.

 

A program meghirdetésének közvetlen előzménye egy tragikus eset, a nyolcéves, londoni lakhelyű kislány, Victoria Climbié sorozatos, hosszan tartó bántalmazás és elhanyagolás után bekövetkezett halála. Bár több önálló szervezet, egészségügyi intézmény, segítő szolgálat is tudott a kislány sérüléseiről és rossz egészségi állapotáról, a rendszerek egymásmellettisége miatt maga az eset mégis rejtve maradt. A bántalmazásról információkhoz jutó intézmények nem kommunikáltak egymással, nem kezdeményeztek intézkedéseket. A borzasztó kínokat átélt kislány végül többszervi elégtelenség, hipotermia és alultápláltság következtében hunyt el. Az eset hatalmas politikai vihart kavart, és rámutatott az egyes szakszervek közötti együttműködés hiányából, a kaotikus szabályozásból fakadó súlyos problémákra.

 

Az iskolák helye a rendszerben, kapcsolatuk a többi szereplővel

Hogyan kapcsolódtak ehhez a rendszerhez az iskolák? Az iskola, mint arra számos tanulmány, szakember is rámutatott, a gyermekek és serdülők egyik elsődleges szocializációs tere. A gyermekek kis túlzással több időt töltenek el tanáraikkal, mint szüleikkel, a kortárscsoport hatása is óriási, az iskolának és a gyermekekkel/serdülőkkel foglalkozó tanárnak tehát a fenti módon értelmezett gyermekvédelem és esélyteremtés szempontjából kiemelkedő szerepe van.

Az Every Child Matters rendszer ennek megfelelően a rendszer fontos elemeként tekintett az iskolákra és a pedagógusokra – lényegében öt fő szakember-csoportot céloz meg: az egészségügyi intézményekben dolgozókat, a védőnőket, a szociális munkásokat, a segítő szervezetek egyéb dolgozóit, valamint a tanárokat.

Egy, a programhoz kapcsolódóan felvett, az iskolák külső kapcsolatrendszerét vizsgáló kérdőíves felmérésből kiderült, hogy az kifejezetten széles körű. Rendszeres a kapcsolat az egészségügyi, a szociális intézményekkel, a hatóságokkal, kevésbé rendszeres a kulturális intézményekkel, a közlekedési szervekkel és vállalatokkal, illetve – és ez azért elég érdekes – a családokkal. A kapcsolat minősége viszont csak az egészségüggyel és a hatósággal volt jó; az angliai iskolák vezetői a szociális intézményekkel és a családokkal való kapcsolatokat jellemzően közepesnek vagy rossznak értékelték.

Fontos különbség látszott az alap- és a középfokú iskolák között is. A középfokú iskolákat lényegesen erősebb kapcsolatrendszer fűzte a rendőrséghez, a közlekedési szervekhez és a kulturális intézményekhez, míg az alapfokú iskolák az egészségüggyel építettek ki szorosabb együttműködést.

A felmérés alapján a projekt fő célkitűzéseinek egyike lett az oktatási intézmények kapcsolatának javítása a szociális szektorral, valamint a családok bevonása az intézmény életébe, a kapcsolatok erősítése, illetve javítása.

 

A „szűk keresztmetszet” – az adatok és információk tárolása

A fő bevonandó szakember-csoportok a „szemlélet” érvényesítésének feladatán túl gyakorlati segítséget is kaptak az információk megosztásához, illetve másik oldalról az információkhoz való hozzájutáshoz. Az információk tárolása egy online adatbázisban, az ECM Contact Point nevű rendszerében történt, amely minden angliai és wales-i gyermek alapvető adatait tartalmazta születésétől a 18. életévének betöltéséig, tanulási nehézségekkel küzdők és egykori gondozottak esetében – személyes beleegyezésük mellett – 25 éves korig. A Contact Point elképzelésében és működtetésében tökéletesen láthatjuk a jó háttérötlet és szándék – rossz és irreleváns megvalósítás együttesét.

Nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy egy ilyen érzékeny tartalmú adatbázis komoly adatvédelmi és más aggályokat vethet fel. A Contact Pointtal szemben felhozott legfőbb kritika az adatkezelés biztonságosságát, illetve jogszerűségét érintette. Kérdésként merült fel, hogy van-e joga az államnak ilyen mértékben belelátni a családok és a gyermekek magánéletébe. Az orvos-beteg kapcsolatban is komoly problémaként merült fel az esetlegesen érzékeny adatok továbbítási kötelezettsége – itt értelemszerűen nem a bántalmazásból vagy elhanyagolásból fakadó sérülésekre kell gondolni, amiket az egészségügyi szakszemélyzet a rendőrségnek volt köteles jelenteni.

A szociális és gyermekvédelmi szakemberek aligha megalapozatlan félelme az volt, hogy a szociális hátrányok rögzítése, vagy a családban előforduló bűnözők nyilvántartása egyfajta önbeteljesítő jóslatként negatívan hat majd az érintett gyermekek megítélésére. Sokan összességében is az „általános kormányzati figyelem” növekedésétől tartottak.

Komoly kritika volt az adatbázissal kapcsolatban a kivételek kezelése – a politikusok, egyéb szabályok mentén megállapított „hírességek” gyermekeinek adatai nem kerültek az adatbázisba – a jogvédők szerint ez sértette az egyenlő elbírálás elvét. Az aggodalmak nem voltak ok nélküliek – egy 2006-os hivatalos jelentés szerint egy hónap alatt több tízezer kísérlet történt illetéktelen hozzáférésre.

A legsúlyosabb érv az adatbázis ellen mégis az volt, hogy a nyilvántartásból és megfigyelésből még nem következik a gyermekek megvédésének képessége.

 

A kísérlet pozitív hozadéka

Az Every Child Matters program a maga teljességében nem tudott célt érni – 2010-ben működését felfüggesztették. Fontos hozadéka volt viszont, hogy ráirányította a figyelmet az egyes társadalmi rétegek, csoportok között kialakuló óriási szociális szakadékra, és ebből következően az elsősorban a szociálisan hátrányos helyzetben lévő gyermekek mindennapjait érintő súlyos problémákra – a családon belüli bántalmazásra, az elhanyagolásra, a kortárs erőszakra, a szomszédsági környezet hatásaira. Rámutatott arra, hogy a szociális problémák, a családon belüli problémák súlyos iskolai lemaradásokhoz is vezetnek. Az iskolák szerepét kiterjesztette, hiszen feladatukká tette a gyermekek/diákok környezetének megismerését, az iskolai teljesítmény esetleges változásai mögött a külső környezeti hatások keresését is.

Két héttel ezelőtti írásunkban mi is az iskolai egészségfejlesztés testi és lelki összetevőivel, az egészségnevelés komplexitásának és fontosságának kérdéskörével foglalkoztunk. Kiemeltünk komoly rizikófaktorokat, mint például a kortárs és/vagy internetes erőszak, a mentális problémák, lelki betegségek, a testképzavar, az addikció – annak bármely megjelenési formája. A poszt kifejezetten az iskolai fejlesztő tevékenység aspektusait járta körül, de alighanem érezhető, hogy ez a komplex jelenségkör nem értelmezhető kizárólag az iskola, az iskoláskor keretein belül. A testi-lelki egészség megalapozása nem indulhat az iskolában, még kevésbé az iskoláskorban.

A család, a családi viszonyok szerepéből egyenesen következik, hogy magának a testi-lelki egészségre, annak megőrzésére irányuló prevenciónak már a koragyermekkorban (egyes megközelítések szerint egészen a prenatális korszakban) meg kell kezdődnie. A prenatális korszakban vagy a koragyermekkorban a gyermek körül zajló folyamatok befolyással vannak az egészségi állapotra (mind testi, mind mentális értelemben), az ekkor elszenvedett sérülések pedig értelemszerűen az iskoláskorban is éreztetik hatásukat – elsősorban a fentiekben is kiemelt konkrét rizikófaktorok vonatkozásában, de ezekkel összefüggésben értelemszerűen az iskolai teljesítményt, előmenetelt érintően is. Innen már csak egy kis lépés, hogy megállapítsuk: a koragyermekkori intervenciós rendszer működése, teljesítménye és az iskolai egészségnevelő, egészségfejlesztő tevékenység, „rendszer” között rendkívül komoly kapcsolat van, a két rendszert lényegében nem is lehet egymástól függetlenül értelmezni.

 

Fogalomtár

Koragyermekkori intervenció: A korai intervenciós, fejlesztő programok célja a sérült, fogyatékos kisgyermeket nevelő, vagy szociálisan hátrányos helyzetű családok segítése; az intervenció általában valamilyen fejlődési rendellenességre, betegségre, fogyatékosságra irányul, valamilyen, az optimális ütemű fejlődéstől való lemaradást céloz. A probléma súlyossága mentén való elhatárolása mellett a beavatkozás jellege is meghatározó: a) egészségügyi; b) pedagógiai, nevelési célzatú; c) szociális intervenció. Természetesen ezek együttesen, egymással párhozamosan futó tevékenységek, az intervenció tehát egy komplex, ágazatközi együttműködést feltételező folyamat.

 

Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!

 

Kövessen bennünket a facebookon is!

 

Következő témánk: Március 15. az iskolában

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tizperciskola.blog.hu/api/trackback/id/tr538450752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása