Tízperc Iskolablog Érdekességek az oktatásról

Távoktatás, e-learning, felsőoktatás

Valóság lesz vagy marad utópia?


e-learning_foto.jpg

Február 15-ig lehet jelentkezni a szeptemberben induló felsőfokú képzésekre. A 2016-os általános felvételi eljárásban alapképzésben nyolc felsőoktatási intézmény 33 távoktatásos képzést hirdetett meg. Felsőoktatási szakképzésben két főiskola indít összesen 11 képzést. A mesterképzésben mindössze egy lehetőséget találnak az érdeklődők a Felvi keresőjében. Távoktatási rendszerű osztatlan mesterképzés egy sincs. Döntő többségében  gazdasági, műszaki és informatikai szakok közül lehet választani. De azért a társadalomtudományi, sőt, a bölcsész képzések is megjelentek a felsőoktatás e-learning alapú távoktatási kínálatban. Kezdő lépések vagy csak bátortalan kísérlet?

Napjaink változásai

A nem hagyományos tudásközvetítés szerepe világszerte megnőtt. Igaz, keresi a helyét mindenhol. Ma már nemzetközi szinten, így Európában is tapasztalatok gazdag tárházáról lehet beszélni – Magyarországról ez még nem mondható el –, bár a folyamatot jelentős kudarcok is kísérik. Ennek ellenére a távoktatás egyre népszerűbb a fejlettebb országokban. Az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) gondolata és gyakorlata is egyre inkább áthatja ezeket a társadalmakat. A technika által támogatott tudásátadás néhány előnye kézenfekvőnek tűnhet. A kurzusok bárhonnan elérhetők, rugalmasak, tematikailag sokszínűek, módszertanilag pedig alkalmazkodnak a ma emberének előzetes tudásához, igényeihez és lehetőségeihez. És oktatási keretei sok esetben gazdaságosabban kiépíthetők (lehetnek), mint a hagyományos keretek. A ’90-es évek óta egyre nagyobb szerep jut az infokommunikációs technológiáknak (IKT) a tanítás-tanulás eszköztárában, mind oktatói, mind hallgatói oldalról.

Fiatalok, idősek, fejlődés

A fiatalabb nemzedékek számára ma már természetesek a dinamikus kommunikációs formák. Életük meghatározó részévé vált az interaktivitás, valamint az egyre magasabb színvonalú multimédiás tartalmak napi szintű „fogyasztása”. Az IKT-fejlődés sebessége pedig korábban elképzelhetetlennek tartott tempóban gyorsul. Radikálisan nő (ennek minden rossz oldalával együtt) az elérhető információk mennyisége, ugyanakkor mind magasabb szintre kerül ezek minősége, tartalmilag és a megjelenés szempontjából is. Ezzel párhuzamosan az idősebb nemzedékek részéről is egyre erősödik az igény a rugalmas és atipikus tanulási lehetőségek iránt. Elsősorban munkaerő-piaci pozícióik megtartása hívja elő az érdeklődést, és ez eredményezi e korosztályok mind tömegesebb részvételét az oktatásban. És ez így együtt akár új utakat is nyithatna az oktatási szférában. Különös tekintettel arra, hogy az Európai Unió célként tűzte ki, és támogatja is a lifelong learning, ezen belül az e-learning elterjedésének folyamatát, hogy a közösségnek – a globális versenyt nem figyelmen kívül hagyva – minél több képzett és/vagy diplomás, a változásokhoz alkalmazkodni tudó állampolgára legyen.

Összességében elmondható, hogy maga a távoktatás, ezen belül az IKT-támogatott e-learning alapú távoktatás a problémák ellenére is mindinkább teret hódít. Cégek, multinacionális nagyvállalatok, nyelviskolák esetében, valamint a felnőtt- és pedagógusképzésben is egyre gyakoribb és egyre természetesebb oktatási formaként van jelen.

Fő okai:

  • a gazdaságosság,
  • a hozzáférhetőség,
  • a rugalmas időbeosztás,
  • az egyéni tanulási autonómia és felelősség,
  • az egyszerűsödő oktatásirányítási folyamatok,
  • a hozzáférhető  szabad szoftverek,
  • a professzianizálódó, de testre szabható tartalomkezelő és tanulásszervező rendszerek.

De mi a helyzet a hazai felsőoktatásban?

Itthon kevéssé elterjedt

Nemzetközi összehasonlításban talán kijelenthető, hogy Magyarországon a felsőoktatási távoktatásos, ezen belül az e-learning alapú képzések még nem igazán elterjedtek, kevéssé ismertek, valamint az intézmények is kis hangsúlyt fektetnek a „bevésésre”, a marketingre. Nem csoda, hogy e lehetőséget viszonylag kevesen is választják, bár feltételezhető, hogy hazánk is követni fogja a nemzetközi trendeket. Egyelőre még tanár és diák részéről egyaránt tapintható az ódzkodás, aminek számos oka lehet. Részben a munkaerőpiac, amely (ma még) leárazza az így szerzett diplomát. Talán kevés a jól képzett oktató, illetve kevés a jól kidolgozott tananyag is. Az oktatók közül sokan maguk sem tartják egyenértékűnek az így megszerzett tudást a klasszikus keretek között megszerzett tudással. A leendő hallgatók (a módszer, a keretek ismeretlensége és el nem ismertsége miatt) egyrészt félhetnek az újtól. Másfelől részükről is érzékelhető a távolságtartással vegyes lenézés, hiszen – félreértve ennek az atipikus tanulási formának a nehézségeit és követelményeit – afféle könnyen elvégezhető „büfé szakokként” dekódolják ezeket a diplomaszerzési lehetőségeket.

02_02_1.jpg

Néhány alapfogalom

A fogalmak is sokszor összekeverednek. Ennek részben az az oka, hogy a távoktatásnak nincs egyféle helyes módszertana, az alkalmazott technikák is kevertek, ráadásul a technológia fejlődésével szinte garantált a folyamatos változás. Az eltérések a hangsúlyoknál keresendők. Mégis érdemes áttekinteni néhány alapvető fogalmat – a sok közül. Mi tehát a távoktatás? E képzési rendszer hogyan viszonyul az e-learning alapú távoktatáshoz?

Távoktatás (d-learning): A hagyományos definíció szerint ez olyan oktatási forma, amelyben a tanár és a diák fizikailag távol van egymástól az oktatási folyamat során. A távoktatás ötvözheti vagy kizárólagos formában használhatja a hagyományos levelezést, az e-mailt, az egy- és kétirányú video-, illetve műholdas adásokat és az IKT-eszközöket.

E-learning: Ez az előbbinél szűkebb körként, azaz a távoktatás egyik eszközeként és/vagy alterületeteként definiálható. Elsősorban a az IKT-eszközök által erősen támogatott tanítási-tanulási folyamatként írható le, jellemzője, hogy az interaktivitás révén tud többet adni, mint a statikus web alapú képzések.

M-learning: Helye a távoktatás és az e-learningen belül található, azoknak legújabb fajtáját jelenti. Jellemzője, hogy a tanuló kábeles vagy hálózati kötöttségek nélkül tulajdonképpen bármikor és a világ bármely pontjáról tanulhat – és itt már az okoseszközök, illetve a mobilinternet univerzumáról beszélünk.

Eredményesség

A távoktatás pedagógiai hatékonysága és eredményessége sokak számára mai napig kérdésként jelenik meg. Ez teljesen természetes, mert a hagyományostól nagy mértékben különböző oktatási keretek között szükséges a tanítási módszerek újragondolása, megújítása is.Ugyanakkor a már meglévő tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy az e-learning alapú távoktatás kimeneti eredményessége kifejezetten jó. A hallgatók ambíciói, önfegyelme, szorgalma sok esetben magasabb tanulmányi szintet képvisel, mint például levelező szakos hallgató társaiké. Az ide jelentkező diákokat legtöbbször a kényszer is hajtja, tehát jelen van egy plusz motiváció: szeretnének diplomához jutni, de a távolság, a (külföldi) munka és/vagy család mellett más esélyük erre nincs. Mindenesetre a kutatások és a tapasztalatok alapján már felrajzolható az ideális és a képzést a siker reményével befejezni képes e-learning hallgató profilképe. E szerint szükséges néhány alaptulajdonság. A hallgatónak (a fent leírt jellemzőkön túl) rendelkeznie kell viszonylag magas szintű olvasási és szövegértési képességgel, akár írott, akár hangzó, akár audiovizuális anyagról van szó. Szükséges a tanultak, illetve gondolatainak magas szintű rendezése, és mindezeket megfelelően tudnia is kell kommunikálni. Természetesen az IKT-eszközök használata, az online környezetben való munka sem okozhat gondot.

Költségek

A felsőoktatási e-learning szélesebb körű elterjedése anyagi kérdés is. Napjainkban még nem feltétlenül olcsóbb ennek az oktatási formának az „üzemeltetése”. Tény, hogy az intézményi költséghatékonyság szempontjából az egyik oldalon a kevésbé igénybe vett fizikai infrastruktúra (pl. a tanterem) jelenik meg. De a másik oldalon ott áll, hogy egyrészt professzionális szinten kell kiépíteni és folyamatosan üzemeltetni a teljes elektronikus oktatási keretrendszert, hiszen ennek ajtajai éjjel-nappal nyitva kell, hogy álljanak. Másrészt rendelkezni kell olyan egyetemi/főiskolai oktatói és műszaki-informatikai gárdával, amelynek tagjai kellő időt tudnak erre a munkára fordítani, és ami nagyon fontos: magas szintű elméleti és gyakorlati tudást képviselnek egy, a hagyományostól nagyon sok tekintetben eltérő oktatási metódus sikeres alkalmazásában.

A diáknak olcsóbb

Ha hallgatói oldalról nézzük – 2016-ban ilyen jellegű képzések kizárólag költségtérítéses formában léteznek – egyrészt a tandíj valamivel alacsonyabb, mint a levelező vagy esti képzések esetében. Másrészt nagyon sok pénz megspórolható a jegyzeteken, tankönyveken, hiszen egy jól kidolgozott e-tananyag esetében minden alapvető és/vagy szükséges tananyaghoz elektronikus formában is hozzá lehet jutni. Harmadrészt az esetleges utazási költségek is drasztikusan csökkennek. És nem utolsó sorban: az e-learning alapú távoktatási rendszerben a hallgató, a tanulás mellett, komolyan tud dolgozni, munkát vállalni. E szempont pedig egyre inkább felértékelődik. A hazai felsőoktatási intézményekben a hallgatók 43%-a, ezen belül  esti, levelező, távoktatásos munkarendben a diákok 80%-a munkát vállal – derült ki egy 2012-es DPR-kutatásból. S  már az alapképzésben, nappali munkarendben tanuló hallgatók kapcsán is egyre gyakrabban teszik fel az egyetemi/főiskolai oktatók a kérdést : „És mikor tanítsak? A diákjaim dolgoznak.”

A személyes kapcsolat fontossága

Az e-learninggel kapcsolatos egyik alapvető félelem az, hogy elvész az ősi személyes „mester-tanítvány” kapcsolat, amely számos esetben egy fiatal sikeres életpályájának meghatározó eleme volt és lehet. Ez a félelem mind a hallgatók, mind az oktatók részéről jelen van. Éppen ezért Európa-szerte, így hazánkban is az ún. kevert (blended) oktatási forma a legjellemzőbb. Bár sokféle megoldás van, eltérő hangsúlyokkal, a lényeg az, hogy a képzés egyrészt a tényleg hangsúlyos önálló tanulásból, másrészt valamiféle rendszeres kapcsolattartásból épüljön fel. Ez utóbbi leggyakoribb és jelenleg leghatékonyabbnak  tartott formája a konzultációs szisztéma. A személyesség megtartásának másik fontos eleme a tutori (vagy tutori és mentori) rendszer. A tutorok feladata, hogy mindenben segítsék és támogassák a hozzájuk tartozó diákok munkáját, tanulmányait. Akár szakmai kérdésről, akár problémamegoldásról, vagy esetleg akadályról, lemaradásról van szó.

02_02_02.jpg

Közelkép

A Gábor Dénes Főiskola a hazai távoktatásos képzés egyik úttörője. Tutori, illetve mentori rendszerükről, gyakorlatukról az intézmény honlapján így írnak.

A Gábor Dénes Főiskolán a nappali és a távoktatási képzési formában egyaránt aktív elemként kezeljük az informatikai tudást és eszközöket. A tanulási folyamatot az ILIAS – ETOR elektronikus rendszeren keresztül tutorok és mentorok támogatják. 

Tutorálás

Minden tárgynak saját tutora van. A tutor az első szemesztertől a záróvizsgáig kíséri figyelemmel a hallgató tanulmányait; saját tantárgya tekintetében elősegíti a hallgató eredményes felkészülését a gyakorlatok elvégzésére, a számonkérés különböző formáira. A tutori segítség a hallgató igényeinek függvényében folyamatosan megvalósulhat. A hallgató a felmerülő problémáival, kérdéseivel tutorához fordul hat – Interneten keresztül , a GDF ILIAS - ETOR rendszerében. A tutor az e-mail-ben feltett kérdéseket 1-3 napon belül megválaszolja. Ezen kívül – ha a hallgatók kérik, vagy ő szükségét látja – útmutatásokat, példákat, esettanulmányokat küldhet részükre. A hallgató a tutorokkal az ILIAS tantárgyi fórumokon is kommunikál. A hallgatónak a tananyag tartalmára vonatkozó tesztkérdéseket kell megválaszolnia, elektronikus gyakorló házi feladatokat kell beküldenie. Megoldásuk előfeltétele lehet a vizsgára bocsátásnak, illetve beszámítható az elővizsga eredményébe. A kijavított gyakorlatokat, dolgozatokat a tutor értékelő kommentárral, útmutatással visszaküldi csakúgy, mint az el nem fogadott gyakorlatokat, és megválaszolja a hallgatók tantárgyi fórumon feltett kérdéseit is.

Mentorálás

A mentor a hallgató és a Főiskola közötti személyes kapcsolatot biztosítja, mentális támogatást nyújt, közvetít és bekapcsolódik az egyéni tanulmányszervezésbe. A mentor fő feladata a hallgató ösztönzése és támogatása annak érdekében, hogy a hallgató tervezett, folyamatos munkával sikeresen tehessen eleget tanulmányi kötelezettségeinek.  Ellátja információkkal a hallgatót, ösztönzi a folyamatos tanulásra, segíti abban, hogy megoldja a felmerülő problémáikat. A mentorálás alapvetően elektronikus levelezéssel történik. A mentor tájékoztatja a hallgatót és megválaszolja kérdéseit. A hallgatókkal az ILIAS – ETOR csoportfórumokon kommunikál, és a szaktanári kezelést igénylő ügyeket jelzi a tantárgy tutorának.

Jelenlét

Ne mellékes tehát az a szempont, hogy a technika ma már az interneten keresztüli „élő”, egyidejű jelenlét számos formáját kínálja, a csoportos videótalálkozótól az egyéni konzultációs idősávokig, online fogadóórákig. (Ezek az ún. szinkrón kommunikáció lehetőségei.) Tehát a konzultációs csatornák nyugodtan lehetnek akár elektronikusak is, mivel így sem kevésbé közvetlen vagy hatékony módon folyhat az eszmecsere, mint egy egyetemi tanári szobában vagy egy szemináriumon. De, mint láthattuk, ott vannak az elektronikus oktatási platformok által biztosított fórumok és levelezési rendszerek is. (Vagyis az ún. aszinkrón kommunikációs csatornák.)

Kiemelkedő fontossággal bír ennél az oktatási formánál a csoportmunka és az ebben megjelenő, motiváló erővel rendelkező versenyhelyzet is. Sok esetben beszélhetünk közös hallgatói projektfeladatokról, ahol az együttműködés alapfeltétel. S ez akár szorosabb személyes hallgatói kötelékeket, csoportkohéziót teremthet, mint a kreditrendszerben működő, a fiatalok számára pszichológiai szempontból fontos stabil közösséget létrehozni nem mindig tudó nappali rendszerű alapképzés. A csoporthoz tartozás érzése, annak erőssége egyes szakértők szerint jelentősen befolyásolja a felsőoktatási tanulmányi eredményeket, a képzés sikeres befejezését, így egy erős közösség pozitív kihatással lehet a lemorzsolódás mértékére is.

Moodle, ILIAS

Az e-learning keretrendszerei közül itthon talán a legismertebb a Moodle és az ILIAS. A Moodle-t, amely egy nyílt forráskódú rendszer, számos céges és továbbképzési tréning/oktatás (például pedagógus-továbbképzések), illetve nyelviskola is használja, és egyre inkább elterjed. A legtöbb felsőoktatási intézmény is alkalmazza már, de leginkább egy-egy képzés kiegészítéseként, az ottani alapkövetelményekhez társítva. E-learnig alapú, alapképzési távoktatásban is ezt használja például a Kodolányi János Főiskola. Honlapjukon részletes Moodle ismertetők találhatók mind a hallgatók, mind az oktatók számára, amelyek lépésről-lépésre végigvezetik a rendszer leendő használóját.

A másik ismert platform az ILIAS, amely német egyetemi (kölni) fejlesztés, és szintén nyílt forráskódú. A hazai felsőoktatási intézmények közül, mint láthattuk, például a Gábor Dénes Főiskola választotta ezt a rendszert.

Hagyományos kontra e-tanulás?

Az alapkérdés az, hogy a profitszférában, a felnőttképzésben egyre inkább pozíciókat nyerő távoktatás hatással lehet-e a felsőoktatási szférára? Alakítja-e a jövőben, és ha igen, milyen mértékben az egyetemek, főiskolák szemléletmódját, képzési struktúráját? Utópisztikus-e az az elképzelés, miszerint a most még csak kezdeti stádiumban megfigyelhető trendek akár a hagyományos értelemben vett egyetemek végét is jelenthetik? Vagy esetleg azoknak van igazuk, akik szerint a technika oktatási alkalmazása tulajdonképpen semmiféle pluszt nem ad, és nem is igazán válasz a 21. század tudásátadást érintő problémáira? Ezek még nyitott kérdések, s a jelenleg legelfogadottabb álláspont az, hogy a két forma együttes alkalmazása a leginkább megfelelő megoldás. Így szélesedhetnek a tanulási lehetőségek, és az intézmények is előbb-utóbb megtalálhatják a módját a gazdaságosabb, racionálisabb működésnek.

Talán lehet

Komenczi Bertalan így összegzi a kérdéskört Didaktika Elektromagna: Az E-learning virtuális valóságai című tanulmányában:

Az e-learning (...) sokrétű eszközrendszere kellő fantáziával és kezdetben rengeteg munkával hatékony, sokoldalú támogatást adhat szinte bármilyen nevelési, képzési, személyiségfejlesztési cél megvalósításához. A tanulásmenedzselő szoftverek (...) alkalmasak az egyes tanulók előrehaladásának folyamatos nyomon követésére, ezáltal tanár és diák új típusú, személyes kapcsolatát, a tanulási folyamat testre szabott, formatív értékelését és segítését teszik lehetővé. Hogy az e-learning mikor, milyen mértékben egészítheti ki, illetve helyettesítheti a hagyományos oktatási formákat, ma még kísérlet tárgya. Úgy tűnik, szerepe a tanuló életkorának előrehaladásával egyre jelentősebbé válhat. (...)

Az elektronikus tanulás szép új világa csupán virtuális, azaz lehetőségként létező, lappangó realitás. Ahhoz, hogy valósággá váljon, az egyes oktatási intézményekben és általában a tanulást szervező szolgáltatásoknál megváltozott szemléletre, új dolgok megtanulására, komoly erőforrásokra és nagyon sok, átgondolt és fegyelmezett munkára van szükség. Szétosztott virtualitás ez, amelyből mindig az adott tanulási környezetben, a konkrét tananyag, tanulási program fejlesztése során formálódik ki a realitás (...).

Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait 
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!
Következő témánk: Az erdei iskola

A bejegyzés trackback címe:

https://tizperciskola.blog.hu/api/trackback/id/tr828346482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása