Nagyon sokan jól teljesítenek reál tárgyakból és tehetségesek is. De többségük még véletlenül sem gondolkodik a STEM pályákban. Természettudomány, technológia, műszaki szakmák, matematika? Hiányoznak a nők e területekről és a kapcsolódó felsőoktatási szakokról. Nem csak a fiúknak, de a gazdaságnak is. Egyes becslések szerint a különféle informatikai területekre már nem is tíz-, hanem húszezer főt vár a piac, messze a legjobb kezdőfizetéseket nyújtva. A világ sok részén éppen napjainkban zajlik a 21. század nagy paradigmaváltása, többek között az oktatásban is. Ha a jövőt nézzük, STEM-ben karriert csinálni akár rövid távon is nyerő lehet. Csak ki kell tekinteni a dobozból, megérezni, miről szól a kor, és informálódni. De királynői út nincs, még akkor sem, ha a diplomások többsége ma már itthon is nő. Már csak néhány hét, és lejár a felvételi jelentkezések leadási határideje.
Egyes szakmákban, tudományterületeken és felsőoktatási képzésekben a nők tradicionálisan alulreprezentáltak. Ezek az angol betűszóval STEM területek (Science, Technology, Engineering and Mathematics – tudomány, technológia, műszaki tudományok és matematika). Szerencsére ez a szó ma már itthon is kellőképpen ismert, bár magyar elnevezése még keresi végleges formáját. Egyre több kutatás bizonyítja, hogy ha rendszerszinten vizsgáljuk a dolgokat, a STEM az országok versenyképességének egyik meghatározó eleme. A nők pedig egy-egy társadalom népességének fele. És az oktatás a kapocs a kettő között. Mielőtt megvizsgálnánk a nők szerepét, lehetőségeit ezeknek a férfiasnak vélt pályákon, érdemes áttekinteni a kapcsolat első felét. Vagyis azt, hogy miért lett a 2010-es évekre ennyire fontos a STEM Európában és itthon.
Mi a STEM és miért fontos? – A jövő itt van, és sose lesz vége
Dr. Halász Gábor oktatáskutató, egyetemi tanár (vele készült kévértékelő interjúnkat itt olvashatja) így ír a téma általános fontosságáról a BeleSTEM c. tanulmánykötet (2014) előszavában:
A legtöbb elemző, aki megpróbálja megfejteni az országok gazdasági versenyképességének titkát, arra a következtetésre jut, hogy ebben meghatározó szerepe van a természettudományos, műszaki és matematikai oktatásnak, azaz – angol mozaikszóval – a STEM tantárgyak sikeres tanításának. Sokan erre vezetik vissza a kelet- és délkelet-ázsiai országok látványos gazdasági sikereit, és a fejlett világ legtöbb országában programok sokaságát láthatjuk, amelyek e terület fejlesztésére irányulnak.
A STEM oktatás az elmúlt évtizedben Magyarországon is kiemelt figyelmet kapott, ennek azonban kevéssé örömteli okai vannak. Több elemzés készült arról, vajon mi okozhatja e terület viszonylag alacsony társadalmi megbecsültségét, és a sajtóban is megjelentek hírek arról, hogy a hazai eredmények nemzetközi összehasonlításban alacsonynak tűnnek. Történt több szakpolitikai kezdeményezés, de ezek pozitív hatásaira még várnunk kell. A STEM oktatás Magyarországon – talán nem túlzás ezt mondani – jelenleg is „válságterület", amelynek okai további elemzéseket igényelnek, és a létező problémák megoldása újabb fejlesztési beavatkozásokat igényel.
Európa nem csendes, most zúgnak forradalmai
Tőlünk nyugatra, északra, illetve néhány esetben keletre is a STEM területek oktatására egyre inkább kulcskérdésként tekintenek. (Az északiakra példát hozunk a Miért eredményes az észt iskola? c. bejegyzésünkben.) Ennek oka, hogy a kapcsolódó emberi tudást és képességeket a (technológiai) fejlődés zálogaként azonosítják – hogy ne a csúnya „humán tényező” kifejezést használjuk. Éppen ezért számos program, kezdeményezés indult el a matematikai és természettudományos oktatás fejlesztésére, beleértve a diákok ilyen irányú pályaorientálását is. A folyamat mérföldköveit jól jelzik a különféle közösségi szintű dokumentumok. Ilyen például az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop) gondozásában elkészült EU Skills Panorama (2012). Vagy figyelemre méltó az Analytical Highlight: Science, Technology, Engineering and Mathematics (STEM) Skills (2012) c. elemzés is. Rövid, magyar nyelvű áttekintést a legfontosabb európai törekvésekről az Eurydice is ad.
Mit mutatnak az adatok a gondolkodó gépek hajnalán?
Különösen érdekes azok az adatok, amelyeket Szegedi Eszter idéz a Miért került világszerte fókuszba a STEM területek oktatása? című írásában, a fent említett tanulmánykötetben. Az európai kutatások a foglalkoztatottságot és trendeket is figyelik a STEM pályákon 2008, azaz a pénzügyi, gazdasági (és társadalmi) válság kirobbanásától kezdve. E foglalkozások Európában 7,4%-ot tettek ki 2010-ben. 2000-2008 között intenzív, 36%-os növekedés volt tapasztalható e szakmákban, azonban 2009-2011 között 16%-os csökkenés volt kimutatható. És itt jön a „de”: a vizsgálatok egyértelműen pozitív forgatókönyv szerint ítélik meg a STEM területek jövőjét. Mind rövid-, mind középtávon jelentős növekedést jósolnak. A foglalkoztatási bővülést tekintve 2020-ig általánosságban 3%-os növekedés várható. Ezzel szemben a STEM és a társult szakmák körében ez az arány 9%-ra tehető.
Hogy mondják angolul: előnyök?
Ezeket az adatokat, trendeket a hazai foglalkoztatási felmérések is alátámasztani látszanak. Az Eduline idézi azt a felmérést, amely szerint 2015-ben a legtöbb munkáltató a műszaki területen találta meg igen nehezen a megfelelően képzett, diplomás munkatársakat: 64 százalékuk nyilatkozott így, ami a 2014-es 56 százalékhoz képest egy év alatt majdnem 10%-os romlást jelent! De ha fizetés oldalról nézzük a jelenséget, akkor is a hiány mutatkozik meg, csak éppen plusz formájában. S ez a plusz a munkavállaló pénztárcájában/bankszámláján jelentkezik. Legtöbbet ugyanis az informatikában és a műszaki területen dolgozók vihetnek haza. Még egy adalék: legkisebb arányban szintén e szakmák művelői vállalnak diplomát nem igénylő állást, sőt, ők találnak leginkább végzettségüknek megfelelő munkahelyet.
Tehát itthon is egyre inkább hiányszakmákról lehet beszélni, s ennek számos oka van. Az egyik nagyon fontos ok, hogy nyitott gazdaságú országunkban, s főleg ezeken a területeken, nyelvismeret nélkül nem lehet boldogulni. Ahogy Szegedi Eszter nagyon finoman fogalmaz: „(...) a globális gazdaságban való részvétel a nyelvtudás nem kielégítő volta miatt egyelőre nehezen áthidalható kihívást jelent a magyar munkaerő számára.” Összegezve, a napjainkban zajló rohamléptékű technológiai fejlődés és a gazdasági-társadalmi válság együttesen kényszeríti az államokat új válaszok és oktatási paradigmák keresésére. (Alapfokon? – Néhány szó idegennyelv-tudásunkról c. posztunk részleteiben bontja ki a problémát.)
Több válasz és még egy kérdés
Európai szakpolitikai dokumentumokban egyre erőteljesebb válaszok fogalmazódnak meg, mert félő, hogy az „öreg hölgy” lemarad a globális versenyben. Ilyen például az Európa 2020 – Innovatív Unió c. alprogram (2010) is. Ebben többek között megjelenik: a tagállamok feladatai közé sorolható, hogy fiataljaik elegendő számban szerezzenek matematikai, mérnöki, illetve egyéb tudományos végzettséget. Továbbá, hogy az iskolai tantervek középpontjába a kreativitás, innovációs és vállalkozói készség kerüljön. A másik hasonló, oktatási célkitűzésekre vonakozó projekt a Gondoljuk újra az oktatást: Beruházás a készségekbe a jobb társadalmi és gazdasági eredmények érdekében. Cél a 21. századi képességek fejlesztése, javaslatokkal a következők szintjének emelésére: alapkészségek; nyelvtudás; vállalkozói képességek; és kiemelten a STEM tárgyakhoz kapcsolódó készségek.
Nagyon fontos lenne tehát, hogy a matematikai és természettudományos műveltség szintje emelkedjék. (Az előbbit Lecsúszó híres matematikaoktatásunk és a tőlünk tanuló finnek c. posztunkban elemeztük ki.) A másik kihívás, hogy megfelelő számú diplomás kerüljön ki a felsőoktatásból a matematika, a természettudomány és a technológia területén is. (Angol rövidítéssel MST fields – vagyis Mathematics, Science, Technology.)
Összegezve a megállapításokat, elmondható, hogy Európában három fő területen jelentkeznek a problémák:
- csökkenő érdeklődés a kapcsolódó felsőoktatási szakok iránt;
- hiányszakmák megjelenése a magas MST tudást igénylő területeken; végül, de nem utolsó sorban:
- a nők részvételének alacsony aránya.
Az első két ponttal is tanulmányok sora foglalkozik. De közeleg a felsőoktatási felvételi jelentkezések benyújtásának február közepi határideje, így témánk szempontjából a legaktuálisabb kérdés: miért nem jelentkezik több fiatal hölgy a STEM szakokra, és miért nem csinálnak karriert, ha a prognózisok szerint kedvezőek a lehetőségek, és nagyon nagy szükség van rájuk? Ráadásul vonzó női példaképek sora állhat a most felvételiző lányok előtt, akár a múltat nézzük, akár a jelent. Mert a ma élők munkásságukkal itt és most bizonyítják: pályán vannak, sikeresek és elismertek.
Nemek és nemek
Hova tűnnek a nők? Bonyolult történet, de azért érdemes egy-két szálat kihúzni a sűrű szövedékből. A család mellett az iskola a szocializáció alapszíntere. A későbbi pályaválasztást meghatározó tantárgyi preferenciák már korán kialakulnak, s ez nem független azoktól a nagyon is eltérő tapasztalatoktól, amiket fiúk-lányok a suliban (is) szereznek. Mindezt jelentősen befolyásolják a tanárok, a szülők és természetesen a diáktársak. Azaz a nemi sztereotípiák kezdetektől kísérik a gyerekek útját. Tárgyunk szempontjából az a lényeges, hogy a mikro- és makrotársadalom a lányokat (és kisebb részben a fiúkat) elejétől fogva a hagyományos szerepek felé irányítja/szorítja. S ez sokszor nem is tudatos, hanem a mindannyiunkba beégetett tudattalan program függvénye.
Ahogyan Kovács Mónika: Nemi sztereotípiák és előítéletek az iskolában (2014) c. tanulmányában olvashatjuk: „A nemileg specifikus szocializáció, a nemi szerepelvárásoknak való megfelelési igénye és a sztereotípiák önbeteljesítő mivolta hosszú távon létrehozza a sztereotípiák által elvárt és előírt különbségeket férfiak és nők között, és fenntartja a nemek közti társadalmi státuszkülönbségeket.” Számos vonatkozó kísérlet mutatta ki: a sztereotípiáknak negatív értelemben óriási hatása lehet a lányok teljesítményre, függetlenül képességeiktől, különösen verseny- vagy vizsgahelyzetben.
Fejekben ismeretlen program fut
E nagyon komplex jelenség egyik, kutatók által kihangsúlyozott tapasztalata az, hogy az általános-, illetve középiskolában a lányok a fiúktól eltérő elvárásokkal és bánásmóddal találkoznak. A reál tárgyak tekintetében a tanárok sokszor éreztetik, hogy a fiúk felé – noha „rendetlenek” és „lusták, de „kreatívak” és „aktívak” – magasabb elvárásokat támasztanak, mint a „gyöngébbik nem” felé. Többet figyelnek rájuk, ezzel szemben a lányokat kevésbé aktivizálják, dicsérik vagy éppen kérdezik. Vagyis elmaradnak a fiatal korban olyannyira szükséges pozitív visszajelzések. S tudjuk, a követelményeknél csak egy rosszabb van – a követelmények hiánya. A lányok mindezek következtében elveszthetik önbizalmukat, képességeiket teljesen leértékelhetik például az ab ovo fiúsnak/férfiasnak tekintett matek és fizika tárgyak esetében. Ezután persze már kevéssé is választják a matematikát és természettudományos tárgyakat továbbtanulási irányként.
Összességében minden szereplő elvárásait és viselkedését mind tudatosan, mind tudattalanul számos sztereotípia és ideológia befolyásolja – s mindez életpályákat, karriereket, sorsokat dönthet el. A végeredmény: a felsőoktatásban ugyan nagyjából kiegyensúlyozott a nemek aránya – bár határozottan a nők felé látszik elbillenni a mérleg nyelve, ma úgy 60% arányban –, mégis a legtöbb STEM szakon jóval kevesebben vannak, mint a fiúk. S természetesen az sem véletlen, hogy a tanár- és bölcsészképzésben viszont felülreprezentált a nőtársadalom. Ez tehát egy olyan össztársadalmi játszma – egyúttal önbeteljesítő jóslat –, amely megteremti a maga szintén kiegyensúlyozatlannak mondható ellenpólusát. (A részleteket Mégis ki megy tanárnak? c. bejegyzésünkben találja.) S az egészségtelen kör itt be is zárul.
Ami lent, az van fent
Éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy olyan programok induljanak, amik széles körben népszerűsítik a nem hagyományosan női szerepvállalással azonosított felsőoktatási szakokat – hívja fel a figyelmet a kérdésre a Schadt Mária - Péntek Eszter szerzőpáros A kutatónők pályaválasztási motivációi a műszaki, informatikai és egyes természettudományi területeken (2013) c. tanulmányában.
Ebben kifejtik: szükség lenne arra, hogy a tehetséges, kedvet és indíttatást érző, jó tanulmányi eredményekkel rendelkező középiskolás lányok bátran, önbizalommal válasszák a műszaki, természettudományos és informatikai képzéseket. Mert akárcsak a tanárképzésben (de fordított előjellel), itt is változtatni kellene a nemi arányokon. Ugyanis műszaki és informatikai területeken ma még nagyon alacsony a diplomát, illetve a PhD-fokozatot szerzett nők aránya.
A természettudományi szakokon látszólag jobb a helyzet. Ám ha közelebbről, bontásban tekintjük a területet, kitűnik: ezen belül a matematika és fizika szakokon szintén kirívóan alacsony a hallgatónők aránya. A képzés végén a két nem közötti távolság tovább nyílik, már ami a doktori fokozatokat illeti. PhD-fokozatot természettudományokból is jóval kevesebb nő szerez, míg a műszaki tudományok terén már kétszeres szorzóról beszélünk, a férfiak javára. Az informatika – a munkaerőpiacon az egyik legkelendőbb végzettség – pedig az abszolút negatív csúcstartó, mind a diploma, mind a doktori fokozat vonatkozásában. És itt a legnagyobb a felsőoktatási lemorzsolódás is hazánkban. Akárhogy is, de az informatikai szakokon a nemi arányok közötti olló hatalmasra nyílik. Miközben a cégek két kézzel kapdosnának a jól képzett női informatikusok után is. Pénzt, paripát, fegyvert adva. És persze biztos jövőt, mi több, a későbbi szereplehetőségeket (hogy ne rébuszokban beszéljünk, a családról van szó) figyelembe véve, rugalmas munkaidőt és munkavégzési körülményeket is kínálnak az „újgenerációs” hölgyeknek.
Miért igen, ha nem – és miért nem, ha igen?
A pályaválasztás előtt álló, a felsőoktatásba aspiráló, ám a STEM-nem STEM pálya kérdésében még tanácstalan lányoknak (és fiúknak is persze) mindenképpen ajánlható, hogy olvassanak el egy tanulmányt. Nem rövid, de jól strukturált, nyelvezete könnyű, fókuszál a legfontosabb kérdésekre, és ami nagyon fontos: számos, az egészet élővé és közelivé tevő diák-, matematika tanár- és osztályfőnökinterjú-részlet gazdagítja, amikben egy fiatal saját magára, kérdéseire, vívódásaira ismerhet.
Ezt a tanulmányt az Óbudai Egyetem megbízásából a Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézet készítette, és megállapításait a sajtó, illetve más tanulmányok is felhasználták. Címe: Lányok útja a műszaki diplomáig – Középiskolai és felsőoktatási esélyek és nemi különbségek a műszaki pályaválasztás területén. Többek között Konczosné Szombathelyi Márta és Mészáros Attila: Nőket a műszaki képzésbe (2015) c. tanulmányában is idézi a megállapításokat, amikor a diáklányok műszaki pálya melletti döntési motivációiról írnak. A főbb pro és kontra érvek így néznek ki.
Pro motivációk:
- a megfelelő érdeklődési kör;
- a biztos megélhetés; és a
- mérnök végzettségű szülők hatása.
Kontra motivációk:
- a fizika tantárgy elutasítása;
- a nemi sztereotípiák;
- az alacsony önbizalom;
- a műszaki területek iránti érdektelenség; és a
- feltételezett női inkompabilitás, eltérő nemi identitás.
Cikkükben a szerzők – amellett, hogy a női műszaki értelmiség történeti múltját is áttekintik –, a jelenre vonatkozóan kihangsúlyozzák: a szakemberhiány megszüntetésére, a műszaki hallgatók számának növelésére az egyik megoldás lehet a lányok megnyerése a műszaki pályáknak.
Nem lesz királynői út, nem is mondja senki
Tipizálni értelmetlen és nem is lehet. A női karrierutak változatosak a tudományban, oktatásban és az üzleti életben. S az, hogy mennyire nehéz vagy könnyű ez az út, találkozik-e valaki előítéletességgel vagy sem, támogató-e a környezet vagy ellenséges – szakterülettől, közösségektől, szerencsétől és sok más egyéb tényezőtől függ. De nem árt felkészülni az esetlegesen várható közegellenállásra. És a lehetőségek és esélyek mellett a kockázatokat és veszélyeket is érdemes számba venni. Ebben segíthet a WiTEC – European Association for Women in Science, Engineering and Technology összefoglaló tanulmánya. Címe: A sztereotípiák leküzdése – Európai útmutató a társadalmi nemekhez fűződő előítéletek leküzdésére a műszaki és a természettudományos pályákon (2006). Ebben szerepel az alábbi felsorolás is, „Akadályok” címmel:
- a műszaki és természettudományos tanulmányokat folytató nők minden európai országban alulreprezentáltak,
- a műszaki és természettudományos pályák munkaerőpiacán a nők jelenléte szignifikánsan kisebb,
- a nők jelentős nehézségekkel találják szembe magukat, ha természettudományos és/vagy műszaki pályán szeretnének elhelyezkedni,
- akiknek ez sikerül, azoknak kisebb az esélyük az előléptetésre, fizetésük alacsonyabb, mint a férfiaké, jóval kisebb arányban jutnak vezető pozíciókba és kerülnek be a döntéshozó testületekbe,
- hiányoznak a társadalmi nemekre vonatkozó szempontok a tudományos kiválóság értékelésekor,
- a férfiak vannak többségben a támogató/finanszírozó testületekben és a tudományos bizottságokban,
- a nők alacsony számban vannak képviselve az ipar legfelsőbb szintjein,
- a szervezetekben férfi domináns környezet uralkodik (ez vonatkozik a nyelvezetre, az öltözködésre, a hivatal fizikai munkakörnyezetére és belső arculatára, a viccekre),
- hiányoznak a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtését célzó stratégiák,
- a nőkre jellemző az elszigeteltség, valamint az önbizalom/elismertség hiányának érzése,
- hiányoznak a női példaképek és vezetők,
- nehéz a karrier megszakítása után a munkába történő visszatérés,
- a nőkkel szemben negatív elfogultság nyilvánul meg a munkafelvételnél (a kiválasztási folyamatok, a hirdetések és a munka profiljának kialakítása során),
- a nőkkel szembeni negatív elfogultság nyilvánul meg a karrier-politikában – hiányoznak a nők szakmai fejlődését biztosító megfelelő képzések. Az előmenetel a férfiak által meghatározott társadalmi értékeken alapszik,
- a nők munkáját alacsonyabb bérekkel honorálják, mint a férfiakét,
- a nőkben negatív kép alakult ki a műszaki és természettudományos pályákról,
- a nőket hagyományos szerepekben jelenítik meg a médiában.
Mi újság, csillagászok?
Tekintsék meg Dr. Kóspál Ágnes fizikus-csillagász, tudományos főmunkatárs ( MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet) kisfilmjét. 2015-ben a L’Oréal-UNESCO a Nőkért és a Tudományért magyar ösztöndíj díjazottja. MTA-s kutatócsoportja a chilei Atacama-sivatagban működő ALMA rádióteleszkóp-rendszer segítségével vizsgálja a most születő csillagok körüli korongok szerkezetét, emellett fejleszti a mérések értelmezéséhez szükséges modellezési hátteret is. Mindez új távlatokat nyit az asztrofizikában, hiszen eddig elképzelhetetlen részletességgel térképezi fel a fiatal csillagok környezetét, hogy jobban megismerhessük saját naprendszerünk születését.