Közhelynek számít, de a legfrissebb adatok is alátámasztják, hogy egy diplomával a zsebben magasabb fizetésre és biztosabb munkahelyre lehet számítani a munkaerőpiacon. Az elhelyezkedést azonban az is segítheti, ha valakinek nem csak elméleti tudás van a birtokában, de megfelelő gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkezik, ráadásul hiányszakmában szerez képzettséget. Az új szakképzési törvény az úgynevezett duális szakképzés erősítésével, kiterjesztésével és vonzóbbá tételével éppen ezeket a képzéseket támogatja.

A ManpowerGroup 2015-ös felmérése alapján évről évre nő azon vállalatok száma, amelyek szakemberhiánnyal küzdenek. 52%-uk szerint egyáltalán nincs olyan szakember, aki a hiányterületre specializálódott volna, 39%-uk véli úgy, hogy hiányzik a munkaerő megfelelő szaktudása, 22%-uk pedig a tapasztalat hiányát is problémának látja. A felmérés szerint Magyarországon a legnagyobb nehézséget – már évek óta – a szakmunkás pozíciók betöltése jelenti. A középfokú oktatás erre a helyzetre a duális szakképzési modell bevezetésével válaszolt.

Az iskolaévek alatt a gyerekek a legkülönbözőbb méréseken, értékeléseken esnek át. Az első ilyen kötelező elem az első osztályosok fejlődését vizsgáló mérés, a Difer. Idén október 9-ig kell felmérniük az általános iskoláknak, melyik elsős tanulónak van szüksége fejlesztésre. Előző bejegyzésünkben bemutattuk a pedagógiai szakszolgálatok munkáját, ehhez kapcsolódva most a Difer mérést járjuk körül.

Jó iskolakezdéssel a kiegyensúlyozott felnőttkorért

A nemzetközileg elfogadott definíció szerint a kora gyermekkor (a korai fejlesztés kezdeti szakasza) a gyermek életének születéstől 8 éves koráig tartó szakaszra vonatkozik. Több kutatás (pl. a PISA, az OECD) is azt igazolja, hogy az általános iskola első évei kulcsfontosságúak a tanulók későbbi tanulmányi teljesítményére nézve, de meghatározóak az élethosszig tartó tanulásban is. Ebben a szakaszban rendkívül dinamikusan fejlődnek az alapkészségek – az írás, olvasás és számolás készségének fejlődése és fejlettsége pedig kihat a gyerek egész későbbi életére. Vagyis a jó iskolakezdés hosszútávon határozza meg az ember boldogulását, eredményességét.

Minden szülő számára gyermeke fejlődése a legfontosabb. Viszont már a születést követően megfigyelhető, ha egy gyermek fejlődésében rendellenességek jelentkeznek. Mit tehet a szülő, ha gyermeke számára a megfelelő fejlődést szeretné biztosítani?

Jelenleg a köznevelés kiemelt feladata az iskolát megelőző koragyermekkori fejlesztés, a sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók speciális igényeinek figyelembe vétele. Többek között ezeket a feladatokat segítenek ellátni a pedagógiai szakszolgálatok.

A pedagógiai szakszolgálat

2013 szeptemberétől két fontos változás történt a szakszolgálati rendszerben. Az első, hogy egy pedagógiai szakszolgálati intézményben egyesültek az eddig különböző fenntartatásban és működtetési formában funkcionáló szakértői bizottságok, nevelési tanácsadók, beszédjavító intézetek és egyéb szakszolgálati feladatot ellátó intézmények. Emellett két új elemmel bővült a pedagógiai szakszolgálatok feladatköre: minden megyében elindult az iskola- és óvodapszichológiai ellátás, valamint a kiemelten tehetséges gyermekek, tanulók gondozása.

Egy kiemelkedő képességű gyerek nagy öröm a szülőnek, büszkeség az iskolának, kihívás a pedagógusnak – ugyanakkor komoly feladatot is jelent mind a családnak, mind a köznevelésnek, hogy a tehetsége kiteljesítésében segíteni tudjanak. Örök kérdés például, hogy kinek is a feladata a tehetséggondozás. A tehetséges gyerekekre Magyarországra is komoly iparág épül, a fejlesztő játszóházaktól a méregdrága eszközökig válogathatnak a szülők. De mit nyújt a tehetséggondozás terén a köznevelés? 

Kétféle tehetség létezik

Miből áll a tehetség? A kérdésre a szakirodalom különféle válaszokat ad, az egyik legelfogadottabb elmélet a Renzulli-modell, mely szerint a tehetség három pillérre épít:

• az intelligenciára,
• a feladatelkötelezettségre,
• a kreativitásra.

Az intelligencia tehát önmagában csak egy képesség, amelyhez ha megvan a többi feltétel, a gyerekből tehetség válhat.

A szeptember 1-én életbe lépett menzareform célja, hogy a gyerekek közétkeztetése az egészséges táplálkozás irányelveinek megfelelően minőségileg is javuljon. A néhány évvel ezelőtt elindult iskolagyümölcs-program hasonló célokat tűzött ki maga elé. Tisztán látható a kormányzati szándék: minél fiatalabb korban ki kell alakítani az egészséges táplálkozási szokásokat, az egészséges étrendre pedig már a bölcsődékben és az óvodákban is figyelni kell.

A magyar felnőtt lakosság 65 százaléka túlsúlyos, azaz mintegy 5 millió ember rendelkezik súlytöbblettel – derül ki egy 2014-es egészségfelmérésből. Bár az elhízottak aránya az életkorral nő, a túlsúlyosság már a gyerekek körében is igen magas: korosztályonként 10-12 százalék az elhízottak aránya, a legtöbb obez gyerek a 4. és 12. osztályosok között található.

Emellett fiatal korban is számottevő a keringési zavarral vagy éppen a cukorbetegséggel szenvedő diákok aránya, még ha az utóbbi éveket tekintve arányuk változatlannak is mondható. A kormányzat felismerte – ahogy a hazánknál jobb egészségügyi mutatókkal rendelkező országok legtöbbje –, hogy a hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni, és az egészséges táplálkozást már bölcsődés kortól meg kell kezdeni.

Az új tanévben 183 nap alatt kellene elsajátítaniuk az alapfokú oktatás diákjainak mindazt, amit az előírt tanaanyag tartalmaz, s ami a világban való majdani boldogulásuk alapjaihoz hozzátesz. A középiskolákban és a szakiskolákban idén 182 nap áll rendelkezésre ugyanerre. De van-e összefüggés a gyerekek eredményei, az iskolai tanulással eltöltött idő mennyisége, a tanórák száma és az oktatási rendszerek teljesítménye között?

Eleget járunk iskolába?

A tanév rendjét rendelet szabályozza. A kötelezően biztosított tanítási időt három tényező határozza meg: a tanítási órák heti/napi száma, a tanítási órák hosszúsága, valamint a tanítási év hossza, a kötelező tanítási napok száma. Magyarországon az iskolai napok száma hosszú ideje lényegében változatlan, 180 nap körül szóródik. A tanítási órák 45 percesek (ez rövidnek számít az OECD országokban). A 2010-es adatok szerint a magyar általános iskolások (7-14 évesek) kötelező tanítási ideje 1827 óra – ezzel a mutatóval abszolút sereghajtók vagyunk az OECD országok között. Ausztriában, Japánban, Dániában kb. harmadával magasabb a kötelező tanórákra fordított idő. Törökországban, Svédországban, Szlovákiában, Norvégiában, Németországban, Görögországban több mint 20%-kal, míg Angliában, Írországban, Kanadában, Olaszországban, Hollandiában, Ausztráliában másfélszer több időt töltenek a diákok tanítási órán.

Több mint 1,5 millió óvodás és tanuló, valamint 153 ezer pedagógus kezdte meg nyári szünetét az elmúlt tanév végén, átmeneti búcsút intve a közel 11 ezer köznevelési intézménynek. Az új, 2015/2016-os tanévben ennél némileg kevesebben lépik át az óvodák, iskolák kapuit. A becsengetés jó alkalmat nyújt arra, hogy áttekintsük a közoktatást érintő legfontosabb trendeket.

Fogyó népesség – elfogyó diákok

A köznevelésben résztvevők köre jelentősen szűkült a mögöttünk hagyott negyed században, amit a tízévenként lebonyolított népszámlálások is bizonyítanak. A 0–19 éves korú fiatalok száma az 1990 és 2011 közötti bő két évtized alatt mintegy 30 százalékkal csökkent, és 2,9 millióról körülbelül 2 millió főre esett vissza. E demográfiai folyamatok azt mutatják, hogy ma már jóval kevesebb gyerek jár óvodába, iskolába, mint a rendszerváltás környékén. Az 1990/91-es tanévhez képest tavaly mintegy 18 százalékkal kevesebb óvodás engedte el szülei kezét az intézményi nevelés kapujában. Az általános iskolai tanulók létszáma ennél nagyobb mértékben, 36 százalékkal csökkent. A középiskolásokat is beleszámolva, a közoktatás összességében mintegy tizedével kevesebb tanulót fogad falai közé.

Mindenkinek az az érdeke, hogy a gyerekek iskolába járjanak, hiszen akik nem részesülnek alap- és középfokú oktatásban, felnőttként súlyos, be nem hozható hátrányt szenvednek, plusz az állami szociális hálónak is terhet fognak jelenteni. Magyarországon 2012 őszén szállították le 18-ról 16 éves korra a tankötelezettség felső határát. Mi indokolta a lépést, és milyen változásokat hozott?

Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye értelmében az oktatáshoz való jog minden gyereket megillet. Ma már természetes, hogy a különböző közoktatási rendszerek meghatározzák, hánytól hány éves korig kötelező iskolába járni. Azért pedig a szülő tartozik felelősséggel, hogy ez tényleg megvalósuljon. Az oktatásban való részvétel ugyanis nem pusztán magánügy, hanem fontos közügy is, hiszen az iskolában töltött évek alapvető célja a tudatos állampolgárok nevelése, a szakképzett munkaerő biztosítása, vagyis a közösség életminőségének, a gazdaság fejlődésének megalapozása.

A vonalhúzás után a pótfelvételin újra próbára tehették magukat azok a jelentkezők, akiknek nem sikerült bekerülniük egyetlen megjelölt felsőoktatási képzésre sem. Augusztus 10-ig lehetett elektronikusan jelentkezni a felsőoktatási intézmények pótfelvételivel meghirdetett képzéseire, de ekkor már mindenki csak egy képzést jelölhetett meg. A pótfelvételi eljárás ponthatárainak megállapítása várhatóan augusztus 26-án lesz, ekkor dől el, ki került be az általa megjelölt képzésre. De mit lehet tenni, ha ez sem sikerült?

Lehetőség van például jelentkezni az október középén induló keresztféléves felvételi eljárásban meghirdetett képzésekre – aki ezt választja, már jövő februárban megkezdheti tanulmányait. A sikertelen felvételi után azonban sokan újra nekifutnak az érettséginek, esetleg megpróbálják a felvételi tárgyukból letenni az emelt szintet. Mások nyelvvizsgáznak, hogy ezzel is pluszpontokat szerezzenek. És sokan döntenek úgy, hogy a következő megmérettetésig gyakornoki, önkéntes munkát vállalnak. De vannak, akik felsőoktatási szakképzésre, OKJ-s képzésekre mennek.

A korábbiakhoz képest soha nem látott adatmennyiség áll rendelkezésre a 10-18 évesek egészségi állapotáról. 2015 januárja és májusa között mérték fel először a NETFIT segítségével az ország összes, 5-13. évfolyamán tanuló diákját. Az eredmények komoly problémára hívják fel a figyelmet: a közoktatás végére minden második diák elveszíti fittségét, így egészsége is komoly kockázatnak van kitéve.

A Magyar Diáksport Szövetség által kidolgozott NETFIT (Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Teszt) célja évről évre felmérni a diákok egészségi állapotát, majd visszajelzést adni a pedagógusoknak, szülőknek és diákoknak arról, hogyan változik a tanulók fittségi szintje. Minden diák egyénre szabott, szöveges és vizuális értékelést kap az állapotáról. A felmérést végző testnevelők pedig az eredmények ismeretében tesznek javaslatot azokra a mozgásformákra, amelyek a fejlődést segíthetik. A rendszertől azt várják, hogy segítsen felhívni a figyelmet arra, hogy az egészséges és aktív élet feltétele a rendszeres testmozgás.