A sikeres oktatási rendszerekről automatikusan a finnek és a Távol-Kelet országai jutnak eszünkbe. Amit azonban Szingapúr vitt véghez, az már-már a sikernél is több: Li Kuang-jao vezetésével a városállam néhány évtized alatt elérte, hogy a legszegényebbek közül a leggazdagabbak közé kerüljön, a fellendülés alapja pedig az erős kézzel megreformált oktatás volt. Csodáról beszélni csúsztatás volna: tudatos oktatásirányítás eredménye, hogy Szingapúrban mindenki jól beszél angolul, hogy általános és középiskolái a világ legeredményesebbjei, és hogy a leghíresebb nyugati egyetemek ápolnak partnerségi viszonyt felsőoktatási intézményeivel.

Az iskolarendszerű és azon kívüli tehetséggondozásnak a korábbiakban több blogposztot is szenteltünk, a terület kollégiumi és szakkollégiumi pillérével azonban még nem foglalkoztunk. Pedig az elmúlt 15 évben a szakkollégiumok egyfajta expanziója figyelhető meg, egyre több lehetőséget biztosítva azoknak a fiataloknak, akik tanulmányaik mellett további ismereteket szeretnének szerezni úgy, hogy közben életre szóló szakmai és baráti kapcsolatokra tesznek szert.

A középiskolások előtt tehetségük kibontakoztatására több lehetőség is adódik: különórákat vehetnek, tanulhatnak az iskolájuk által biztosított szakkörökön, vagy részt vehetnek az Arany János Tehetséggondozó Programban. A felsőoktatásban tanuló hallgatók intézményükben speciális kurzusokra járhatnak, később doktori iskolába felvételizhetnek, illetve különböző ösztöndíjak segítségével mélyedhetnek el választott tudományterületükben. Mindezek mellett mind a középiskolások, mind a már érettségivel rendelkezők számára a szakkollégiumi keretek kiválóan alkalmasak tehetségük fejlesztésére, ismereteik bővítésére.

Az iskolaválasztás talán az egyik legnehezebb szülői dilemma. Egy biztos: mindenki a legjobb helyet szeretné megtalálni a gyerekének. De mi a legjobb? A rangsorok topiskolái? Vagy az utca végén lévő átlagos iskola? Tanácsot adni sem túl hálás feladat, mert a gyerekek jövőjét meghatározó kérdésbe milyen jogon szólhat bele bárki is? A legfontosabbat azonban hajlamos mindenki elfelejteni: az iskolaválasztás elsősorban a gyerekről szól, nem pedig a szülőről.

Szabad iskolaválasztás

A szülő tehát az általa választott bármely Magyarország területén lévő oktatási intézménybe beadhatja gyereke felvételi kérelmét. A magyar iskolarendszer, eltérően az általános európai gyakorlattól, már első osztálytól lehetővé teszi a differenciálást: lehet tagozatos osztályokat meghirdetni, az iskolák válogathatnak a gyerekek között. Ha nem körzetes iskolát választanak, az iskolaigazgató megtagadhatja a felvételt.

Miért kell még az unalmas, időrabló szülői értekezletekre is eljárni? Miért nem érhetem el a tanárt mobilon? Miért nem inkább az elektronikus naplón keresztül tart velem kapcsolatot a szülő? Csak néhány azokból a gyakori kifakadásokból, amelyek a pedagógusok és a szülők kapcsolatára jellemzőek. Az első szülői értekezletek már minden iskolában lezajlottak, ezzel párhuzamosan a közösségi oldalakon, de még a híroldalakon is bőségesen olvashattuk a panaszkodó szülőket és pedagógusokat. De miért ilyen barátságtalan már évkezdéskor a viszony? És mi minden múlik a pedagógus és a szülő partnerségén? Bejegyzésünkben erről olvashat. 

A pedagógus nem tartja kompetensnek a szülőt 

A szülővel való foglalkozás a pedagógus számára inkább terhet jelent, mint a munkát segítő feladatot. A Pedagógus2010 időmérleg-vizsgálat a pedagógusok különböző tevékenységére és az arra fordított időre kérdezett rá. A kutatás alapján a pedagógusok többet vannak a gyerekekkel és pedagógustársaikkal is, mint azt általában gondolják, viszont a szülőkkel való kapcsolattartásuk időtartamát alaposan felülbecsülik. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a szülőkkel való kommunikációt kissé megerőltetőbbnek, fárasztóbbnak érzik, mint a gyerekekkel és a kollégákkal végzett munkát. Ezzel párhuzamosan a pedagógusok szívesen hárítják is a szülőkkel való kapcsolattartást: a kutatás szerint ezt a feladatot leginkább a vezető látja el.

Miközben a szakértők egyetértenek abban, hogy a hátrányos helyzet megoldása elsősorban szociális kérdés, a szociokulturálisan leszakadt diákok későbbi esélyeit mégis sokkal jobban meghatározza az oktatási rendszer, mint egy középosztálybeli tanulóét. A hátrányos és halmozottan hátrányos tanulók között nagyobb a lemorzsolódás, közülük többen válnak korai iskolaelhagyóvá, és jóval kevesebben vesznek részt a felsőoktatásban. A helyzet iskolarendszeren belüli kezelésére különféle szabályozásokon keresztül a jogalkotók is reagáltak, valamint számos központi program indult az elmúlt években, a kutatási eredmények azonban még mindig azt mutatják, hogy a magyar oktatási rendszer nem enyhíti az otthonról hozott hátrányokat. Hogyan kezelhetők akkor ezek a hátrányok?

Itt a szeptember, ilyenkor (majdnem) minden az iskoláról szól. A nyári szünetből visszatérve, a Tízperc blog is rendszeresen jelentkezik újabb bejegyzésekkel. Az idei tanévkezdés slágertémája az állami és az egyházi iskolák versenye: a legtöbb nagy napi- és hetilap foglalkozott azzal, mennyi intézményt (és gyereket) vesznek át egyházi fenntartásba, és hogy milyen okok lehetnek a trend mögött. A kérdés egyik lényeges vetületével azonban már ritkábban foglalkoznak. Ebben a posztban összeszedtük azokat a különbségeket, amelyek az állami és egyházi iskolák, rajtuk keresztül pedig a diákok és szülők mindennapjait határozzák meg. Az egyszerűség kedvéért a KLIK-es és az önkormányzati fenntartású intézményekre együttesen csak államiként hivatkozunk.

Az előző évekkel ellentétben a kábítószer-ellenes világnap kapcsán (június 26.) idén alig esett szó a sajtóban a fiatalok drogfogyasztásáról. Címlapra került azonban egy megdöbbentő adat: ma már minden ötödik iskoláskorú gyerek és fiatal kipróbálta a kábítószert. A két évtizeddel ezelőtti helyzethez képest pedig nemcsak a droghasználat drasztikus növekedése jelent problémát, hanem az is, hogy a fogyasztási szokások átalakulnak a könnyűnek gondolt, de annál veszélyesebb szintetikus drogok irányába. Felmerül a kérdés: mit tehet az iskola megelőzés érdekében?

Droghasználati hatások

A drog ugyan ellazít, javítja a használó hangulatát, élvezetesebbé teheti a szórakozást, de köztudottan rossz hatással van az egészségre, pszichés problémákat okoz és függőségi tünetekkel járhat, amennyiben nagyobb mennyiségben és gyakrabban használják a káros szereket. A nyilvánvaló és alátámasztott eredmények ellenére a droghasználat tovább terjed.

Kutatások alapján az is egyértelmű, hogy minél fiatalabb korban próbálja ki valaki, annál nagyobb a problémás szerhasználat és a függőség kialakulásának esélye. Ezek a fiatalok rosszabbul teljesítenek az iskolában, nagyobb százalékban hagyják abba az iskolai tanulmányaikat, sűrűbben létesítenek védekezés nélküli szexuális kapcsolatot, gyakrabban folytatnak bűnöző életmódot, vagy küzdenek depresszióval.

A digitális kompetencia egyike a legfontosabb alapkészségeknek: nem pusztán a számítógépek, infokommunikációs eszközök magabiztos, készségszintű használata múlik rajta, hanem az internet általános térnyerésével egyre inkább a társadalmi beilleszkedés is. Korábban foglalkoztunk már azzal, hogy a munkaadók tapasztalata szerint a diákok nem rendelkeznek az alapvető digitális tudással, így nemcsak a munkaerőpiacon indulnak hátrányból, de a gazdasági fejlődést is lassítják. Június végén nyújtják a kormány elé az átfogó Digitális Oktatási Stratégiát (a DOS-t), mely az oktatás valamennyi szintjére és tényezőjére kiterjed majd. Célja nagyratörő: a DOS-tól azt várják, hogy a magyar köznevelési, szakképzési és felsőoktatási rendszer a digitális fejlettség terén három-öt éven belül Európa élvonalába kerüljön. De hol tart most?

Mi múlik a digitális kompetencián?

Ha az egyes oktatási szinteken a tanulók digitális készsége nem éri el a megfelelő szintet, nehezen találnak munkahelyet. A felmérések szerint manapság 25%-kal nagyobb eséllyel kap munkát az ugyanolyan végzettséggel rendelkező, de a digitális írástudásban is jártas munkakereső, mint a digitálisan írástudatlan munkatársa – sőt, előbbi fizetése is magasabb 10%-kal. De nemcsak a munkahely, a társadalmi beilleszkedés is múlik rajta, elég pusztán arra gondolni, miből marad ki, aki nem tudja magabiztosan használni a keresőprogramokat, nehézkesen e-mailezik.

A híres kanadai filozófus, Marshall McLuhan már a hatvanas évek elején a Gutenberg-galaxis végéről, a nyomtatott könyv eltűnéséről írt. Fél évszázaddal később a könyvek még tartják magukat, küzdenek nemcsak a tévével, számítógéppel, mobilokkal, de már az e-könyvekkel is. Június 9-én kezdődik a 87. Ünnepi Könyvhét és a 15. Gyermekkönyvnapok országos program, ennek apropóján néztük meg, hogyan változtak olvasási szokásaink, és mi a szerepe az iskolának az olvasóvá nevelés terén.

Az értékes szabadidő elherdálása?

A gazdasági fejlettség mutatói mellett egyre nagyobb igény van olyan adatokra, melyek a társadalmi jólétről adnak képet. A „jóllét”, a „well-being” egyik fontos összetevője, a „jól eltöltött idő” elvárássá vált mind a munka világában, mind a szabadidőben. Minél inkább tisztában vannak az emberek saját idejük értékével, annál inkább szeretnék azt jól, értelmes módon eltölteni. Magyarországon a legutolsó időmérleg-felvételt 2009/2010-ben készítették. Az adatok szerint a 15–74 éves népesség rendelkezésre álló napi idejének kb. felét fiziológiai szükségleteinek kielégítésére (pl. alvásra, étkezésre) fordította, egyharmadát a társadalmilag kötött tevékenységek tették ki, míg a szabadon végzett tevékenységekre mindössze idejük egyötöde jutott.

A blogon sokat írtunk már a nevelési-oktatási rendszer különböző elemeiről, viszont kevesebb figyelmet szenteltünk azoknak a kiemelkedő személyeknek, akiknek szakmai munkája az elmúlt évtizedekben, évszázadokban jelentősen formálta a magyar oktatásügyet. Új sorozatunkban olyan magyar pedagógusokat, szakembereket mutatunk be, akik nagy hatással voltak a magyar neveléstudományra vagy oktatáspolitikára. Ezúttal Karácsony Sándorról rajzolunk portrét.