Itt a szeptember, ilyenkor (majdnem) minden az iskoláról szól. A nyári szünetből visszatérve, a Tízperc blog is rendszeresen jelentkezik újabb bejegyzésekkel. Az idei tanévkezdés slágertémája az állami és az egyházi iskolák versenye: a legtöbb nagy napi- és hetilap foglalkozott azzal, mennyi intézményt (és gyereket) vesznek át egyházi fenntartásba, és hogy milyen okok lehetnek a trend mögött. A kérdés egyik lényeges vetületével azonban már ritkábban foglalkoznak. Ebben a posztban összeszedtük azokat a különbségeket, amelyek az állami és egyházi iskolák, rajtuk keresztül pedig a diákok és szülők mindennapjait határozzák meg. Az egyszerűség kedvéért a KLIK-es és az önkormányzati fenntartású intézményekre együttesen csak államiként hivatkozunk.
Senki sem kényszeríthető egyházi iskolába
Az egyházi iskoláknak nincs felvételi körzetük, azaz ellentétben az állami óvodákkal, általános iskolákkal, az egyháziaknak nem kötelező csak azért felvenniük egy gyereket, mert az a környéken lakik. Kivétel, ha kötöttek erről szóló megállapodást az állammal, például azért, mert a környék egyetlen intézményét vették át. Viszont – és ez nagyon fontos – senki sem kötelezhető arra, hogy egyházi intézménybe járjon.
De mi történik akkor, ha a település egyetlen iskoláját átvette valamelyik felekezet? Ha a településen nincs állami intézmény, de van olyan gyerek, aki nem akar az egyháziba járni, akkor az állami fenntartó köteles gondoskodni az ő elhelyezéséről.
Az egyházi intézménynek a létszámelőírások közül csak a maximális létszámra vonatkozó előírást kell betartania. Vagyis ha úgy dönt, akár egy gyerekkel is elindíthat egy csoportot vagy osztályt.
Az egyházi iskolában számít a világnézet
A legalapvetőbb különbség aszerint, hogy egy gyerek állami vagy egyházi iskolába jár, a vallási, világnézeti elkötelezettség lehetősége – és nem ritkán akár annak elvárása, számonkérése is.
Ez nem pusztán annyit jelent, hogy a családok meggyőződésük szerint melyik fenntartó iskolájában érezhetik inkább otthon magukat. Az egyházi iskolának ugyanis törvényes joga, hogy a világnézeti elkötelezettséget elvárhassa. A köznevelési törvény értelmében megteheti, hogy a gyerekek felvételekor feltételül szabja valamely vallás, világnézet elfogadását. Ugyanígy elvárhatja ezt egy pedagógustól vagy más alkalmazottól is. Ebből egyenesen következik, hogy az egyházi fenntartó korlátozhatja, sőt teljesen fel is függesztheti pedagógusai azon jogát, hogy a munkájukat saját világnézetük, meggyőződésük szerint végezzék.
Az egyházi iskola szervezeti és működési szabályzata (SZMSZ), házirendje előírhat a vallási közösség tanításával összefüggő viselkedési és megjelenési szabályokat, kötelezettségeket, sőt kötelező vallásgyakorlatot is. Ha ezeket egy tanuló vagy egy pedagógus nem tartja be, fegyelmi eljárás indulhat ellene.
Az állami intézmények pedagógusai automatikusan tagjai a Nemzeti Pedagógus Karnak (NPK), az egyháziakban tanítók azonban nem is lehetnek azok. Ennélfogva utóbbiakra az NPK által kiadott etikai kódex sem vonatkozik, erről nem is olyan régen sokat cikkeztek a sajtóban. A média azonban csak egy régi rendszert fedezett fel magának, mivel pl. a reformátusok és a katolikusok már évekkel ezelőtt kiadták a maguk pedagógus etikai kódexét – és természetesen alkalmazzák is.
Az állami iskola szabadabban dönthet, mit tanítson
Az egyházi iskolák ugyanazt tanítják, mint az államiak, ugyanúgy vonatkozik rájuk a Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek, mint más iskolákra. Itt is van azért néhány fontos különbség. A pedagógiai program szempontjából az állami iskolák szabadsága nagyobb: fenntartójuknak (a KLIK-nek) – elvileg – szakmai szempontból nincs beleszólása abba, hogy mi kerüljön a pedagógiai programba, és ezzel együtt a helyi tantervbe. Az egyházi intézmények esetében azonban megkerülhetetlen a fenntartó, aki nemcsak jóváhagyhatja a pedagógiai programot, hanem akár elő is írhatja az iskolájának, hogy pontosan melyik kerettantervet válassza. De az egyházaknak lehetőségük van arra is, hogy a miniszterrel saját kerettantervet engedélyeztessenek, és ezt tegyék kötelezővé iskolájuknak.
Speciális helyzete csak az erkölcstan tantárgynak van. Az állami iskolák 1-8. évfolyamán kötelező az erkölcstan, ami helyett választható az egyházak által szervezett hit- és erkölcstan. Ezzel szemben az egyházi iskolák számára a törvény lehetővé teszi, hogy ne legyen választási lehetőség, és az adott egyház tanítása szerinti hitoktatás legyen a kötelező. Az egyházi iskolák erre használhatják fel az erkölcstan heti 1 órányi időkeretét, plusz a törvény még egy órát biztosít erre, vagyis az egyházi iskolákban akár heti 2 órában is lehet hittan, és nem csak az 1-8., hanem az összes évfolyamon.
Önálló gazdálkodás mellett van vécépapír is
A KLIK megszületése óta önállóan gazdálkodó állami intézmény nincs, míg az egyháziak jelentős része önállóan gazdálkodik. Így egy egyházi iskola tud pályázatokon indulni, tud olyasmire is költeni, ami nem kötelező, tud fejleszteni stb. Az elmúlt évek fejlesztésre kiírt pályázatait többnyire egyházi intézmények nyerték, mert a KLIK egyrészt nem tudott önrészt biztosítani, másrészt a túlközpontosított rendszerében egyszerűen lehetetlen megvalósítani egy pályázat megírását, végig vitelét. De ha mindez sikerülne is, a nyertes iskolának nem utalhatnák el a megítélt összeget, hiszen annak nincs önálló gazdálkodása. Ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni a problémát, mondhatnánk, hogy az állami iskola azért nem pályázhat, mert nem is létezik.
Az egyházi iskolákban hasonlóan szűkös a keret, mégis jut fejlesztésre, hiszen részben keresik a pályázati forrásokat, részben a rendelkezésre álló összeget az iskolák maguk osztják be. Így megvalósíthatók olyan kisebb beruházások, mint egy-egy terem kifestése, néhány új bútor vagy egy technikai eszköz vásárlása. Az állami iskolákban ugyanezekre csak a központi keretből lehet költeni. Ha ez a folyamat nem volna önmagában is rendkívül nehézkes és bürokratikus, a helyzetet tovább bonyolítja, hogy a központi fenntartó nem tud figyelemmel lenni az aktuális és helyi igényekre (azaz a mindennapi, kényelmi szempontokra), azoktól teljesen függetlenül, nem ritkán csak közbeszerzés vagy állami beszerzés útján bonyolíthatja a beruházásokat. Ezért fordulhat elő, hogy nincs fénymásoló papír vagy szappan az iskolákban hosszú hetekig, hiszen meg kell várni, amíg egy közbeszerzés lepörög. Ez a rendszer teljesen ellehetetlenítette az állami intézmények fejlesztéseit. Nem meglepő, hogy a fénymásoló és egészségügyi papírral felszerelt, kényelmesebb egyházi iskolák versenyelőnyre tesznek szert. Bár épp most ősztől átalakul a KLIK, és a 2016/2017-es tanévtől nem kell központi közbeszerzést kiírni például a vécépapírra, hanem valamennyi önállóságot kapnak a tankerületi központok is. (Az eddigi 198 tankerület helyett 58 tankerületi központ lesz.)
Az egyházi intézmények igazgatóinak ugyanazoknak a feltételeknek kell megfelelniük, mint az államiakénak, viszont az ő esetükben nincs pályázat és semmi egyéb eljárás (pl. a nevelőtestület véleményeztetése), egyszerűen megkapják a fenntartótól a megbízást.
Az egyházi iskola jobb fizetést adhat
Az egyházi iskolák több tekintetben önállóbbak, mint az államiak. Ennek oka, amire már a gazdálkodás kapcsán is utaltunk, hogy állami iskola tulajdonképpen nem is létezik, az állami iskolák a KLIK szervezeti egységei. Ebből következik, hogy minden állami pedagógus a KLIK alkalmazottja. A törvény alapján ugyanakkor a munkáltatói jogok közül csak a kinevezést, a felmentést és a bérgazdálkodással kapcsolatos döntéseket gyakorolja a KLIK, a többi az igazgatóé.
Az egyházi iskolák munkáltatója viszont az önálló jogi személyként létező intézmény, és nem a fenntartó, így ott minden munkáltatói jogot az intézményvezető gyakorol.
De miért fontosak a jogi részletek? Mert emiatt egy állami iskolában csak akkor lesz például jutalom vagy kafetéria, ha minden állami iskolában lesz, míg egy egyházi iskolában ez az adott intézmény döntésétől és lehetőségeitől függ. Így alakulhatott ki az a furcsa helyzet, hogy amióta állami fenntartás van, állami iskolában nem kaptak a béren kívül egyéb juttatást a pedagógusok, míg az egyházi iskolákban volt és van erre példa. Nem azért tehát, mert az egyházi iskoláknak több pénze lenne, hanem azért, mert a rendelkezésre álló kerettel az egyházi intézmények önállóan gazdálkodnak.
Szigorúbban ellenőrzött egyháziak
Az egyházi intézményekre is vonatkozik a három nagy ellenőrzési rendszer (önértékelés, tanfelügyelet, minősítés), a szabályok és feltételek azonosak. Ezen felül a Kincstár felügyeli és ellenőrzi a gazdálkodásukat, a kormányhivatal a törvényességüket, és természetesen az Oktatási Hivatal ellenőrzései is vonatkoznak rájuk.
Amióta a KLIK létezik, törvényességi és gazdasági ellenőrzés gyakorlatilag csak a nem állami intézményekben volt, az államiakat eddig mindez elkerülte.
