A sikeres oktatási rendszerekről automatikusan a finnek és a Távol-Kelet országai jutnak eszünkbe. Amit azonban Szingapúr vitt véghez, az már-már a sikernél is több: Li Kuang-jao vezetésével a városállam néhány évtized alatt elérte, hogy a legszegényebbek közül a leggazdagabbak közé kerüljön, a fellendülés alapja pedig az erős kézzel megreformált oktatás volt. Csodáról beszélni csúsztatás volna: tudatos oktatásirányítás eredménye, hogy Szingapúrban mindenki jól beszél angolul, hogy általános és középiskolái a világ legeredményesebbjei, és hogy a leghíresebb nyugati egyetemek ápolnak partnerségi viszonyt felsőoktatási intézményeivel.

Első az elsők között

Az egykori brit kereskedelmi kolónia 1965-ben nyerte el függetlenségét. Az akkori Szingapúrt körülbelül kétmillióan lakták (ma 5,5 millió a lakossága), a népesség túlnyomó többsége iskolázatlan, írástudatlan volt. Már a hetvenes évek elejére megvalósult, hogy minden gyerek számára elérhető lett a középfokú oktatás. Li vezetése alatt Szingapúr oktatása olyannyira felzárkózott a világ élvonalához, hogy amikor 2009-ben először vettek részt a PISA felmérésben, a diákok az első nyolc között szerepeltek. 2012-ben pedig matematikából már a második, szövegértésből a harmadik, a természettudományok terén szintén a harmadik helyet szerezték meg. (A magyar tanulók átlageredménye mindhárom területen alacsonyabb volt az OECD-átlagnál. A részletes összefoglaló itt olvasható.)

A PISA-nál szélesebb körben, 76 országban végzett OECD kutatás szerint Szingapúr az abszolút világelső, a diákok matematikai és természettudományos tudását vizsgálva. A mezőnyben más ázsiai országok zárkóztak fel Szingapúr mögé (Hong Kong, Dél-Korea, Tajvan és Japán). Bár úgy látszik, a hírhedten szigorú, katonás oktatási rendszerek uralják a világot, a top10-be négy európai, széles szabadságot biztosító ország is be tudott kerülni: Finnország, Észtország, Svájc és Hollandia. (Magyarország a középmezőnyben, a 32. helyen végzett. A lista végén Honduras, Dél-Afrika és Ghána szerepelnek.)

Szingapúr a sikert a matematika, a természettudományos és a kétnyelvű oktatás színvonalának tudja be. Az állam fontosnak tartja, hogy az oktatás megfeleljen a piaci elvárásoknak, emiatt az általános és a középiskola alatt az elméleti tudás helyett inkább az alapkompetenciák erősítése és a gyakorlati ismeretek átadása a hangsúlyos.

Fókuszban a nemzeti identitás és a gyakorlati tudás

Szingapúr hamar felismerte, hogy a sikeres gazdaság, kereskedelem alapja a magabiztos nyelvtudás. Az állami iskolákban kétnyelvű a tanítás. Anyanyelvtől függetlenül minden szingapúri diák az angolt tanulja első nyelvként, és a legtöbb tantárgyat szintén angolul tanítják. A gyerekek származásuk alapján második nyelvként a mandarint, malájt vagy tamilt választhatják (esetleg egy kisebb népi nyelvet). A kemény reformnak valós eredménye lett: minden, már az új rendszerben nevelkedett szingapúri folyékonyan beszél angolul.

A szingapúri iskola

Az óvoda két évig tart, 4 éves koruk körül kezdik a gyerekek, így 5-6 évesen már iskolába járnak. Az általános iskola 6 évfolyamos, a természettudományokat csak 3. osztályban kezdik el tanítani, addig angol, anyanyelv és matematika órákra járnak a gyerekek. A legjobb tanulók emelt szintű anyanyelvórákra járnak. Az órarendben ezeken felül megtalálható még a művészet, az állampolgársági ismeretek (ennek keretében mélyítik, erősítik a nemzeti identitást), társadalomtudományok, testnevelés és a személyiségfejlesztés óra is. Utóbbi a magyarországi erkölcstanra hasonlít: az órák célja kialakítani a tudatosságot mind a család, mind a közösség és a nemzet felé.

Az általános iskola alapvetően arra ösztönzi a diákokat, hogy megismerjék saját képességeiket, erősítsék az alapkompetenciákat. Az „alsó tagozat” az első négy évfolyamon tart, az általános iskola utolsó két éve az ún. orientációs szakasz. Az utolsó, hatodik évben a gyerekek külső vizsgát tesznek, ennek eredménye alapján mennek tovább a különböző középiskolákba, de a továbbtanulásban az érdeklődési körüket is figyelembe veszik.

Sokfelé ágazó út középiskolásoknak

Az eredmények és az érdeklődési körök alapján hét út áll a diákok előtt. A sajátos nevelési igényű diákok speciális oktatást kapnak (Szingapúrban 20 ilyen iskolát tartanak fenn), amely után szakképesítést szerezhetnek. A továbbtanulást nem tervező diákok érettségit nem adó középiskolát választhatnak. Az egyetemre, főiskolára készülő gyerekek szakképesítést is adó magánfinanszírozású középiskolába (4-6 éves képzések) vagy érettségit adó 5 éves normál középiskolába, esetleg 4 éves expressz középiskolába mehetnek tovább. Az érdeklődési körüknek megfelelően a gyerekek választhatnak 4 éves műszaki középiskolát is. A legjobbak pedig bekerülhetnek a speciális független iskolákba, amelyek 4-6 évesek, és a művészeti, matematikai vagy természettudományos téren kiemelkedő képességű diákokat fogadják. Ezekből az elitiskolákból aztán külön felvételi eljárás keretében lehet továbbmenni hasonló típusú egyetemre, főiskolára.

A középiskolában a fakultációkhoz hasonló rendszer működik, továbbra is hangsúlyos a 21. század fontos kompetenciáinak mélyítése. Középfokon általános cél, hogy rugalmas hozzáállást, tűrőképességet alakítsanak ki a gyerekeknél. A rendszer átjárható, jó tanulmányi eredményekkel át lehet jelentkezni például a műszakiból a normál középiskolába, a négy éves képzések végén pedig lehetőség van még egy tanévet végigjárni, melynek végén magasabb szintű érettségi szerezhető.

Szingapúrnak öt állami egyeteme van. A felsőoktatás színvonaláról sokat elárul, hogy ezek közül három a világhírű Massachusetts Institute of Technology (MIT), a Stanford és a Berkeley egyetem partnerintézményei. A Times egyetemi rangsorán két szingapúri egyetem is a legjobb 75 között szerepel. A hallgatói ösztöndíjak magasak – aki azonban állami ösztöndíjat kapott, köteles a tanulmányai végeztével annyiszor két évet eltölteni a közszférában, ahány támogatott tanéve volt.

A szingapúri elit: a pedagógusok

Csak részben igaz, hogy a jó oktatáshoz pénz kell. Olaszország például nagyjából ugyanannyit költ egy-egy diákra, mint Szingapúr, mégis a távol-keleti városállam közel 90 képességponttal veri az olaszok PISA-átlageredményét matematikából. A ráfordítások önmagukban nem elegendőek, a sikerhez kell a hatékony oktatásszervezés és -irányítás, de persze a pedagógiai módszerek is.

A pedagógusok a rendszer mozgatói – ezt már a sokat idézett, a legsikeresebb oktatási rendszerek titkát vizsgáló McKinsey-tanulmány is megerősítette. Szingapúrban a legjobb diákok közül kerülnek ki a pedagógushallgatók, magas ösztöndíjat, biztos állást és az átlagosnál jobb kezdőfizetést kapnak.

A Pedagógus Akadémia felel a tanárok továbbképzésért. Mentori rendszert működtetnek, vezető tanárokat jelölnek ki szakértőnek az egyes iskolákba, hogy részt vegyenek a tanári munka fejlesztésében. A pedagógusi pályán hangsúlyos az IKT-ban rejlő lehetőségek kiaknázása, az online tananyagok alkalmazása.

A pedagógusképzésre jelentkező hallgatókat kemény felvételi eljárásnak vetik alá, és van is miből válogatniuk, közel ötszörös a túljelentkezés – Szingapúrban ugyanis szigorúan korlátozott a tanárképzési helyek száma, így garantálják, hogy ne legyen túlképzés, ne híguljon fel a pedagógusszakma. Kőkemény elitképzésről van tehát szó, szemben például a magyarországi tömegképzéssel. A bekerülés azonban nem jelenti, hogy a tanárjelölt hozzájut álmai állásához: a tanárképzőn már a képzés elején megfigyelik a hallgatókat, és azokat a jelölteket, akik nem felelnek meg az előírt követelményeknek, eltanácsolják.

A szingapúri közvélemény szerint a tanárok nagyobb mértékben járulnak hozzá a társadalom fejlődéséhez, mint bármely más szakma képviselői. A megkérdezett új tanárok úgy nyilatkoztak, hogy a tanítás tekintélye az egyik legfontosabb szempont annak eldöntésében, hogy ezt a pályát akarják-e folytatni.