Az iskolarendszerű és azon kívüli tehetséggondozásnak a korábbiakban több blogposztot is szenteltünk, a terület kollégiumi és szakkollégiumi pillérével azonban még nem foglalkoztunk. Pedig az elmúlt 15 évben a szakkollégiumok egyfajta expanziója figyelhető meg, egyre több lehetőséget biztosítva azoknak a fiataloknak, akik tanulmányaik mellett további ismereteket szeretnének szerezni úgy, hogy közben életre szóló szakmai és baráti kapcsolatokra tesznek szert.
A középiskolások előtt tehetségük kibontakoztatására több lehetőség is adódik: különórákat vehetnek, tanulhatnak az iskolájuk által biztosított szakkörökön, vagy részt vehetnek az Arany János Tehetséggondozó Programban. A felsőoktatásban tanuló hallgatók intézményükben speciális kurzusokra járhatnak, később doktori iskolába felvételizhetnek, illetve különböző ösztöndíjak segítségével mélyedhetnek el választott tudományterületükben. Mindezek mellett mind a középiskolások, mind a már érettségivel rendelkezők számára a szakkollégiumi keretek kiválóan alkalmasak tehetségük fejlesztésére, ismereteik bővítésére.
Ha általában szakkollégiumról beszélünk, akkor többnyire felsőoktatáshoz kapcsolódó intézményekre gondolunk. A felsőoktatási szakkollégiumok múltja több mint száz évre nyúlik vissza, az első intézményesített szakkollégium 1956-ban jött létre az Eötvös Collegium újjáalakulásával, amely elsősorban a tanárképzés megújításában és a tehetséggondozásban ért el számottevő sikereket.
Az elmúlt 15 évben a szakkollégiumok expanziója figyelhető meg, a 2000-es évek elején nagyjából 30 intézménnyel szemben az Oktatási Hivatal hivatalos adatai szerint jelenleg 130 felsőoktatáshoz kapcsolódó szakkollégium működik.
Több mint kollégium
A szakkollégiumok tehát mind a köznevelési rendszerben, mind a felsőoktatási rendszerben megtalálhatók, azonban jelentőségük és a tehetséggondozásban betöltött szerepük szempontjából különbözőek. A középiskolai szakkollégium jogszabályban meghatározott célja többek között
- a tehetséggondozás,
- az értelmiségi feladatokra történő magas szintű, komplex felkészítés,
- a társadalmi problémák iránti érzékenység elmélyítése,
- az önálló személyiségfejlesztés,
- a magyar és a nemzetközi tudományos és művészeti élet kiemelkedő képviselőivel való rendszeres találkozás,
- illetve az egyéni és kiscsoportos ismeretszerzés támogatása.
A kollégiumi nevelésre épülő szakkollégiumok egyik fő feladata a felsőoktatási felvételire való felkészítés. Az előírt legalább heti három szakkollégiumi óra előnye, hogy a többlettudást többnyire csoportosan megoldandó feladatokkal próbálják átadni. A kollégiumok ugyanakkor ritkán hirdetik magukról, hogy szakkollégiumokként is működnek. Ez nagyrészt az Arany János Tehetséggondozó Programnak, pontosabban a programban részt vevő intézményeknek köszönhető, mivel céljaik és működésük nagymértékben azonosak.
A középiskolai szakkollégium a köznevelés rendszerében a kollégiumi nevelés országos szerepét és a köznevelési kollégiumok feladatait kiegészítő, sajátos többletfeladatot ellátó kollégium, amely társadalompolitikai szempontból megfelelő közösségi környezet megteremtésével biztosítja a teljes ember nevelését, ezáltal részt vállalva a tudásalapú képzés értékorientált megalapozásában, ennek részeként vállalja a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű középiskolai szakkollégiumi tanulók tehetséggondozását lehetővé tevő, személyre szabott támogatását
Forrás: 59/2013. (VIII. 9.) EMMI rendelet a Kollégiumi nevelés országos alapprogramjának kiadásáról, 5. § (1) a) – b)
Mi alapján válasszunk szakkollégiumot?
A jelenleg működő szakkollégiumok az Eötvös modelljét valósították meg: az egy szakterületre való felkészítést, a tehetséggondozást és a szakmai elit- és utánpótlásképzést. A modell céljait azonban az egyes szakkollégiumok különbözőképpen valósítják meg.
Az ábrán szereplő 2011-es kutatás adatai is tükrözik a három típusú szakkollégium közötti különbségeket:
- Kisegyetemi szakkollégiumok: A tehetséggondozás és elitképzés a fő célkitűzése azoknak a szakkollégiumoknak, amelyekben hagyományos egyetemi rendszerű tudásátadás történik. A diákok ezekben az intézményekben elsősorban felsőoktatási tanulmányaikat tudják elmélyíteni.
- Egyetemi szakkollégiumok: Az ELTE vagy éppen a Corvinus Egyetem szakkollégiumaiban olyan kurzusok érhetőek el, amelyek az anyaintézményekben egyáltalán nem, vagy csak marginálisan. Sőt, az egyes évfolyamok tematikáját inkább a hallgatók alakítják, ők mondják meg, mi érdekli őket, mit szeretnének tanulni.
- Fenntartói szakkollégiumok: Az egyházi, alapítványi, vagy nem felsőoktatási intézményi szakkollégiumban a diszciplináris tudástanszfer csak másodlagos, sokkal a nagyobb hangsúly egy közösségi/társadalmi cél vagy egy értékrend átadásán (pl. nőiség, roma identitás, nemzeti attitűd erősítése). Ide tartoznak azok a felsőoktatási intézményi kollégiumok is, amelyekben a szakkollégiumi „jelleg” egy tutor programban valósul meg. Ezekben a szakkollégiumokban továbbá a többi típussal szemben mind a felvételi jelentkezés, mind a programok kapcsán hangsúlyosan jelen van a szociális dimenzió.
A szakkollégiumok tehát mindenképpen valamilyen többletet adnak hallgatóiknak, amely többlet ráadásul szorosan igazodik érdeklődésükhöz, tanulmányaikhoz, fejlődésükhöz. Ezek az intézmények közösek abban is, hogy nagyfokú autonómiával, önkormányzatisággal rendelkeznek, azaz a hallgatók öntevékenysége tartja fenn őket.
Szakkollégiumi Charta
A Szakkollégiumi Charta azokat az alapvető feltételeket határozza meg, amelyek a szakkollégiumiság lényegét testesítik meg. A Charta főbb pontjai:
- A szakkollégium széles körű autonómiával és kiterjedt önkormányzattal rendelkezik.
- A szakkollégiumi munka középpontjában a magas színvonalú munka áll.
- A szakkollégium egyik alapértékének a szakmai tevékenységen túl, a társadalmi problémákra érzékeny értelmiségi réteg kinevelését tartja.
- A szakkollégium aktív tagságát egyetemisták vagy főiskolások közössége alkotja.
- A szakkollégisták együttlakó bázissal rendelkeznek, illetve erre törekednek.
- A szakkollégium nagy hangsúlyt helyez tagjai emberi és szakmai fejlődésére, az alapképzés első éveitől az egyetemi illetve főiskolai képzés végéig.
A teljes Szakkollégiumi Charta itt érhető el.
A szakkollégiumok jelentős része rendelkezik valódi kollégiumi, diákotthoni épülettel (míg mások csupán oktatásra alkalmas termekkel bírnak). A szakkollégistáknak általában azonban nem kell feltétlenül bentlakónak lenniük. A szakkollégium jelentkezésnél figyelembe kell még venni, hogy kik nyerhetnek felvételt az adott szakkollégiumba: nem ritka, hogy csak egy-két egyetemi vagy főiskolai év után lehet jelentkezni, s vannak olyan szakkollégiumok is, amelyek csak bizonyos felsőoktatási intézményben hallgatók számára nyitottak.
Előny a tanulmányokban és a munkaerőpiacon
Az eddig felsorolt jellemzők alapján is egyértelmű, hogy a szakkollégiumok megfelelő környezetet biztosítanak a hallgatók magas színvonalú szakmai fejlődésének. Nem véletlen, hogy a többtagú TDK munkák, az egy szakterületen belüli vagy éppen interdiszciplináris többszerzős publikációkat jellemzően szakkollégisták jegyzik.
A hallgatók általában a szakkollégiumok szakmai és közösségi kapcsolatépítési lehetőségeit szokták kiemelni: azokkal a kollégákkal és elismert szakemberekkel ismerkedhetnek meg, akikkel a diploma megszerzése után jó eséllyel együtt fognak dolgozni. Emellett a legtöbb szakkollégium lehetőséget biztosít a nemzetközi kapcsolatbővítésre meghívott külföldi előadók, ritkábban külföldi intézményekkel közös tudományos projektek révén.
A felsőoktatási tanulmányokat követően a szakkollégium belépőt biztosíthat a munkaerőpiacra is, hiszen szakkollégiumi tagság minden pályakezdő önéletrajzában meghatározó információ.
Kapcsolódó írásunk:
