Az iskolai közösségi szolgálatot (IKSZ) gyakran – és elég megtévesztően – közmunkának, önkéntességnek mondják a diákok, szülők, és előfordul, hogy a pedagógus sem a megfelelő fogalmat használja. Ez is mutatja, hogy bár 2017-ben már a második olyan évfolyam érettségizett, akiknek kötelező volt 50 óra közösségi szolgálatot teljesítenie, az IKSZ bevezetése még a kezdeti szakaszban van. Viszont ha valami, ez biztosan megéri a befektetett energiát. Bejegyzésünkben az előző évek tapasztalatairól olvashatnak.

Mi az az IKSZ, és miért kell nekünk?

A tudatos, felelős és aktív állampolgárrá nevelés kiemelt feladata a magyar köznevelésnek is – a Nemzeti alaptanterv kiemelt fejlesztési területeinek egyike az állampolgárságra, demokráciára nevelés, és mint ilyen, nem egy-egy tantárgy (vagy egy-egy szaktanár, osztályfőnök) feladatai közé sorolható, hanem az iskolai élet egészétől elvárt cél.

A tanórákon kívül az egyik legszervezettebb formában az iskolai közösségi szolgálat (IKSZ) keretében sajátíthatók el azok a tapasztalatok, erősíthetők azok a kompetenciák, amelyek a szociálisan érzékeny, empatikus állampolgárrá váláshoz szükségesek. Elég végiggörgetnünk a közösségi oldalakon vagy a hírportálok kommentfolyamain, hogy lássuk, milyen feszültségek húzódnak a társadalmi csoportok között, milyen erősen határozzák meg a gondolkodást a rögzült (saját élményen nem feltétlenül alapuló) sztereotípiák. De a kutatások is azt támasztják alá, hogy az iskolának komoly szerepet kell vállalnia az érzékenyítésben. Hogy mást ne említsünk, a Tárki 25 éve méri az idegenekkel szembeni viszonyulásokat Magyarországon, a 2016-os felmérés alapján már az emberek 58%-a látszik idegenellenesnek. Kimutatható az is, hogy az idegenellenesség mértéke a menekültválság óta ugrott ilyen magasra. 

A nemzetközi kutatások alapján a közösségi szolgálat jellegű tevékenységeknek 5 fő pedagógiai-társadalmi célja fogalmazható meg:

• Növelje az állampolgári aktivitást.
• Motiválja a fiatalokat a jövőben is az önkéntességre.
• Könnyítse a pályaorientációt.
• Fokozza a szociabilitást, elősegítse a kapcsolatépítést.
• Elősegítse a tolerancia, a segítő szándék kialakulását a fiatalokban.

Egy 62 tanulmányt alapul vevő amerikai elemzés 2011-ben rámutatott, hogy az iskolai közösségi szolgálat jellegű programokban (service-learning, community service) részt vevő diákok öt területen mutatnak jelentős pozitív eltérést a kontrollcsoportokhoz viszonyítva: önmagukhoz való hozzáállásban, az iskolához és a tanuláshoz való viszonyban, a társadalmi felelősségvállalásban, a szociális készségeikben és a tanulmányi eredményük tekintetében.

Nyitott iskolák

Az iskolai közösségi szolgálatnak a program bevezetésekor nem voltak előzményei az intézmények jelentős részében (29%). A megkérdezett igazgatóhelyettesek pozitív élménye, hogy az IKSZ rendkívül kiszélesítette az iskola kapcsolatrendszerét, ami sok esetben további szakmai együttműködéshez vezetett. A partnerek kiválasztásakor ugyanis az iskolák rendszerint a diákok preferenciáit veszik figyelembe: 10-ből 9 esetben a diákok ajánlják a fogadó szervezetet, ahol a közösségi szolgálatot teljesítik. A tapasztalatok alapján a közösségi szolgálat a nyitott iskola eszményét szolgálja, azaz segít abban, hogy partnerként egymásra találjanak egy-egy település különböző ágazati szereplői. Sok civil szervezetről is az IKSZ kapcsán szereztek tudomást az iskolák.

A megyeszékhelyeken általában kiválóan működik az IKSZ, mert ezek elég nagyok ahhoz, hogy fogadó intézményi háló alakulhasson ki, de még elég kicsik ahhoz, hogy „mindenki mindenkit” ismerhessen. A kisebb településeken általában az a nehézség, hogy nincs elég fogadó intézmény, míg a nagyobb városokban nincs személyes kapcsolat, ami segíthetné a kapcsolati háló kiépítését – vonható le a monitori tapasztalatok alapján.

Akkor eredményes, ha értelme is van

Van olyan iskola, ahol 20, van, ahol 270 partnerintézménnyel bonyolítják a közösségi szolgálatot. A tapasztalatok alapján 20-30 partnerrel működtethető átláthatóan a rendszer, ezt az iskolák is felismerték, így egyre inkább arra törekszenek, hogy stabil és hosszú távú megállapodásokat kössenek.

A nagyszámú fogadó intézménnyel kapcsolatot tartó iskolákban általában sok a bejáró diák, az iskola az ő érdekükben külön-külön is köt együttműködési megállapodást, hogy lehetővé tegye a gyerekek számára a saját lakóhelyén végezhető közösségi szolgálatot. Az előzékenységnek ugyanakkor ára van, a fogadó intézmények nagy száma ugyanis némileg szétzilálja a pedagógiai tervezhetőséget és az átláthatóságot is.

Több helyen problémát jelent a kereslet és kínálat összehangolása, és az is egyértelműen látszik, hogy kölcsönösen van még tanulnivalója a közösségi szolgálatban érintett feleknek – azaz az iskolai koordinátornak, az osztályfőnöknek, a diáknak, a szülőnek és a fogadó intézmény koordinátorának.

A pedagógusok és a diákok is gyakran tapasztalták, hogy a fogadó intézmények nem tudnak vagy akarnak értelmes tevékenységet, feladatot biztosítani, mert amikor a diákok ráérnének (jellemzően 17 óra után), már nem tudják őket az IKSZ szellemiségéhez kapcsolódó feladattal ellátni. Az állatmenhelyekkel kapcsolatban nagy a lelkesedés, de a diákok nem mindig jelennek meg a megbeszélt létszámban és a megbeszélt időben. Előfordul az is, hogy a partnerintézmény rugalmatlan (pl. szigorú munkavédelmi szabályokat követel a diákoktól, amiket nem tudnak tartani). Máshol pedig a jelentkező nagyobb létszámú tanulónak nem tud egy-egy intézmény hirtelen elégséges feladatot találni. A tapasztalatok alapján érdemes tehát már az iskola és a fogadó intézmény együttműködésének megkötésekor meghatározni a kereteket, hogy milyen létszámban, milyen időpontokban, hány órában és milyen feladatokra jelentkezhetnek a diákok.

A tanulók sok esetben arról panaszkodtak, hogy nem érezték magukat hasznosnak, a fogadó intézmények nincsenek megfelelően felkészülve a feladatokra, nem tudják felmérni, hogy milyen tevékenységbe vonják be a diákokat, egyes helyeken pedig az ott dolgozók munkájának könnyítése érdekében fogadják a tanulókat. Előfordul, hogy nem életszerű a kapott feladat, inkább csak azért van, hogy teljen az idő. Ilyen esetben az iskola felelőssége az, hogy a következő évben az adott helyszíneken ne, vagy csak más szemléletben engedjen tanulókat jelentkezni.

Mindezen nehézségek mellett a diákok arról is beszéltek, hogy vannak fogadó intézmények, amelyek profi módon készítik őket fel, fokozatosan adnak egyre nagyobb felelősséget jelentő feladatot a diákoknak, akik így azt érzik, hogy végre partnerként kezelik őket a felnőttek, és „hasznosabbnak” érezték magukat, mint az iskolában bármikor, mert közvetlen eredményét is látták a tevékenységüknek. Ezeket a jó gyakorlatokat az IKSZ honlapja gyűjti össze, ezen a linken, az Élménybeszámolók fül alatt.

Temetőgondozástól a bálrendezésig

Az óvodákban van, ahol játékrendezgetésre fogják be a diákokat, máshol közvetlenül a gyerekekkel is foglalkozhatnak. Volt olyan diák, aki a temetőben fűnyírással, kerítésjavítással foglalkozott. A partnerek között találunk szeniorok iskoláját, ahol a diákok angol/német nyelvet és informatikai ismereteket oktatnak (tanári felkészítés után), vannak diákok, akik korábbi általános iskolájukban végeznek korrepetálást a közösség szolgálat keretében. Több iskola vesz részt idősek oktatásában idegen nyelv vagy informatika területén, felvéve a kapcsolatot a helyi idősklubokkal, közvetlenül vagy az önkormányzatokon keresztül.

A végzett feladatok között olyan kreatív feladatok is szerepelnek a kultúra terén, mint a könyvtárrendezés, a sváb bál szervezése. Relatíve új terület a bűn- és baleset-megelőzés, amelynek részeként pl. a Police-program keretében a tanulók turistákkal foglalkoznak, tolmácsolnak. Ez a rendőrség szervezésében történik, Budapesten nagyon jól működő program, ugyanakkor nem minden megyei rendőri állománynak van kapacitása a bevezetésére.

Az iskolán belüli tevékenységi skála is igen színes: a tanulmányi versenyek szervezésében való részvétel, könyvtári leltár kialakításában való segítségnyújtás, szertárak rendezése, térképek rendbetétele mellett a fogyatékkal élőknek szervezett látogatások, egészségnap, tolerancianap, ballagási meghívók nyomtatása is szerepel a tevékenységek között. Iskolán belüli korrepetálást kevés helyen szerveznek, viszont ahol van, ott jól működik „tanulópárok” formájában, tanári felügyelettel. Van, ahol a diákok az intézményszépítésben vehettek részt, például egy folyosót ők festettek ki.

„Hiába fürösztöd önmagadban, / csak másban moshatod meg arcodat”

Az iskolai közösségi szolgálat eddigi tapasztalatainak értékelésére dr. Bodó Mártont, az EKE OFI tudományos munkatársát kértük fel.

Az IKSZ megítélése stabilan pozitív a bevezetés óta a szülők, pedagógusok körében. A diákok megítélése javult az első évfolyamot követően. Mégis szükség van a pedagógiai érzékenyítésre, hogy a diákok megértsék, hogy nem ingyen munkáról van szó, hanem az önkéntesség előszobájáról, ahol sokféle tapasztalatot szerezhetnek: saját képességeikről, munkahelyi környezetről, kapcsolatokat építhetnek, kipróbálhatják magukat, segíthetnek másoknak. Azt kell megértetni velük, hogy az élet nemcsak a pénzről szól, hanem emberségről, emberi értékekről: bizalomról, együttműködésről, szeretetről. Ezek nélkül az értékek nélkül kevesebbek lesznek, hiába helyezkednek el majd később kiváló munkaerőként az életben.

A pedagógusok a szociális készségek fejlesztése miatt örülnek ennek a programnak, mivel látják az ilyen jellegű képzés hiányát a középiskolában.

A szülőkben pedig él még a társadalmi munka többnyire pozitív emléke, különben pedig mindent szívesen látnak, ami gyermekeik javára válik.  A fogadó intézmények kezdetben tanácstalanok voltak, mostanra lassan kialakul a gyakorlat, hogy milyen tevékenységekre tudják fogadni a diákokat, itt is szükség van még a szakmai támogatásra.

A közösségi szolgálat abban különbözik a társadalmi munkától, önkéntességtől, hogy pedagógiai elemei is vannak. A folyamat a felkészítésre – tevékenységre – reflexióra épül. A diákok, ha nincsenek felkészítve és nincsenek kísérve a feladat során, akkor nem értik meg, hogy miért és mit csináltak.  Így nem tudja a program kifejteni lehetséges pozitív hatását személyiségfejlődésükre. Az egyik diák az óvodában segített kézműves foglalkozásoknál, az IKSZ naplójába csak annyit írt: ceruzahegyezés. Ahhoz, hogy ne csak annyi maradjon meg, hogy ceruzát hegyezett, érdemes vele beszélgetni, és a többi diák beszámolója segítheti megértetni vele, hogy mi mindent csinált, és annak mi volt az értelme. Az első benyomás sokszor csalóka és tévútra vihet, ha itt megáll az élmények feldolgozása. 

A pedagógusok számára új feladatról van szó.  AZ IKSZ-ben partnerként kell a diákokra tekinteniük és olyan tevékenységekben kell kísérniük a diákokat, amelyeket maguk esetleg soha nem végeztek még. Ehhez empátiára van szüksége, illetve ismerni kell az érzékenyítés lehetséges eszköztárát, hogy abból meríthessenek a tanulócsoport konkrét ismeretében a motiváció kialakításakor. A képzések abban segítenek, hogy a pedagógus megtalálja saját erőforrásait például önkéntes múltjában vagy idős szülei gondozása tekintetében, ahonnan merítve hitelesen tud a diákok elé lépni. Sajnos még ma is a pedagógusok jelentős része azt hiszi, hogy az IKSZ szervezése adminisztratív és nem pedagógiai feladat. Ahhoz, hogy a pedagógus jól végezze feladatát, magának is motiváltnak kell lennie, ha őt nem érdekli ez a feladat, akkor a diákok sem fognak jól hozzáállni a kérdéshez, és nem fogják tudni a lehető legtöbbet kihozni a saját 50 órájukból.

Az IKSZ változó módon része a pályaorientációnak az iskolákban, ez a képzés struktúrájának függvénye is. Ahol a diákok szakgimnáziumi képzésben vesznek részt, ritkán befolyásolja későbbi pályaválasztásukat, a gimnáziumokban gyakrabban van erre példa. A lemorzsolódás tekintetében azok a diákok, akiket a tanulás nem tud lekötni, itt megtalálhatják a helyüket, és sok esetben új oldalukról tudnak megmutatkozni társaik és pedagógusaik előtt. A program erősítheti az iskolához való kötődésüket, csökkentheti az iskolát elhagyók számát. A lemorzsolódás elleni küzdelemben vállalt szerepe a közösségi szolgálatnak is elsősorban a program szervezettségének függvénye. Ugyanakkor spontán módon is volt már példa arra, hogy egy óvodai közeg a motiválatlan tanuló további tanulmányaira pozitívan hatott, egyszerűen azért, mert önzetlen szeretetet kapott a gyerekektől és ez lendületet adott neki. Megerősítette pozitív énképét, értékességének tudata erősödött, ami az iskolai tevékenységek kapcsán korábban gyakran sérült. A diákok nem számítanak arra, hogy míg azt hiszik, hogy ők segítenek másokon, közben mérhetetlenül sokat kapnak másoktól: önismeretükben, szociális készségeikben, állampolgári aktivitásukban fejlődve.

Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!

Kövessen bennünket a facebookon is!

Következő témánk: Friss felsőoktatási jelentkezési statisztikák II.  

Fogalomtár

Iskolai közösségi szolgálat (IKSZ): a tanuló helyi közösségének javát szolgáló, szervezett keretek között folytatott, anyagi érdektől független, egyéni vagy csoportos tevékenység, és annak pedagógiai feldolgozása a jogszabályban meghatározott nyolc területen.

Fogadó intézmény/partnerintézmény: az az intézmény, szervezet, ahol a diák a közösségi szolgálatot teljesíti. A szolgálat teljesítése iskolán, intézményen belül, civil vagy nonprofit szervezetnél, állami, önkormányzati, egyházi intézménynél, szervezetnél illetve magánszemélynél is szervezhető; utóbbi esetben az iskola, egy ernyőszervezet vagy egy egyéb koordináló szervezet lehet a fogadóintézmény. Szakszervezetnél, politikai szervezetnél, pártoknál nem teljesíthető az Iskolai Közösségi Szolgálat.