Tízperc Iskolablog Érdekességek az oktatásról

„A magyar köznevelésnél liberálisabb rendszer nagyon kevés van”

Évértékelő interjú Környei Lászlóval

A Tízperc iskolablog immár hagyományosan kér fel neves oktatási szakembereket, hogy véleményezzék, elemezzék, mi történt az elmúlt egy évben az oktatás területén. 2019 sem volt éppen eseménytelen: a magántanulói státusz helyett egyéni tanrendet kell igényelni, szigorodik az beiskolázás 6 éves életkorhoz kötése, újabb reformokat jelentettek be a szakképzés területén, és úgy tűnt, lesz új Nemzeti alaptanterv, de végül mégsem jelent meg idén az új Nat. Az évértékelésre Környei Lászlót kértük fel.

Környei László az első Fidesz-kormány idején Pokorni Zoltán oktatási miniszter helyettes államtitkára volt, jelenleg tanácsadóként dolgozik a győri AUDI Hungaria Általános Művelődési Központnál.

portre.jpgMilyen ma Magyarországon diáknak lenni?

Attól függ, melyik intézménybe jár a gyerek, sőt, egy iskolán belül is nagy különbségek vannak osztályok, pedagógusok között. Vannak problémás és vannak kimagasló intézmények. A 2010-ben elindult változásoktól lehetett volna remélni, hogy a köznevelés kiegyenlítettebb képet mutat majd, de ez egyáltalán nem következett be. Nem kerültünk közelebb ahhoz a célhoz, hogy a legjobb iskola a legközelebbi iskola legyen.

Miért ilyen egyenlőtlen színvonalúak az iskolák?

Összetett ez a dolog. A magyar rendszer világosan igazolja azt a megállapítást, amit még az első McKinsey jelentés állapított meg 2007-ben: egy iskola minősége alapvetően a pedagógusokon múlik. A feleségem nyugdíjas pedagógusként vállal magántanítványokat. Hat győri iskolába járnak a tanítványai, olyan különbség van e között a hat győri iskola között, hogy az elképzelhetetlen. Ez csak egy dologra vezethető vissza: az igazgatóra és a pedagógusra. Minden más másodlagos. Elég jól ismerem az ország egyik legjobb anyagi helyzetben lévő iskoláját: a teljesítménye átlagos, mert a pedagógusai nem tudtak felnőni ahhoz a világszínvonalú infrastruktúrához, amit az iskola biztosít.

2010 után több olyan eszközt is bevezettek, például a pedagógus minősítési rendszert, amelyek éppen azt a célt szolgálnák, hogy az iskolák közötti különbségek csökkenjenek. Ezek szerint ezek az eszközök nem működnek?

Meg kell jegyezni, hogy teljesen kiegyenlíteni nem lehet az iskolák színvonalát. Ha megnézzük a különböző nemzetközi felméréseket, akkor látjuk, hogy a mintaországokban is vannak különbségek az iskolák között, sokkal kisebbek ugyan, mint Magyarországon, de mindenképpen vannak. Közelíteni azonban lehetne egymáshoz az intézményeket, és az iskolák központosítása, a pedagógus minősítési rendszer, a tankönyvi szabályozás mind olyan eszközök, amelyek szolgálhatnák azt a célt, hogy az iskolák között korábban elsősorban financiális okokból meglévő hatalmas különbségek csökkenjenek. Volt például olyan, egymástól alig 20 km-re fekvő önkormányzati iskola, amelyek között négyszeres különbség volt az egy tanulóra jutó költségek terén. Az állami fenntartásba kerüléssel ugyan ma már nem általános, hogy rendkívüli szünetet rendeljen el egy iskola, mert nincs pénz megjavítani a kazánt, de az oktatás színvonala, a pedagógiai teljesítmény nem lett egyenletesebb.

Mi az oka annak, hogy ilyen nehezen jönnek az eredmények?

Minden iskolának van saját arculata, amit az igazgató és a pedagógusai együtt alakítanak ki. Sokat lehetne javítani az oktatás színvonalán, ha az igazgatók tényleg vezetőként lépnének fel. Idén ráadásul megszűnt az a kényszer, hogy az igazgatóknak elsősorban a pedagógusaiknak kell megfelelniük, mert már nem a pedagógusok „választják” meg őket. Emiatt az alkalmas igazgatók talán hatékonyabban tudnak fellépni azért, hogy eredményes, hatékony és a diákok számára méltányos legyen az iskola.

Annak idején nagy reményt fűztem a pedagógus minősítési rendszer bevezetéséhez. De az eredménye sajnos nulla. Azt mondták, végre ki fog derülni, ki a jó pedagógus és ki a nem jó pedagógus. Hát hol vagyunk ettől? A minősítések eredményei alapján az országban csak jó pedagógus van. Ott vagyunk, mint a minősítés előtt: hivatalosan most sem tudjuk, ki a jó és ki a rossz szakember. Egy eklatáns példája ennek: megkérdezték a magyar pedagógusokat, mennyire mozognak otthonosan az IKT eszközök használatában. A TALIS 2018 felmérés szerint jóval az átlag fölöttinek gondolták a kompetenciájukat, majdnem kétszer olyan tájékozottnak, mint a OECD-átlag. Ehhez képest a PISA teszteken a digitális szövegértés terén az egyik legnagyobb az elmaradásunk a felmért országok között. Valahol valami nem stimmel. De ennél alapvetőbb hiányosságokat sem derítenek fel a tanfelügyelők. Például nincs helyi tanterv az iskolában – nem azt mondom, hogy nem megfelelő, hogy régi vagy hibás lenne, hanem hogy egyáltalán nincs. Ma ez is következmények nélkül marad.

Nézzük az iskolaigazgatókat, hiszen ahogy utalt rá, nekik lehet a legnagyobb hatásuk a pedagógusaikra. Szó van arról, hogy az intézményvezetői pótlékot megemelik, ezzel lehet eredményt elérni akár rövid, akár középtávon?

Nem. Nevetséges számokról beszélünk. Ha arról lenne szó, hogy 200 ezer forinttal emeljük az igazgatói pótlékot, akkor lehetne bizakodni. Ha egy igazgató bruttó 20 ezer forinttal többet visz haza, attól nem lesz változás. A győri Audiban is dolgoztam most, a szalag melletti munkás fizetése sokkal több, mint egy iskolaigazgatóé, a tanácsadók óradíja 75 ezer forint. Miről beszélünk? Lehet pénzügyi forrásokkal szabályozni, ha van értelmes nagyságrend, de oly mértékben elszakadt a közalkalmazotti bér a nemzetgazdasági átlagbértől, hogy nem tudunk erről beszélni.

Az új szakképzési törvény megpróbál elszakadni a közalkalmazotti bérezéstől.

Abszolút támogatom, már régen meg kellett volna lépni.

Nem fog ez feszültséget okozni a pedagógustársadalmon belül? Hiszen a nem szakképzésben dolgozó pedagógusokat ez a változás nem érinti.

Őszintén, nem érdekel a feszültség. A jókat fizessék meg, a rosszak meg hagyják el a pályát. Az Ohm-törvényt régóta ismerjük: ha nincs feszültség, nincs áram. Ha nincs feszültség, nincs haladás. Egy golyó azért gurul lefelé a lejtőn, mert a gravitációs potenciál arra mozgatja. Ha nincs gravitációs potenciál, nem gurul le a lejtőn. A pedagógus sem fog hatékonyabban dolgozni, ha nincs valami feszültség, ami arra ösztönzi, hogy hatékonyabban dolgozzon. Bruttó 20 ezer forintért havonta nem fog jobban dolgozni.

Mit gondol, mi várható a szakképzési törvénytől? Megjelenhetnek a jobb szakemberek a szakképzés környékén?

A szakképzést közelről látom, mert az Audi szakképzési egységénél is dolgozom, idejárnak a belső munkások és a külső szakképző iskolák tanulószerződéses diákjai, gyakorlati foglalkozásokra. Alapvető probléma, hogy a gyakorlati képzésben a 30 éve pedagógus pályán dolgozó szakoktatók technológiai felkészültsége többnyire éppen 30 évvel marad el az aktuálistól. Ha a szakképzést nem kötik a közalkalmazotti szabályok, vagyis nem közalkalmazotti bérért kell találni gyakorlatra szakembert, akkor megvalósulhat végre az, hogy például egy építészmérnököt alkalmazzanak, akinek van egy jó állása ugyan, de tud heti egy napot arra szánni, hogy bemenjen a szakképző iskolába gyakorlati órát tartani a gyerekeknek. Ha ezt meg tudja fizetni a szakképzés, akkor be tudnak vonni olyan, a napi gazdaságban dolgozó szakembereket, akik a mai technológiával küzdenek, a napi piaci viszonyokat ismerik. Őket nem kell teljes állásban alkalmazni, elég óraadóként behúzni őket.

Egy félelmem van, amit már az előbbi kérdéseknél is elmondtam: maga az ötlet jó. Kérdés az, hogy a szakképzési centrumok és a tagintézményeik vezetői felfogják-e, mit jelent ez a lehetőség, és élni fognak-e vele, vagy továbbra is megoldják Pista bácsival, akivel együtt szoktak sörözni, és azért toboroznak össze évről évre 5 gyereket piacképtelen cipőfelsőrész-készítőnek, hogy Pista bácsit ne kelljen elküldeni. Ha az ezzel járó feszültséget kezelni tudják az intézményvezetők, akkor a változások a szakképzés javára válnak.

A bérrendezésen kívül is számos területen tervezik megújítani a szakképzést, holott talán még meg sem szoktuk a nemrég bevezetett változásokat. Mit gondol arról az irányról, hogy a szakképzés egyre gyakorlatközpontúbb, és a közismereti tárgyak elvesztik korábbi szerepüket?

Részt vettem abban a munkacsoportban, ami az előző szakképzési reformot, a szakképzési centrumok, szakgimnáziumok létrehozását végigvitte. A bizottságban ott ültek a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal képviselői is, rengeteget vitáztunk, egy dologban értettünk egyet: a kamara által megfogalmazott jogos elvárás, miszerint a szakképzésnek alapvetően szakképzéssel kell foglalkoznia, csak akkor lehetséges, ha bevezetjük a 9 évfolyamos általános iskolát. Ez akkor terítéken is volt, de elhalt a dolog. Most lehet hallani a nulladik, iskola-előkészítő évfolyam bevezetéséről, ami nonszensz, köze nincs a 9 évfolyamos általános iskolához. Az a félelmem, hogy éppen ellentétesen fog elsülni, mert a jómódú szülők fogják a gyerekeiket benyomni az iskola-előkészítő évre. Nem azok fognak járni a nulladik évfolyamra, akiknek szükségük lenne rá, akik ténylegesen rászorulnak, hanem akik babusgatásra vágynak.

De visszatérve a szakképzési törvényhez: a mostani egy egészen új struktúrájú törvény, sok mindent rendeletekbe akarnak berakni, hallottam néhány dolgot, mit terveznek. Például olyan pályaorientációs szoftvert, ami nagyon erős ajánlást tenne a gyerekek továbbtanulási irányára, és ezzel normalizálnák a teljesen a gimnáziumok felé eltolódott beiskolázási arányt. Azért nem tudok erről most megalapozott szakmai véleményt megfogalmazni, mert jelenleg nem tudjuk igazán, hogy ezt a kerettörvényt milyen rendeletek által teljesítik ki.

Ön matematika- és fizikatanár. Nem bánja, ha a matematikaoktatás súlytalanná válik a szakközépiskolában? Lehet az elmélet nélkül jól végezni a gyakorlatot? Például jól használni egy matematikai képletet, amiről nem tudjuk, miért használjuk?

A kamara szándéka, hogy gyakorlatközelibbé tegyék a szakképzést, jogos és szükséges irány. Az alábbi példát sokszor szoktam elmondani: Magyarország oktatására az a jellemző, hogyha a kalapácsot akarják tanítani, akkor előbb megtanítják a kalapács történetét, hogy milyen fajtái vannak, hogyan készül. A gyerek tehát tanul fél éven keresztül a kalapácsról, majd miután levizsgázott az elméletből, elviszik megmutatni neki, hogy „na, látod, így néz ki egy kalapács”. Ugyan szöget beverni még mindig nem tud vele, de arra tud válaszolni, hol gyártják a legtöbb kalapácsot a világon. A világ irigyelt oktatási rendszereiben gyakorlatorientált képzés van még az orvosképzésben is: elküldik gyakorlatra a hallgatókat, és a munkájuk során egyre több olyan feladatot kapnak, amire a gyakorlatuk során készülnek fel, és miután a szakma környezetét megszokták, miután az alapokat el tudják végezni, és valóban el tudják dönteni, hogy tényleg orvosok akarnak-e lenni, akkor kezdődik csak a többéves elméleti képzés. Az Audiban például nagyon gyakori példa, hogy a felsővezetők egyszerű szakmunkásként kezdték. Thomas Faustmann, aki 12 évig vezette a győri gyárat és tényleg neki köszönhető az, hogy olyan szépen fejlődött és kiemelkedett a világ számos Audi gyára közül, szintén esztergályosként kezdte, csak a szomszéd falu háziorvosának a lányába szeretett bele, aki arra ösztönözte, hogy tanuljon tovább, és így lett végül egy hatalmas gyár vezérigazgatója. A kamara is ezt az utat próbálja megnyitni, hogy igenis, abból is lehet építészmérnök, aki a nélkül kezd el kalapáccsal szöget beverni, hogy tudná, mi a kalapács története.

Ez az elv nemcsak a középiskola szintjén működhet, lényegében ez alapján épül fel a felsőoktatás számos országban. A bolognai rendszer bevezetésével az volt a szándék, hogy az első 3 évben kvázi üzemmérnököket képezzünk, akik nem tudják, miért azzal a képlettel kell számolniuk, amivel, csak tudják használni – így a felsőoktatás 60%-a a BSc és a BA fokozat után el tud menni dolgozni. Aki tudni akarja, miért azt a képletet használják, az a mesterképzésen megtanulhatja. Hiába volt azonban világos a cél, a felsőoktatási intézmények jó része ellenállt, és egyszerűen fogták az első 3 évet és elnevezték BSc-nek, csak hát éppen az volt a baj, hogy a kalapács történeténél fejezték be az első 3 évet anélkül, hogy a diplomázott hallgatók kalapácsot láttak volna. Így nehéz boldogulni frissdiplomásként. Éppen ennek a megfordítását segítené elő a szakképzési törvény koncepciója. Persze megint az a baj, hogy át fogja-e látni mindenki? Lesz valaki, aki ott tudja tartatni a fejekben az alapelveket?

A 9 évfolyamos általános iskola megoldaná a köznevelés problémáit? Eredményezhetné Magyarország felzárkózását a PISA-rangsorban?

A 9 évfolyamos általános iskola bevezetése hozhatna eredményt. Az elnyújtott, lassabb haladást biztosító 5-6 éves egységes alsó tagozaton lehetne differenciálni, ki lehetne türelmesen várni a gyerekek eltérő érési folyamatát. A maradék 3-4 évre kellene szétszedni a gyerekeket érdeklődés szerint, hogy adott legyen a lehetőség a gyakorlatközelibb irány választására, és nem cipelni magukkal azokat a gyerekeket az elméletibb irányba, akiket nem lehet az Ady-versekkel lázba hozni. Fontos lenne, hogy a szelekció irányultságbeli legyen, és ne színvonal szerint válogassák a gyerekeket, hogy ne legyen köztük alá-fölérendeltség, és megmaradjon a horizontális mozgás lehetősége. Egy hasonló rendszerrel a 9 általános iskolai év alatt lehetne garantálni minden gyereknek, hogy azok az alapkompetenciák (az írás, az olvasás, az alapvető matematikai műveletek, a digitális kompetenciák, idegen nyelv ismerete) megerősödjenek, amelyek egy szakma elsajátításához szükségesek. Ezt követően a szakképzésnek valóban a szakképzéssel kellene foglalkoznia. Annyira nyilvánvaló irányba mutatnak a nemzetközi példák sikerei, csak le kellene vonni belőlük a megfelelő következtetéseket. Ez kellene, hogy legyen a szakképzés javításának első lépése.

Melyik nemzetközi gyakorlat jelenthet mintát a magyar rendszernek?

Itthon a 8. osztály utáni szelekciót is túl korainak érzik néhányan. De ha megnézzük például Szingapúrt, ahol az utóbbi méréseken a legjobbak az eredmények, ott már a 6. osztály után nagyon sok részre szedik szét a gyerekeket. Ha európai példát szeretnék venni, akkor ott vannak a németek: 4. osztály után történik a szelekció. A liberális oktatási rendszerek, például a finn, a holland vagy a kanadai, amelyek meghatározták az elmúlt 30 év oktatáspolitikáját, nálunk nem működnek, ezt tudomásul kell venni. Az idő más miatt is sürget bennünket: demográfiai okokból is indokolt az iskolaszerkezet drasztikus átalakítása, egyre csökken az iskolás gyerekek száma, egyre több tagintézmény működik 5-6 fős osztályokkal.

És pedagógushiány is van egyre több intézményben.

Standard válasz, de teljesen téves. Minap is olvastam egy megbízható szakembertől, hogy pedagógushiány van, de kérem, milyen pedagógushiány van ott, ahol az általános iskolában 10,4 gyerek jut egy pedagógusra, míg OECD átlag 15? Miről beszélünk? Tény, hogy az idegen nyelv és a természettudományi szakok oktatása küzd, mert egy napi bérért egy hónapig dolgozni nem igazán mondható versenyképesnek.

Akkor mégis csak van pedagógushiány.

Is-is. Természetesen van, megint csak példálózni tudok: feleségem 10 éve nyugdíjas, egy éve térden állva könyörögtek neki, hogy menjen vissza matematikát tanítani, mert egy szakgimnáziumban megbetegedett a matektanár és nem találtak a helyére szaktanárt. Csomó helyen nem szakosok tanítanak, ha a szakosságot minőségnek nevezzük, akkor minőségi tanárhiány valóban van, mennyiségi azonban nincs, mert ennyi gyerek ellátásához ennyi pedagógusnak bőségesen elégnek kellene lennie. Magyarországon az egyik legalacsonyabb az egy pedagógusra jutó diákszám, és amióta vannak nemzetközi adatok, így van.

Az iskola-összevonások, iskolaközpontok létrehozása megoldhatná a szaktanárhiányt?

Egyértelműen annak a híve vagyok, hogy meg kell szervezni egy speciális iskolabusz hálózattal, hogy a gyerekeket behordják a jó személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező iskolaközpontokba, és ha a realitásokat nézzük, a demográfiai adatokat, a köznevelés minőségét, a finanszírozási kérdéseket, akkor ezt mindenképpen meg kellene lépni előbb-utóbb. Az Oktatási Hivatal már felmérte, lenne-e ennek realitása, és lenne. Én a tyúkanyó modell híve vagyok, vagyis annak, hogy van egy jól felszerelt iskolaközpont és vannak pici tagintézményei. Minden egyes iskolaközpont esetében meg kellene vizsgálni, hogy a körzetében hogyan lehet optimálisan megoldani azt, hogy a lehető legkisebb stresszt okozva, de a legnagyobb minőséget elérve hozzák létre. Vagyis ha az szükséges, hogy a kistelepülésen lévő tagintézményben csak az első két évfolyam működjön, akkor csak az első két évfolyamot hagyják ott. Az iskolaközpontok létrehozásának lökést adott, amikor pár évvel ezelőtt bekerült a törvénybe, hogy általános iskola csak nyolc évfolyammal működhet. Szokás azt mondani, hogyha elviszik a faluból az iskolát, akkor a falunak leáldozott – de ezt kutatások még nem támasztották alá. A polgármesterek persze sírnak, de négyszemközt bevallják, hogy nagy gondot venne le a vállukról. A jelenlegi kormánynak óriási politikai tőkéje van, rengeteg olyan szükséges, de konfliktusos dolgot át tudna vinni, amit kiegyensúlyozottabb erőviszonyok mellett nem tehetne meg, mégsem lépik meg.

Nemrég a lengyelek is drasztikus lépésre szánták el magukat: 9 évfolyamos lett az általános iskolájuk, létrehozták az iskolaközpontokat, és ennek következtében gyors eredmények jöttek a PISA-n is.

A lengyel csodában van egy prózaibb elem is. A PISA-nak van egy fontos aspektusa: 15 éveseket mér. Ellentétben a PIRLS és TIMSS mérésekkel, amelyek évfolyamhoz kötöttek, és például negyedikeseket, nyolcadikosokat mérnek, a PISA életkor szerint mér. A magyar 15 éves gyerekek a lehető „legszanaszétebb” helyzetben vannak: a jelentős részük éppen most tanul tovább, és teljesítmény szerint szelektálódott a középiskola különféle típusaiba. Másik részük pedig még az általános iskolában van vagy azért, mert 7 évesen ment iskolába, vagy azért, mert megbukott. Óriási különbségeket mutat a PISA a magyar iskolák között éppen amiatt, hogy pontosan ebben az életkorban mér. Ha egy évvel korábban mérne, jobb lenne a mutatónk is. Azzal, hogy a lengyelek kitolták egy évvel az általános iskolát, ezek a 15 éves gyerekek ott maradtak egy iskolatípuson belül, ezáltal az intézmények közötti minőségbeli különbség is jelentősen csökkent, magyarul a mutató javult.

Sok oktatáskutató szörnyülködik, hogy Magyarországon milyen nagy a különböző középiskolába járó gyerekek eredményeiben a különbség, de hát persze, hogy az, nem lenne jó a felvételi rendszer, ha nem lenne nagy a különbség, azért van egy központi felvételi, ahol PISA-típusú mérésekkel szétszedjük a gyerekeket. Utána meg csodálkozunk, hogy a PISA-mérés kimutatja, milyen nagy a különbség az iskolák között, hát persze, hiszen éppen most szedtük szét őket.

Ön dolgozta ki a jelenlegi központi középiskolai felvételi koncepcióját. A felvételi szándékát, hogy megmérje és a képességeikkel és szándékaikkal egyaránt összhangban lévő irányba terelje a gyerekeket, beárnyékolja a felvételi körüli stressz, ami a családokra nehezedik. Mi indokolja, hogy ez a szigorú rendszer döntsön a középiskolai továbbtanulásról?

Az általános iskolák elég konzervatívak: a fegyelmezett, jól tanuló gyerekeket favorizálják, nem a tehetségeseket, és bizony ez az év végi jegyeken is tükröződik. Amikor az Arany János programot meghirdettük a 3 ezer főnél kisebb települések általános iskoláinak, elleneztem mindenféle felvételit, és németországi tapasztalatok alapján azt szerettem volna, ha a tanító jelöli ki azt a 1-2 gyereket, aki hátrányos helyzetű, de van benne tehetség, emiatt bekerülhet ebbe a speciális programba. A jelöltek 95%-a lány volt. Ekkora teljesítménybeli fölény talán nincs a lányok javára, az arány inkább azt bizonyította, hogy az általános iskolában a jó tanuló, jó magaviseletű gyerekeket preferálják. Kizárólag az iskolai érdemjegyek alapján tehát szakmaiatlan lenne szelektálni. Az eredményeket tovább torzíthatja az is, ha a központi felvételi helyett a középiskolák maguk állítanának össze feladatsorokat, mert nem lehetne garantálni, hogy a tesztek mindenhol szakszerűen, átgondolva születnének meg. És akkor hogyan is szelektálhatnánk a gyerekeket a különböző irányokba, iskolákba? Belátható, hogy egy speciálisan erre a feladatra képzett stáb felmérése objektívebb mérést tesz lehetővé.

Amikor az első központi felvételit 2000-ben bevezettük, akkor a Szegedi Tudományegyetemen Csapó Benő tanszéke kapta a megbízást a feladatlap összeállítására, kimondottan az volt a kérés – tudom, mert én írtam a saját billentyűzetemen –, hogy olyan felvételi sort állítsanak össze, ami a legkisebb mértékben támaszkodik az általános iskolában tanultak szintjének mérésére, ehelyett inkább a tanulói potenciált méri. Nem arra voltunk kíváncsiak, hogy valaki egy erős általános iskolában sokat tud, hanem hogy milyen potenciál van a gyerekekben. Mivel a központi felvételi általában a jobb középiskolákban jelent lényeges szelekciót, ezért célszerűbb, hogy oda is azok kerüljenek be, akikben a fejlesztési potenciál valóban megvan.

A központi felvételinek, ahogy a többi nagy kimeneti mérésnek is, van egy másik fontos szerepe is: szabályozza azt, hogy mit tanítanak az iskolákban. Annak ellenére, hogy az oktatáskutatók szerint a nagy kimeneti mérések erősebb szabályozók, mint a tantervi szabályozás, mégsem látjuk, hogy ez visszahatna: a középszintű érettségi például erősen kompetenciát mér, mégsem történt jelentős változás a középiskolai tantervekben. Felkészítik az iskolák a nagy kimeneti mérésekre a diákokat?

Egyre inkább annak a híve vagyok, hogy az oktatás tantervi modernizációja nem történhet tantervekkel, csak mérési követelményekkel. A központi felvételi abból a feltételezésből is indult, hogy ha a 8. osztályosoknak olyan felvételit állítunk össze, amiben PISA-típusú feladatok vannak, vagyis ha a munkaerőpiac szempontjából is releváns kompetenciákra vagyunk kíváncsiak, akkor ennek lesz visszaható ereje az általános iskolákra, akik nyilván azt szeretnék, hogy a gyerekeik minél jobban szerepeljenek a felvételin, ezért kompetenciákat fognak erősíteni, ennek megfelelően alakítják majd az oktatási-nevelési gyakorlatukat. Ez a visszaszabályozó szerep azonban sajnos nem működött. Ehelyett óriási, nyereséges különóra-hálózat alakult ki, és pont az eredeti cél veszett el: a pedagógusok továbbra is a visszamondott tankönyvet követelik ahelyett, hogy közösen értelmeznék az anyagot.

Miért nem érvényesülnek az eredeti szándékok?

Amit folyamatosan szajkózom, most is azt kell mondanom: minden addig működik jól, amíg van vezető, aki érti a szándékot, és ellenőriz, számonkér. Most megnéztem a tavalyi felvételi feladatsort, magyarból volt olyan feladat, ami szókincset mért. Na, most: minden szakmabeli tudja, hogy a szókincs a szociális háttért talán leginkább tükröző mutató. Ha nem a szociális háttér alapján akarok kiszórni gyerekeket, hanem a képességeik szerint, akkor nem adok ilyen feladatot. Több ismerősöm dolgozik feladat-összeállítókként, a tavalyi után megkérdeztem őket, volt-e valaki, aki elmagyarázta nekik azt, amit a rendszer megalkotásakor megfogalmaztunk? Azt válaszolták, csak annyit kértek, csináljanak jó feladatokat. Itt is az történik, mint mindenhol az oktatás területén: ha valaki, aki érti a célokat, nem áll ott, és követeli meg az eredeti szándékok érvényesülését, akkor az alapvetően jó eszközök elvesztik az értelmüket, és 10 év múlva már senki nem emlékezik arra, hogy egyáltalán miért abban a rendszerben működik valami, amiben.

De ha maradunk a valóban kompetenciát mérő feladatoknál, amelyek továbbra is meghatározzák a felvételit és az érettségit is: a mérésen rosszul teljesítésnek nem a gyereknek kellene meginnia a levét, hanem annak, aki rosszul készítette fel. Hogy egy konkrét példát is mondjak: ha 3,5 az érettségi átlag matematikából, de az én osztályomé csak 2,7 lett, míg az év végi jegyeim meg átlag felettiek, akkor valószínűleg nem jól dolgoztam. De ki az, aki ezt számon kéri ma rajtam? Senki!

Az országos kompetenciamérés, a központi felvételi, az érettségi vizsga mind tudatosan épített mérési pontok, amiket eredetileg szabályozónak találtunk ki. Ha egy tanár nem tudatosan ezek szellemében, szemléletmódjában készíti fel a diákokat, annak ma egyáltalán nincs következménye. Ha ezt észrevenné és számonkérné egy igazgató vagy egy tanfelügyelő, és következménye is lenne, akkor szabályoznának a kimeneti vizsgák. Ezért óriási baklövés a portfóliós minősítés, amiben egyetlen egy utalás sincs arra, hogy eredményesek-e a pedagógusok diákjai, legfeljebb a versenyekre szoktak hivatkozni, ami meg teljesen más lapra tartozik. Ha az intézményértékelés, ha a pedagógusértékelés alapvetően eredménycentrikus lenne, és nem azt mérné, ki tud jobban hazudni önmagáról, akkor működnének ezek a rendszerek.

A Nemzeti alaptanterv megújítása körül éppen sok a kérdés: az EMMI közleménye szerint „koncepcionális módosítások” lépnek életbe 2020. szeptember 1-jén, közben még meg sem száradt a nyomdafesték az újgenerációs tankönyveken. Milyen változás várható a tantervi szabályozástól?

A tanterv típusú szabályozás sosem működött. Hajdanában, amikor elkezdtem tanítani 1973-74-ben, még jött a tanfelügyelő, és elkérte a tanmenetet meg a naplót, és összevezetette. Nem ragaszkodott szó szerint a tanmenethez, de kiolvasta belőle, hogy aszerint haladok-e, ahogy terveztem. A múltkor egy oktatáskutatóval beszélgettem a tanmenetekről, ő azt mondta, az iskolák többségében nem is készülnek el a tanmenetek. Most akkor miről beszélünk? Ha oktatási rendszerként a tantervi szabályozást akarom erőltetni, ha a Nat-tól és a kerettantervektől várom a csodát, akkor számon kell kérjem a helyi tantervet és a tanmeneteket, és a tanfelügyelőnek meg kell néznie a tanmeneteket és a naplót. Nem gondolom, hogy ez lenne a jó irány, de ha tantervek által akarnak szabályozni, akkor legalább azt megnézhetnék, hogy működnek-e. Ez rákényszerítheti az iskolákat arra, hogy azt csinálják, amit maguknak megterveztek a pedagógiai programjukban. De ismét hangsúlyoznám, hogy a „csodát” az új Nat-tól várni, ahogyan azt a közvélemény teszi, teljesen megalapozatlan.

Változik az iskolaérettségi vizsgálat is, az Oktatási Hivatal dönti el most már, ki maradhat plusz egy évet az óvodában. Nagyon eltérő vélemények hangzanak el arról, jó-e ez a módosítás, Ön mit gondol róla?

Alapvetően itt is azt gondolom, hogy ez egy jó döntés. Rengeteg szempont szerint dől el, ki megy tovább az óvodából az általános iskolába. Legyünk jóindulatúak: az esetek felében valóban megalapozottan, szakmai indokkal maradnak a gyerekek az óvodában, de a másik fele taktikus, a gyerek szempontjából irreleváns szempontok alapján dől el. Például, hogy az édesanya otthon van a kisebb testvérrel, és élvezi, hogy több gyereke is otthon van vele. Vagy egy csoportot az oviban be kellene zárni, míg ha két, egyébként iskolaérett gyereket ott tudnak tartani, megmenekül a csoport, és emiatt az óvodavezető rábeszél két szülőt a maradásra. A kormány részéről abszolút logikus és érthető döntés, hogy ne az ezekhez hasonló egyéb szempontok alapján dőljön el a beiskolázás ideje. Fontos megjegyezni, hogy a beiskolázás korábbi szabályai nem változtak, annyi változott, hogy a kérdés eldöntése a szülő-vezető óvónő szintről, persze az előbbiek véleményére is figyelemmel, átkerült szakértői szintre.

Itt is inkább attól félek, bár ne lenne igazam, hogy nem fogja győzni a hivatal a szülők kérvényeit, és a kistelepüléseken, hátrányos helyzetű településeken az intézmények nem lesznek informatikailag felkészültek arra, hogy ezeket a kérelmeket benyújtsák. Ugye tudjuk, hogy a magántanulóknak szeptember 1-től egyéni tanrendet kell kérniük, aminek engedélyezéséről szintén az Oktatási Hivatalnak kell döntenie. Több ezer határozatot kellett hozniuk három hónap alatt anélkül, hogy plusz embert kaptak volna. Most jön még mellé a több ezer iskolaérettségi kérvény, miközben a személyi és tárgyi feltételek nem adottak egy ekkora feladathoz. Már nem is tudom, hányadik példát hozzuk föl, hogy nem a legfelső döntéssel van a baj, hanem azzal, ahogyan végrehajtják. Jó esély van arra, hogy megint botrány lesz az egészből, és megint politikai árat fizet a kormány valami olyasmiért, ami alapvetően logikus és jó döntés.

A szakképzési törvény, az új tantervi szabályozás, az iskolaérettségi vizsgálat és a magántanulói státusz változásai mind a közelmúlt nagy döntései. Folyamatosan változik a köznevelés az elmúlt 30 évben. Jó ez az állandó és nagy erejű változás? Tudják ezt követni a pedagógusok, intézményvezetők?

Ha valaki 30 évvel ezelőtt bement egy fogorvosi rendelőbe, meg bemegy most, nem is ismer rá. De kérdezem én: ha valaki 30 évvel ezelőtt bement egy matekórára meg most is, milyen különbséget fog észrevenni? Pedig végül is majdnem minden a tantermek falai között dől el. Hiába vannak a nagy döntések, változni kellene, de éppen az a baj, hogy nincs változás. Próbálkozások vannak, de szépen visszamászik minden a megszokott kerékvágásba.

Korábban azt mondta, a kanadai vagy a finn oktatási rendszer nem lehet példa Magyarország számára. A szakképzés nemzetközi példáiról már volt szó, a köznevelés egészét, ha nézzük, melyik nemzetközi példa lehet jó irány?

A magyar köznevelésnél liberálisabb rendszer nagyon kevés van. Sehol máshol nem tapasztaltam, amit Magyarországon, hogy egy pedagógus azt csinál, amit akar, és ennek nincs következménye még akkor sem, ha eredménytelen. Részletekbe menő tapasztalatim Németországgal vannak. Nagyon régóta figyelem a Távol-Kelet, korábban Japán, aztán Dél-Korea, most Szingapúr és a kínai partvidék nagy fejlesztéseit. A szlovák rendszert látom még közelebbről, ahol egy rendkívül szigorú tanfelügyelet működik.

A gyerekek szempontjait nézve nagyon mások a most sikeres rendszerek: sokkal kevesebbet tanítanak, de eszméletlen precizitást követelnek meg. Nem mondom, hogy egyetértek vele, de szemléletes példa: az ötödikes unokám német iskolába jár, három füzetük van németből, van egy, amibe jegyzetelnek, ebből kitépik a lapot és egy másik füzetbe lefűzik, megszámozzák, az irattároló elején tartalomjegyzéket vezetnek, oda beírják, melyik órai jegyzetet hányadik oldalon találják, a harmadik füzetben pedig a dolgozataik vannak. Ennek a füzetrendszernek a kezelése adja a jegy harmadát, az órai munka a másik harmadát, a dolgozatok a harmadik harmadot. Ha bemegyek egy német gyárba, a vezetők ilyen füzetekkel jönnek-mennek, ez alapján a rendszer alapján dolgoznak. A német iskolában 95%-tól adnak ötöst, könnyű dolgokat kérdeznek elképesztő precízen. Az utóbbi időben a matematikatanítást különösen figyeltem a német iskolában, látom a különbséget a magyar és a német rendszer között: a magyarban sokkal korábban sokkal bonyolultabb feladatokat adunk, és ezzel párhuzamosan sokkal nagyobb hibázási lehetőséget engedünk meg. És akkor csodálkozunk, hogy a felső tagozaton sok tanuló elveszti a fonalat és csak biodíszletként ül az órákon.

Annak a híve vagyok, hogy azok az országok, amelyek egy gyors gazdasági növekedésen kell, hogy átmenjenek, azoknak a délkelet-ázsiai rendszerek oktatási példáiból kell meríteniük. Meríteniük, és nem átvenniük! A jólétben kiérlelt holland, finn rendszerek modelljeit nem lehet másolni. Ott, ahol a legfelkészültebb 20%-ból kerülnek ki a pedagógusok, ott más módszerek lehetségesek. Nekünk a következő 30-40 évben vért kell izzadni, hogy elérjük az uniós gazdasági és életszínvonalat. Mi nem tudunk keletebbről szakmunkásokat hozni. Nekünk kell őket kiképezni. Nem engedheti meg a felzárkózni kívánó ország, hogy kényelmes oktatási rendszereket működtessen. A fejlődés mindig konfliktusokkal, belső feszültségekkel jár minden szinten, de nincs más út.

Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!
Kövessen bennünket a facebookon is!

A bejegyzés trackback címe:

https://tizperciskola.blog.hu/api/trackback/id/tr8115363614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gyongyi06 2019.12.28. 09:16:19

Egyetértek az interjú azon véleményével, hogy a célok sokszor jók, de a megvalósítás már nem megy. Ez a jelenlegi magyar közoktatás, de úgy általában a politika alapproblémája.
A politikai a "lózungok" szintjére süllyeszti a jó célokat. Az oktatási intézményekben folyó munkának csak és kizárólag egy célja lehet: gyerekeink egészséges szellemi és testi fejlődése. Ezt most az iskolák jelentős többsége nem biztosítja. Mindig rossz vége van annak, ha egy folyamatot kívülről akarnak befolyásolni. Ez folyik most. A kormánynak csak és kizárólag egyetlen feladata van az oktatás politikában, a személyi és tárgyi feltételek maximális biztosítása. ( pl. ha napi testnevelési órát rendel el, akkor ahhoz elegendő tornaterem és testnevelő tanár biztosítása) A minőség ellenőrzést nyugodtan bízzák a gyermekek szüleire! Ez most is működik. A szülők oda viszik gyermekeiket ahol jobb oktatást remélnek. És ez nem csak a középosztálytól felfelé érvényes. Tapasztalataim szerint a szerényebb körülmények között élők is erre törekszenek.
A mai gyerekek már nem fogadják el a "millitáns" poroszos bánásmódot, nem lehet velük ezzel a módszerrel szót érteni. Sokkal önállóbbak, okosabbak annál, hogy ezt elfogadják.
Vegyük végre észre, hogy a csak úgy működik a tanítás, ha gyerekeinket és szüleiket partnereknek tekinti az oktatás politika és nem alattvalóknak!

68nyara 2019.12.28. 10:08:59

gyongyi06: akkor most olvasd el még egyszer a cikket és próbáld meg értelmezni. A lózung pontosan az amit te írtál. NEM lehet csak a szülőre és a tanárra bízni az oktatás minőségi fejlesztését. A kimeneti teszt, mint értékmérő igenis működne, ha nem szabotálnák el a "hagyjunk mindent a tanárra és a szülőre" gondolkodás hívői. Minden gyerek egyéniség, ez igaz, csakhogy a későbbi munkáltatók nem "egyéniségeket" szeretnének látni, hanem felkészült dolgozókat. Hogy az interjúnál maradjunk, olyanokat akik használni is tudják azt a kalapácsot. Tehát, meg kell kérdezni az oktatás végén a gyerekeket, hogy tudják e használni azt? Ha nem, akkor vissza kell menni a tanárhoz és megnézni, hogy hol a hiba? Az nem vezet sehova, ha a tanár erre azt feleli, hogy ő azt és úgy tanít amit és ahogyan akar, és ennek semmilyen következménye nem lesz. Hogy kinek kell betartatni az oda vezető utat a tanárokkal? Az iskolaigazgatónak (és felette a rendszernek) akit ebben az esetben nem választhatnak a beosztottai, hiszen onnantól kezdve tőlük függ, ami ezzel ellentétes. Bizony, véget kell vetni a kényelmes "harminc éve ezt tanítom, minek változtassak" mentalitásnka, az "egyszer elvégeztem az egyetemet onnantól egy betűt nem tanultam" hozzáállásnak. Lehet sírni a tanároknak, csak egyre tarthatatlanabb az a helyzet, hogy ők sírnak, hogy milyen borzasztóan rossz nekik, de senki nem kérdezi meg tőlük, hogy ok, de hol vannak az eredmények? Ha kimagasló eredményeik lennének, akkor sokkal hitelesebb lenne a sírás is. Nem lehet mindig mindenki MÁS hibás, csak ők nem. Nagy lenne a száz tanárra jutó kirúgott tanárok száma? Igen. Ez már csak ilyen.

Orion65 2019.12.28. 10:41:34

Először is azt a tiszteletteljes javaslatot tenném ennek a jóembernek, hogy néhány évre vegye be magát újra a magyar iskolarendszerbe, hogy legyen már fogalma is arról, hogy kikről, miről beszél. Mondjuk tudnék is neki egy a kisebbség által felülreprezentált kisvárosi felsőtagozatos matematika-fizika tanári állást, ahol hinthetné az "igét" és csiszolhatná a tanári módszertanát... És érhetne el komoly sikereket tanulni végképp nem akaró és/vagy nem képes gyerekekkel... Mutasson fel eredményeket kedves uram!!! Hogy 20 ezer forint plusz pénz nélkül is eredményes tud lenni... Nem a győri Audi által biztosított egzisztenciával meg a fidesz-kormányzás "tapasztalatival" legyen okos...

Talán arról is mondhatna okosat, hogy a kommunista kína gyerekei miért állhatnak egyes vizsgálatok szerint cirka három évvel előbb tudásban, mint a mieink. Talán, mert ott még nem divat megkérdőjelezni az alapozó oktatás tartalmát, létjogosultságát, és a tanárok felkészültségét, elhivatottságát - és talán a társadalmi presztízsüket sem... A tanár a saját példájával mutat utat. Milyen utat lát ma egy gyerek, aki azt látja, hogy a pályakezdő tanár bére a szakmunkás minimálbérrel áll versenyben? Akkor meg minek tanulni? Nem él jobban, aki többet tanul, sőt!
Kedves kolléga! Felvilágosítana arról, hogy a több mint kétezer éves Pitagorasz-tétel, vagy Newton törvényei mennyiben nem korszerűek manapság, vagy hogyan kellene "korszerűen" előadni őket? Avagy hogyan kéne az alkalmazásukra tanítani bárkiket is, anélkül, hogy megtanítanánk ezeket?
A kalapácsokat manapság öntik (én még reszeltem egyet anno), vagy szerszámgépeken gyártják. Milyen tudású embert lehet egy ilyen gép mellé állítani, aki még annyit sem hajlandó/képes megtanulni, mint 30 évvel ezelőtt az ipariban???? Az akkor végzettek még kimutatható "kultúrával" is bírnak még ma is; a mostanak pedig még szakbarbárnak is kevesek lesznek... Tudásalapú társadalom - na persze! Összeszerelő ország, ahová kínából telepítenek technológiát...

Annak idején az Electrolux egy gyára beindításához érettségivel és/vagy szakmával rendelkező embereket toborzott, mert más "minőséget" jelentett számára az ilyen munkavállaló a termelés beindításához. Azután már felvettek boldog-boldogtalant, mert kellett a "kéz" a gyártósorra, de az induló gárda adta termelés gerincét. Ez a cég ma robotizál (mondjuk ideje is volt) és százszámra dobálja ki a kétkezieket... Az alapképzés és a kultúra teszi az embereket alkalmassá kedves kolléga, hogy az életük későbbi szakaszában bármi újat is képesek legyenek megtanulni; akár új szakmákat is!!! A tanulás képességét pedig tanulás útján lehet megszerezni, bármit is tanuljon az ember: irodalmat, földrajzot, biológiát, történelmet, matematikát, fizikát, zenét, bármit!!!!
Nagyon elszomorít, amikor kiderül, hogy kiféle-miféle emberek döntései alakítják inkább rosszabb, mint jobb irányba a sorsunka.
Ön uram elszomorított.
Nagyon.

Egy gyakorló tanár (matematika, fizika, szakmai informatika és ÉLET)

midnight coder 2019.12.28. 11:09:24

Szart sem ér a minősítési rendszer, ha minden értelmesebb pályakezdő fiatal - és ma már lassan a középkorúak is - tömegesen hagyják el a pedagóguspályát a szar körülmények és a szar bérek miatt. Régen még a több szabadidő volt ami miatt érdemes volt esetleg pedagógusnak állni, de ma már ez sincs. Hiába van már nyári szünet és nincs iskola, a pedagógusnak csak be kell még járnia, mert nehogy már jobb legyen neki. Plusz a többi szívatás, Pl. szülői bál ahol a pedagógusok cselédkednek hátha össze tudnak kaparni pár fillért az iskola alapítványának. Ami persze ismét csak megalapozza a pedagógus tekintélyét... Ugyanakkor egy fiatal simán el tud menni más pályára, akár mint titkárnő, akár valami adminisztrátor ahol nincsenek elkényeztetett, a normálisak közé betolt agresszív szellemi fogyatékos gyerekek, agyhalott szülők akik felkent pedagógusnak hiszik magukat, van viszont normális állapotban lévő iroda, légkondi és normális fizetés. Vagy el tud menni külföldre.

Orion65 2019.12.28. 11:12:11

Még egy példázatot engedjenek meg, amit lehet "csócsálgatni":
Vegyünk két azonos kvalitású asztalos mestert. Az egyiknek adjunk minőségi szárított csomómentes borovi fenyő asztalos-minőségű alapanyagot, a másiknak meg jelöljünk ki egy lábon álló nyers göcsörtös csavart fűz fát. Fa-fa, nemdebár? Az elvárásunk pedig legyen ugyanaz: minőségi műbútorasztalos munka (Bár lehet, hogy erre sem fognak már képezni senkit, ahogy kézzel varrott bőrcipőt sem akar egy "úr" sem viselni már ezután... ) Az eredmény alapján minősítsünk! Ja és persze, hogy "egyenlő feltételeket" biztosítsunk, egy hét alatt, ugyanabban a műhelyben!!!!

Katalin Kolossy 2019.12.28. 13:38:38

"Mi nem tudunk keletebbről szakmunkásokat hozni. Nekünk kell őket kiképezni. " Ez az egyik utolsó mondata a cikknek. Ez a célja a magyar oktatásnak. Olcsón dolgozó, nem gondolkodó szakmunkásokat kiképezni.
Két, most még óvodás kislány anyukájaként ez elszomorít. Milyen szakmunkát tud majd egy lány kitanulni amivel nem lesznek anyagi gondjai? A szakmunkásoknak ezek szerint még érettségijük sem lesz. Ma egy 28 éves szakmunkás nő nyilvánvalóan kevesebbet keres mint egy 28 éves HR-es nő. Miért akarnám akkor, hogy szakmunkás legyen a gyerekemből?

HaCS 2019.12.28. 16:56:49

Tisztelt Uraim!

Mint folyamatirányítást tanult, és aktívan használó mérnök felhívnám a figyelmüket néhány alapvető félreértésre!

Először kezdeném a legfontosabbal:
Számtalanszor elhangzik az interjúban tévesen, hogy kimeneti mérések szabályoznak. Hát az a rossz hírem, hogy a mérések önmagukban csak információt szolgáltatnak. Az azok elemzésével meghozott döntések, ill. az ahhoz rendelt intézkedések, amik szabályoznak. Óriási különbség.

Másodszor:
Tisztességesen működő rendszerekben a résztvevők azokért a cselekedeteikért vonhatók felelősségre, amelyekben vagy egyértelműen végrehajtandó utasításokat kaptak, vagy saját döntési jogkörük volt

HaCS 2019.12.28. 17:12:10

Azt akartam kifejezni, hogy ha magunkhoz vesszük a döntési jogköröket, azzal magunkhoz vesszük a döntés felelősségét is.
Ha az iskolaigazgató nem érti mi az új rendszer célja, megvalósítási módszertana, vagy szakszerű kivitelezése, akkor persze lehet mindenféle mérőszámokat az orra elé dugni, akkor sem fogja tudni/érteni.
Ugyanis nincs döntési felelőssége.
Ha nem kapott pontos és egyértelmű munkautasításokat azzal kapcsolatban, mely esetekben mi a helyes eljárás, akkor intézkedési felelőssége sincs.

Ezek alapján a "kimeneti méréssel szabályozás" csak a kontár munka leplezése, amikor a döntéshozónak nincs már ötlete milyen intézkedések kellenének bemeneti oldalon. Ugyanis szabályozni mindenképp a bemeneti oldalon kell. A kimeneti oldali intézkedéseket már korrekciónak nevezzük.

Mintha én a mérnök csak üvöltöznék a beosztottaimmal, a rossz mérőszámok miatt, de semmilyen tanáccsal, döntéssel, intézkedéssel nem tudnék hozzájárulni a javuláshoz.

HaCS 2019.12.28. 17:59:40

Ja és külön üzenném Környei úrnak:

Minél kisebb ellenállást helyezünk a feszültséggel szembe, annál közelebb kerülünk a rövidzárlathoz.

Mert üres értelmetlen frázisokat én is tudok puffogtatni.

gtri 2019.12.28. 19:19:20

"egy iskola minősége alapvetően a pedagógusokon múlik. A feleségem nyugdíjas pedagógusként vállal magántanítványokat. Hat győri iskolába járnak a tanítványai, olyan különbség van e között a hat győri iskola között, hogy az elképzelhetetlen. Ez csak egy dologra vezethető vissza: az igazgatóra és a pedagógusra. Minden más másodlagos."
----
A Fideszes képviselők közül 29-en olyan hülyék voltak, hogy nem-el szavaztak a bírói illetményekről szóló törvény szavazása során. Ádernek kellett visszaküldenie a törvényt, hogy újra szavazhassanak és ezúttal már igent nyomjanak a hülyék. És sokkal vaskosabb borítékért ilyen hülyék mint egy pedagógus.
Most keressek olyan országokat ahol nem ilyen hülyék a képvidelők? Ahol a reggeli eligazitáson meg tudják jegyezni, hogy "igen" vagy "nem" gombot kell nyomni?

Szóval, a házelnök beolvassa, hogy milyen törvényről szavaznak. Majd indul a szavazás. "Igen" vagy "nem" vagy "tartózkodik". És nem sikerül a megfelelő gombot megnyomni 29 hülyének. Mennyire kell hülyének lenni ehhez? Szerintem nagyon.

Ebben az esetben tényleg igaz, hogy semmi máson nem múlik a dolog, csak hogy képes legyen mondatokat megérteni és az "igen" vagy "nem" közül a megfelelőt választani egy képviselő. Minden más másodlagos.
A Fidesz frakció szerint "technikai hiba" történt. (forrás: index.hu/belfold/2019/12/10/fidesz_technikai_hiba_miatt_nem_ment_at_az_orszaggyulesben_az_ugyeszi_es_biroi_beremeles/)
Csak nem belopózott egy terrorista az ülésterembe és megkeverte a villamos vezetékeket a szavazórendszerben. Valószínűleg nem.

Szellemi szívonal, az aztán van. Képzelem milyen átgondoltan tárgyalhatták ezek a képviselők az oktatással kapcsolatos törvényeket!
Ők szavazzák meg, hogy teljesítmény nélkül ömöljön a pénz a fociba és ők követelik pénz nélkül a teljesítmény növelését az oktatásban meg az egészségügyben. Erre mondja a magyar, hogy "lófaszt mama"!

Lenne egy építő javaslatom: Kiutazik 3-4 forgatócsoport Szingapúrba. Ott végigfilmezik 10 véletlenszerűen kiválaztott tanár 1 hónapját. Aztán visszajönnek és végigfilmezik 10 véletlenszerűen kiválasztott magyar tanár 1 hónapját. Aztán megnézzük a filmeket.
Ha Környei Lászlónak igaza van, akkor SZingapúrban csupa a béka segge alatt fizetett, de lelkes és magas színvonalon oktató tanárt láthatunk majd. Itt meg csupa lusta tanárt aki nem törődik semmivel és gátolja a gyerekek fejlődését miközben nagyszerű kormányunk egyre jobb és jobb elgondolásokat önt törvénybe. Mikor láthatjuk ezeket a filmeket?

élhetetlen 2019.12.28. 19:39:53

@68nyara: “A kimeneti teszt, mint értékmérő igenis működne, ha nem szabotálnák el a "hagyjunk mindent a tanárra és a szülőre" gondolkodás hívői.”Blabla.
1, Az értékmérést soha, senki nem szabotálta el. Aki elvégzett négy évet egy gimiben, az vállalta az érettségit.
2, Mindig is adott volt, hogy mit kell megtanítani, de az, hogy csak egy tankönyvet lehet használni, még, ha nem is sikerült túl jól, ez nem visz előre.
“csakhogy a későbbi munkáltatók nem "egyéniségeket" szeretnének látni, hanem felkészült dolgozókat. Hogy az interjúnál maradjunk, olyanokat akik használni is tudják azt a kalapácsot”. Tévedés. Kellenek azok is, akiknek, ha azt mondják, ide verd be a szöget akkor beverik, de sokkal többre értékelik azt a munkatársat, aki képes azt mondani, hogy nem jó helyen lesz az a szög, és mond egy jobb megoldást, nem csak a kalapácsot tudja használni. Fordítsd le akármelyik területre.
“Hogy kinek kell betartatni az oda vezető utat a tanárokkal? Az iskolaigazgatónak (és felette a rendszernek) akit ebben az esetben nem választhatnak a beosztottai, hiszen onnantól kezdve tőlük függ, ami ezzel ellentétes”. Ez is tévedés. Ha van harminc-ötven ember, akik ismerik egymás képességeit, és megszavaznak valakit igazgatónak, az az igazgató nem kerül függőségi viszonyba, csak megpróbál megfelelni a bizalomnak, és fenntarthat egy jó szellemű tanári kart. Egy felülről odaültetett “független”, aki sem a tanári kart, sem az iskolát nem ismeri, egy hónap alatt szétverhet egy kollektívát.
“Bizony, véget kell vetni a kényelmes "harminc éve ezt tanítom, minek változtassak" mentalitásnak, az "egyszer elvégeztem az egyetemet onnantól egy betűt nem tanultam" hozzáállásnak”. Nem tudod, miről beszélsz. Kötelező továbbképzések vannak, de a tanár fizeti, és az ő hétvégéi mennek rá fél éven keresztül, mert helyettesítő tanár nincs, hogy hét közben végezze a kurzust, pénze meg a sulinak nincs.
“ők sírnak, hogy milyen borzasztóan rossz nekik, de senki nem kérdezi meg tőlük, hogy ok, de hol vannak az eredmények?”. Megint egy egyszerű példa, hátha megy. Valakinek kimért árut kell értékesíteni, de nem kapott mérleget. Először adja el grammra pontosan az árut mérleg nélkül, ha ez sikerül, akkor már jogosan sír, hogy kéne egy mérleg. Így gondolod?
8 órát bent kell tölteniük. Nincs annyi íróasztal, és számítógép, hogy az adminisztrációt letudják. Az egyik barátnőm angoltanár, és osztályfőnök volt 15 évig egy gimiben. Hazament, este javította a dolgozatokat, készült másnapra, azaz a gyerekeket is érdeklő cikkeket vadászott le az internetről, amit majd feldolgoznak, mert azt csak te hiszed, hogy leadja azt az órát, amit 25 éve, stb. És ehhez kapja a nyakába a tanfelügyelőket, akik nem beülnek az órájára, hanem közlik, hogy ők mikor érnek rá, és felborítják a suli napi órabeosztását. Tavaly feladta, visszament a főiskolára tanítani, ott MÉG nincsenek ennyire lenyomva. Vagy átgondolod amit írtam, vagy nem, rád van bízva.

ubermeister 2019.12.28. 20:04:43

Környei László nem tudja hol él. Javaslom kicsit visszatérni a közoktatás keretei közé, és megnézni hogy a "haverok" milyen fejlesztéseket valósítottak meg. Olyan dolgokat kér számon amiket az iskolák nem is tehetnek meg, mert az központi hatáskör. Azzal sincs tisztában hogy a zaklatószínházak után szabadon pedofilegyházak 4X akkora fejkvótát kapnak mint az állami iskolák.
Az meg leginkább szánalmas hogy a saját teljesítményét nem képes felvállalni. Azt mondja ő fogalmazta meg a követelményeket, de annak eredményéért mást hibáztat.
1. Ha ő fogalmazta meg a követelményeket és abból nem volt 99% tiszta mit kell csinálni akkor ő valamit nagyon rosszul csinált.
2. Ha ő mindent jól csinált, akkor hogyhogy nem az valósult meg ? Elmaradt a visszamérés hogy megértették-e a feladatot, ergo mégiscsak rosszul dolgozott.
3. Lehet fel kellett volna szólalni hogy az erősen készséghiányos (futsalos haver, még alapfokú tanulmányaikat folytató (kinek a kölyke/kurvája), lányom/fiam barinője/pasija, stb.) sleppet ne engedjék a megvalósítás közelébe.

/Egyébként kíváncsi lennék mennyi HHH tanulója van az AUDI kétnyelvű magániskolájának akiken bemutatta hogy csak a tanárokon múlik a teljesítmény/

ubermeister 2019.12.28. 20:21:34

Még egy gondolat.
"A bolognai rendszer bevezetésével az volt a szándék, hogy az első 3 évben kvázi üzemmérnököket képezzünk, akik nem tudják, miért azzal a képlettel kell számolniuk, amivel, csak tudják használni – így a felsőoktatás 60%-a a BSc és a BA fokozat után el tud menni dolgozni. Aki tudni akarja, miért azt a képletet használják, az a mesterképzésen megtanulhatja. "
Alapvetően hibás gondolatsor, aki nem tudja miért azt kell használni az nem látja a mögöttes rendszert. Láttam már ilyen okosok által szétvert optimum közeli folyamatot, mert a saját területükön kihozták az optimumot csak a csatolt területek omlottak össze. De igen, képezzünk féltudásúakat, nem csoda hogy sokan tévútnak tartják a bolognai rendszert számos területen.

Mert a hentes és a sebész is hússal dolgozik. A hentesnek majd megtanítjuk az elméletet mesterképzésen.

amit még megtehetsz 2019.12.29. 06:58:51

Sok értelmes dolog van a cikkben. De szerintem a szerző tényleg el van rugaszkodva a valóságtól.
Az iskolák többségében nincs takarítónő vagy konyhás, és ehetetlen a kaja, meg amortizálódik minden le, mert a tankerület semmit nem tud elintézni, mert egy nagy használhatatlan vízfej (ami brutál statisztikákat kér persze). Az Audi suliban mennyit kap egy takarítónő? Kíváncsi lennék...
Mert a normál suliban a tanár néni vagy tanító néninek takarítani is kell, hogy legalább elfogadható körülményeket tudjon biztosítani.
A másik, hogy felszerelést, taneszközöket csak hónapokig tartó könyörgés után adnak. Rosszabb mint az önkormányzati rendszerben volt.
A tantestület nem választhat igazgatót . Oké. De a szerző tényleg azt hiszi, hogy majd a politikai vonalról oda ejtőernyőztetett akárki alkalmas lesz egy hagyományokkal rendelkező iskola vezetésére???
A finn rendszer működik mert a tanárok meg vannak elégedve, és meg vannak becsülve ezért szárnyalnak. Itt, ha valaki valamit jól csinál, az mindegy, ha rosszul csinálja, az is mindegy, mert örülnek h legalább van ember aki elvállalja. Plusz ott minden feltétel adott az normális oktatáshoz. kiszámítható a munkájuk, nem kell váratlanul helyettesíteniük mondjuk egész délután.
Itthon egy új osztályfőnök saját pénzéből kell hogy dekoráljon, vagy szemléltető dolgokat szerezzen be (pl. térkép, mértékegységek bármi) vagy szekrényt, polcokat szerezzen, vagy össze kell h tarhálja az ismerőseitől.

amit még megtehetsz 2019.12.29. 07:05:00

A másik: itt régóta az a tendencia, hogy összeszerelő munkásokat képezzenek ki a multik számára. Gimnázium, egyetem, gondolkodás nem kell. Lesznek kb. a szalag mellett dolgozó átképezhetetlen rabszolgák (napi 10-11ó meló), meg az elit suliban tanuló felső tízezer gyerekei. Átjárás nincs. Új középkor. Pont.

amit még megtehetsz 2019.12.29. 07:23:34

@midnight coder: Kevesen tudják milyen stressz a szülőkkel, vagy a neveletlen gyerekekkel való mindennapos küzdelem. javaslom mindenki próbálja ki egy-két hónapig aztán mondjon véleményt. A fiatalok sajnos sokkot kapnak egy átlag gyerekcsoporttól is, amikor például napközit vállalnak. (Természetesen eszközöket, játékokat, vagy bármit nem kapnak, hogy lekössék a csapatot (van egy termed, meg egy udvar slussz), mert az nem fontos, vagy oldja meg a tanár.)
A lényeg hogy a parlament megszavazta hogy aranylábú focistáink több pénzt kereshessenek (hálisten), mert ott van színvonal, és sokkal fontosabb mint az, hogy milyen körülmények vannak az iskolában.

bontottcsirke 2019.12.29. 09:10:39

A bérfeszültség pontosan visszafelé fog elsülni, azok hagyják el a pályát, akik eddig még reménykedtek megoldásban. Gimikben szart sem lehet keresni, szakképzőkbe meg menjen az, akinek hat anyja van. Már tisztelet a kivételnek. Lesz itt még sírás -rívás

bontottcsirke 2019.12.29. 09:14:56

Az iskolát nem a tanárok színvonala (ne hívjuk őket pedagógusnak, nem közgyógyellátás ez) , hanem az intézmény színvonala fogja eladni. Ha rád omlik a vakolat, nincs áram , meg eldurran a szarcső, akkor felesleges a tanári profizmust firtatni.

midnight coder 2019.12.29. 09:18:09

@amit még megtehetsz: "A másik: itt régóta az a tendencia, hogy összeszerelő munkásokat képezzenek ki a multik számára."

Alapvetően ezzel sincs baj. Van egy olyan 1 milliónyi olyan ember kis hazánkban, akinek ha a gyereke egy multinál összeszerel, már az is óriási kulturális előrelépés. Az marha jól hangzik, hogy majd a harmadik generáció óta segélyből és lopásból élő szabolcsi mélyszegény halmozottan hátrányos helyzetű gyerekéből agysebészt fog képezni a csodálatos egalizáló iskolarendszer, de nem fog. De ha a rendszer arra képes, hogy az illető valami normális munkát el tudjon végezni és ne a segélyből éljen, és főleg ne abból akarjon élni, már nagyot lépett előre.

Az igazi baj szerintem éppen az, hogy a szent egalizálás nevében bevágnak egy rakás speciális nevelési igényű gyereket a normálisak közé, és a pedagógusok idejének nagy részét nem a tanítás köti le, hanem az, hogy a Pistike ne ölje meg az osztálytársait, vagy épp magát.

midnight coder 2019.12.29. 09:20:56

@bontottcsirke: Általánosban is elég rendesen mennek el a pedagógusok. Hülyék is lennének, ha fiatalként azért a pénzért szopnának a gyerekekkel, szülőkkel, pályaalkalmatlan és vezetést soha nem tanult igazgatókkal, Klikkel az utoljára Kádár idején felújított iskolákban.

amit még megtehetsz 2019.12.29. 09:47:48

@midnight coder: "Alapvetően ezzel sincs baj. Van egy olyan 1 milliónyi olyan ember kis hazánkban, akinek ha a gyereke egy multinál összeszerel, már az is óriási kulturális előrelépés."
Ebben egyetértek, bárcsak így lenne.
Az lenne az előrelépés ha olyan pozícióban levő megmondó emberek, mint az interjúalany végigjárnának csak úgy, bejelentés nélkül pár iskolát, és tényleg elgondolkoznának a problémákon. mert a problémák lassan mindenhol ugyanazok. És nem a tanári bér a legfontosabb (az a legutolsó), az iskolák állapota, ellátottsága, működési nehézségei (emberi erőforrás) sokkal fontosabbak.

gyongyi06 2019.12.29. 14:42:01

@68nyara: Nagyon nem szeretem a személyeskedést a vélemény nyilvánítás helyett. A riportban leírtak egy diktatórikus oktatási rendszert jellemeznek, én mindenféle diktatúra ellen vagyok. Hiszem, hogy mindenkinek joga van eldönteni, hogy gyermeke milyen oktatásban részesüljön. Sőt még abban is hiszek, hogy a gyerekek is mondhatnak véleményt arról, hogy mit és hogyan akarnak tanulni. Az oktatásnak sokszínűnek és sokrétűnek kell lennie, hogy a gyerekek különböző képességeire és készségeire megfelelően tudjon reagálni. Ehhez pedig sokféle képzettségű és képességű tanárra, terapeutára, óvónőre van szükség.
Az oktatással ugyanaz a probléma, mint az egészségüggyel. Ha elszalasztunk éveket, azokat vagy egyáltalában nem vagy csak nagyon nehezen lehet pótolni. A gyerekeknek akkor kell megtanítani dolgokat amikor abban a korban vannak, amikor az megtanítható.
Most le merem írni, hogy ezzel a folyamatos kísérletezéssel csak romlani fognak azok a bizonyos PISA tesztek.
Őszintén remélem, hogy eljön az az idő amikor gyermekeinkre nem a kísérleti nyuszik szerepe hárul, és végre megértik a kormányzat, hogy mindannyiunk érdeke egy gyermekközpontú oktatás létrehozása.

midnight coder 2019.12.29. 15:57:21

@amit még megtehetsz: Amikor egy harminc éves pesti tanítónő azért hagyja ott a pályáját mert nem tud egyszerre albérletet fizetni és enni, akkor valahol azért a fizetést is problémának érzem.

Billy Hill 2019.12.29. 18:20:33

@midnight coder: Alapítson egy "magyar családot"! Két fizetésből már könnyebben meg lehet oldani. Családok Éve van már 3 éve! A házasítás a cél, nem a szingli hordák.. :-)

ArriMédesz 2019.12.29. 19:47:35

Itthon a 8. osztály utáni szelekciót is túl korainak érzik néhányan. De ha megnézzük például Szingapúrt, ahol az utóbbi méréseken a legjobbak az eredmények, ott már a 6. osztály után nagyon sok részre szedik szét a gyerekeket."

számunkra szingapúr irreleváns, ugye tudja, tisztelt uram?

Ha európai példát szeretnék venni, akkor ott vannak a németek: 4. osztály után történik a szelekció. "

csak éppen semmi köze ahhoz a szelekcióhoz amit kifogásolnak

A liberális oktatási rendszerek, például a finn, a holland vagy a kanadai, amelyek meghatározták az elmúlt 30 év oktatáspolitikáját, nálunk nem működnek, ezt tudomásul kell venni. "

ja, mert az effélék azt akarják, hogy dikatúrákét másoljuk. nem fog menni, drága uram.

ArriMédesz 2019.12.29. 19:51:20

@ArriMédesz:

amúgy a németet is sok kritika érte, ők is pofára estek anno a pisa-n, stb.
azért jó látni hogy az ilyen öregedő fidesz-közeli alakok elméjét mindig a liberális taszítja, a diktatórikus vonzza

Katalin Kolossy 2019.12.29. 20:13:32

@midnight coder: így ilyen formában baj van vele sajnos. Nyilván nem agysebészeket kell képezni a leszakadt rétegekből, de hozzá kellene, hogy jussanak normális tanuláshoz, hogy legalább a kitörési lehetőség meg legyen, mert az olló tovább nyílik.
Az összeszerelő munkával az a baj, hogy bizonyos régiókban nem lehet belőle megélni normálisan, alapszintem sem. Főleg ha egy családban csak az apa tud dolgozni, mert kisgyerek van, abból nem lehet egy családot eltartani, és máris kezdődnek a problémák. Egy iskolázatlan egyedülálló anya még rosszabb helyzetben van. A munkahely ahol el tud helyezkedni, mint gyár, pékség, takarítás, mosogatás, kivétel nélkül 3 műszakos, vagy éjszakai és hétvégi is. Az oviba nem lehet hajnali 5-re bevinni a gyereket, anyának ugyanis még 1 órát buszozni kell, hogy 6-ra beérjen a gyárba, az éjszakai műszakról nem is beszélve. És ez még egy jobbik eset, mert vannak helyek ahol még többet kell utazni a gyárba és az óvodába is.
Sok képzetlen gyerekes anya ezért nem tud elmenni dolgozni a családok évében Magyarországon. Tőlünk is szegényebb országokban ahol még segély és családi pótlék sincs, ezt úgy "oldják meg", hogy bealtatózzák a gyereket, és otthon hagyják "aludni" hogy az anya is tudjon dolgozni. Remélem, hogy azért mi nem fogunk idáig eljutni.

midnight coder 2019.12.29. 20:58:00

@Katalin Kolossy: A kitörési lehetőséghez leginkább a motiváció hiányzik. Bizonyos régiókban nyilván nem annyira fényes a helyzet, de azért a legtöbb helyen nem annyira toxikus a helyzet, mint ahogy leírtad.

rigolya2 2019.12.30. 08:29:17

Ma már megint az első probléma a fizetés!

Amíg az nem emelkedik a pedagógusoknál, addig miről hadovál ez az ember!???

rigolya2 2019.12.30. 08:34:05

@68nyara: Ma egyre növekvő tanárhiány van, a csökkenő gyereklétszám ellenére.
Sőt!
NINCS TANÁRUTÁNPÓTLÁS!
Annak ellenére sincs, hogy több tanárképzőst vesznek fel az egyetemek, mint amennyire szüksége lenne a rendszernek!
Vajon miért?!

rigolya2 2019.12.30. 09:34:30

A központosítással a gerinctelen fidesznyikek elvettek az igazgató gazdálkodási jogát is. 2013 óta nem a szakértelem, hanem a politikai hátszél és lojalitás alapján nevezik ki az igazgatókat. Hol el ez a csinovnyik?

ppppalika 2019.12.30. 10:27:22

@rigolya2: "Annak ellenére sincs, hogy több tanárképzőst vesznek fel az egyetemek, mint amennyire szüksége lenne a rendszernek!" Ez sajnos nem így van, pontosabban legfeljebb részben. Ha futballcsapatot akarok csinálni, akkor nem vigasztal, hogy szerződtettem 30 játékos, de abból 10 kapus, 15 csatár, 4 középpályás, 1 meg védő. Mert kb. ilyenek az arányok jelenleg. És pont azokból van kevés felvett, amelyekből már most is hiány van.

rigolya2 2019.12.30. 14:44:55

@ppppalika: Ha netán az állam és az iskola képes lenne a képzés költségeit kifizetni, akkor lenne magát átképezni hajlandó tanár.

És újra visszajutottunk a finanszírozás, azaz a nagy magyar gerinctelen fidesznyik problémára: baxnak eleget fizetni!

gyongyi70 2019.12.30. 18:09:23

@Katalin Kolossy: ""Mi nem tudunk keletebbről szakmunkásokat hozni. Nekünk kell őket kiképezni. " Ez az egyik utolsó mondata a cikknek. Ez a célja a magyar oktatásnak. Olcsón dolgozó, nem gondolkodó szakmunkásokat kiképezni."

Nálam is ez vágta ki a biztosítékot. Erről szól az egész cikk: hogyan szelektáljuk ki minél korábban a "selejtet", akiből majd biorobotokat lehet "képezni". Nem kell érteni a miérteket, még a mérnököknek sem feltétlenül, csak ha nagyon akarják és "mesterek" lesznek.

Még az a jó, hogy a bolognai rendszert nem vezették be az orvosin. Végül is minek egy szemésznek a belgyógyászathoz értenie, elég, ha ügyes kézzel elbabrál a szemen, felírja a szemüveget, oszt kész. Hogy mi az összefüggés a szemfenék érhálózata és bármilyen belgyógyászati betegség, a szemnyomás és az agyi térfoglaló folyamatok között, azt elég lesz a mesterdoktoroknak megtanulni, akik valami elit helyen fognak dolgozni, ahová csak az elit jut el vizsgálatra, nemde?

Épp elég hibát követtek már el a bolognai rendszerrel, erre ne legyünk büszkék. Az oktatás meg ne szelektáljon kisgyerekeket, ez nem a Huxley féle Szép új világ, ha így elvágnánk a gyerekek életét, akkor több világhírű tudós az esztergapad mellett végezte volna. Végtelenül elszomorító, hogy ezt le merik írni.

ppppalika 2020.01.01. 12:16:50

@rigolya2: Ez azért nem úgy megy, hogy a magyartanárból tudunk fizikatanárt csinálni.

gtamascs 2020.01.16. 00:40:12

Nincs pedagógushiány, mert van elég pedagógus, csak nem jó a szakjuk. Teccik érteni? Mondjuk ha hiányzik 20 fizikatanár az nem számít hiánynak, mert bármikor fel lehetne venni 20 énektanárt. Mennyiségileg megvan a létszám tehát NINCS tanárhiány. Elfüstölt az agyam ettől az érveléstől.

A közeli hozzátartozója véleményét prezentív mintának tekinti. Pffff. "Ica is mondta hm?"

"az iskola teljesítménye átlagos, mert a pedagógusai nem tudtak felnőni ahhoz a világszínvonalú infrastruktúrához, amit az iskola biztosít."
Nem azt kellene várni, hogy felnőjenek a feladathoz, hanem csökkenteni a terhelésüket és a munkaidejük terhére elküldeni őket minimum félévente továbbképzésekre. A gyárba ha új szerszám/gépsor érkezik, akkor a gyár vezetői megvárják, hogy a munkások felnőjenek a feladathoz? Ennyi eszeveszett baromságot.
süti beállítások módosítása