Sok probléma vezethető vissza oda, hogy Magyarország oktatási rendszere nehezen birkózik meg a családi hátrányok leküzdésével. A diákok tanulmányi eredményeit erősen befolyásolja a családi háttér, a család társadalmi-gazdasági, szociális helyzete. Számos országos és helyi program, pályázat, állami és civil kezdeményezés irányul arra, hogy javulást érjünk el a területen – az egyik ilyen program a Szülő-Suli.
A Szülő-Suli programok az iskola és a család együttműködésén alapulnak. Elsődleges céljuk, hogy a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulóknak segítsenek a felzárkózásban, például azzal, hogy a gyerekek javítanak az iskolai eredményeiken. Ez a látszólag egyszerű recept valójában komplex pedagógia programot jelent: az eredmények eléréséhez a gyakorlatban az egyéni fejlesztés mellett az iskola-család együttműködésének támogatása is szükséges, és egyik pillér sem nélkülözheti az innovatív pedagógiai módszereket, eszközöket. Írásunkban példákat mutatunk be arról, mit is jelent a Szülő-Suli a gyakorlatban.
Család + iskola
A Szülő-Suli voltaképpen család-iskola kapcsolatot jelent: nemcsak a szülőket, de a nagyszülőket, testvéreket is igyekeznek bevonni a programokba. Ebben a pillanatban az ország különféle iskoláiban különböző Szülő-Suli modellek működnek. A Tízperc iskolablog által megkérdezett pedagógusok, szakemberek szerint ez végre olyan projekt, ami ténylegesen is megszólítja a szülőket, akik szívesen és aktívan vesznek részt a programokon.
Érsekné Mosóczi Mária a Máltai Szeretetszolgálat négy iskolájában (Gyulajon, Tiszabőn, Tarnabodon és Tiszaburán) működő Szülő-Suli projekt szakmai vezetője. Mint mondja, nincs két egyforma Szülő-Suli program: mindegyik a helyi igényekre válaszol. A diákok egyéni fejlesztése mellett családi kirándulásokat szerveznek, a máltai iskolákból így jutottak el például vadasparkba (ahol a család együtt vett részt a zoopedagógiai foglalkozáson is) és moziba. A gyulaji iskolából Budapestre szerveztek városnézést, hiszen a Tolna megyei hátrányos helyzetű gyerekeknek és családjaiknak Budapest legalább olyan messze van, mint bármelyik egzotikus úticél.
A nagyszülők sokszor jobban élvezik a programokat, mint a gyerekek – teszi hozzá Érsekné. A Szülő-Suli programjain olyan szülők is részt vesznek, akik eddig nem tartották fontosnak az iskolában való megjelenést, vagy akik korábban nem gondoltak arra, milyen lenne egy tartalmas napot eltölteni a saját gyerekükkel.
„Néha még azokkal se könnyű megvalósítani egy projektet, akik elhivatott tagjai egy közösségnek, itt pedig elsősorban olyan tanulókat kell bevonnunk – méghozzá szülőkkel együtt –, akik lemorzsolódással veszélyeztetettek, vagyis eleve ritkán vannak jelen az iskola életében” – teszi hozzá Leveli Aliz, a máltai Szülő-Suli projektmenedzsere.
Az iskola és a család együttműködésén folyamatosan kell dolgozni minden iskolában, a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű családok esetében azonban talán még nagyobb tétje van ennek. A máltai diákok családjainak a mindennapi életben hasznosítható tapasztalatot igyekeznek adni: higiéniai, életvezetési tanácsokat kapnak, és a programok egy része a családon belüli szerepeket, a hierarchia kérdéseit is tudatosítani próbálja. Volt már bemutató a helyes tisztálkodási szokásokról, hogy a napi rutin részévé váljon a fogmosás, a testápolás. A foglalkozásokon átbeszélik számos más mellett azt is, hogyan kell megjelenni az orvosi rendelőben, milyen helyzetekben és hogyan illik köszönni. Más programok az étkezési szokások javítását célozták, az adventi készülődés jegyében pedig díszek készültek (a közös kézműveskedés igazi kompetenciafejlesztő program).
Néha persze az is előfordul, hogy felül kell írni a szervezői elképzeléseket, és elfogadni, ha bedől egy program. Például egy idillinek tervezett, közös családi mesefoglalkozásnak végül az lett a csúcspontja, amikor zárásként lejátszották a szülők kedvenc zenéjét a Youtube-on. „Ugyan kevesebb illúzióval, de annál több tapasztalattal szervezzük a csoportos kirándulásokat is. Már nem lepődünk meg azon sem, ha azt halljuk vissza, hogy az állatkerti kiránduláson a gyerekek kezéből elfogyott a zoocsemege mire az állatokhoz értek. Azóta több szendvicset csomagolunk” – folytatja töretlen lelkesedéssel Leveli Aliz.
Továbbtanulás
A tudatos életvezetés fontos kérdése a továbbtanulás, a Máltai Szeretetszolgálat iskoláiban igyekeznek tudatosítani a gyerekekben és a szüleikben, hogy ez az egyetlen lehetőség a kiemelkedésre.
A máltai Szülő-Suli programba más szervezeteket is bevontak, például módszertani támogatást kértek a Kedvesháztól. A Kedvesház-program célja, hogy egyenlő esélyt biztosítson azoknak a hátrányos helyzetű gyerekeknek és családjaiknak, akikkel az oktatási, szociális, egészségügyi rendszer nehezen találja a közös nyelvet. A gyerekek szempontjából nagyon fontos elérni, hogy sikerélményük legyen az iskolában, hogy kialakuljon az összetartozás-érzés bennük az iskolai közösséggel, és hogy a családjaik és az iskola között létrejöjjön az együttműködés, a rendszeres kapcsolat.
Cigánysorrol az egyetemre címmel Lázár Péter tartott előadásokat a Szülő-Suli program keretében. „Kellenek példaképek. Mindenkinek szüksége van egy kulcsemberre, aki megmutatja, hogy a cigánytelepről el lehet jutni bárhová. Ezt gyerekszempontból, a gyerekek lelkét megszólítva mondom el: elmesélem nekik, mit éreztem, min mentem át, amikor anyám otthagyott a padon azzal, hogy majd jövök érted, és többet nem jött, és otthonba kerültem. A személyes történetemen keresztül beszélek nekik arról, mi az, hogy hit, küzdés, cél, akarat, hogyan lehet együtt élni úgy, hogy megtartsák az értékeiket. Hogy ne szégyelljék, hogy cigányok, hanem mutassák meg, mire képesek a döntéseiken, cselekvéseiken keresztül” – emeli ki Lázár.
A pályaorientációs foglalkozásokat a máltai iskolák szintén szervezik a szülőknek, nagyszülőknek is. Fontos, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű családok képet kapjanak a továbbtanulási lehetőségekről, hiszen ez a család jövőjének záloga. A Szülő-Suli programjain két irányból igyekeznek tudatosítani ezt: a gyerekeket egyéni és csoportos foglalkozásokon megerősítik abban, amiben jók, a szülőket pedig tájékoztatják a gyerekeik reális lehetőségeiről, hogy érlelődjön bennük az a gondolat, hogy nem szabad elszalasztani a továbbtanulás lehetőségét, hogy nem lehet a végső cél a közmunka. Ehhez szükség van arra, hogy megismerjék, mi történik az általános iskola után, milyen karrierutak érhetők el, milyen szakmára alkalmas a gyerekük.
A cél: iskolásnak maradni
Azok, akik 18-24 évesen legfeljebb alapfokú végzettséggel kerülnek ki az oktatási rendszerből, korai iskolaelhagyóknak számítanak. Magyarországon a korai iskolaelhagyók aránya a hatodik legnagyobb az EU-ban.
A végzettség nélküli iskolaelhagyók – másként mondva a lemorzsolódó tanulók – arányának 10%-ra csökkentését vállalta 2020-ig Magyarország az EU 2020 stratégiával összhangban. Egyelőre nem dőlhetünk kényelmesen hátra: az OECD friss kiadványa, az Education at a Glance 2019 szerint 2017-ben a 14-18 évesek 12,2 %-a nem vett részt a közoktatásban. Az OECD-országok közül az iskolába nem járó diákok aránya 2005 és 2017 között Magyarország mellett csak Norvégiában, Lettországban és Litvániában növekedett.
Számos program működött és fut jelenleg is, hogy a családi hátrányokat ellensúlyozzák az iskolában, és ily módon a lemorzsolódás arányain is változtassanak – az egyik ilyen a Szülő-Suli program, amelyet egy 2017-es EFOP kiírás hívott életre. A pályázaton nyertes projektek 50-80 millió forintból gazdálkodhatnak 2020 végéig.
Út a szülőhöz
Nem könnyű megtalálni az utat a szülőhöz egy alapvetően bizalmatlan, sokszor rossz tapasztalatokkal, konfliktusokkal terhelt viszonyban. A máltai iskolákban erre külön figyelmet fordítanak, a Szülő-Suli keretében pedig a Kedvesházzal való együttműködés is segít nyelvet, módszertant találni a családokhoz. A máltai iskolák a foglalkozások előkészítéséhez, a családlátogatások módszertanához is kaptak segítséget Lázár Péteréktől: hogyan érdemes felkészülni a családlátogatásra, mit lehet, mit érdemes kérdezni a szülőktől, akiknek a gyerekkorának, problémáinak megismerése kulcsot jelenthet a gyerekek előmenetelének egyengetéséhez. Csak hosszú és tudatosan felépített beszélgetés során lehet feloldani a szülőt annyira, hogy megnyíljon a pedagógusnak.
Érsekné szerint az iskoláknak leginkább a szülőkkel való kapcsolattartásban van szükségük segítségre, mert bár sokat hallani ennek fontosságáról, a korábbi képzések, programok erre nem fektettek nagyobb hangsúlyt. Például egy cigány családban egészen sajátos a viszonyok, kötelékek rendszere, ezt támogatóan irányítani nem lehet a hagyományos módszerekkel. Ha egy pedagógus az iskola folyosóján azt kéri a szülőtől, reggelente tisztán érkezzen a gyerek az osztályba, valószínűleg nem ér el javulást, hiszen könnyen külső kényszernek érezheti a szülő a jó szándékú javaslatot is. A családi problémák kezelése, a szülők iskolához való szoktatása, a bizalom kialakítása az osztályfőnök felé nagy kihívás – ehhez a Kedvesház-programtól, annak alapítójától, Lázár Pétertől kaptak támogatást. Az együttműködés sikerességét bizonyítja, hogy ahol Lázár Péterék útmutatása alapján készítették elő a foglalkozásokat, ott még soha annyi szülő nem jelent meg az iskolai programokon.
A hídépítő pedagógus
Hídépítés a család felé – ez a neve annak a komplex módszertannak, gyakorlatnak, amelyet a Kedvesház dolgozott ki. A kulcs a megváltozott pedagógusszerepekhez való igazodás. „Aki hátrányos helyzetű cigány gyerekeket tanít, az előbb-utóbb szembesül azzal a problémával, hogy nem elég a gyereket tanítani, hanem meg kell nyerni a szülőt is ahhoz, hogy a pedagógiai munka sikeres legyen. Az a hagyományos családi háttérre felkészítő pedagógia gyakorlat, amit az egyetemen, főiskolán megtanulunk, a hátrányos helyzetű gyerekeknél nem működik. A hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű szülőknek szinte csak negatív tapasztalata van az iskoláról. Azt szoktuk mondani, hogy a szülők viszonyulása az iskolához társadalmi réteg specifikus. Nekem, a pedagógusnak kell megtalálnom a hidat a családok és az iskola között. Ehhez meg kell ismernem azt az alapvetően más családi szocializációs mintát, értékrendet, kultúrát, szubkultúrát, ami a szegénységi másságból fakad” – foglalja össze a Kedvesház alapítója, Lázár Péter, aki feleségével és alkotótársával, Bordács Margittal közösen dolgozta ki a Kedvesház módszertanát.
„Cigánytelepen születtem, nevelőotthonban nevelkedtem, ahol Edit néni és Miklós bácsi voltak a nevelőim. Nevelőszüleim igazi mintát jelentettek a számomra, olyan akartam lenni, mint ők, akik ösztönösen szerettek, és őszintén felkészítettek a cigányként való boldogulás nehézségeire. A ’90-es évek elején Nyírteleken kaptam tanítói állást, olyan gyerekeket kellett tanítanom, akikkel nem tudott mit kezdeni az oktatás. Ezeket a többségében cigány, túlkoros gyerekeket összerakták egy úgynevezett ’korrekciós osztályba’. Úgy kezdtem a tanítást, hogy elmentem a cigánytelepre megismerni a családokat. Feltettem magamnak a kérdést, hogyha nekem kellene így élnem egy hétig, mit tennék, milyen lennék. Megtanultam, milyen fantasztikus túlélő stratégiájuk van, megtapasztaltam, hogyha megnyitunk egy ablakot, hatalmas szeretetet kapunk vissza. Megtanultam azt a hozott nyelvet, amit ezek a családok beszélnek – mert hiába beszéltek magyarul, az egy másik nyelv volt, saját testbeszéddel, gesztussal, hanglejtéssel” – meséli az indulást meghatározó tapasztalatait Lázár Péter.
Ahogy Lázár Péter fogalmaz, a hídépítő pedagógus szerepen múlik minden. A pedagógusnak meg kell találnia a közös pontot a szülőkkel. „Talán nem is gondolnánk, milyen egyszerű úton is eljuthatunk hozzájuk. Például beszélgetni kezdünk a szülőkkel, és kiderül, hogy mindenki főz paprikás krumplit, és elmondjuk egymásnak, hogyan készítjük. A különbözőségek pedig megerősítik a kapcsolatunkat” – mondja Lázár. A közös pontok megtalálása után lehet kialakítani az együttműködést, amely a szülők erősségein kell, hogy alapuljon. A jó iskola-család kapcsolatban, abban az esetben, amikor a tanár értő figyelemmel, megbecsüléssel fordul a szülőhöz, fel lehet térképezni, miben tudnak az adott szülőre támaszkodni.
Tari Réka a Máltai Szeretetszolgálat tarnabodi általános iskolájának igazgató-helyettese, az ottani Szülő-Suli mentortanára. A programhoz olyan szülőket szólítottak meg, akikkel korábban alig volt kapcsolata az iskolának, és akiknek a gyerekei tanulási és magatartásbeli problémákkal küzdöttek. Jelenleg három nagy család – az iskola 11 diákjának családjai – dolgoznak együtt. A program elején anamnézist vettek fel a szülőkkel, megismerték a személyes történeteiket: például, hogy ki került állami gondozásba, milyenek voltak a terhességek. „Keserédes élmény volt” – összegzi Tari. A mentorpedagógus egyéni és csoportfoglalkozásokat tart a gyerekeknek, a Szülő-Suli program diákokra fókuszáló fejlesztő foglalkozásainak azonban nem a tanulmányi eredmények javítása a kitűzött célja, inkább a szociális hátrányok leküzdésére helyezi a hangsúlyt. A foglalkozások, beszélgetések során megismerték a szülőket, és ők megnyíltak annyira, hogy megosszák a személyes történetüket. Akik korábban nem keresték a kapcsolatot az iskolával vagy indulatosan léptek fel a pedagógusokkal, mostanra együttműködők lettek, keresik és kérik a pedagógusok támogatását.
Apró óriások
A Szülő-Suli a közös élményekkel, a formálódó közösség erejével komoly előrelépést jelenthet a család és az iskola együttműködésében. A családok bevonásával a gyerekek iskolai eredményei is javulhatnak, jelentősen csökkenhet az esély a lemorzsolódásukra. A Szülő-Suli projektek hivatalosan még egy évig tartanak, de az iskolák, a pedagógusok a kapott módszertannal, tapasztalatokkal eredményesebben alakíthatnak ki jó, bensőséges viszonyt az újabb évfolyamok családjaival is. A programban részt vevő szülők élményeinek köszönhetően elterjedhet a közösségekben a tudatos életvezetésre, gyereknevelésre való igény. És hogy bátrabban merjék megkeresni problémáikkal az iskolát. „Az iskolában előfordul, hogy a pedagógus csak a gyereket látja, a szülőt egyáltalán nem, ha nem kerülünk kapcsolatba, segíteni sem tudunk egymásnak. Most már ott tartunk, hogy a Tarnabodon bevont szülők felkeresnek minket, és elmondják, milyen problémájuk van otthon a gyerekükkel, és kérik, hogy segítsük megoldani” – mondja Tari Réka.
„Az eredményeink talán aprónak tűnnek, de ez viszonyítás kérdése. Örülünk, ha a közös programokra a szülők időben érkeznek, örülünk, ha nem másnaposak, annak pedig külön örülünk, ha azért nem másnaposak, mert az előző esti buliból korán eljöttek a másnapi Szülő-Suli miatt” – foglalja össze Leveli Aliz.
A máltai Szülő-Suli tervei között szerepel, hogy a szülőknek egy-egy vállalható önéletrajzot készítsenek, amit több példányban kinyomtatva megkapnának, ezzel segítve őket az álláskeresésben. Ehhez szintén sok személyes beszélgetés kell még, hogy az iskolák segítsenek megfogalmazni a szülőknek erősségeiket, tudatosítani a munkaerőpiacon értékes kompetenciákat.
*
Lemorzsolódással veszélyeztetett tanuló: akinek az adott tanévben a tanulmányi átlageredménye közepes teljesítmény alatti vagy a megelőző tanévi átlageredményéhez képest legalább 1,1 mértékű romlást mutat, és esetében komplex, rendszerszintű pedagógiai intézkedések alkalmazása válik szükségessé.
