Ki lehet-e törni a sztereotípiákból? Le lehet-e bontani az előítéleteket? A szegregációra megoldás lehet-e az oktatás? Társadalmi felelősség-e a tanulásból kiesettek visszahívása az iskolapadba? Csapó Barbara, a Lehetőségek Iskolájának koordinátora nemcsak kérdéseket tesz fel, hanem az iskola nevéhez hűen, válaszokat ad, és keresi a legjobb lehetőségeket.

Miért kezdett a jezsuita rend felnőttképzésbe?

A jezsuita rendnek, amely egy férfi szerzetesrend, és amelyet Loyolai Szent Ignác alapított 1540-ben, fontos missziója az oktatás. Ennek persze kimagasló példája a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium, de az oktatásnak a mi általunk képviselt szintje a legrászorulóbbak felé irányul. Számomra nagyon fontos tény, hogy a rendalapító harminc évesen tíz éves gyerekek közé ült vissza az iskolapadba, mert be kellett fejeznie tanulmányait, hogy pap lehessen. Mi is alapvetően felnőtteket tanítunk. Ez az alapvető kapocs. Az előző provinciális, Forrai Tamás szeretett volna egy alfabetizációs programot indítani Miskolcon, amelynek alapja az önkéntesek bevonása. Fontos még a multiplikáció, programunk átadható az ország bármely részén egyházi vagy civil szervezetnek, aki vállalja, hogy a céljainkkal egyetért, és vállalja felnőttek felkészítését osztályozó vizsgára. Programunk regisztrált felnőttképző program, jelenleg két szervezettel dolgozunk együtt Pest megyében és Borsodban.

Csapó Barbara

Milyen pedagógiai alapelvek mentén valósul meg mindez, mit jelent a Szent Ignác-i modell?

Ehhez érdemes megismerni egy kicsit jobban a miskolci jezsuita gimnáziumot, ahol a tantárgyak tanítása mellett az egész személyiség fejlesztése is cél. Ha olyan kihívások elé állítjuk a gyermekeket, ami még motiváló, akkor van fejlődés, az új lehetőségek hozzák az új kihívásokat, és a diákok jól érzik magukat egy inspiráló közegben. Ha van lehetőség a zenén belül választásra, akkor mindenki olyan zenei tevékenységet választ, amiben jól érzi magát. Hasonlóképpen a képzőművészettel. Van, akinek a fotószakkör jobban bejön, mint a tűzzománc, mégis mindkettő a művészet egy-egy ága, és folyamatos lehetőséget ad a fejlődésre. A cura personalis (vagyis személyes törődés) a felnőttjeinknél természetesen mást jelent.

Tanítványaink olyan felnőttek, akik a tankötelezettség végéig, vagyis tizenhat éves korukig alapiskolájukat nem fejezték be. Ezeknek a felnőtteknek kialakult személyisége van, így változást elérni nehezebb, de a szeretetteljes, elfogadó légkör, a baráti kapcsolat és kötődés olyan ajtókat nyit meg, amikre életemben nem gondoltam volna. Saját magamra reflektálva, nekem is rengeteg előítélem bomlott le az elmúlt években, de nagyon fontos, hogy bizonyos szabályokat be kell tartatni, és sokszor megköszönik, ha azt mondom: nem. Sok esetben nem a szavak tanítanak.

Túl azon, hogy az iskolai tananyag elsajátításától nem tudunk eltekinteni, a munka világára készítjük fel a felnőtt diákokat, amikor elvárjuk, hogy szóljanak, ha betegség vagy egyéb ok miatt nem tudnak jönni, hogy tartsák tiszteletben az önkéntes tanárok idejét, és ne késsenek. A lényeg, hogy megtanulnak beilleszkedni, fontos tudást szereznek arról, hogy a világ nemcsak úgy működik, ahogy ők gondolják, viszont lehet, hogy mi vagyunk az első hely, ahol türelemmel és kitartóan elfogadó légkörben mutattuk ezt meg.

Hogyan épül fel a lehetőségek iskolája?

Nálunk nagyon nehéz rendszerben gondolkodni, mert alkalmazkodnunk kell valamennyire a tanítványaink életviteléhez, és mivel nincs állandó jövedelmük, így minden munkát elvállalnak. Akiknek van munkájuk, azok foglalkozásait, és így az őket tanító önkénteseinket délutánra kell szervezni, de sokan lemorzsolódnak. Az elmúlt 6 évben 300 főből 100 fejezte be az általános iskolai tanulmányait velünk. Budapesten nagyon stabil az önkéntes csapat, akikkel dolgozunk, de Miskolcon, Borsodban nehezebb önkénteseket toborozni. Amikor 2010-ben elindultunk Miskolcon, főleg a baráti köröm képviseltette magát önkéntesként.

Emellett a Boldog Ceferino Intézet által vannak közfoglalkoztatott munkatársaink, akikre alapozva tudom a budapesti jelenlétet biztosítani. A fővárosban a Párbeszéd Házában van egy termünk, Miskolcon pedig az önkormányzattól kaptunk egy 180nm-es ingatlant az Avasi lakótelepen. Itt számos civil kezdeményezés van, velük szívesen és gyakran működünk együtt (pl. Dialóg Egyesület), próbálunk egy kicsit kulturális központtá alakulni.

Hogyan működik a vizsgarendszer?

Szerzetesrendi együttműködés kapcsán a Szalézi rend kazincbarcikai iskolája vizsgáztatja le a tanítványainkat, és szakmai segítséget is kapunk tőlük, hogyan kell jól felkészülni, milyen témaköröket kell végigvinni és így tovább. Sikeres vizsga esetén hivatalos bizonyítványt kapnak.

Mi az, ami a legnagyobb nehézséget jelenti a vizsga és a tanulás folyamatában? Hogyan kezelik a stresszhelyzeteket?

Rengeteg kudarcos iskolai élmény van mögöttük, nem is mindig tudják mi az a vizsga, így nagyon izgulnak. Sokuknak van valamilyen tanulási akadályozottsága, amin felnőttkorban már nehéz segíteni. Iskolarendszerünk a verbalitásra épül, a mi felnőttjeink pont ebben nagyon gyengék, ráadásul az értő olvasást a gyenge szókincs is akadályozza. Ahhoz tudnám leginkább hasonlítani, mint amikor egy idegen nyelvet tanulunk, és előbb ki kell szótárazni az olvasmányt, hogy megértsük. Olvassák a normál tankönyvet, mert el tudják ugyan olvasni, de nem értik. Egy példát mondok: „őshonos fafajták” ötödik osztályos természetismeret könyv. Az „őshonos” szó teljesen irreleváns a mi tanítványaink számára. De szinte mondatonként meg lehet állni, magyarázni.

Nincs olyan tankönyv, ami az egyszerű háttérből jövő felnőtteknek oktat használható tudást.

Ezért szeretnénk erre a problémára valami megoldást találni egy módszertani fejlesztés által. Ha pedig ebből tankönyv is lehetne, az maga lenne a boldogság. Jelenleg eszköztelenek vagyunk sok esetben a tanítás során. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi karának Tanárképző Intézete megfelelő mértékűnek találta a kihívást és kezdeményezésünk mellé állt, reméljük, hogy az együttmunkálkodásunk materiálizálódik hamarosan egy oktatási segédanyag formájában.

A hét év alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtött, és nyilván, milliószor megkérdezték már Öntől, miért érdemes ezt csinálni? És valóban, megéri ez a munka?

A cigányoknak, a tanulásból kiesetteknek ez akkor éri meg, ha előre viszi őket az életükben. Mindig megkérdezik, hogy „csókolom, tanárnő, biztos, hogy lesz munkám, ha elvégzem a nyolc osztályt?”, és én erre nem tudom azt válaszolni, hogy biztosan lesz. Komplexen kellene kezelni a problémát, mert ez társadalmi feladat. Tolni és segíteni őket, hiszen sokszor nemcsak a lustaság miatt nem fejezték be a nyolc általánost. Mögöttük nem volt olyan családi háttér, amely inspirálóan hat, nem volt érték a könyv, a tudás, mitől lenne olyan mintájuk, amely azt mutatja meg, hogy a tankönyvvel nem begyújtani kell?

Visszautalva – jezsuita alapelvként – a teljes személyiség fejlesztésére, általában minimum másfél évet velünk vannak (egy osztályt félév alatt tesznek le, és sokaknak a 6-7-8. osztály hiányzik), és ennyi idő alatt sok változást lehet elérni.

A tantárgyak mellett rengeteg szociális kompetenciát sajátítanak el nálunk, ami ott kezdődik, hogy megtanulnak szólni, ha nem tudnak órára jönni. Az adott szó, a pontos idő, számukra mind egészen más jelentőséggel bír, de mindezzel a munkahelyen való helytállásra készítjük fel őket.

Nekünk, vagyis a jezsuita rendnek, anyagi értelemben mindez nem éri meg. Sosem lesz rentábilis, sosem fogja magát fenntartani a program, de a most elvetett mag két-három generáció múlva kikel, és mi annak tudatában dolgozunk, hogy a vetés más évszakban van, mint az aratás. Látunk olyan kormányprogramokat, amelyek rövid idő alatt sok tízezer embert helyeznek frontális oktatási helyzetbe, de írni, olvasni nem tanítják meg őket. Ezekre kár pénzt adni. Időnként indulnak támogatott programok, amikor „pénzért tanulnak”.  

Nagyon fontos, hogy azt kommunikáljuk, hogy a munkáért jár a fizetség, és az hogy tanulhat, az már ajándék. A rossz kommunikáció szétveri a jó kezdeményezéseket, és az ő kitartásukat is aláássa!

Képek: Csapó Barbara, Lehetőségek Iskolája

Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!

Kövessen bennünket a facebookon is!

Következő témánk: 3 éves kortól kötelező óvoda - értékelés

Fogalomtár

Jezsuita rend: A Jézus Társasága (közismert nevén jezsuita rend) egy világszerte elterjedt szerzetesrend a katolikus egyházon belül. Tagjai a jezsuiták, akik papok vagy testvérek. A jezsuita rend újdonsága, hogy szerzetesi ideáljuk az apostoli eszmény nevében a missziós küldetések előtérbe helyezésével minél inkább az emberek felé fordult. A rendtagok a teológia mellett világi tudományokat tanultak, és erősen a közösségre koncentrálva az oktatás is egyre komolyabb szerepet kapott a missziós tevékenységekben. Alapítójuk, Szent Ignác egyik fontos mondata, a "barátok az Úrban" is mutatja erős kötődésüket a Jézus-i tanítványok tradíciójához. A Jézus Társasága - jezsuita rend megalakulását III. Pál pápa hagyta jóvá 1540-ben. A rend első tagjait Oláh Miklós (1493-1568) esztergomi prímás telepítette hazánkba, amikor 1561-ben átadta nekik a nagyszombati iskolát.

Multiplikáció: A kifejezés valamely innováció elterjesztését, bevezetését, az elméleti és gyakorlati tapasztalatok átadását jelenti oly módon, hogy a terjesztés során újabb és újabb olyan partnerek kapcsolódnak be az innovációba, akik képesek nemcsak annak megvalósítására, hanem továbbadására is. A multiplikáció az innováció-terjesztésnek az a fajtája, amelynek meghatározott know-how-ja (technológiája, eljárásrendje) van. A multiplikáció célja a felhalmozódott tudások és ismeretek többszörözés útján történő átadása; az új tudások szélesebb körben való megszerzése és terjesztése mellett a programok fenntarthatóságának biztosítása.