Tízperc Iskolablog Érdekességek az oktatásról

Kihez fordulhat a diák krízis esetén?

Az iskolapszichológus

59136147_s.jpg

Jelen írás már készülőben volt, amikor a veronai tragédia mind a magyar, mind a külföldi sajtót megrázva hívta fel a figyelmet a pszichológusok fontos szerepére a vészhelyzetben. Az iskolákban gyakran a folyosó legeldugottabb végén található egy szoba, aminek az ajtajára azt írták: iskolapszichológus. Ők azok, akik nemcsak krízis esetén állnak rendelkezésre, és ezt nem árt észben tartani! Az idegenkedést a pszichológiától és a szakemberhez fordulásból fakadó szégyenérzetet érdemes már gyerekkorban áthangolni, és élni az ingyenes, sokszor mással pótolhatatlan szolgáltatással. Az elit iskolák köréből két jó gyakorlatot mutatunk be, illetve harmadikként azt a munkát, amit a halmozottan hátrányos helyzetű iskolák szakemberei végeznek.

A tehetséges diákok iskolapszichológusai

A ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola és az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) a legjobb budapesti középiskolák közé tartoznak, sajátos helyzetük miatt egyfajta meleg, körülölelő, a családi élet folytatásaként működő erős érzelmi burkot tudnak kialakítani, ami védelmet és biztonságot jelent mindkét iskola esetében. A gyerekek döntő többsége szeret ezekbe az intézményekbe járni, és a gyermekkor védettségét a serdülőkorban is meg tudják őrizni. Nyilván kérdés, hogy amikor igazán beindul az élet, a gimnázium után, ennek a buroknak a felszakadása hogyan hat majd, mostani írásunkban a két iskolapszichológust, Joó Györgyöt (AKG) és Aszódi-Angyal Andreát (Trefort) szólaltattuk meg, milyen a munkájuk a gyerekekkel, hogyan kapcsolódnak az iskola életéhez.  

Az AKG-ba  lépőket szokatlan iskolai hangulat fogadja, van diák, aki zokniban sétálgat, vannak, akik fekszenek a földön, és beszélgetnek, vagy rajzóra alatt zenét hallgatnak, nem kirívó a srác a kalapjával matekórán, és vannak, akik tökéletes angolsággal, fülig érő vigyorral, magabiztosan igazítják útba az erasmusos programra érkezőket, mindenféle rájátszás nélkül. Az iskola egyik pedagógiai alapelve, hogy a diákok az intézményi keretek mellett is a legautonómabb módon fejlődhessenek, előtérbe helyezve olyan szociális készségeket, mint a tolerancia, a sokszínűség elfogadása, vagy az együttműködés készsége és az önállóság. Az iskolapszichológus, Joó György igazi AKG-s szellemiségű szakember, szakmai múltja is sokszínűséget mutat. Olyan halmozottan hátrányos helyzetű (HHH-s) kistérségi (főleg) cigány iskolákban is dolgozott, ahol a fiatalokban rengeteg feszültség gyűlt össze hátrányos helyzetük miatt, illetve a borzalmas életükből fakadó (főleg a lányokat nyomasztó) kulturális és szociális elvárások miatt.  Emellett addiktológusként dolgozott a Kék Pontban, jelenleg önismereti-, személyiség-, illetve készségfejlesztő csoportokkal és szervezetfejlesztéssel foglalkozik terápiás munkája mellett. 

Az AKG-ben úgy igyekszik új szemléletmódot felépíteni, hogy egyfajta szolgáltatásként definiálja magát. A nem erőszakos, de szinte azonnali elérhetőség kommunikációjában hisz.  Egyfajta gerilla marketinggel az öt év alatt sikerült elérnie, hogy a gyerekek szájról szájra adják a szolgáltatás hírét, a saját felelősség és motiváció viszi őket a pszichológushoz; emellett egy honlap, diáknaptár és a közösségi eseményeken való részvétel is erősíti a jelenlétet. A serdülőkor pszichológiájából és patológiájából kiindulva Joó az informatív találkozókon (témahetek az iskolában, kis- és nagycsoportos beszélgetések, szülőknek tanácsadás) körülbelül azokat a csomópontokat ismerteti, amelyek ezt a korosztályt érinthetik.

Joó tapasztalata szerint általában az iskolás gyerekek ezekkel a problémacsomagokkal küzdenek:

  • viszony a kortársakkal, az autoritás képviselőivel,
  • leválás a szülőkről,
  • kortárs csoportok előtérbe helyeződése,
  • iskolán kívüli szociális élet,
  • teljesítménykényszer,
  • feladattudat problémák,
  • párkapcsolati ügyek,
  • beilleszkedési nehézségek,
  • pályaválasztási tanácsadás,
  • és az egyre gyakoribbá váló válás. 

Kié az iskolapszichológus?

Aszódi-Angyal Andrea az ELTE pszichológia szak fejlődéslélektan és tanácsadás szakirány elvégzése után szinte azonnal a XVI. kerületi Móra Ferenc Általános Iskolában találta magát, amely bár igazi mélyvíz volt, de kiváló gyakorló terepnek bizonyult, ugyanis az intézménybe sajátos nevelési igényű (SNI-s), viselkedési zavarokkal küzdő, enyhe- és középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekek is járnak.

Ezzel párhuzamosan az Első Óbudai Általános Iskolában és a Madách Imre Gimnáziumban dolgozott,. Itt rögtön felvetődik a kérdés, hogy kié is az intézményi pszichológus, azaz hová tartozik, és melyik szervezeti felállás a praktikusabb? Amikor a szakszolgálathoz tartozik a szakember, általában több iskolához/óvodához jár ki, és bár ez fárasztó, illetve mindig valamelyest kívülálló marad az intézmény életében, de van mögötte egy biztos szakmai háttér. Természetesen, ha intézményhez tartozik, az mindenki számára meghatározó, az intézmény magáénak érzi a kollégát, és a pszichológus identitásának is jót tesz az együttműködő közeg. Ekkor azonban a szakmai bázis és szupervízió folyamatának biztosítása a nehezebb. Aszódi eredetileg magyar szakos hallgatóként a pedagógián keresztül jutott a pszichológiához, amely sokszor jelent előnyt, hiszen az iskolapszichológus nem árt, ha bír pedagógusi kompetenciákkal, jól jön a szervezési készség és a határozottság. Gyermekei születése után másfél éve a Trefort iskolapszichológusa, aki a hét minden napján a gyerekek rendelkezésére áll. Ő is kiemeli, hogy a közeg, ahol dolgozhat, maximálisan segítő, a közel hetven pedagógussal kitűnő együttműködést tudott kialakítani, és mint mondja, az ő nyitottságuk kiemelkedően fontos.

Mit csinál az iskolapszichológus az iskolában?

Az iskolapszichológus a gyakorlatban megjelenhet informatív szinten, konzultatív szinten, sürgősségi szinten, illetve prevenciós és tanácsadói szinten is, de a hosszú távú terápiás szint nem az ő feladatuk. Maga a helyszín sem terápiás közeg, nem egy orvosi szoba, a szomszédban pedig órát tartanak, így nem lehet ideális színtere a terápiának, ez inkább egy úgynevezett közvetítő állomás. Joó ilyen körülmények között legfeljebb fókuszterápiát tart hatékonynak, például a serdülők számára kifejlesztett ún. Argelander-féle négyüléses terápiát, amely egy analitikusan orientált dinamikus pszichoterápia. A dolog lényege, mielőtt bárki megijedne a hosszú kifejezéstől, hogy a négy ülésen egy konkrét, hozott problémára fókuszálnak. Ennek természetesen lehet még egy második etapja az eredményektől függően (vagy delegálás célzottan szakemberhez, ha már az iskolapszichológusi hatáskörön kívül esik a probléma), de ebben az életkorban a féléves, éves terápia sokszor beláthatatlannak tűnik, illetve bizonyos esetekben a kliens részéről a belső motivációk is jobban mozgósíthatók.  

A feladat nem ér véget a gyerekek, fiatalok segítésével, mert ami hozzájuk kapcsolódik, az a tanári/patrónusi és szülői szintre is kihat. Sikeresen működnek a szülőcsoportok az AKG-ban, ahol a serdülőkor fontos feladatai és problémái mellett a szülők tapasztalatot is cserélhetnek egymással.
Az iskolában ún. patrónusai is lehetnek a tanulóknak, ők olyan felnőtt szakértő segítők, nevelők 5-7 éven át, akiket az első kirándulás alkalmával választanak a gyerekek maguknak. A patrónusokkal való kötődés a hagyományos osztályfőnöki szerepnél erősebb, emellett erősíti a saját választásból fakadó felelősséget és szabadságot mindkét fél számára. A patrónusokhoz tartozó gyerekeket csibéknek hívják az AKG-ban. A patrónusoknak azonban szintén lehetnek problémáik, akár saját életvezetésükből fakadóan, akár a csibékkel kapcsolatban. Az is jelenthet problémát, hogy az évek során változik a gyerekekkel a viszony, és bár a lázadás, a nemet mondás pszichodinamikai szempontból teljesen egészséges, de ettől még az autoritás képviselőinek ezt időről időre el kell fogadniuk, ami nem mindig egyszerű.

Aszódi szerint a Trefortban tanító tanároknak nagyon jó szemük van a problémák korai felismerésére. Kiváló érzékkel szúrják ki a már Joó által is felsorolt serdülőkori diszfunkciókat. A serdülőkori identitáskérdések, az életvezetési problémák, az időbeosztás nehézségei ugyanúgy érintik ezeket a gyerekeket is, akiket erős nyomás ér mindenfelől. Kiemeli a motivált és értelmiségi szülői hátteret, amely a gyerekeknél is visszaköszön, jó intellektuális készség és erős önmagukra nyitottság jellemzi a gyerekeket, a korral előrehaladva egyre erősödő önreflexiós igénnyel. A legtöbb diák a 12. évfolyamról érkezik hozzá, sokszor tanulási, pályaválasztási bizonytalanságok mögé bújtatott önismereti kérdésekkel. A deficit talán ott jelenik meg, hogy intellektuálisan nagyon érettek, tehetségesek, rengeteg fakultációra, szakkörre járnak, de erősödik bennük az igény arra, hogy saját magukkal foglalkozzanak, és ehhez különböző technikákra van szükségük ahhoz, hogy nemcsak időt, hanem türelmet nyerjenek önmagukhoz.

Gyakori diákszorongások – mi mindennel kereshetik fel a szakembert?

Aszódi kiemeli, milyen komoly szorongásokat okozhat az, hogy az általános iskolai tanulmányai során kiváló teljesítményt nyújtó gyerek a gimnáziumba kerülve már nem annyira kiemelkedő, hiszen az ide felvett tanulók többsége nagyon jó képességű. A teljesítményszorongásokból aztán kialakulhat pánikzavar, étkezési zavar, amiknek oka lehet a maximalizmusból fakadóan komoly elvárásokkal jelentkező családi háttér, illetve a szülők saját negatív tapasztalataiból adódó neurotikus aggódás, amely aztán ránehezedik a gyerekre. Aszódi kiemeli a szelekció fontosságát, vagyis ha már megvan a cél és a jövőkép, akkor nem kell feltétlenül a kitűnő bizonyítványra hajtani, de a választott tárgyat/célt érdemes annál komolyabban venni.

A teljesítményes szorongásokra lazításos és relaxációs technikákat javasol a trefortos szakember, olyan elengedési formák megtalálását, amikben meg tudják élni a szabadságot. Egy diák esetében azonban, emeli ki Aszódi – megint csak a Joó által is felvonultatott szintek figyelembe vételét megerősítve – mindig kontextusba kell helyezni a problémát, mind a tanár, mind a szülő bevonásával. Kivéve, ha a gyerek már elmúlt 18 éves, és diszkréciót kér.

Amint egy diák esetében megszületik a sok szempontból való megközelítés után a hipotézis, megköti a gyerek és a pszichológus a szerződést, ami természetesen korántsem kőbe vésett, de egy terv, amely mentén haladnak a tanácsadás során. A cél itt is a prevenció, minél előbb sikerül beavatkozni, annál könnyebb lesz a munka, illetve minél előbb találkoznak ezekkel a fogalmakkal a gyerekek csoportos foglalkozások keretében, annál könnyebb lehet számukra az elkövetkezendő 6-4 év. A csoportos foglalkozások során igyekszik a lehető legtöbb osztályhoz eljutni Aszódi, ahol a kétszer másfél órás, bontott csoportfoglalkozás keretében az osztályfőnökkel az adott osztály igényei szerinti bemelegítőt tart. Sokszor hozzá is szájhagyomány útján jutnak el a diákok, és bár igyekszik minden informális terepen jelen lenni (diákszínjátszó, karácsonyok stb.), de a legfontosabb szerinte is az önkéntes elhatározás. A tavalyi évet a bizalom évének keresztelte el, mert sikerült meglépni a pszichológus mint tabutéma sztereotípiáját, az egyik osztály szalagavatós meghívót vitt neki.

Aszódi-Angyal Andrea is megerősíti az iskolapszichológia tanácsadói jellegét, és szerencsére a gyerekek kérdései, nehézségei többségében beletuszkolhatók az életvezetési problémák körébe, de ha úgy véli, hogy terápiára van szükség, akkor a szakemberhez való eljuttatásban segít.
A tanácsadás folyamata a szerződéstől függ, általában tíz alkalmas üléseket tart (plusz-mínusz két alkalom, igénytől és szituációtól függően), amelybe mindenféle coaching technikát is érdemes beépíteni, illetve nagyon fontos az elengedés folyamata, hiszen ennyi idő alatt már kialakul a kötődés. Fontos szem előtt tartani, hogy ezek mind egyéni helyzetek, ahol a szakember a facilitátor, és bár indirekt irányít, de a döntések nagyrészt mégis közösen születnek. Itt is egyszerűsíti a pszichológus munkáját az email, ami egyrészt anonimitást ad a diáknak, amitől bátrabbak, és biztonságérzetet is jelent, mert ha kimarad egy hét valamilyen okból kifolyólag, attól még a kommunikáció nem szűnik meg.

Az említett és talán sokunk által tapasztalatból is ismert serdülőkori problémák mellé az elmúlt évtizedekben felsorakoztak a patchwork családok megjelenéséből adódó nehézségek, illetve az addiktív internet/számítógép használat. Utóbbival kapcsolatban mindkét szakember egyértelműen a tiltás ellen van, Joó György az értelmes géphasználat felé terelés és koordinálás szerepét emeli ki (miért ne olvashatna egy atomfizika után mélyen érdeklődő gyerek az interneten arról, ami érdekli), párhuzamosan az addiktív játékok háttérbe szorításával és a közösségi oldalak kulturált használatának bevezetésével, ami megint csak a prevenció fontosságát jelenti. Aszódi hozzáteszi, hogy meg kell értenünk a gyerekeket, hiszen az ő nézőpontjukból érthető, ha felteszik a kérdést, hogy minek tanuljanak meg bizonyos dolgokat, ha egyperces rákereséssel megtalálják az interneten? De ha az internetet vagy a számítógépet a szülő ellenségének tekinti, annak egyenes következménye lehet, hogy a gyerek magára marad.

A tankönyvet felülíró élet: a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek hátizsákos pszichológusa

A fentebb bemutatott iskolákhoz képest egészen más modell Tasi Krisztináé, aki tizennégy évvel ezelőtt került a Tiszabői Általános Iskolába, eleinte szociálpedagógus, szabadidő szervező és cigány (lovári) nyelvoktatóként. Később megkapta a gyermekvédelmet, félállásban tanár is maradt, emellett a magántanulókat tanította, akik jellemzően az iskola legrosszabb gyerekei voltak. Ekkor úgy érezte, hogy ehhez már kevés lesz az addigi elméleti háttér, elvégezte a Debreceni Egyetem pszichológia szakát, illetve a DEOEC egészségpszichológusi képzését.

Bár Tasi Krisztina is egyértelműen a prevenciós szemléletet képviseli, mivel jóval hatékonyabbnak tartja, ha elé megyünk a problémáknak, és nem a probléma ér minket váratlanul, de erre Tiszabőn ritkán van lehetősége. Az élet felülírja itt a tankönyvi példákat, a máshol bevált jó gyakorlatokat és ebből adódóan valami egészen más rendszerben kell „működni”, élni vagy épp túlélni.  A már említett többfunkcióssága hatalmas előny abból a szempontból, hogy a gyerekeket és családjukat nagyon jól ismeri, és ők is hármas kapcsolódásban állnak vele, mégis óriási a kontraszt egy főállású pszichológus/gyerekvédelmi szakember/tanárhoz képest.

Ahogy Tasi Krisztina definiálta magát, hátizsákos – vagyis utazó – pszichológusként is dolgozik, oda megy, ahol kell a segítség Tiszabőtől Törökszentmiklósig, és ez valóban nem a hagyományos iskolapszichológusi munkakör.

A tiszabői iskola 300 fős, minden évfolyamon dupla osztályokkal, 100%-os cigány jelenléttel, ahol 98%-os a HHH-s gyerekek aránya, tehát a szülőknek gyakran a nyolc osztálya sincs meg, és a családok többnyire nagyon nehéz anyagi körülmények között élnek. Az idei tanév óta nagy változások álltak be az iskola életében, mert az intézményt átvette a Máltai Szeretetszolgálat.

Tiszabő zsákfalu, tehát még az átlagosnál is nagyobb a szegénység, az átkelő forgalom hiánya teljesen elzárja a települést, aminek következtében a falu sajátos törvények szerint működik. Amikor egy gyerek elindul reggel az iskolába, gyakran még egyik szülő sem ébredt fel, mert éppen nincs munkájuk – általában munkanélküliek, idénymunkákat végeznek vagy közmunkából élnek –, így a gyerekek nem a feladatok elvégzésébe szocializálódnak bele, ahogy az idővel való bánásmód is egészen másféle értelmet nyer így, a nyolc óra sok esetben nem az általánosan elfogadott nyolc órát jelenti. „Így lyukadtunk ki oda a kollégákkal”, teszi hozzá Tasi, hogy a „nevelés terén a szülőkkel kell kezdeni”, hiszen a szülők sem ezek között a normák között nőttek fel, ugyanazokat a hiányosságokat hurcolják lassan két-három generációra visszamenőlegesen. A cigány családok elgondolása a magatartási szabályokról is teljesen más, és nagyon nehéz úgy végigvinni a gyerekkel egy mosolymatrica gyűjtést, hogy ha arra a szülő is képtelen. Azt azonban kiemeli a szakember, hogy a szülők, ha érzik a tiszta szándékot, és ráéreznek a csapatmunkára, akkor a saját korlátaik között, de kimondottan együttműködőek lesznek. Mára eljutottak Tiszabőn odáig, hogy a pszichológus nem fehér holló, de ez persze köszönhető a már emlegetett többfunkcionalitásnak is.

Ahol nem elég pszichológusként jelen lenni 

A tanácsadásra is kevés idő jut, mert gyakran tűzoltásszerű munkára van szükség. Gyakran nem egy szobában rendel itt a szakember, hanem probléma esetén beül az autójába és kimegy a családhoz, hiszen ha az a kérdés, hogy a családot a nyolc gyerek kiemelésének lehetősége fenyegeti, akkor az elsődleges dolog az, hogy ruhát vagy élelmet vigyen nekik valaki.

A pályaválasztás kérdése ilyen esetben így háttérbe szorul. Került már olyan helyzetbe is Tasi Krisztina, hogy ment volna a családhoz tanácsadásra a pályaválasztással kapcsolatban, de épp levágták náluk az áramot, úgyhogy fát kellett szerezni, hogy másnap is elmehessenek a gyerekek iskolába, és enni is kapjanak valahogy. Néha úgy érzi a szakember, hogy a Maslow-piramis sorrendisége határozza meg leginkább a történéseket. Mégis 2016-ban sikerült a szolnoki pedagógiai intézetnek három kollégát delegálni, akik más szemmel, kívülről érkezettként tudtak velük beszélgetni, sikerült irányokat kitűzni, hogy merre menjenek tovább a gyerekek, de azért jellemzően hetedik végén, nyolcadik elején a gyerekek 80%-a még nem tudja, merre menjen tovább. Mivel nincs előttük minta, teljesen tanácstalanok, és ha az apa is azt erősíti a gyerekben, hogy elég lesz a nyári címerezés fedezni az anyagi hátteret, akkor nagyon nehéz jó példákat felmutatni. A faluban a nagy többség 16-25 éves koráig tulajdonképpen nem nagyon csinál semmit. Ami a kiszakadást nehezíti, hogy sokszor a párválasztáson múlik a pályaválasztás is. Két gimnazista lány is az elmúlt évben részt vett az Arany János programban (bentlakásos kollégiumi program, amely egyébként komoly kiugrási lehetőség lehet a tanodák mellett), de aztán teherbe estek, és itt kellett maradniuk a faluban. A párok nem engedik el egymást, nincsenek próbálkozások, a faluban a lányok 16 éves kor körül esnek először teherbe, a fiatalok pedig 16-25 éves korig jellemzően kallódnak. Ez komoly szemléletváltási különbség a többségi társadalmakhoz képest, teszi hozzá Tasi Krisztina, és valóban, a település elhelyezkedéséből fakadó zártság a megkövült párkapcsolati mintáktól és az egymást haladni nem hagyástól csak fokozódik. Mivel a boltoson, az orvosi rendelő doktorán, a tanáron és a hónap közepéig nyitva tartó kocsma dolgozóján kívül más munkalehetőséget nem látnak, ebben sincsenek mintáik, tapasztalataik.

Mégis Tasi Krisztina elve az, hogy a munkát folytatni kell, mert ha egy gyerek már leérettségizik, az siker, és bár a krízis interventio felé billen az iskolapszichológusi feladatkör, de a máltais időszak változást hozhat, vagy legalább is a változás reményét mindenképpen magával hozta.

Fontos kezdeményezés, hogy Léner András színész-rendezővel egy különleges csoportot vezetnek hétről-hétre, ahol önismereti elemeket vegyítenek színházi helyzetgyakorlatokkal és csodás pillanatokat élnek meg a gyerekek, szakemberek egyaránt. A program keretében a csoport a Szegedi Nemzeti Színházba is eljutott Szokatlan távolságra kerültünk a falutól címmel, amely felejthetetlen élmény volt mindannyiuk számára. Emellett elindult az MLSZ által támogatott Bozsik intézményi labdarúgó program is, amin elsőtől nyolcadik osztályig több tornán is részt vesznek a gyerekek, és a közösen megélt sikerek, illetve elszenvedett vereségek összehozzák a közösséget. A különös pszichológusi munka még egy cigány tánccsoporttal is bővült idén, ami nagy népszerűségnek örvend a faluban.

Tasi Krisztina szerényen csak annyit válaszolt arra a kérdésre, hogy mennyi energiával kivitelezhető ez a sokrétű jelenlét (amely a Máltai Szeretetszolgálat szemléletének is hangsúlyos eleme), hogy: „azt szoktam mondani a gyerekeknek, minden út szélén ott vagyok, de az úton nekik kell járni, botladozni, futni, rohanni vagy épp, ha kell, leülni kicsit. A lényeg, hogy sosem egyedül, talán ez az én munkám…”

Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!
Kövessen bennünket a facebookon is!
Következő témánk: Átalakuló tankerületek

Fogalomtár

 

Sajátos nevelési igényű (SNI) gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyerek, aki a szakértői bizottság véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.

Hátrányos (HH) és halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) gyermek, tanuló: aki rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult és vagy alacsony a szülők iskolai végzettsége, vagy alacsony a szülők foglalkoztatottsága, vagy elégtelen lakókörnyezetben, lakáskörülmények között él. Halmozottan hátrányos helyzetű az a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermek, aki esetében a fenti három körülmény közül legalább kettő fennáll, vagy nevelésbe vették, vagy utógondozói ellátásban részesül.

A bejegyzés trackback címe:

https://tizperciskola.blog.hu/api/trackback/id/tr4012245182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása