Tízperc Iskolablog Érdekességek az oktatásról

A gyerekhez passzoljon az iskola

Az iskolaválasztás szempontjai

25005880_s.jpg

Az iskolaválasztás talán az egyik legnehezebb szülői dilemma. Egy biztos: mindenki a legjobb helyet szeretné megtalálni a gyerekének. De mi a legjobb? A rangsorok topiskolái? Vagy az utca végén lévő átlagos iskola? Tanácsot adni sem túl hálás feladat, mert a gyerekek jövőjét meghatározó kérdésbe milyen jogon szólhat bele bárki is? A legfontosabbat azonban hajlamos mindenki elfelejteni: az iskolaválasztás elsősorban a gyerekről szól, nem pedig a szülőről.

Szabad iskolaválasztás

A tanszabadság egyik elsődleges megvalósulási formáját jelenti a szabad iskolaválasztás jogának garantálása a köznevelési törvényben. A szülőt megilleti a nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga. A szabad iskolaválasztáshoz való joga alapján a szülő gyereke/ vagy a nagykorú fiatal a saját maga adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhat iskolát.

A szülő tehát az általa választott bármely Magyarország területén lévő oktatási intézménybe beadhatja gyereke felvételi kérelmét. A magyar iskolarendszer, eltérően az általános európai gyakorlattól, már első osztálytól lehetővé teszi a differenciálást: lehet tagozatos osztályokat meghirdetni, az iskolák válogathatnak a gyerekek között. Ha nem körzetes iskolát választanak, az iskolaigazgató megtagadhatja a felvételt.

A szabad döntés terhe a szülőé

Friss országos kutatás ugyan nincs arról, pontosan mi alapján választanak a szülők általános iskolát, de ezen a téren nem valószínű, hogy gyökeres változások lettek volna. Egy kétezres évek elején készült kérdőíves vizsgálat a szülők motivációira volt kíváncsi. E szerint az egyik döntő tényező az, hogy a szülő hallott-e már valamit az adott általános iskoláról. A választás során jelentős szerepet játszanak az általában informális csatornákon terjedő hírek. A szülők tudják (tudni vélik), hogy egy iskola gyermekközpontú – vagy éppen kellően szigorú –, mivel kollégáik, barátaik vagy szomszédjaik gyereke is abba az intézménybe jár(t). Bár néhányan említik, hogy megismerték az iskola pedagógiai programját, esetleg megnézték az intézmény internetes honlapját, első helyen mégis a hallomásból vagy személyesen szerzett információ áll, valamint a divat, hogy a hasonló státusú szülők hová íratják a gyerekeiket.

Fontos szempontként említették a szülők, hogy a nagyobbik gyerek(ek) is az adott iskolába jár(nak), vagy korábban oda járt(ak). Ez egyrészt jelentős mennyiségű és pontos információk megszerzésére ad módot, másrészt kényelmes, hiszen a gyermekek egy intézményben vannak, jelen van a nagyobb testvér, így könnyebbé válik az iskolába való beszoktatás. Úgy tűnik, maguk az iskolák is támogatják azt, hogy a kisebb testvérek kövessék idősebb testvéreiket. A felmérés szerint nem egy oktatási intézményben ez a szempont megelőzni látszott azt, hogy egy jelentkező iskolaérett gyerek körzetes-e vagy sem. De sokat számított az is, hogy a gyerek többi óvodástársa melyik iskolába ment.

Gyakran előfordul a kisebb településeken, hogy maga a szülő is az adott iskolába járt gyerekkorában. Ez a szempont kiemelten érvényesül az iskolaválasztás indoklásakor. A saját tapasztalat még akkor is elsöprő érv egy iskola mellett, ha az nem is a legjobbak közé tartozik.

Mivel friss adataink nincsenek, megkérdeztünk több szülőt, akiknél aktuális az iskolaválasztás, mi alapján döntenek.

Óvodából iskolába

Azok a szülők, akik valóban tudnak választani, mert több iskola is van elérhető távolságban, általában az alapján döntenek, milyen a tanító. Egyre több helyen az a gyakorlat, hogy nem a szülő megy az iskolához, hanem az iskola tart még a jelentkezés előtt tájékoztatót az óvodában. Az iskolák jelentős része tart bemutató órákat is, ahová a szülők elviszik a gyerekeket, s számos esetben magának a gyereknek nyílik módja tanítót választani.

A legfontosabb szempont a tanító néni személye – mondták legtöbben a megkérdezett óvónők közül is. Második helyen a gyerek képességeinek megfelelő erősségű iskolát említették. Lényeges továbbá a szülők számára, hogy az iskola közel legyen, az odajutás ne menjen a pihenés vagy a munka rovására, hogy ha bármi probléma van, gyorsan odaérjenek a gyerekért. Volt, aki az épület vagy a környezet adottságait is számba vette: „Van két háznyira tőlünk egy iskola, de pont úgy néz ki, mint egy börtön, ezt nem akartuk.”

Olvass tovább!

Az alsó tagozat választásához megfontolandó szempontokat gyűjt össze pontokba szedve a Felelős Szülők Iskolájának ez a cikke.

Iskolából iskolába

A tanítók személyisége valóban fontos szempont, de nem szabad elfelejteni, hogy egy gyerek akár 8-12 évig is járhat a választott iskolába, és a tanító néni személye legfeljebb az első négy évre garantált csak. A távolság és az iskolai környezet fontossága akkor érződik igazán, ha a választott tanító valamiért otthagyja az osztályt. Az egyik család második osztály végén szembesült azzal, hogy az imádott tanító néni elmegy. Az újjal több konfliktusuk is volt, és már nem voltak olyan meggyőző érvek az adott iskola mellett, így inkább váltottak. „Most már az volt a fontos, hogy erős, a felső tagozaton is jó színvonalú iskolát válasszunk, hogy ne kelljen 10 évesen felvételizni, és ismét iskolát váltani. Fontos volt az is, hogy tömegközlekedéssel is közel legyen, hiszen a gyerekünk hamarosan önállóan is közlekedni fog. A szimpatikus sulikról körbekérdeztük az ismerősöket, és amelyikről nem hallottunk rosszat, azt választottuk.”

Fontos, hogy „jó iskola” legyen, elég jó felvételi arányokkal, de az még fontosabb, hogy olyan suli hírében álljon, ami nem értelmetlen dresszúrával hozza ezeket a számokat, hanem a gyerekek motiválásával, jó, támogató közösséggel. Elég fontos az is, hogy komolyan vegyék a nyelvoktatást – foglalta össze egy másik, iskolaváltás előtt álló szülő.

Egy pedagógus szölő így foglalta össze a szempontjait: „Legyen jó a közösség, legyenek fiatalos tanárok, még jobb, ha van köztük néhány férfi is. A tanárok legyenek inspirálók, szervezzenek például versenyeket, színházlátogatást. Jó, ha inspiráló a környezet is, például van egy szép kert vagy korrektek az osztálytermek, folyosók. Egy idő után azt szeretném, ha egyedül közlekedne az iskolába a gyerekem, így nem mindegy az sem, milyen messze van az otthonunktól. A következő szempont az igazgató személye, legyen szimpatikus, kedves, de erélyes is. Végül nyilván az országos listán elfoglalt hely is számít, mert valamit azért az is elárul a suliról.”

Ha a gyerek kilóg

A magyar köznevelés a szabálykövető, okos, tehetséges gyerekekre van szabva, ha egy szülőnek ilyen a gyereke, majdnem mindegy, végül melyik iskolába fogja beíratni, a tananyagot és a hagyományos módszereket voltaképpen a gyerekére szabták. De nem az ilyen típusú gyerekekből van a legtöbb, és ha a gyerek lassabb, kényelmesebb, „elvarázsolt” – tehát még csak nem is sajátos nevelési igényű, csak nem jó tanuló –, a szülő dilemmája is jóval nehezebb.

„Az én gyerekem nem éltanuló, sőt, inkább a megúszós kategória. Viszont nagyon egyedi gondolkodású, izgalmas érdeklődési körrel, amolyan művésztípus, így nem volt egyszerű dolgunk. Először ijedten elkezdtem az alternatív iskolák háza táján szétnézni. Iszonyatos vesszőfutás után azt kellett látnom, hogy ezeknél az iskoláknál úgy tízből kettőnél felel meg a valóságnak az igehirdetés az elfogadásról, az alternatív módszerekről, valójában ugyanúgy szigorú keretek között oktatnak, és mindezt sokszor valamilyen ideológiára fűzik fel. Viszont nagyon jó programokkal várják a gyerekeket, szuper szakköröket szerveznek. Erős a tanári gárda, egészen jó struktúra van arra, hogy megvédjék a gyerekeket, illetve arra, hogy tényleg egy buborékban nőhessenek fel, ahol ha akarsz, délután fotózol, ahol Párizsba mész sulikirándulásra, ahol van mentorod, aki tényleg törődik veled és így tovább. De kérdés, van-e a szülőnek pénze a havi nyolcvanezer forintos buborékra, és az is kérdés, jó-e a buborékban élés. Nem hiszem, hogy egy kamasz gyereknek az egész napját a suliban kellene töltenie. Egy ekkora gyereket bizonyos dolgokban muszáj presszúrázni, de abban egyetértek Vekerdyvel, hogy a gyereknek szüksége van a magányra, mélázásra, plafonnézésre, akkor is, ha közben elég sokat kell tanulnia, márpedig manapság sokat kell az íróasztal fölött görnyednie. Hosszas keresgélés után végül egy olyan iskolára vágytam, ahol viszonylag családias légkör van, nem versenyeztetik a diákokat, de ahol fontosnak tartják, hogy a gyerekek sokfélék, ahol a tanári személyiségek is azok. Hogy a gyerekem azt élje meg, van nem tökéletes tanár, van nagyon jó pedagógus, és vannak igazi egyéniségek is. És élje meg, hogy van gólyatábor és kirándulás, de a nagyobb kiadások nem magától értetődőek, és Párizsba akkor jut el, ha bírjuk. Sokat keresgéltünk, mire végül megtaláltuk az átlagos, de barátságos légkörű iskolát.”

Demokratikus út a szegregációhoz

A fenti példák szereplői olyan családok, akik élhetnek a törvény garantálta jogukkal, és abba az iskolába írathatják a gyereküket, amelyik szimpatikus számukra. Ez a lehetőség azonban nem mindenhol érhető el, a legtöbb család számára a külső társadalmi kényszerek eleve kijelölik azt az általános iskolát, melybe a gyerek járni fog. Nem beszélve arról a sok száz kistelepülésről, ahol csupán egyetlen iskola működik.

Számos vizsgálat kimutatta már, hogy a szabad iskolaválasztás demokratikus intézménye valójában a szegregációt erősíti: a szülők olyan iskolaválasztási döntéseket hoznak, amelyek eredményeképpen gyerekeik a hasonló státusú szülők gyerekeivel fognak egy iskolába járni.

Az Európai Bizottság Magyarországról szóló friss országjelentése kiemeli, hogy az alacsony szinten teljesítő tanulók aránya nagyobb az alacsony társadalmi-gazdasági hátterű diákok körében. A jó társadalmi-gazdasági hátterűek felső negyedébe eső tanulók kevesebb mint 10%-a teljesít alacsonyan, viszont a rosszabb helyzetben lévők 50%-a. A nagy különbséghez hozzájárul a szabad iskolaválasztás. A tehetősebb szülők olyan iskolákba küldik a gyermeküket, amelyekről lehet tudni, hogy jól teljesítenek, az iskolák közötti különbség pedig később meghatározza a tanuló teljesítményét. A jelentésben megállapították, hogy a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók egyre inkább elkülönült oktatásban részesülnek az alapfokú képzésben. A jelenség természetesen fokozottan jellemző a többségében cigányok lakta településeken, városrészekben.

Mi a megoldás? A szabad iskolaválasztás „szerzett jogának” elvétele Európa-szerte tabunak számít, ezért feltehetőleg máshogyan kellene kezelni a problémát. Megoldást jelenthetne esetleg a hátrányos helyzetű térségekben elhelyezkedő iskolák és pedagógusaik kiemelt finanszírozása vagy a pici, szegregált intézmények más iskolákkal való összevonása, de miután az iskola-összevonások mindig heves társadalmi reakciókat váltanak ki, a jól szituált szülők pedig általában megtalálják a módját, hogy olyan iskolába vigyék gyerekeiket, ahol hasonszőrűekkel járhatnak együtt, ezek a megoldások sem kecsegtetnek biztos sikerrel.

A legjobbak tényleg jók a gyereknek is?

Az „iskolák jó híre” alapján sokan választanak intézményt – de mi kell egy jó hírű iskolához? Egy-egy város vagy kerület jó hírű iskoláiba olyan szülők íratják gyerekeiket, akik tovább is taníttatják őket, így a tanárok kevesebb energia-befektetéssel jobb eredményeket érnek el, a jobb eredmények pedig további középosztálybeli szülőket csalogatnak az iskolába, mintegy kiszorítva onnan a szegényebb rétegek gyerekeit.

A rangsorok élén szereplő iskolák hatása a tanulókra meglehetősen vegyes. A ma egyik legtöbbet idézett amerikai oktatáspszichológus, Herbert W. Marsh mutatta ki, hogy a legjobb képességű diákokat begyűjtő elitiskolák negatív hatással vannak a tanulók többségének az önképére. Az általa használt metaforával élve: Vajon mi a jobb, ha a gyerekünk kis hal lesz egy nagy tóban, vagy nagy hal egy kis tóban? Szerinte jobb egy „csupán” jó iskolában a legjobbnak lenni, mint a legjobb iskolában az utolsók közt lenni. Vagyis nem általában a legjobb iskolát kell megtalálni, hanem a saját gyerekünk számára a legmegfelelőbbet. A gyerekek sokfélék és legtöbbjüknek nem is való klasszikus elitiskola. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy később esetleg ne lennének ugyanolyan sikeresek, vagy akár sikeresebbek, mint egy elitiskolában végzett diák. Ahogyan Marsh fogalmazott: az elitiskola nem a gyerek, hanem a szülő önképét erősíti.

Kapcsolódó írásunk:

6 és 8 osztályos gimnáziumok: Egyenlők és egyenlőbbek

Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!
Kövessen bennünket a facebookon is!
Következő témánk: Középiskolai szakkollégiumok

A bejegyzés trackback címe:

https://tizperciskola.blog.hu/api/trackback/id/tr6711797103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

IgazságotMindenkinek 2016.10.20. 11:16:00

Az első az volna, hogy a tanárok sehol se verjék, bántsák a gyerekeket, akik pedig mégis megteszik, azokat zárják börtönbe!
tanarokbunei.blog.hu/