Tízperc Iskolablog Érdekességek az oktatásról

Kötelező vagy közös olvasás?

A kötelező olvasmányokról

33255486_s.jpg

Lassan harmadik évtizede az egyik legfelkapottabb téma a kötelező olvasmányok kérdésköre. A változás, a tanterv felelős és radikális átdolgozása azonban úgy tűnik, még várat magára. Közeledik az ünnepi könyvhét, ami sok iskolában éppen a nyári kötelező olvasmányok leadási határidejével is egybeesik, ennek apropóján összefoglaltuk, mi jellemző a magyar és a nyugati trendre. És bizony, kortárs irodalomból nincs hiány, lenne miből választani új kötelezőket, de ez nem kellene, hogy azt jelentse, dobjunk ki mindent, ami régi.

Amit a Natról tudni érdemes

Az első, hivatalosan is elfogadott, 1995-ös Nat az 1998/99-es tanév első napján indult útjára, az első és a hetedik évfolyamon. Már ebben az első koncepcióban megjelent a tanítási tartalom integrált szemlélete, kissé háttérbe szorítva a tantárgyi szemléletet. Így lett meghatározva az a tíz műveltségi terület, amely többé-kevésbé ma is meghatározza az oktatási struktúrát. Ami fontos újítást jelentett, hogy a dokumentum elején megjelenítették e tíz műveltségi területhez tartozó oktatási követelményeket, az ún. kerettanterveket.

Azon kívül, hogy műveltségi területekre kidolgozott pedagógiai tervezettel bír, a Nemzeti alaptanterv egyszerre hivatott tájékoztatni mind a tanárokat, mind a szülőket az iskolai neveléssel-oktatással kapcsolatos kérdésekről, illetve elősegíteni a gyermeki jogok megvalósulását, érvényt szerezni a tanszabadságnak, támogatni az esélyegyenlőséget, és megkímélni a gyerekeket a korai pályaválasztás kényszerétől.

A kötelező olvasmányok és a Nat

A legújabb Nat implementációja már megjelenése előtt nagy vihart kavart, csak úgy, mint elődje, a 2012-es, amely szerint napjainkban is folyik az oktatás. Az egyik közkedvelt és időről időre előtérbe kerülő téma a kötelező olvasmányok problémája.

Nem csoda, hiszen rettenetesen eltérő koncepciókkal találkozhatunk, akár azonos kormányzás alatt is. 2010-ben például Hoffmann Rózsa azzal a kijelentéssel korbácsolta fel az indulatokat, hogy „felborult a nemzeti műveltség, Harry Potter lassan kiszorítja János vitézt”. Az új Nemzeti alaptanterv kidolgozásával megbízott miniszteri biztos, Csépe Valéria is komoly visszhangot kapott nemrég elhangzott mondataiért: „Sokat támadtak engem annak idején, amikor azt javasoltam harmadik-negyedik osztályosoknak, hogy olvassanak Harry Pottert. Az számukra izgalmas és érdekes. Ez az a kor, amikor a gyerekeket nagyon nehéz rászoktatni az olvasásra. Ha az olvasnivaló nem érdekes számukra, ha nem motiváltak, akkor ez nem is fog sikerülni.”

Köztudott, hogy a 2003-as Nat elszakadt a kötelező olvasmányok listázásától, a 2012-es azonban visszatért hozzá. Semmiképpen sem lehet rossz irány, hogy van egy adott olvasmánylista, amelyet egy egész generáció jól ismer, faluhatárokon túl is, ugyanakkor tény az is, hogy ez nem lehet olyan szövegkorpusz, amely már két generációval ezelőtt is nehézkesnek bizonyult. A listázás revideálásának oka az is lehetett, hogy sok pedagógus nem feltétlenül tud önállóan dönteni arról, mit tegyen közös olvasmánnyá az adott osztályban. Könnyű modern iskolafelfogásról és reformról beszélni egyetemi keretek között olyanoknak – hívja fel a figyelmet Baka L. Patrik is egy cikkében a szlovákiai magyar irodalomtanítás kapcsán –, akik ilyen szellemben szocializálódtak öt éven át, de akik évtizedek óta egy bizonyos hagyomány szerint tanítanak, azok számára a régi rendszer vált megszokottá, és így minden kényelmetlensége ellenére sem törölhető el egyik napról a másikra. Azonban a napjainkra kialakult helyzet korszerűtlensége, illetve az olvasás, és főképpen a kötelező olvasmányok radikálisan csökkenő népszerűsége mindenképpen a rendszer átalakítására kell, hogy késztesse a szakértőket.

Mi legyen a kötelező?

Az egyik alapvető probléma a szövegekhez való viszonyulásunkban keresendő, mely szerint adott egy kánon – szerzői és szövegi kánon –, amely lassan negyven éve nem sokat változott. Hansági Ágnes egy, a Kisfaludy testvérek életművéről szóló könyvbemutató során jegyezte meg, hogy a Klassiker Verlag mintájára bizony hazánkban is minden korszaknak létre kellene hoznia a maga olvasatát a klasszikus művekhez, vagyis szükség volna a kánon folyamatos fel- és átdolgozására.

Mit jelenthez ez az iskolák tekintetében? Vegyük például a Kisfaludyak esetét, akik egy kor meghatározó szerzői és az irodalmi élet alakítói voltak, mára viszont olvashatóságukat kikezdte az idő. Egyrészt kivehetjük életművüket a gimnáziumi irodalomtanításból, de ha a szakemberek szerint ez nem járható út, akkor még ott van a lehetőség, hogy az irodalomelmélet eredményeiből indulunk ki, és azt alkalmazzuk az iskolai tananyagra is, természetesen a korosztályi sajátságok figyelembe vételével, és koncentrálva arra, hogy diskurzusok jöhessenek létre az adott témáról. Könnyen lehet, hogy érdemesebb a Kisfaludy strófaszerkezettel szabad témában verset íratni az órán, mint életrajzokat magoltatni, vagy egész művek elolvasását imitáltatni a diákokkal.

Elszakadás a klasszikus szövegtől

Harminc évvel ezelőtt a tanárok azt mantrázták, hogy „ne skandáljad, fiam, azt a verset”, ma pedig az élményszerű tanulást és (a legújabb Natban szintén beígért) jelenség alapú oktatást igyekeznek a magyar intézményekben is bevezetni.

Tőlünk nyugatabbra mintha sokkal könnyebben szakadnának el az egyes művektől, és jóval könnyebben és természetesebben integrálnák a kortárs irodalmat. Nem is kell messzire mennünk, a már említett szlovák program világosan tárja elénk a megvalósítási nehézségek ellenére mégis meggyőző érveit, főleg mivel minden kérdéses problémára kiterjedt a figyelmük.

A szlovákiai államnyelvi iskolák szlovák nyelv és irodalom tárgyának kerettervén alapuló revideált oktatási programban csökkentették a tananyagot és a kötelező olvasmányok listáját, a felsorolt művek nagy része csak javaslatként szerepelt, kevesebb lett a memoriter, és az évfolyamok határait tananyagtartalom tekintetében felfüggesztették. Bár ez nagyobb terhet ró a tanárra, de mégsem hagyja őt fogódzó nélkül, ráadásul a kortárs irodalom sokkal nagyobb teret kap a koncepcióban.
Ami az egyik legizgalmasabb újítás, hogy nem muszáj a megszokott kronologikus struktúra szerint haladni, kezdhet a tanár akár a Regények főcímmel is, és a téma felölelhet két-három félévet is.

Mindezt úgy, hogy nem Don Quijotéval kezdi a sort, lévén ez esik legtávolabb a jelenünktől, s ennek korával a legnehezebb azonosulnia egy tizenöt-tizenhat éves kamasznak –, de egy friss, kortárs regénnyel, például Lakatos István Óraverzumával vagy Csurgó Csaba 2014-es Kukoriczájával, melytől már csak egy hajszálra van, hogy általa testközelivé váljék Petőfi János vitéze is, előbbi ugyanis az utóbbi újraírása. Ez a második módszer a »témaközpontú« vagy » műnem-«, esetleg »műfajközpontú« irodalomoktatás elve, mely rugalmasságát és lehetőségeit tekintve az előzőekben felvázolt programmal megegyező súllyal bír. A  kettő nem vetélytársakat jelent, hanem analógiákat; eredményességük is hasonlónak feltételezhető.”

Magyarország és az elavult szemlélet

Visszatérve Magyarországra, nálunk a kerettantervek használata kötelező. Ennyiben egészen más a szerepük, mintha mintatantervek lennének, mert azok bár orientálnak, de nem-kötelező mivoltuknál fogva nyitva hagyják a tanár/az iskola számára a választás lehetőségét. A listázás nincs tekintettel a különbségekre, ezáltal az iskolapadban ülő diákokra sem. Ami az egyik diáknak vagy egyik tanulócsoportnak evidensen egyszerű, az a másiknak megoldhatatlanul nehéz feladat. Nincs tekintettel a szubkulturális, települési, nyelvi, kulturális különbségekre, így nem segíti egyetlen csoport előrehaladását sem, állapítja meg Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke.  

És valóban, hiába írja elő a Nat mindenhol A kőszívű ember fiainak vagy gyakran emlegetett példaként, a Légy jó mindhalálignak feldolgozását, ha a könyvet a mai középiskolások zöme képtelen elolvasni, sőt, inkább kínlódást jelent számukra, mint esztétikai élvezetet vagy netalán örömöt.

Mivel a kortárs irodalom integrálása nem történt meg, csak nyomokban, az a fontos folyamat is késni látszik, hogy újabb fordítások kerüljenek be a klasszikus műveket prezentáló szövegtérbe. Pedig itt van nekünk a Faust Márton László újrafordításában, az új Isteni színjáték Nádasdy Ádámtól, vagy Moliére Tartuffe-jének Parti Nagy Lajos féle átdolgozása.

A legújabb nézetek szerint az egyetlen járható út az lehet, hogy megpróbáljuk a tömegkultúrát is beemelni a tanításba, „[a populáris kultúra ugyanis] könnyen, jól befogadható műveket hoz létre, s kielégíti többek között a befogadó azonosulásvágyát, hősigényét, álomigényét, kellemesség iránti vágyát” – írja egy tanulmányában Gombos Márta.

Nényei Pál (aki az egyik legviccesebb és legkorszerűbb mai irodalomtörténetet írta és írja gimnazisták számára) könyvének bevezetőjében azt olvashatjuk, hogy minél több egyszerű, nem művészi igényű szöveget olvasunk, filmet nézünk, annál inkább eltompulunk. Az esetlegesen olvasási nehézségeket jelentő szövegek körüli felhajtással sem ért egyet, véleménye szerint, ha egy mű befogadásához energiára van szükség, az nem egyenlő azzal, hogy azt a művet automatikusan ki kellene dobni a tananyagból. A Könyvesblognak adott interjújában nyilatkozza, hogy a gimnáziumban már nincs központilag meghatározott, kötelező olvasmánylista, csak kötelező szerzők, akiknek irodalmi értéke vitán felül áll, és az iskolák helyi tantervét az iskolai tanárok alakítják ki. Jó néhány kötelező található a Natban (Don Quijote, Iliász, Odüsszeia, Babits Mihály Jónás könyve, Mikes Kelemen Törökországi levelek stb.), amelyekről ugyan tanulni kell, de elolvastatni azokat elejétől a végéig már nem muszáj.

Talán az egyik legfontosabb gondolat az idézett interjúból az, hogy ha a Szigeti veszedelmet valaki tanárként kötelezővé teszi, akkor meg is kell tanítania „szigetiveszedelemül” olvasniuk a gyerekeket. Viszont ezzel egyidejűleg a kortárs irodalom szegregálása, a kortárs irodalom nyelvének meg nem tanítása óriási hátrányt jelent egy a mai (főleg az aktualitás lázában élő, virtuális) társadalomban felnövekvő egyén számára.

Itt keress új kötelezőt!

Az egyik legnagyobb gondot a pedagógusok számára sokszor az jelenti, hogy hol találhatnak információt az új könyvekről, hogyan tudnak tájékozódni a legújabb gyerek- és ifjúsági irodalmi tendenciákról. Erre kiváló információs bázist adnak maguk a kiadók, jól használható kiadói honlapjaikkal, illetve számos online és offline folyóirat is egyre gyakrabban foglalkozik gyerekirodalommal. Néhányat ajánlunk ezek közül:

Gyerekirodalmi adatbázis
Gyerekkönyvkiadók adatbázisa
Tiszatáj Online Plüss Műhely
Bárka Online Papírhajó

Ne kötelező legyen, hanem közös

A kultúra inflálódásának időszakát éljük, „úgyhogy minél gyakorlatibbá válik a kultúra, annál kevésbé képes áthidaló szerepet betölteni, és minél inkább egységesítő, annál hatástalanabbá válik.” Ezért mindenképpen érdemes olyan struktúrát kialakítani, amelyben a már meglévő jó és új gyakorlatokat alakítjuk a már meglévő és új, kortárs szövegekhez, a szövegeket a legújabb áramlatokhoz és módszerekhez, illetve mindezt ahhoz a közösséghez, amellyel olvasni szeretnénk. A kánon egy változó és képlékeny dolog állandó elemekkel, az olvasás viszont nem akkor válik igazi élménnyé, ha kötelező, hanem ha közös. 

Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!
Kövessen bennünket a facebookon is!
Következő témánk: A nyári táborok

A bejegyzés trackback címe:

https://tizperciskola.blog.hu/api/trackback/id/tr9412546071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zacskóstej 2017.05.30. 10:49:47

Tökéletesen egyetértek. A kőszívű ember fiai egy kínszenvedés. Az Egri csillagoknál konkrétan már a törököknek drukkoltam annyira vártam a végét. Vituska fürdését olvasni...uhh....egy gyerek ezektől jó eséllyel csak meggyűlöli az olvasást.

Kinizsi Pál, Pál utcai fiúk, Robinson Crusoe, Verne..stb...ezek rendben vannak.

Ekrü 2017.05.30. 11:30:48

@Zacskóstej: Én nagyon szerettem az Egri csillagokat és a Kőszívű ember fiai-t .A Kinizsi Pál és a Pál utcai fiúk ok,de Vernétől meg a Robinsontól világgá szaladtam volna.Ahogy a Légy jó mindhalálig-tól is.Halálra idegesített ,hogy Nyilas Misi milyen egy tutyi-mutyi alak.A legrosszabb a Tüskevár volt,míg már felnőtt fejjel el nem magyarázta a gyermekem tanára,hogy azért kell azt 4-be olvasni,mert akkor tanulják a leíró fogalmazást,és ez a legjobb könyv arra ,hogy megtanulják.De amúgy lehet bármi ,ami kötelező az sose népszerű,a Harry Pottert is utálná mindenki ha kötelező lenne.

Zacskóstej 2017.05.30. 11:46:28

@Ekrü: Ízlések és pofonok :) Mondjuk eddig Te vagy az első akitől azt hallom hogy szerette a Kőszívű ember fiait.

Hórukk 2017.05.30. 12:03:35

Az Egri csillagok-at nagyon szerettem, többször is elolvastam. A Kőszívű elment 1x. A Pál utcai fiúk, a Légy jó mindhalálig és a Kincskereső Kisködmön számomra borzasztóak voltak. A versek magolása szintúgy.

Conchobar 2017.05.30. 12:03:52

@Zacskóstej: Akkor legyen kettő. Magam is élvezettel olvastam a Kőszívű ember fiait. Sőt Jókai többi regényét is (Fekete gyémántok, Az arany ember, Kárpáthy Zoltán, Egy magyar nábob). Kamaszként. Később már túl meseszerűnek találtam őket

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2017.05.30. 12:27:39

valakinek ez jön be, valakinek az. ahogy a kommentelők is írják, van akinek tetszett a kőszívű ember fiai is. nem kéne uniformizálni a gyerekeket... van egy több ezer éves keleti mondás: "tanítsd a gyerekedet neki megfelelő módon"...

na persze az is hülye aki az iskolarendszerre, idegen emberre bízza a gyerekét XD

Zacskóstej 2017.05.30. 12:28:30

@Conchobar: 2:1 nektek. Úgy néz ki nyertek :) Ahány ember annyi ízlés.

Bedobok még egyet: Stendhal: Vörös és fekete. Kb 100 oldalt bírtam de úgy éreztem hogy kifolyik az agyam a fülemen.

Lady Ann 2017.05.30. 12:43:28

Az Egri csillagokat meg a Láthatatlan embert anyám javaslatára 100. oldalnál kezdtem, úgy el lehetett olvasni, és amikor már tetszett, elolvastam az elejét is. A Légy jó mindhalálig-ot azóta sem sikerült elolvasni, a Kincskereső kisködmön-től még mindig rosszul vagyok. Mire volt ez jó? Miért nem lehet azzal kezdeni, hogy a gyerek szeresse meg az olvasást, aztán rá lehet borítani a retteneteket is??

hambig 2017.05.30. 12:57:49

Az arany ember és a Kőszívű ember fiai remek könyvek, csak baromira nem abban az életkorban. Annyira tisztán emlékszem rá, hogy nem értettem, hogy minek kell ennyi tájleírást olvasni, több, mint 100 oldalas se füle se farka baromságok voltak. Kínzás. Lehet, ha pár évvel később leültem volna akkor sikerült volna végig, de nem tettem annyira megutáltam.

Egri csillagok dettó, habár jóval kisebb mértékű süketelés van bennük -ásnak egymással szembe 40 oldalon keresztül-.

Habár messze nem ez a szakmám , de el nem tudom képzelni, hogy a Kincskereső kisködmöntől hogyan fejlődik a gyerek leíró fogalmazási képessége.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2017.05.30. 13:08:52

A kötelező olvasmányok nagy része számomra a hulladék kategóriában van, kezdve a szent tehén Jókai meg Gárdonyi könyvekig. Alig párra emlékszem és mondanám azt, hogy élvezet volt olvasni. A Pál Utcai fiúk volt az egyedüli, amit többször olvastam el.

A külföldi szerzők könyvei sem sokkal jobbak.

Firestarter.18 · http://firestarter-18.blog.hu/ 2017.05.30. 13:10:53

@Zacskóstej: 2:2 :)
Az egyetlen kotelezo olvasmany, amit nem olvastam el, pedig en a voros es feketet is befejeztem :P Sot, atragtam magam Kafka Atvaltozasan es az Ifju Werther szenvedesein is. De a Koszivu folott egyszeruen elaludtam. Mondjuk nem is 12-13 eves gyerekeknek valo, mert az Arany embert par evvxel kesobb nagyon szerettem.
Detto a Kincskereso kiskodmon, Legy jo mindhalalig, Arvacska. Valamiert az okosok azt gondoljak, hogy ha egy konyv foszereploje gyerek, akkor az a konyv gyerekeknek valo.

wkker 2017.05.30. 13:21:50

Egyetértek azzal, hogy ahány ember, annyi ízlés, de azért a Kőszívű ember fiait kötelezőnek betenni, egy nagy segítség ahhoz, hogy a gyerek utáljon olvasni. Akkor is, ha kettőnek tetszik.

Az olvasottságot szerintem nagyon rosszul közelítjük meg(amúgy a színháznál is ezt érzem). Státusszimbólumot csinálunk belőle, műveltségnek tekintjük és a magas lóról Jókait idézve lenézzük azt, aki nem azt teszi, amit mi.
Nem minden könyvolvasó/színházbajáró ilyen, csak azt mondom, hogy ez a központi üzenet. Nem azért kell olvasni irodalomórára, mert az JÓ (és nem mellesleg hasznos), hanem azért, mert különben hülye vagy.
Rejtő a legtöbb iskolában csak ponyvának számít, egy-két értelmesebb magyartanár gondolja csak másképp.
Miközben az egésznek nem erről kell szólnia. Ha az oktatáson múlik, én sosem leszek olvasott ember. Rám nem kényszerítettek otthon könyvet, csak apa nagyon ajánlotta a Nagy Indiánkönyvet, még idézett is belőle.
Ennyi elég volt nekem. Előtte el se tudtam képzelni, hogy az olvasás ilyen jó dolog. Innentől jött a Gyűrűk ura és azóta már a saját utamon ezerféle stílus és téma következett. Már gimis koromra sokkal olvasottabb voltam, mint azok a szorgos kislányok, akik mindent elolvastak, amit a tanár adott, sőt, egyik-másik még mondta is, hogy jók voltak, csak mást aztán soha nem olvastak.
A magyarórákon is inkább ajánlani kéne, idézgetni kéne, elmondani, hogy miről is szól, feleleveníteni azt a kort, kitalált, vagy valós helyet, ahol játszódik, hátha megragadja valami a gyereket és MAGÁTÓL elolvassa.
De az irodalom oktatás nem csak a kötelezőkben végtelenül fafejű, hanem az egész alapjaiban az. Nagyon szűklátókörű emberek, siralmas követelményeivel. A kötelező olvasmányok csak a jéghegy csúcsa.
Csak kis kitérő a színházzal kapcsolatban: Azt nevelik a gyerekekbe, hogy a színház a kultúra és a műveltség fellegvára, pedig dehogy az. Amíg a színházban is megmaradunk Shakespeare-nél és Jókainál, addig nem csoda, ha moziba megy a gyerek és nem színházba. Valójában a színháznak is pont az a funkciója, mint az amerikai moziknak. Lehet nevetni, szomorkodni, elgondolkodni és sokmindent csinálni rajta. Aki akar tanul belőle, aki csak szórakozni akar, az meg szórakozik. Érdekes módon az iskolai színházlátogatásaink sem arról szóltak, hogy szórakozásként tekintsünk rá, hanem ott is mindig a jól ismert "kötelező" banda volt előttünk.

hambig 2017.05.30. 14:00:37

@wkker: tökéletesen egyetértek veled. Nekem 15 éves koromig nem volt "olvasmányélményem". Utána a kezembe került egy Vonnegut könyv ami épp nem a világot próbálta megváltani csak könnyed szórakoztatás volt a célja és azonnal megszerettem az olvasást.
Hagyni kell a gyereket, mert ezekkel a kötelezőkkel csak az őrületbe kergetik a többséget.

Zacskóstej 2017.05.30. 14:19:36

A Kincskereső kisködmönt megnéztem VHS-en, így az olvasónaplót meg tudtam írni.
Még úgy is maradandó károsodást okozott nekem.

Amiket még szerettem:
15 éves kapitány (bár ez lehet nem volt kötelező?), Legyek ura, Tüskevár...

sas70 2017.05.30. 14:21:01

A kötelező olvasmányokat én leszartam, mivel vagy ezer könyvünk volt, olvastam amit éppen akartam. 13 éves koromra kivégeztem az összes Rejtőt, Agatha Cristie-t, aztán jött minden ami kémhistória, bűnügyi regény Folett, Forsyth, Archer, stb. Középiskolás koromban imádtam Shakespeare-t, mert élveztem a nyelvezetét. Persze olvastam aztán mindent, mert megszerettem az olvasást, de nem a kötelezők miatt, azok kínszenvedést jelentettek.
Sajnos mostanában kevesebb könyvet olvasok, de azért évi 5-10 db megvan, csak ha elkezdek olvasni, akkor amíg a könyv végére nem érek, addig nem csinálok semmit és ezt nem nagyon engedhetem meg magamnak.
Szerintem aki nem olvas, az egy nagyon különleges élménytől fosztja meg magát, de senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy szeresse a csokit, még akkor sem, ha az amúgy finom.
Azzal értek egyet, hogy a gyerekeknek a jó történet a lényeg és kezdetben az egyszerű nyelvezet, mert ezzel tud olyan olvasási sebességre jutni, amivel már élvezetes lesz egy regény. Pl. a Kincskereső kisködmön a mai gyerekeknek élvezhetetlen, néhol érthetetlen.
Akkor legyen Harry Potter vagy a tiniknek Alkonyat-sorozat és ha majd olvasnak akkor lehet, hogy egy görög drámához, Shakespeare-hez is kedvet kapnak, mert azok is nagyon élvezetesek.
Szerintem kb. 10-15 évenként meg kellene vizsgálni az ajánlott és kötelező olvasmányokat és a kortárs irodalmat is beleilleszteni az oktatásba, még akkor is, ha nem állta még ki az idők próbáját, viszont valószínűleg még nem is avult el.
Szerintem bűn, amikor az olvasást mint "magas" kultúrát, szembeállítják a filmekkel, mozival vagy egy könyvről kijelentik, hogy kultúrszemét. Persze lehet, hogy az is, de ha Dosztojevszkijjel akarják az olvasásra rávenni a fiatalokat, az nehezen fog menni.

sas70 2017.05.30. 14:29:12

@hambig: A bajnokok reggelijén röhögőgörcsöt kaptam az orvosnál és az asszisztens nem tudta, hogy mi a bajom, én meg képtelen voltam elmondani annyira röhögtem-köhögtem-röhögtem-csuklottam-hörögtem, aztán a könyvet mutogattam. A doki meg egy kurva nagy injekciót szúrt a seggembe, mert kiderült, hogy féloldali tüdőgyulladásom van, de még akkor is csak röhögni tudtam. Így aztán az egy nagyon emlékezetes olvasmány volt.
A másik ilyen Heller 22-es csapdája volt, amit szintén az orvosnál olvastam és akkor is nagyon röhögtem.

Bambano 2017.05.30. 14:44:17

nem kellene az oktatást, a natot ásatag ócska lelkivilágú sznobokra bízni.
mert hiába erőltetik ezeket a regényeket, a diák akkor sem olvassa el, ha rózsika cigánykereket hány a minisztériumban.

olvassanak Rejtőt, Harry Pottert, Asimovot. Egyrészt ezeket talán elolvassák, másrészt azok az eszmények, amiket az ásatag régi kötelezőkkel akartak a gyerek fejébe verni, kimentek a divatból. Senki nem fog 100 oldalas természetleírást elolvasni, hanem leül a 4k-s vagy 8k-s monitora elé és megnézi.

hambig 2017.05.30. 14:45:25

@sas70: Pont az volt nálam is. Nagyon jó köny, persze lehet más nem tartja annak.

várom a levelet 2017.05.30. 14:54:43

a legyek ura is gyerekekről szól,semmi pénzért nem olvasnám el még egyszer.

akakukk 2017.05.30. 14:55:57

A kerdes, hogy mi a cel a kotelezovel. Korrajzot tanitani, vagy olvasova nevelni? Ha az utobbi, akkor tudom ajanlani az amerikai modszert, amin a kislanyom nevelkedett. Az iskola teljes konyvtara fel volt dolgozva, minden konyvrol keszult egy teszt es egy ertekeles. Az ertekeles alapjan kredit pontokat kapott. Pl. Harry Potter 3, Dosztojevszkij 20. Kotelezo elerni 25 pontot (ezek has szamok, mar nem emlekszem pontosan). A konyv elolvasasat a szamitogepen kitoltott teszttel ellenoriztek. Kinek mi tetszett, mi volt a strategiaja, ugy olvasott.
Amikor hazajottunk, a lany ugy olvasott mint a kisangyal, a magyar kotelezo mar nem okozott gondot, csak hogy tul kicsi a konyvtar.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2017.05.30. 15:10:26

alapvetően az a baj hogy hogyan kérték számon a kötelező olvasmányokat. ha egy gyereknek nem jött be az adott könyv, akkor is annyi volt neki, 1-es, kicsináltál, szar fos értéktelen embernek érezhette magát.
de hát mit várunk a magyar diplomás állami dolgozó értelmiségünktől?

Mancilla Pectoralis 2017.05.30. 15:18:31

@Firestarter.18: Érdekes módon nekem bejött Kafka Átváltozása,többször is elolvastam.A Pál utcai fiúkat is szerettem.De a többi...A Kőszívű ember fiainak az olvasónaplóját a nővéreméből ollóztam össze.Egyszerűen feladtam.Ifjú Vertel szenvedéseiből arra emlékszem,hogy mennyire szenvedtem az olvasásakor:-D

axolotl77 2017.05.30. 15:29:50

Azért van ebben az egész vitában némi picsogás. Megváltoztak a fiatalok és egyre nehezebb rávenni őket bármire. Többek közt az olvasásra is. És miért változtak meg? Mert megváltozott a minket körülvevő világ: több inger, szétszórtabb figyelem, individualizmus a végletekig (egyszerűbb nyelven önzés), szabálykövetés gyengülése, stb.
Kíváncsi vagyok, ha majd jönnek az új kötelező olvasmányok, akkor azok ellen mi lesz a kifogás. Mert lesz.
Velem nem utáltatták meg a régiek sem az olvasást. Azóta is mindig olvasok valamit. Úgy gondolom, első sorban hozzáállás kérdése az egész.

Szántó Gábor · http://choirs.oftheworld.club 2017.05.30. 15:31:22

@Zacskóstej: Akkor add össze a kommenteket, mert ahogy én eddig számoltam, velem együtt 2:5. :) Én is földhöz vertem a Kőszívűt az első 50 oldal alatt, viszont az Arany embert rengetegszer elolvastam.

Viszont ízlések és pofonok: A vörös és feketét pl nagyon szerettem + (szerencsémre) ezt is húztam érettségin.

commando 2017.05.30. 15:32:50

Igen, Jókai nekem sem ment, szégyellem is. De már hetedik osztályban Rejtőt, Bradbury-t, Asimovot olvastam a pad alatt. Sikerült négyesre teljesíteni a magyar érettségit Mikszáth-ból, akitől egy sort sem olvastam. De még általános iskolában "kivégeztem" Jules Verne műveit, Robert Merle klasszikusait, F. Coopert, a magyarok közül pedig Passuth László műveit tudtam élvezni. Ma már szinte válogatás nélkül olvasok mindent, gyakran még a szerzőt is utólag nézem meg. Aztán ha úgy alakul, a huszadik oldal táján sarokba vágom, de nincs olyan nap, hogy ne lenne könyv a kezemben.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2017.05.30. 15:39:16

@axolotl77: Én 34 vagyok és akkor is utáltam a kötelező szarok nagy részét. Más akartam olvasni helyettük és meg is tettem...

@commando: Nem érte, hogy mi ezen a szégyellni való. Lehet, hogy 150 éve menő volt, de ma már nem az. A Ford T Modell is volt csúcstechnika, ma nem az. Jókai elavult. Ennyi...

Szántó Gábor · http://choirs.oftheworld.club 2017.05.30. 15:46:05

@wkker: 'Csak kis kitérő a színházzal kapcsolatban: Azt nevelik a gyerekekbe, hogy a színház a kultúra és a műveltség fellegvára, pedig dehogy az. Amíg a színházban is megmaradunk Shakespeare-nél és Jókainál, addig nem csoda, ha moziba megy a gyerek és nem színházba.'

Tetszik, hogy felhoztad a színházi vonalat. Kb egyet is értek veled, de itt össze is kapcsolnám a témát a kötelezőkkel. Mi évek óta játszunk kötelező olvasmányokat (Egri csillagok, Légy jó mindhalálig, Kőműves Kelemen) musical formában. Természetesen zömében iskolás közönségnek.

Kérdés:
Szerintetek a kötelező olvasmányok színházi/film verziójának megtekintése
a: Kiválthatja az elolvasást, hiszen megvan a közös téma, amit meg lehet beszélni, és legalább nem utáltatja meg az olvasást.
b: Kiegészítheti az elolvasást. Elmélyíti az olvasottakat, esetleg jobban megértet egy-egy részletet, összefüggést.
c: Előkészítheti az elolvasást. Kedvet csinál a könyvhöz, mondhatni 'trailer'.

Zacskóstej 2017.05.30. 16:01:31

"Kérdés:"

Szerintem nem válthatja ki, hisz az olvasásban pont az a lényeg, hogy az agyad dolgozik.
és a fantáziádra van bízva az egész. Úgymond nem készen kapod a világot hanem te alkotod meg azt.

Pont ezért nem működik az se, hogy előkészíti az olvasást, hisz a megtekintésével az agyadban már lesz egy kép a karakterről.

Visszafele se szeretem. Példa: Ken Follett-től imádtam a Katedrális könyvet...majd kijött filmsorozatban amiből 2 részt tudtam megnézni. Egyszerűen zavart hogy én másképp képzeltem el magamnak a könyv világát és a karaktereket.

11110000 2017.05.30. 16:42:13

@Zacskóstej:
Vituska nincs az Egri csillagokban. Olvastad te egyáltalán?

Egyébként persze, minek a gyereket olyan szövegekkel terhelni, amihez az agyát is használnia kell?
Aztán a végén még majd megért többszörösen összetett mondatokat is, és le is tud ilyeneket írni, ellentétben mondjuk az Index felkent, botcsinálta firkászaival.
Hát nem jobb, ha hülye és funkcionális analfabéta marad, mint a kedves szülője?

11110000 2017.05.30. 16:58:38

@hambig:
"több, mint 100 oldalas se füle se farka baromságok voltak"
Te valami 172 pontos betűvel szedett kiadást olvastál? Mert ami nekem van, a 10 pontos körüli betűvel szedett verzióban, abban talán 1 oldal a leghosszabb ilyen leírás.

@Zacskóstej:
"Kb 100 oldalt bírtam de úgy éreztem hogy kifolyik az agyam a fülemen. "
Az itteni hozzászólásaid alapján a félelmed alaptalan volt, nem volt minek kifolynia.

@molnibalage:
De hát nem is az eszed miatt szeretünk.

@sas70:
"Agatha Cristie-t" - akinek a nevét azért nem tanultad meg leírni... Folett, Forsyth - dettó.
Nem lehet, hogy csak a borítóját láttad ezeknek, és még az is rosszul maradt meg?

@Mancilla Pectoralis:
Ja, Vertel...

@commando:
"Sikerült négyesre teljesíteni a magyar érettségit Mikszáth-ból"
Ahogy látom, a helyesírás fúró mellett.

Az olvasás pl. azért is jó, mert helyesírást is tanít, aki sokat olvasott, annak a helyesírása is jó.
Legalábbis a régi kiadású könyvek esetében, amikor még nem helyesírási hibák tömkelegével jelentek meg szarul fordított írások, mint manapság, mert hát spórolni kell a korrektoron meg a lektoron.

wkker 2017.05.30. 17:07:13

@Szántó Gábor: "a: Kiválthatja az elolvasást, hiszen megvan a közös téma, amit meg lehet beszélni, és legalább nem utáltatja meg az olvasást.
b: Kiegészítheti az elolvasást. Elmélyíti az olvasottakat, esetleg jobban megértet egy-egy részletet, összefüggést.
c: Előkészítheti az elolvasást. Kedvet csinál a könyvhöz, mondhatni 'trailer'."

Szerintem mindegyik lehet, de egyik se feltétlen. Nekem volt pozitív és negatív élményem is, de a filmesítésekkel ugyanez a helyzet. Kihez így csapódik le, kinél úgy. És persze lehetnek mélyebb érzelmek, dac ("ez engem nem érdekel, akkor se", amikkel nagyon nehéz harcot vívni (szerintem nem is szabad).
Nem szeretem azt a kifejezést, hogy "megszerettetni", mert sokszor azt jelenti, hogy nem fogadjuk el a másik érzelmi állapotát, nem fogadjuk el azt, hogy egy másik emberi lénynek nem tetszik az, ami nekünk igen, és mivel társadalmileg feljebb állok, ezért csakazért is azt kell szeretni, amit én. Iskolás koromban vittek színházba viszonylag gyakran, de sosem "mást", hanem mindig egy-egy kötelezőt kellett nézni. Ami nem a színház hibája, hanem az egész rendszeré. Attólmég azok lehettek jó darabok is, jó színészekkel, de nekem egyik se hozta közelebb a kötelezőket.
Én pl Rejtő imádatom miatt keresem a Rejtős feldolgozásokat, így jó pár darabot láttam és inkább pozitív élményeim voltak (szóval ez a 'b').
De életem egyik legjobb színházi élménye a 2013-as Hattyúdal volt, Tahi Tóth Lászlóval. A klasszikus filmet csak emiatt néztem meg utána. Szóval ez meg a 'c' -bár épp nem könyvről van szó.

Az 'a' opció a legritkább, bár kétségkívül egy jó musical szó szerint fülbemászóbb és kevésbé kínzó még egy elutasító gyereknek is. Ha az irodalomtanár mindenképp akarja, hogy ismerje az adott könyv történetét, de nem erőlteti a végsőkig az elolvasást, akkor ez a jó megoldás.

És persze, ha megvan a pozitív élmény, legyen az bármilyen műfaj, akkor szerintem az ember már magától keresni fogja az átjárást a műfajok közt, csak azért, hogy még többet megtudhasson.

wkker 2017.05.30. 17:28:47

@11110000: "Az olvasás pl. azért is jó, mert helyesírást is tanít, aki sokat olvasott, annak a helyesírása is jó."

Ez nem igaz. Sok író, amúgy rettentő rosszul ír helyesen. A helyesírást nem az olvasás, hanem az írás gyakorlása segíti.
És ha elismered, hogy sok új könyvben sok a helyesírási hiba, akkor szerinted azok sem olvasnak sokat, akik azt a könyvet létrehozták?

"Egyébként persze, minek a gyereket olyan szövegekkel terhelni, amihez az agyát is használnia kell?
Aztán a végén még majd megért többszörösen összetett mondatokat is, és le is tud ilyeneket írni, ellentétben mondjuk az Index felkent, botcsinálta firkászaival.
Hát nem jobb, ha hülye és funkcionális analfabéta marad, mint a kedves szülője?"

Látod, pont a hozzád hasonlók miatt akar az oktatási rendszer hozzád hasonló zombikat nevelni, értelmes, gondolkodó lények helyett.
Nem tudod elfogadni, hogy Jókait szeretni nem jelent státuszt, vagy valami galaktikus tudást, csak egy ízlést. Szokták azt mondani, hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz. De ha buta vagy, akkor csak többnyelven leszel buta.
A többszörösen összetett mondatok és a kedvenc könyveid közt nincs semmi kapcsolat, ahogy pl Rejtő sem ellentéte az egésznek.

@axolotl77: "Azért van ebben az egész vitában némi picsogás. Megváltoztak a fiatalok és egyre nehezebb rávenni őket bármire. Többek közt az olvasásra is."
De azért lásd be, itt nem csak erről van szó. Hanem arról is, hogy egész generációk vannak, akik úgy szerették meg az olvasást, hogy az oktatási rendszer mindent megtett, hogy utálják sokan.
Az egy más kérdés, hogy a Harry Potter se lesz örök (vagy ki tudja..). De az biztos, hogy ma is vannak olyan könyvkiadások, amik jól fogynak és számítógépes játék világán alapuló történetek. Akkor megint ott tartunk, hogy lehet mégsem csupán a fiatalokkal és a világgal van a gond?
Régen egy rossz kötelező félredobása mellett könnyebb volt megtalálni a polcon Rejtőt, ez biztos. Mert ma már sok minden más leköti a figyelmet... De itt inkább az a kérdés, hogy az oktatás miért nem segíti azokat, akikben lenne hajlam olvasni?

11110000 2017.05.30. 20:14:29

@wkker:
"Sok író, amúgy rettentő rosszul ír helyesen."
Kevered az írót az olvasóval. Mellesleg ide nem kell vessző.
Mellesleg erre volt a korrektor, illetve fordítás esetén még a lektor is.

"szerinted azok sem olvasnak sokat, akik azt a könyvet létrehozták?"
Így van.

A zombi a k. édesanyád.
Pont a bonyolultabb szövegek megértése segíti a gondolkodást, mert igénybe veszi az agyat, ellentétben a hozzád hasonló idióták által felfogható egyszerű, bővítetlen mondatok egymás után hányásának.
Szóval pont te vagy a példa arra, hogyan lehet buta embereket nevelni. Esetedben a siker vitathatatlan és egyértelmű.

Én szeretem Rejtőt, de azért Rejtő bizony csak ponyva, könnyed szórakoztató irodalom, az egyszerű, műveletlen emberek által is megérthető könnyed szöveggel, mégpedig szándékosan, ugyanis így vették meg sokan az újságot, ahol ezeket sorozatként hozták le (ezért is van, hogy sokszor következetlenségek vannak a regényeiben, mivel nem emlékezett pontosan az előzményekre, és nyilván nem lapozta fel az újság összes korábbi számát, hogy mit írt előtte), ő meg ebből élt, részenként adta le a történetet.
Próbálkozz egyszer Karinthyval vagy Kosztolányival is, kortársak és barátok voltak Rejtővel. Csak ők kicsit magasabb szinten művelték az írást.

Jókait szeretni biztosan nem jelent státuszt, de úgy nyilatkozni róla, ahogyan te és még néhányan feljebb, az státuszt jelent. Az anyanyelvének megértésével bajban lévő buta ember státuszát. Nem túl nagy büszkeség.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2017.05.30. 21:11:57

@11110000: Nem tudom, hogy mi az oka a személyeskedésednek, mert azt sem tudom, hogy ki tököm tetszik lenni...

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2017.05.30. 21:14:21

@11110000: Látom te valaki kultúrsznob gyökér lehetsz...
Számomra csak az nem világos, hogy akkor ennyi erővel miért nem nézzük le azokat, akik meg természettudományos analfabéták. Érdekes, hogy nálad a fokmérő az, hogy mennyire olvas valaki olyan írokat, akik olyanról írnak, ami ma a kutyát nem érdekli nagy átlagban...

Bambano 2017.05.30. 23:31:09

egyébként meg azt is figyelembe kellene vennie az oktatási vezetőknek, hogy amikor én gyerek voltam, nem volt sok választási lehetőség. volt a faluban egy nem túl nagy könyvtár, egy ócska mozi, meg egy csatorna a tv-n. mozi egyszer volt egy héten, gyakran olyan filmmel, ami nem érdekelt. tv először 5 nap volt egy héten, majd 6, végül lett minden nap. tehát sokkal erősebb nyomás volt az olvasásra, mit most.

most meg itt a net, tv-ből se egy van, ráadásul ma már színes is, ezekkel a kőszívű nem versenyezhet. úgyhogy a kultúrsznoboknak ideje lenne belátni, hogy attól, hogy valaki utálta vagy nem is olvasta a kőszívűt meg a kincskereső kisködmönt meg a pál utcai fiúkat, még lehet elfogadható képe a világról. gittet rágtak, húúúú... magyarázd már el egy mai fiatalnak, aki minden hétvégén betép, hogy a gittől nem lesz tripje...

encir 2017.05.31. 00:01:19

@sammick: valszeg minden gyerek ( na jó, hát 96 %) Marvel képregényeket olvasna :)

encir 2017.05.31. 00:08:10

Én nagyon szerettem - és most is szeretem - Jókai és Mikszáth és Gárdonyi, Móra és Fekete István és Móricz, Molnár műveit. ÉS nemcsak az irodalmi értéküket kell nézni, hanem azt a hatalmas érzelmi töltetet, ami ezekben van, hogy szinte nem lehet sírás nélkül olvasni a gyönyörű szövegeket. Sajnos a mai világ igencsak a közönyösség, a lenézés irányába megy, azért lehet "szenvedés" egy mai gyereknek az elesettekről, a szerencsétlenekről, szegényekről olvasni. Nem az empátiájukat növeli, hanem jókat röhögnek a "béna lúzereken".

Csokis · http://csokis.blog.hu 2017.05.31. 08:37:32

@wkker: Pedig Shakespearet is lehet úgy csinalni, hogy a gyerek is élvezze. A lányaim még 10 év alatt voltak, amikor együtt néztük a Kenneth Branagh filmeket. Bevallom, az V. Richárddal kicsit melléfogtam, amikor premier plánban ugrik ki az akasztott ember szeme, de a Lóvátett lovagokból repetát is kértek.

Csokis · http://csokis.blog.hu 2017.05.31. 08:43:24

@encir: Ez szerintem nem így van. Csak amikor Jókaiban több a lábjegyzet, mint az eredeti szöveg, akkor nehéz élvezni is. Gimi végére szednek fel annyi "konyha latint", hogy értsék is. Mórával meg piszok nehéz egy mai gyereknek azonosulnia. Régen, ha a tesók fele megérte a felnőtt kort, a gyerek halál napi feldolgozandó trauma volt. Egy mai átlag 10 éves gyerek mi a tököt ért ebből?

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2017.05.31. 09:10:47

@sammick: A kincskereső és az összes többi kötelező könyv olvasása olyan szar élmény volt, hogy az valaki elképesztő. Unalmas, szenvedés az egész. A jókai könyvekben erős túlzással több a német és a latin, mint a magyar. Ki a tökömet érdekli ez. Polcnyi könyveket olvastam el abból, ami érdekelt. Sci-fi, modern regények (Tom Clany, F. Forsyth, stb.) meg műszaki és természttudámonyos cuccokat.

Az kőkorszaki és depis magyar írókkal traktáljanak légyszíves valaki mást, de ez igaz a külföldi szerzők nagy részére is. Soha nem értettem, hogy mi a faszért kellett pl. az Anyegint elolvasni. Semmire sem emlékszem belőle. Az egyetlen kötelező, amit kicsit talán élveztem a Voltaier : Candide volt, mert kb. beteges volt, de a történetére nem emlékszem, csak a nagy mondására, de arra is csak azért, mert vicc alapul azon...

Ennyit ért el nálam a magyar irodalom oktatás. A Walesi Bárdokat meg azért tudom fejből idézni még ma is, mert tetszett, pedig nem kellett bemagolni... (A versmagoltatás remélem már kiment a divatból, a másik nagy ökörség az az oktatásban.)

Képtelen vagyok megértenmi, hogy a kötelező olvasmányok nagy része miért volt az még 30+ korral is. Semmi, de nem indokolta, hogy azok legyenek... Sem a történet, sem a stílus, semmi. Kb. azért azok, "mert csak". Régen is az volt. Az, hogy azóta eltelt 60 év és volt módszerváltás is, senkit sem érdekel. Tiszta szerencse, hogy legalább a Lenin összest nem kell...

wkker 2017.05.31. 09:34:51

@Csokis: Tulajdonképpen lehet félreérthető voltam. Nekem nincs bajom a "klasszikusokkal", sem könyvben, sem más műfajban. És azzal sem, ha valaki elviszi a gyerekét egy ilyen darabra.
Nekem azzal van a bajom, hogy az iskolában, ahol a gyerekből nem egy agyhalott bólogatógépet kellene csinálni, hanem egy széleslátokörű emberi lényt, aki a sok valamiből kiválaszthatja azt, ami neki tetszik. Szóval egyáltalán nem bűn, ha egy apuka/anyuka a gyerekét Shakespeare-re viszi el. Az a baj, hogy az iskolákban általában más nem jöhet szóba. A legtöbb ember azt se tudja, hogy mi az a színház, csak mert sokakat beoltottak még gyerekkorukban, hogy a színház az, amit azokból csinálnak, amit már irodalomórán is ránk erőltettek.
Gondolom sok múlik az adott tanáron is, de szerintem máshol is kevésbé jellemző, hogy valami másra vigye el a gyerekeket. Én ezt simán választhatóvá tenném, arra mennek, amire akarnak, de pl fogalmazást kellene írni belőle.

wkker 2017.05.31. 09:52:37

@11110000: Köszönöm, nagyon jót kacagtam rajtad. :) Mintapéldánya vagy a társadalom által eltartott, teljességgel haszontalan, agyilag halott részének.

Van egy másik sejtésem is... Van egy értelmes véleménycsere felnőtt emberek közt és valaki beront közéjük, messziről bűzlő primitívséggel és mindenkibe beleköt. Simán el tudom képzelni, hogy csak provokálni akarod a népet. Ha erről van szó, bocs, nem feszegetem tovább, nem akarok belepiszkítani a játékodba. ;)

Amúgy KEDVES édesanyámat nem tudom miért keverted bele, de elárulok egy dolgot, ha Jókai cimborád ezt nem tette volna meg: nyugodtan leírhatod a szót, amire gondolsz. Felesleges rövidítened, attól még látni rajtad, hogy egy primitív, buta, büdös és bunkó zombi vagy...

Egyébiránt abból kiindulva, hogy Rejtő felületes vicceit emelted ki, jól be is bizonyítottad, hogy mennyire nem értetted igazán. Szépen be is bizonyítottad, hogy miért vagy buta. :) A továbbiakban próbálok nem a szintedig süllyedni, trollokat amúgy se szabad etetni, ezért inkább nem is reagálok a többi marhaságodra. :)

axolotl77 2017.05.31. 12:07:10

@wkker: Én nem vagyok az irodalom felkent papja, de azért az írók között igen nagy különbségek vannak igényességben. Meg lehetne még a sort folytatni, hogy miben. (Tényleg nem vagyok irodalmár.) Én is imádom Rejtőt, utolérhetetlen a stílusa/humora, de nem tudom, hogy szépirodalomnak nevezhető-e. Most csak azért őt említem, mert itt többen az ő nevével hozakodnak elő.

Szántó Gábor · http://choirs.oftheworld.club 2017.05.31. 12:56:36

@Zacskóstej: Hmm, ez érdekes, főleg, hogy A katedrálist említetted. Nálam itt egyértelműen a 'b' lett, a saját magam által alkotott világot árnyalta a sorozat - tett is hozzá, vett is el belőle.

@wkker: 'Attólmég azok lehettek jó darabok is, jó színészekkel, de nekem egyik se hozta közelebb a kötelezőket.' - megértelek, sőt, tapasztalom is. De ez inkább pedagógus/művszerv vonalon dől el.

10 éveseknek Kőműves Kelement előadni vérciki. 13-14 évesen már veszik a lapot, felismerik a szarkazmust, iróniát. De pl egy Légy jó mindhalálig musical a 10 éveseknek is nagy móka, érthető, sőt egyértelmű történet, a kulcsesemények dalokkal erősítve.

Szóval úgy étzem, hogy inkább ésszel kéne cibálni a pulyákat színházba (mint ahogy ésszel kéne rájuk eröltetni a kötelezőket).

encir 2017.05.31. 13:39:58

@sammick: Nem igazán fogom fel, hogy egy Nemecsek Ernő vagy "Kincskereső" Gergő személyisége ugyan miféle torzulást képes létrehozni a mai harmatos gyermeklelkekben (lásd. pl a Vadászat c. filmet, ahol a gyöngédlelkű kamasz szexképet mutat az ötéves húgának, mire a kislány megvádolja az óvóbácsiját pedofíliával), hacsak nem az a baj, hogy talán belátóbb, empatikusabb, a dolgokat több látószögből megfigyelő emberré válik.
Ennyi erővel a történelmi regényeket is sutba lehet dobni, mert nem is értem, hogyan képes valaki a XXI. században felfogni egy XIII. századi világképet és történéseket.

encir 2017.05.31. 13:46:19

@axolotl77: No igen, épp erről van szó. Van a szépirodalom meg a szórakoztató lektűr - szó se róla, azok között is vannak elég igényesek. Azt is kell olvasni, úgy lesz kerek a világ. Itt úgy érzem, a hozzászólók zöme a szépirodalom részt a korszerűség szellemében szépen sutba akarja vágni, de persze nem a korszerűséggel van baj, hanem azzal, hogy már alapműveltség sincs, sőt annak megszerzésére igazán igény sincs, mert az munkás ám, azért dolgozni kell, annak hiányában pedig tényleg szenvedés egy komolyabb könyvet komolyabb mondanivalóval elolvasni. No, ez szép körmondat lett :)

axolotl77 2017.05.31. 14:27:00

@encir: "Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedraasztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagy nehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, épp abban a diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak vége szakadt."

Mancilla Pectoralis 2017.05.31. 15:39:15

@11110000: Na bumm,Werther. Lehetsz nyelvtannáci,ha ez téged jó érzéssel tölt el.... Szemtől szemben is ilyen bátor lennél?
Pocsék a helyesírásom,pedig rengeteget olvastam(nem ponyvát,inkább történelmi életrajzokat) és nem azért mert így akarom,hanem mert figyelemzavaros +disz-es vagyok.És még tovább is örökítettem ezt a gént két szépséges csemetébe:-P Ettől függetlenül nálad biztos boldogabb ember lehetek és ez örömmel tölt el:-)

encir 2017.05.31. 16:11:15

@wkker: "Nekem azzal van a bajom, hogy az iskolában, ahol a gyerekből nem egy agyhalott bólogatógépet kellene csinálni, hanem egy széleslátokörű emberi lényt, aki a sok valamiből kiválaszthatja azt, ami neki tetszik. "
Ha nem kap sok valamiről ingert se, mert a gondos, féltő szülők óvják gyönge lelkét, gyönge eszét, akkor épp nem lesz széles látókörű, gondolkodó ember. Kapjon könnyűt de kapjon nehezet is, aztán majd felnőttkorában azt választ, amit akar. El tudjátok képzelni, hogy pl. a századelőn egy gimnazistának miket kellett tanulnia, miket olvasnia? Pl. Homéroszt eredetiben meg Ovidiust...pedig csak 100 évvel volt kevesebb a korkülönbség, mint a mostaniakkal. És ezeken kívül még két-három élő nyelvet. Mégis széleslátókörű, gondolkodó, érző emberek és tudósok lettek, akik nem pocskondiázták az Alma Materüket, hanem büszkék voltak rá, hogy ott tanulhattak. És most azzal is lehet jönni, hogy sokat változott a világ és most kell többet tanulni, de ez valójában nem több, csak más. És a számítógép nagyban megkönnyíti az életet, amit régen hetekig számoltak, az két másodperc alatt megvan. Meg könyvtárazni se kell, otthonról pár kattintással elérhető a világ. Szóval nem pár "avítt" kötelező elolvasása döntené romba gyermekeink fejlődését.

encir 2017.05.31. 16:20:21

@molnibalage: " Képtelen vagyok megértenmi, hogy a kötelező olvasmányok nagy része miért volt az még 30+ korral is. Semmi, de nem indokolta, hogy azok legyenek... Sem a történet, sem a stílus, semmi. Kb. azért azok, "mert csak". Régen is az volt. Az, hogy azóta eltelt 60 év és volt módszerváltás is, senkit sem érdekel. "

Kár, hogy a módszerváltással bizony visszajöttek ugyanazok az élethelyzetek, mint a XIX-XX. század fordulóján. Egy mai gyerek is megláthatja - már ha nem papa-mama luxuskocsijában teszi meg az elitsuliba a mindennapi utat.

"Még a tepsiben is olyan vidáman sistergett, hogy öröm volt hallgatni. Olyanok mondják, akik hallgatták, olyanok pedig voltak sokan. Nagy ritkaság ám a szegénysoron a tepsiben muzsikáló lúd. Báró cigánynak mind az öt rajkója odaszaladt arra a hírre, hogy nagy ebéd készül a malomházban az özvegy szűcsnénél.

- Érzsem a drága jó sagát - szippantott nagyokat a pitvarajtóban Nácika, a legöregebb rajkó. - Ast mondta a sülém, nekem is ilyet süt, ha én is olyan jó deák lesek, mint azs Annus néni fia.

Az én lelkem szülém csak kiszaladt erre a szóra a piruló liba mellől az ajtóba, s megsimogatta a rajkó kócos üstökét:

- Hát aztán csakugyan olyan leszel, Nácika?

- Olyan seretnék lenni - kapta Nácika a válla közé a fejét.

- Segítsen meg szándékodban a jó Isten - törülgette meg édesanyám a könnybe lábadt szemét a fehér kötőjével, azzal befordult a konyhára, s ki se jött addig, míg az egyik combját le nem kanyarította a ludacskának.

- Nesze, Nácikám - nyomta a kezébe a gyereknek, aki csudálkozásában akkorára tátotta a száját, hogy befért volna rajta az egész ludacska.

Szülém pedig a hálálkodás elől hirtelen visszaosont a konyhába, s földarabolta a ludat, ahogy illik. Ahogy ott dolgozgat, egyszerre csak megüti a fülét a nagy csöndesség az eresz alatt.

- Nini, de elillantak a vendégek - kukkantott ki az ajtón.

Ott voltak azok egy szálig. Tátott szájjal, tágra nyílt szemmel nézték a szerencsés Nácikát, ahogy a lúdcombbal birkózott.

- Jaj, csak soká edd, hogy soká nézhessük - sóhajtott a legapróbbacska, a csöpp Marcsóka a bácsikája fülébe.

Szülémnek elfacsarodott a szíve. Se szólt, se beszélt, csak fölkapta a nagy tál pecsenyét, és sorra hordozta a kis éhesek közt:

- Vegyetek hamar, kis rongyélusok, míg el nem hűl!

Nem is maradt több a tálban a mellehúsánál, s szegény szülém csak akkor kapott észbe. No, ő szépen elprédálta a nagy ebédet! Mi lesz most már ebből?

De ahogy az örömtől nekipirosodott kis arcokat meglátta, megvigasztalódva tette vissza a tűzhelyre a tálat."

11110000 2017.05.31. 16:39:27

@wkker:
"Mintapéldánya vagy a társadalom által eltartott, teljességgel haszontalan, agyilag halott részének."
Te meg a magyarul sem tudó, de tudálékoskodó ostoba fasz résznek. Aki ráadásul még büszke is a saját ostobaságára.

Amúgy nem értem, mi is történt a büdös kurva édesanyáddal?
Már a hajléktalanok sem hajlandóak fizetni neki még bablevest sem, ezért éhezel, kis köcsög?

11110000 2017.05.31. 16:40:32

@molnibalage:
Ja, írokat...
Kár, hogy nem beszéled alapfokon az anyanyelvedet.

11110000 2017.05.31. 16:46:06

@Mancilla Pectoralis:
Na, az izomagyú segg megszólal, aki az észbeli hiányosságokat fenyegetésekkel pótolja...

Csokis · http://csokis.blog.hu 2017.05.31. 17:55:45

@wkker: Lányomat az osztálytársnő mamája vitte el a Pál utcai fiúkra a Vígbe. Ettől nem csak elviselte az órán, de meg is szerette a regényt. Bár most a tancsi néni aktívan dolgozik a regény újra megutáltatásán, olyan mennyiségű feladatot ad nekik az utolsó két hétre. :-)

cselaxi 2017.06.01. 11:59:51

@Ekrü: A nyelvtant gyakorolhatnád.

2017.06.01. 12:24:00

Sosem értettem, hogy miért olvastatnak gyerekekkel szegény, szenvedő, beteg, vagy haldokló gyerekekről történeteket. Minden tiszteletem az íróknak, de a Kincskereső kisködmön, Légy jó mindhalálig, A Pál utcai fiúk, Csoszogi, az öreg suszter a frászt hozta rám gyerekként. Miért kell, hogy a gyerek olvasmányélménye csak szenvedő sorsokról szóljon? Adjanak olyan könyvet a kezükbe, ami nem veszi el az életkedvüket.
Megjegyzem, hogy bőven idő előtt és élvezettel olvastam az Egri csillagokat, vagy A kőszívű ember fiait, vagy az Egy magyar nábobot, vagy Az arany embert.

encir 2017.06.01. 13:30:55

Hiába no, védhetetlen.........szeretnék már látni egy szociopatát, aki a Kincskereső Kisködmön vagy Nyilas Misi miatt lett olyan. Magatok se gondoljátok ezt komolyan, remélem. Hány könyvről is beszélünk? 4-5-6-ról? Ha ez a mennyiség tényleg ilyen károkat okozna, az már rég kiderült volna. Sokkal inkább a lustaságról van szó, hogy fárasztó olvasni, a kisgyerekeknek meg előítélettel kell szembenézniük - a saját szüleik személyében is, akik csak adják alájuk a lovat: ne olvasd gyerekem, hülyeség az, látod én is felnőttem nélküle és milyen remek ember vagyok. És ha valaki csak a lúzerséget veszi észre az egész történetből, akkor az sajnos nem értette meg, ami lehet a tanár hibája is.

encir 2017.06.01. 13:56:25

@nemorino: "adjanak olyan könyvet a kezükbe, ami nem veszi el az életkedvüket."

Ki adjon? A tanár? Szerintem a szülő adja az első - és remélhetőleg nem az utolsó könyvet a gyerek kezébe. Kisvakond, Mazsola, Futrinka utca - bocs én régi vagyok - de vannak új slágerkönyvek is. Ki tiltja meg, hogy a gyerek olvasson kedvére való pozitív szemléletű könyveket? A könyvtárosok is vagonnyit tudnak ajánlani. Ja, mert persze csak az iskolai kötelezőt nyomjuk le a gyerek torkán, aztán tényleg lehet siránkozni. Ha olvas 25 jó könyvet, amellett el tudja viselni a 2-3 szomorkásabb hangvételűt is, nem lesz tőle lelki sérült (sokkal inkább a törő-zúzó-ordibáló-ideges szülőtől, a figyelemhiánytól stb.).

Mancilla Pectoralis 2017.06.01. 19:09:10

@11110000: :DDDDDDDDDDDDDD Szexelj többet,boldogabb leszel. Na én befejeztem,további jó trollkodást.
süti beállítások módosítása