A legtöbb óvodában májusban zajlott a beiratkozás, a szülők nagy része már azt is tudja, melyik intézménybe fog járni szeptembertől a gyereke. De mióta vannak óvodák Magyarországon? Az első óvodáink alapítóját a reformkor nagyjai között tartjuk számon, már életében Széchenyi Istvánhoz hasonlították. Brunszvik Teréz (1775-1861) elsőként fogalmazta meg, hogy a nevelést tanulni kell, még a családi nevelést is. A magyar óvodaalapító közel száz intézetet hozott létre élete során, tevékeny szerepe volt a lányok művelt, tudatos szülővé válását is segítő nevelői program kidolgozásában. Máig nem tudni, pontosan milyen kapcsolat is fűzte Beethovenhez, az azonban biztos, hogy közéleti szerepvállalása, fáradhatatlan munkája révén a legnagyobb hatású pedagógusok közé tartozik.
Az Igazság papnője
Brunszvik Teréz élete romantikus regénynek is beillik. Egy grófi család elsőszülöttje, keresztanyja Mária Terézia volt. Édesanyja Seeberg Anna bárónő, aki takarékosságra, szerénységre nevelte gyerekeit. Édesapja, Brunszvik Antal gróf II. József császár nevelésügyi referense is volt, a sokoldalúan tehetséges Terézre a széleskörű műveltség iránti igényt, a pedagógiai elkötelezettséget hagyományozta. Ahogy Teréz emlékirataiból (Félszázad életemből) megtudjuk, korán elhunyt apja emlékére egy kis piramist emeltetett, és ezen a helyen „az Igazság papnőjévé” avatta magát azzal az elhatározással, hogy nem megy férjhez, hanem a hazának és az emberiségnek áldozza életét. Így is lett.
Bár a társasági élet egyik központi figurája volt a fiatal Teréz, egy kérőjének sem mondott igent. Amikor családjával Bécsben időzött, maga Beethoven adott számára zongoraórákat, sőt igen bensőséges, máig számos titkot őrző barátság szövődött a zeneszerző és a Brunszvik testvérek között. Beethoven több művét ajánlotta valamelyik családtagnak, és valószínűleg nem egy alkalommal megfordult a család martonvásári kastélyában is. (Sokan gondolják, hogy a Beethoven leveleiben emlegetett „halhatatlan kedves” valójában Teréz lett volna, azonban az újabb feltételezések szerint inkább a húga, Jozefin volt az.)
Az ország felemelkedését a korai nevelés alapozza meg
Amikor húga megözvegyült, Teréz vállalta, hogy az árván maradt négy gyereknek nevelőintézetet keres. A feladatot komolyan vette: számos európai intézményt felkeresett, híres szakemberekkel vette fel a kapcsolatot. Svájcban magával Johann Heinrich Pestalozzival találkozott, aki a nevelés történetében először intézményesítette a munkára nevelést, koruknak megfelelő gyakorlati és elméleti oktatásban részesítve a szegény gyerekeket. Brunszvik Teréz Pestalozzi hatására döntötte el, hogy a gyerekek nevelésével akar foglalkozni, méghozzá a korai években, mert mint vallotta, „az, amit az ember ebben az életkorban felfog, kihat egész életére.”
Teréz a gyermekvédelem első társadalmi szervezésével 1810 körül próbálkozott meg, felszólalásokat fogalmazott, a gyermekgondozói pályára buzdított, és bekapcsolódott a Pestalozzi-módszer hazai terjesztésébe. Lelkesedésével azonban egyedül maradt – ahogy Pestalozzinak nem sikerült támogatókat találnia korát meghaladó terveihez, úgy Brunszvik Terézt sem értették. Édesapjához hasonlóan Teréz is bőkezű adományozó volt, azonban egyre inkább úgy látta, adományok helyett hosszú távú befektetéssel lehet javítani az ország állapotán, amelyet a korai neveléssel kell megalapozni.
A martonvásári Brunszvik-kastély
Az első óvodák: az angyalkertek
Bár Európában ekkor működtek már óvodák, számuk elenyésző volt, az ötlet, hogy nyíljon egy kisdedóvó a Habsburg Birodalomban, nem keltett érdeklődést. Mecénások híján Teréz széles körű gyűjtést szervezett, ennek eredményeként nyílhatott meg 1828. június 1-jén az első magyarországi – és egyben az első közép-európai – óvoda, az Angyalkert a budai Mikó utcában, Teréz édesanyjának bérházában. Az intézet újdonsága az volt, hogy míg korábban csak a 6-7 évesnél idősebb gyerekek szervezett nevelésére gondoltak, Teréz ráirányította a figyelmet a kisebb gyerekekre és azok különleges igényeire. Az Angyalkert 2-7 éves korú gyerekeket fogadott, és angol mintára férfi tanítók vezették.
A Brunszvik-óvodák tehát nem a mai óvodákra hasonlítottak, inkább kisiskolákra: Pestalozzi szellemében alapismereteket is oktattak, sok szemléltetéssel, törekedve a saját tapasztalatokon át való tudatosításra. A gyerekeknek olvasást, számolást, éneket, környezetismeretet, vallásos tartalmú foglalkozásokat tartottak, idegen nyelvi alapokat tanítottak.
Kapcsolódó írásunk:
Több mint gyerekmegőrző – A 3 éves kortól kötelező óvodáztatásról
Bár Teréz környezetében nem kevés gúnnyal, közönnyel találkozott, nem lehetett eltántorítani a kitűzött céloktól. Teréz közreműködésével életében további 11, szorgalmazásával pedig újabb 80 óvodát alapítottak Magyarországon. Még 1828-ban felállította a kézmű-oskolát, ahol az óvodából kikerülő hét éven felüli lányok tanulhattak tovább. 1829-ben még két óvodát nyitott meg Budán, egyet Pesten, és még ugyanebben az évben megkezdhette működését az első vidéki óvoda Besztercebányán. Az első négy óvodát Teréz 1832-ig személyesen igazgatta, amikor is az a Budai Jótékony Nőegylet felügyelete alá került. Ezek után is fáradhatatlanul tovább dolgozott, újabb és újabb óvodák létesítését szorgalmazta és gyakran indult külföldi utakra is, amelyek során a meglévő óvodákat tanulmányozta.
Brunszvik Teréz az elsők között volt a világon, akik figyelmüket a 2–5 éves korú gyerekekre irányították, tudván, hogy ez a korszak milyen fontos a későbbi felnőttkor számára. Az intézetek alapításához kitartóan kereste a támogatókat, ő maga hosszú élete végéig szinte mindenét eladta a cél érdekében. „Másoknak hasznára lenni, másokat boldogítani, ez még mindig életem, gondolkodásom középpontja, ami engem ezer kínos érzéssel tölt el, mivel az emberek nem akarják mindazt, ami nekik jó lenne – nagyothallók, szívük keménysége még mindig számottevő” – olvasható feljegyzéseiben.
A korai nevelés sikere a tudatos anyán múlik
Teréz nemcsak azt ismerte fel, milyen fontos a korai nevelés, hanem azt is, hogy a nevelőket, szülőket is folyamatosan tanítani kell. Az óvodákban tanítókkal rendszeres megbeszéléseket tartottak, kielemezték a nevelői munkát. Nevelési programjában hangsúlyozta, hogy a gyerek sorsa a családon, és elsősorban az édesanyán múlik: „a tudatlan és durva anya mindig csak vadócokat fog nevelni, és az ilyen jellemtelenül, logikátlanul támolyog végig az életen.” Az óvodák céljai között részben már az is szerepelt, hogy pótolják az otthoni nevelés hiányosságait. Brunszvik Teréz nem a vagyonos polgárok gyerekeit várta, hanem elsősorban azokat, akik „tehetetlenek gyermekeik jó neveléssire”, akiknek gyerekei „erköltstelenül, éptelenül, zabolátlanul elvadulnak”.
A nemesi ellenzék haladó szellemű képviselőivel – köztük Kossuth Lajossal, Bezerédi Istvánnal – 1836-ban megszervezte a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesületet. Egyik legkövetkezetesebb támogatója volt a hazai nőnevelésnek, és a nők egyenjogúsításának, tervei között szerepelt egy leány- és nőnevelő intézet létrehozása is, amely a tudatos anyaságra is felkészítette volna a lányokat. Bár ezek a tervek megvalósulatlanok maradtak, az 1840-es években jelentős szerepet vállalt unokahúga, Teleki Blanka vállalkozásában, aki megalapította az első magyar leánynevelő intézetet.
Brunszvik Teréz emlékezete
Hihetetlen munkabírással dolgozott: minden nap hajnalban kelt, és az éjfél még az íróasztalánál találta. „Minden ember egyformán nagy lehet a maga hatáskörében. Amennyiben a kötelességérzet vezeti, úgy a parasztember, a kocsis, a konyhalány és mindenki, akit a hivatását teljesen betölti, olyan tiszteletreméltó, mint a király, aki trónján teljesíti kötelességét” – olvasható a feljegyzéseiben. Még 82 évesen is egy tanítóképző intézet tervezésén munkálkodott.
Emlékiratai, kiterjedt levelezése, pedagógiai feljegyzései forrásértékű neveléstörténeti dokumentumok is, azonban nagy részük máig kiadatlan kézirat. Teréz 1808-tól 1858-ig íródott naplósorozata ugyanis 65 különböző egységet (zsebnoteszt, irkát, vaskos kötetet) számlál. A feljegyzések németül, franciául vagy angolul íródtak, írása nehezen olvasható, a külcsínre – mivel azokat nem mások általi elolvasásra szánta – nem helyezett hangsúlyt, stílusa is fesztelen, olykor pongyola, gyakran megfeledkezett forrásainak megjelöléséről.
Brunszvik Teréz 1861. szeptember 23-án hunyt el a Váchoz közeli Dukán (ma: Vácduka). Szeptember 27-én, Martonvásáron temették el. Nevét számos magyarországi óvoda viseli ma is, 2006 óta pedig minden évben, a magyar kultúra napján kiosztják a Brunszvik Teréz-díjat a kiemelkedő óvodapedagógiai munkát végzőknek.
Az 1990-ben alapított Óvodatörténeti Múzeumot 1995-ben költöztették Martonvásárra, az egykori Brunszvik-kastélyba. A kiállítás Brunszvik Teréz 1828-ban megnyitott Angyalkertjétől az 1950-es, ’60-as évek napközi-otthonos óvodájáig mutatja be a magyar óvodaügyet.
