Köztudott, hogy a magyar diákok nem szerepeltek valami fényesen a PISA-felméréseken, legutóbbi eredményeink különösen sokkolóak voltak. Bár a PISA tesztek eredményével nem feltétlenül érdemes a diákokat nyomasztani, a PISA értékelése számos kérdést von maga után, amelyekkel blogunk is rendszeresen foglalkozik, ezúttal a természettudományos pontszám mögé nézünk. Két dolog kellene a biológia és kémia oktatás sikeréhez: motivált, eltökélt diákok és felkészült, lelkes pedagógusok. Mindkettőből erős a hiány – mondják maguk a szaktanárok, akiket megkérdeztünk.

Gondban a tanárképzés

Jó tíz évvel ezelőtt is téma volt a természettudományos tárgyak egybeolvasztása, amely végül, ha nehézkesen is, de a szakgimnáziukban megvalósulni látszik, azonban az általános problémát ez nem tudja megoldani.

A bolognai rendszer bevezetése után több kérdés is felmerült a természettudományos képzés minőségével kapcsolatban. A tanárképzés kétszakos lett, a hallgatóknak egy főszakjuk és egy mellékszakjuk van, amelynek köszönhetően a mesterszakos hallgatók erősen aszimmetrikus képzésben részesülnek. Emellett a felvételizők körében folyamatosan veszít népszerűségéből a természettudományi képzés, ezzel párhuzamosan pedig csökken a bekerülési ponthatár is.

Ezt megérzik már a középiskolákban is.

Juhász Andrea, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium kémiatanára például arról számol be, hogy a természettudományos tantárgyak presztízse megkopott az óraszám csökkenésekkel, miközben, teszi hozzá, az érettségi után jelentős időveszteség és túl költséges dolog az egyetemen, főiskolán oktatni azt a középiskolás tananyagot, ami a tanórákba már nem férhetett bele. Juhászék iskolájában részben úgy küszöbölték ki a problémát, hogy miután az iskola igazgatója felismerte, hogy a természettudományos képzés fontossága nőni fog, az elsők között indított kiemelt természettudományos osztályt. Ezekben az osztályokban például már 9. és 10. osztályban magasabb óraszámban tanítják a természettudományos tárgyakat.

Jó minőségű oktatás nem létezik jó tanárok nélkül. Különösen aggasztó, hogy a bolognai rendszerű tanárképzésben tapasztalható bizonytalanság tovább csökkenti az egyébként is kisszámú fizika, kémia és újabban a matematika tanári pályára jelentkező egyetemi hallgatók számát, és ez hátrányosan befolyásolja a tehetséges hallgatók ilyen jellegű pályák iránti érdeklődését.

„Mi is tapasztaljuk – tette hozzá Juhász Andrea –, hogy régebben több tanulónk végzett tudományegyetemek tanár szakán, mostanában azonban csak egy-egy diák megy földrajz vagy biológia szakra, de ők sem akarnak pedagógusként dolgozni.”

Mi a baj a középiskolában?

Míg a média általában a kötelező olvasmányok problémájáról beszél, addig vajon a biológia és kémia oktatásával minden rendben van? Dr. Doleschall Márton (a Magyar Tudományos Akadémia – Semmelweis Egyetem genetikusa, tudományos főmunkatársa, valamint a Budapesti Reáltanoda biológia-kémia tanára) természetesen nemmel felelt kérdésünkre.

„A biológia-kémia érettségire készülő tanulóink szoktak mesélni a középiskolai élményeikről. Ha nem is tekinthető reprezentatívnak, hogy milyen középiskolából jönnek, attól még sokféle helyről, akár vidékről is járnak hozzánk. Átlagos középiskolákban nem ritka, hogy a középiskolai biológia órákon leginkább Attenborough videókat néznek, és a kémia óra nagy részét a cicás youtube filmek teszik ki, mert az a tanárnak a kedvence. De magasan jegyzett gimnáziumban, az első tíz egyikében is előfordult már, hogy az alapóra kémia tanára nem tudta megoldani a bonyolultabb kémiai számolásokat. Összességében sok középiskolában a tanított biológia és kémia színvonala messze elmarad az emelt szintű érettségi szintjétől.”

Az irodalommal és a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban sokan érzik úgy, tette hozzá Hetzl Andrea, a Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnázium biológia-kémia szakos tanára, hogy értenek hozzá, így véleményük is van a témáról. A természettudományokkal kapcsolatban, különösen a kémiát illetően, már nem ez a helyzet, sőt a közvélemény inkább mumusként tekint a tárgyra. A kevesebb figyelem mögött az is ott van, hogy a természettudományokat általában kevésbé érzik fontosnak és hasznosnak, mint a magyart, a történelmet vagy a matematikát. Ez sajnos általános szülői vélekedés, ami könnyen átragad a gyerekekre is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a biológia- és kémiaoktatással minden rendben lenne. Szakmai körökben ugyanúgy rengeteg a vita, véleményütközés, mint a humán tárgyak esetében.

Alapvetően a biológiát három, a kémiát két évig tanulják a gyerekek a gimnáziumban. A biológia a fakultációval együtt elég is lenne, de Juhász Andrea szerint a kémia nagyon kevés annak, aki emelt szintre megy. A kémiaelmélet három részből áll: általános, szerves, szervetlen, ezért volt régen három év a kémia. Most a szervetlent az általános kémiához csatolták, ami így megtaníthatatlan. Ráadásul kémiából ott vannak a számolási feladatok, ami az emelt szint felét teszi ki, arra is kell még legalább két év, hogy azon a szinten tudjon a gyerek számolni, amin kérik majd az érettségin.

A természet nagyon összetett dolog, lehet komplex és diszciplináris megközelítéssel is tanítani.  Szabó Mária (tudományos munkatárs, EKE-OFI) szerint az, hogy melyik tárgyra hány óra jut, nagyon sok mindentől függ. Új és új elvárásoknak kell megfelelni, és valami mindig hátrányba szorul. A művészeti nevelés éppúgy elhanyagolt a magyar iskolákban, mint a természettudományos műveltség fejlesztése. A problémát az is mélyíti, hogy nincs társadalmi konszenzus sem a műveltség témájában, sem abban, hogy mire való az iskola, a köznevelés.

Aki nem ezekből a tárgyakból teszi az érettségijét, annak nem kellene olyan mélyen belemenni e tantárgyakba – véli Juhász. „Vannak olyan kémia tankönyvek is, amik jórészt hétköznapi dolgokra, érdekességekre építenek. Teljesen megtanulható, főleg a szövegértési kompetenciákra megy rá. Csak az a baj, hogy kilencedikben még a legtöbb gyereknek fogalma sincs arról, hol tanul majd tovább. Az egyik tizedikes osztályomban két lány, aki kémia fakultációra jön, hátrányban lesz a reálosztályba járókkal szemben, akik már eddig is több óraszámban és emeltszinten tanulták a kémiát. A lemaradásukat csak magántanárral tudják behozni” – emelte ki az igazán szemléletes példát a pedagógus.

Hetzl Andrea szerint bármilyen tárgy oktatása sokkal hatékonyabb, ha tanítása osztott csoportokban történik. Ma a középiskolák többségében azonban a természettudományok tanítása egész osztályos, sokszor 30-35 fős. Ezeknél a tárgyaknál különösen fontos lenne, hogy a diákok minél több egyéni tapasztalatot szerezzenek, kísérletezzenek, de ez ilyen magas osztálylétszámoknál szinte lehetetlen. Ehhez jön még az is, hogy az iskolák jelentős részében a tárgyi és személyi feltételek sem adottak, nincs elegendő eszköz, nincs laboráns, aki a tanár munkáját segíthetné. Szabó Mária sem hisz a szintekre bontásban, szerinte is differenciált csoportmunka kellene. Sok kísérlet, tapasztalatszerzés, vita, szintezett feladatokkal.

Biztosat egyelőre senki sem tud, fél-/álinformációk terjednek a pedagógusok között, így ők sincsenek könnyű helyzetben. Lehet hallani arról is, hogy külön és kevesebb óraszámban fog biológiát, kémiát tanulni az a diák, aki nem felvételizik, de ennek megoldása a tanárhiány fényében szinte lehetetlennek tűnik.

Azonban van pozitív fejlemény is: Juhász szerint mindkét tárgy sokkal gyakorlatiasabb, életszerűbb lett az utóbbi években, ő maga is igyekszik a humán osztályokban a tantárgyak ezen oldalát megmutatni, sőt, szövegértési feladatokat is ad. Az, ami régen volt, hogy egy gimnazista általános műveltséget kap ezekből a tantárgyakból, mára kivitelezhetetlenné vált, a gyerekanyag is rengeteget változott. Sokan az órán nem figyelnek, és otthon sem tanulnak, el sem tudják képzelni, hogy napról napra minden órára készüljenek, így nem rögzül bennük a tananyag.

Bioszból, kémiából emeltezni: nem elég a tanóra

Juhász szerint az orvosi egyetemekre bejutni csak az iskolában kapott óraszámokkal (és ebben az emelt is benne van) nem lehet. Ha a gyerek nem zseni, szükség van a plusz felkészítésre. Nagyon kevesen értik meg, hogy ahhoz, hogy legalább 90%-os érettségit írjanak, nem elég a könyveket megtanulni, hanem le kell ülni, rengeteg elméleti és számolási feladatot kell csinálni, ami nagyon sok idő. Akinek nincs kellően megalapozva a matematikai tudása, vagy egyszerűen nincs érzéke hozzá, az nem tudja megírni jól a kémiát, sőt a biológiát sem, hiszen ott is vannak számolási feladatok.

Amit mostanában látok – tette hozzá Juhász Andrea –, hogy még az orvosira készülő jobb képességű gyerekeknek is nagyon rossz a szövegértése. Nem értik a feladatok megfogalmazását, ha a tanár „lefordítja” nekik, akkor megy, de maguktól nem tudják értelmezni. A kémiához különben is nagyon kell az absztrakció, ami hiányzik a mai gyerekekből, és ez egyértelműen a nem olvasásnak köszönhető. Nem értik nyelvtanilag a feladatokat, olyan szavakat nem ismernek, ami meglepő, hogy egy tizenéves nem ismeri. Régebben legalább a kötelezőket elolvasták a diákok, ma már azt sem, jobb esetben filmen vagy színházban megnézik. Az, hogy mindig olvassanak valami szépirodalmat, meg sem fordul a fejükben.

Doleschall Márton – akinek hosszú évekre visszanyúló magántanári és magániskolai tapasztalata miatt több évre visszamenőlegesen és aktuálisan is sok élménye van a felsőoktatásba felvételizőkről – sem optimistább. 

„Hiába volt sok száz tanulóm, óvatosan nyilatkoznék, hiszen a tanulók heterogenitása félreviheti a szubjektív tapasztalatokat. A Semmelweis Egyetem idősebb oktatói a frissebb évfolyamok általános műveltségének hanyatlását és az elmélyülés képességének ritkábbá válását tapasztalják. Amikor mondom nekik, hogy a Semmelweis Egyetem lefölözi a középiskolás diákok legjobbjait, meg szoktak lepődni. Motiváció szempontjából gyakori pedagógiai feladat nálunk a tanulóink meggyőzése, hogy a középiskolájukban megszokott szint és tempó borzasztóan kevés lesz a sikeres emelt szintű érettségihez. Van olyan, hogy egyszerűen nem sikerül a tempóváltás, szóval ne higgye senki azt, hogy a megfelelő színvonal hiánya a középiskolai alapórákon könnyen áthidalható, hogy majd az érettségi előtt leül a gyerek a könyv mellé, és megtanulja. Ez egyszerűen nem így működik. Az esélyek latolgatása pedig kevés. Az emelt szintű érettségi felkészítéssel foglalkozó tanfolyamok is küszködnek a tanárhiánnyal. Felteszem, mindenki sejti, hogy különbség lesz a színvonalban, ha egy gyakorló középiskola vezető tanára tartja a tanfolyamot, vagy ha a se képesítéssel, se gyakorlattal nem rendelkező PhD-st tudják csak felvenni tanárnak.”

Hetzl szerint sem elegendő az emelt szintű érettségire készüléshez az alapórás óraszám, mindenképpen fakultáció szükséges. Sok iskola nem is vállal biológiából vagy kémiából emelt szintű felkészítést, de az is előfordulhat, hogy olyan kevés diák jelentkezik például kémiából fakultációra, amennyivel az iskola nem indíthatja el a csoportot. Ilyen esetekben valóban szükség van magántanárra. Az iskolák nem tudnak elég gyorsan együtt változni a felgyorsult világgal, reagálni a megváltozott kihívásokra, ezért nehezebb lekötni és motiválni a diákokat.  Nincs egyedüli üdvözítő megoldás. Módszertani sokszínűségre, változatosságra van szükség. Nyitni kell az IKT eszközök szélesebb körű használata felé, mert a diákok a digitális eszközeiken élnek. Elmerenghetünk azon, hogy ez jó vagy rossz, tette hozzá találóan Hetzl, de attól még tény: „ha az okos eszközöket bevonjuk a tanítás-tanulás folyamatába, akkor sokan olyan témával is szívesen foglalkoznak, amivel hagyományos keretek között talán kevésbé”.

Elszigetelhet a tehetséggondozás

Hetzl Andrea szerint a versenyeztetéshez kell egy elhivatott és motivált tanár, és egy eltökélt és motivált diák, jelenleg mindkettőből hiány van. Sajnos a tanárok és a diákok is egyre leterheltebbek, így ezekre egyre kevésbé van kapacitásuk. A tehetséggondozás, a versenyfelkészítés a legtöbb intézményben nem számít bele a tanárok kötelező óraszámába, azért plusz díjazást nem kapnak. Ha megnézzük a nagy országos versenyek döntőinek résztvevőit, azt látjuk, hogy évről évre szinte ugyanabból a néhány „elit” iskolából kerülnek ki, akik lefölözik a tehetséges diákok javát, a tanárok számára pedig presztízskérdés a jó versenyeredmény.

Szabó Mária kiemelte, hogy bár elég sok verseny van, minden korosztálynak, de ahhoz, hogy ott eredményesen szerepeljenek a diákok, a pedagógusnak külön kell velük foglalkoznia, amivel szakmai szemmel nehéz egyetérteni. A versengés helyett jóval fontosabbnak tartja az együttműködést, az arra való nevelést. A közös problémamegoldás sajnos nem nagyon jelenik meg a versenyeken.

Nem rossz irány a tantárgyi összevonás, de… 

Doleschall Márton szerint az emelt szintű kémia érettségi tananyaga nagyjából rendben van. Az emelt szintű biológia érettségié viszont óriási: „Igazán nem mondható, hogy elfogulatlan lennék a genetikával, mégis azt gondolom, hogy sok mindent kihagynék a jelenlegi genetika tananyagból. Például a genetikai kapcsoltságot. Pár éve volt egy érettségi, amiben hibás volt a genetikai kapcsoltságot tartalmazó feladat. Az idei érettségiben is rosszul vettek át egy genetikai diagramot. Ha mi, biológia tanárok, nem vagyunk képesek egy témát megfelelő szakmai szinten az érettségibe rakni, akkor tulajdonképpen hogyan várhatjuk el a diákoktól, hogy tudják azt? Szóval mindenképpen erősen redukálnám a biológia emelt érettségi tananyagát, és ami megmaradt, azt mélyebben, az összefüggésekre koncentrálva oktatnám.” Azt azonban ő is hozzáteszi, hogy ehhez széles látókörű, magasan képzett tanárok kellenének. Még a jó biológia és kémia tanároknak is csak egy része lenne alkalmas erre a feladatra:

„ha a jelen probléma az, hogy nincs elég jó biológia és kémia tanár, honnan fogják az összevont órákat megfelelő színvonalon megtartani képes tanárokat előkeríteni?”

Néhány éven belül hatalmas tanárhiány várható a természettudományos szakosok körében. „Az az érzésem – tette hozzá Hetzl –, hogy az oktatási kormányzat nem szakmai alapokon szeretné bevezetni az egységes természettudomány tanítását, hanem ezzel próbálná mérsékelni az égető pedagógushiányt.”

Számos országban több évtizedes hagyománya és jól kidolgozott módszertana van az összevont természettudomány tanításának. Hazánkban ez nem így van, jegyezte meg Hetzl Andrea. Biztosan lehetne jól is csinálni a tantárgyi összevonást, de ehhez jelenleg semmilyen feltétel nem adott. Egy ilyen gyökeres átalakítást nagyon alapos és hosszadalmas előkészítő munka kell, hogy megelőzze. Ha van egy kidolgozott koncepció és hozzá rendelt, megfelelő tananyag, akkor szükség van az azt megfelelően tanítani képes pedagógusokra is, tehát a tanárképzés mindenképpen meg kell, hogy előzze a bevezetést.

Kép forrása: www.videoblocks.com

Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!

Kövessen bennünket a facebookon is!

Következő témánk: Digitális módszerek