Tízperc Iskolablog Érdekességek az oktatásról

„A magyar nemzet jövőjének kérdése a cultúra kérdése”

Portré Eötvös Józsefről

Költő, regény- és drámaíró, filozófus, publicista, politikus. Eötvös József, a 19. század nagy államférfija és gondolkodója belátta, hogy a nemzet gazdasági és társadalmi fejlődésének kulcsa az oktatás modernizálása. Az általa megalkotott népiskolai törvény komoly mérföldkő volt Magyarország polgárosodásának útján. Portré Eötvös Józsefről.

Nemesi családban született 1813-ban, Budán. Elsősorban német anyanyelvű művelt édesanyja, majd később tanítói hatására rajongott az irodalomért, humanista gondolkodásában már fiatal korában nagy jelentőséget tulajdonított a tanulásnak, az oktatásnak és a művelődésnek. Az egyetemen jogot és bölcsészetet hallgatott, ezzel párhuzamosan a politikába is belekóstolt: részt vett az 1832-1836-os országgyűlésen, ahol többek között Kölcsey Ferenccel kötött barátságot.

Gondolkodását formálták európai utazásai is, amelyeken első kézből szerzett tapasztalatot Anglia, Franciaország és Poroszország társadalmi és kulturális berendezkedéséről. Az új ismeretek és a nyugati eszmék tükröződnek politikai hitvallásában is, az 1839-es országgyűlésen a társadalmi haladást és az egyéni szabadságot hirdette, amelyeket szorosan összekapcsolt a neveléssel.

 „A nevelés meggyőződésünk szerint minden haladásnak első, egyedül biztos alapja; s azon meggyőződés, hogy haladnunk kell, csak arra int, hogy nevelésről gondoskodnunk kell.”

A „kiművelt emberfők” hiányáról Széchenyi és Kossuth is elmélkedett, a népnevelés és oktatás ügye központi kérdés volt a reformkor vitáiban, azonban hiába született 1843-ban törvénytervezet a népoktatásról, törvényerőre nem emelkedhetett. A reformok tényleges megindítása az 1848-as Batthyány-kormányra maradt, amelyben Eötvös vallás- és közoktatásügyi miniszterként megkezdte az ország közoktatási állapotának felmérését, előkészítette a középiskolai oktatás reformját. Utóbbit azonban az országgyűlés megakadályozta, a szabadságharc pedig elsöpörte az oktatási intézkedések bevezetésének lehetőségét.

 „A népnevelés feltétele annak a folyamatnak, amely inkább reform, mint forradalom által vezeti be a társadalmi átalakulást.”

Mintegy húsz évvel később, a kiegyezést követően Andrássy Gyula kormányában Eötvös József ismét a vallás- és közoktatási minisztériumot kapta. A szabadságharc óta alig történt pozitív változás, az oktatás problémák tömegével küszködött: szakképzett tanítók hiánya, az oktatás kifejezetten rossz minősége és tanügyigazgatási rendszer korszerűtlensége valódi reformokat igényelt.

 "Általános tapasztalás bizonyítja, hogy ahol a népoktatás magasabb fokra emelkedett, ez mindenütt csak az állam közbenjöttével sikerült, és valóban alig fogja valaki komolyan kétségbe vonni, hogy valamint az egyháznak érdeke, sőt kötelessége, hogy a gyermekekből jó keresztényeket neveljen, éppúgy kötelessége az államnak is az, hogy a gyermekeket jó állampolgárokká nevelje fel."

Második miniszterségében Eötvös a korábbiaknál nagyobb célokat és feladatokat fogalmazott meg. Programbeszédében művelődéspolitikai reformokat sürgetett, amelyek fölölelték az elemi népoktatást, a közép- és felsőoktatást, a tudománypolitikát, valamint a művészet- és irodalompolitikát is. Eötvös elővette 1848-as törvénytervezetét, a magyar hagyományok és az európai közoktatásügyi eredmények alapján valamelyest módosította, majd hosszú viták után elfogadták, a király pedig 1868 decemberében szentesítette azt.

 Az 1868. évi népiskolai törvény legfontosabb elemei:

  • Általános tankötelezettséget vezetett be. Előírta minden szülőnek, hogy pénzbüntetés terhe mellett gyermekét 6-12 éves kora között iskoláztassa.
  • A szegény szülők gyermekének tandíjmentességet ír elő.
  • Létrejött a hatosztályos elemi népiskola.
  • A városi elemi iskolák minden osztálya számára külön tanítót ír elő.
  • Minden gyermeket anyanyelvén kell tanítani a népiskolában.
  • Előírta 20 tanítóképző intézmény felállítását a tanítóképzés megreformálására, emellett tanítónő képzők létesítéséről is rendelkezett. A három évfolyamos képzőket gyakorlóiskolákkal kapcsolták össze.
  • A hatosztályos elemi népiskola után a 12. életévüket betöltött gyermekeknek „ismétlő iskolába” kellett járniuk télen heti öt, nyáron heti két órában.
  • A nagyobb városokban létrejött a hatosztályos elemire épülő felsőbb népiskola, illetve a polgári iskolák.
  • Szabályozta az egyes iskolatípusok tantárgyait, a tanítóképzők tantárgyait és belső rendjét, a tanítók fizetését és képesítését.

A törvény egyik legnagyobb vívmánya az iskolaszékek felállítása volt. Az iskolaszékek felügyelték a helyi népiskolát, kiválasztották a tanítókat, ellenőrizték a törvényességet, az iskolaépületek javításától kezdve intézték a taneszközök beszerzését

Olvass tovább: Az 1868. évi népiskolai törvényről bővebben itt olvashatsz.

A népiskolai törvény átfogóan rendezte a népoktatás ügyét, egyes intézkedései (pl. az általános tankötelezettség) pedig Európa több országát is megelőzték. Eötvös kiegyezés után munkássága nemcsak a maga korában, de több mint száz év távlatából is kiemelkedő, hiszen melyek mai oktatási rendszerünk alapjait sikerült megvetnie.

A bejegyzés trackback címe:

https://tizperciskola.blog.hu/api/trackback/id/tr4412010414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.