A közoktatás tartalmi és fejlesztési követelményeinek előírásai lényegében minden állam oktatáspolitikájának fontos részét képezik. A közoktatás egyik központi témája a Magyarországon is élénk viták kereszttüzében álló tankönyvpiac, a tankönyvírás, tankönyvkiadás, tankönyvvé minősítés, az iskolák tankönyvekkel való ellátásának kérdése. Írásunkban néhány külföldi ország tankönyvpiacának jellegzetességeit mutatjuk be egy 2010-ben végbement kutatás eredményeinek felhasználásával.
Központosított és liberális rendszerek, állami befolyás és teljes szabadpiaci működés egyaránt megtalálható az egyes országok tankönyvkiadási gyakorlatában. Franciaországban, Angliában, Belgiumban vagy Finnországban nem létezik hivatalos tankönyvlista, Ausztria, Németország, Portugália ezzel szemben pontos szabályozással rendezi a tankönyvvé minősítés folyamatát. Nézzük meg közelebbről néhány ország tankönyvírási és tankönyvkiadási gyakorlatát, a szigorúbban szabályozott „kontinentális” és a szabadabb „angolszász” modell működését.
Központosítás és nemzetköziesítés – Ausztria
Az osztrák közoktatásban csak olyan tankönyvet lehet használni, amely teljes mértékben megfelel a központi tanterv által előírt követelményeknek. Az osztrák tankönyvpiac az elmúlt évtizedben komoly bővülésen ment át. A 2000-es évek elején az osztrák iskolák által használt tankönyveket négy nagy osztrák könyvkiadó (Österreichische Bundesverlag, Schulbuchverlag Jugend und Volk, Ed. Hölzel Verlag, Schulbuchverlag Hölder-Pichler-Tempsky) uralta, bár közel 80 kisebb könyvkiadó szerepelt még egy-két kiadványával a tankönyvkínálatban.
A négy nagy közül már ekkor is csak az ÖBV volt állami kiadó, az állam szerepe azonban azóta tovább csökkent; ez egyfelől egy tudatos kivonulás eredménye, másfelől az osztrák tankönyvpiac „nemzetközivé” válásának következménye. A kisebb osztrák kiadók nem bírták a versenyt a gazdaságosabban termelő multinacionális cégekkel, így sokan közülük elhagyták a tankönyvpiacot, vagy felvásárolta őket valamely nagyobb kiadóvállalat – a tankönyvpiac ezáltal összességében véve zártabbá vált. A nemzetközivé válás alatt elsősorban a német könyvkiadók, például a Cornelsen Verlag megjelenését és terjeszkedését kell értenünk, de a multinacionális kiadócsoportok részeként működő Veritas Verlag vagy a Dornerverlag is ezt a piaci szektort képviseli.
A zártabbá váló piac ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a könyvek ne esnének át folyamatos fejlesztésen; megjelennek új nyomdatechnikai megoldások, aktuális témák, az állandó fejlődés záloga a folyamatos tankönyv-monitoring, amelybe az iskolákat, a tanárokat is bevonják. A tankönyveket nagyrészt gyakorló tanárok írják – legtöbbször munkacsoportokba tömörülve, akik az „akadémikus” tankönyvíróknál közelebbről ismerik és látják az oktatást, a tanulók igény- és képességszintjét. A fejlesztések már csak a piaci logikánál fogva is elengedhetetlenek – aki jobb minőségű, érdekesebb, jobban használható tankönyvvel tud megjelenni, az értelemszerűen sikeresebb lesz az eladás terén, mint a nem újító, esetleg kevésbé színvonalas tartalmat előállító versenytársai.
Zeitbilder történelemtankönyv feladata (Forrás: oebv.at)
Maga a tankönyvvé nyilvánítás többlépcsős folyamat – a szerkesztett, majd szakértők által lektorált kéziratokat kifejezetten erre a célra összehívott szakmai bizottságok minősítik. A bírálat során a tantervhez való illeszkedés mellett figyelik a tankönyv tudományosságát, az osztrák nemzeti és európai sajátosságoknak történő megfelelést, a tankönyv nyelvezetét, a technikai megjelenítés célszerűségét is. Fontos elvárás, hogy például ne legyenek túl kicsik a betűk, legyen megfelelően tagolva a tartalom, a nyelvezet feleljen meg az adott célcsoport képességeinek. Bár nincs hivatalos árkorlát, a tankönyv nem lehet drágább annál, amit a szakértői bizottság a technikai megjelenítés kapcsán elfogadhatónak talál.
Tartományonkénti szabályozás – Németország
Az osztráknál jóval széttagoltabb a németországi tankönyvpiac. Tekintve, hogy a német oktatáspolitikát, így a tanterveket is – bár központi alapelvek alapján, de – tartományi szinten szabályozzák, az egyes tartományokban használt tankönyvek között is vannak eltérések. A tankönyvpiacon jelen lévő kiadók (minden iskolatípusra és minden évfolyamra számítva) összesen mintegy 40 ezer különféle tankönyvet, munkafüzetet, kiegészítő segédletet forgalmaznak. A teljesen piaci alapon működő tankönyvterjesztést mindazonáltal három nagy (multinacionális) kiadóvállalat, az Ernst-Klett-Verlag, a már említett Cornelsen Verlag, valamint a Westermann Verlagsgruppe dominálja.
Ugyancsak tartományi szinten zajlik a kéziratok tankönyvvé minősítése. A döntő szempont természetesen a tartományi tanterveknek való megfelelés. Jellemzően a tartományi minisztériumok állítják össze a szakértői bizottságokat, amelyek elbírálják a hozzájuk benyújtott anyagokat. A szakértői bizottságokban gyakorló tanárok és oktatás-módszertani, valamint felsőoktatási szakértők ülnek. Ha elkészül a szakértői javaslat, a tartományi minisztérium a pedagógiai intézetekkel együttműködve dönt a könyv tényleges tankönyvvé minősítéséről, tehát a tankönyvlistára való felkerüléséről.
Fontos, hogy a tankönyvlistára való kerülés nem jelent „örökös tagságot”. Szülői vagy tanári panaszok esetén, vagy ha egyéb forrásból kiderül, hogy a tankönyv szakmai hibákat tartalmaz, a tankönyvi minősítést visszavonják – ugyanez igaz az idővel didaktikailag elavulttá váló kiadványokra is.
Egy ellentmondásos megoldás – Franciaország
Franciaországban a központosítás és a szabad választás elvének sajátos együtt érvényesülése figyelhető meg. A szigorúan centralizált, kötelező érvényű tantervek megvalósításához az iskolák viszonylagos szabadságban választhatják ki a megfelelőnek ítélt tankönyveket. A viszonylagosság oka az, hogy a tankönyvkiadókat is kötik bizonyos központi előírások, a tantervi programoknak megfelelő tankönyveket kell előállítaniuk.
Az oktatási kormányzat állandó kapcsolatot tart fenn a kiadókkal, értesíti őket a tantervi változásokról – a kiadóknak ugyanis kötelező érvénnyel ezekhez kell igazítaniuk tankönyveiket. A tantervkészítők és a kiadók között is élő kapcsolat van, előfordul, hogy a kiadók a központi tantervek megalkotóit is bevonják a tankönyvírásba. A könyveket jellemzően 3–5 fős, néha nagyobb kollektívák írják, az oktatási szakemberek mellett a legnagyobb szerzői csoportot az általános és középiskolai tanárok jelentik.
Az egyes iskolákban használt könyvek kiválasztásába már nincs beleszólása a minisztériumnak. A kiadók évente több százezer mintapéldányt osztanak ki tanárok megnyerése érdekében – szükséges is az élénk marketing-tevékenység, a piac ugyanis rendkívül gazdag: csak francia nyelv és irodalomból mintegy 100 különböző tankönyv van forgalomban.
Virágozzék száz virág – az angolszász modell
Az angolszász országok csak kimeneti keretfeltételeket határoznak meg a közoktatásban, lényegében szabaddá téve az iskoláknak és a tanároknak a tananyag- és módszerválasztást. Ennek értelmében a tanárok szabadon választhatják meg, milyen tankönyvből, milyen segédanyag felhasználásával tanítsanak egy tárgyat – ezt a szabadságot esetenként egy-egy iskola saját szabályozása korlátozhatja csak.
A tantervek az Egyesült Királyságban nagy hangsúlyt helyeznek a diákok informatikai készségeinek fejlesztésére, ennek érdekében digitális, audio-vizuális forrásokkal is támogatják az oktatást, a tankönyvhasználatot. Az általános iskolai földrajz tananyag részeként például a diákoknak meg kell keresniük településüket a GoogleMaps-en, vagy internetes források alapján minél több információt (zászló színei, címer, az ország elhelyezkedése a térképen stb.) össze kell gyűjteniük egy-egy országról.
A pedagógusok természetesen nemcsak a hagyományos tankönyvek, hanem a digitális segédanyagok kiválasztásában is szabad kezet kapnak. A tananyagok kiválasztásában Angliában a www.teachernet.co.uk, Skóciában a www.educationscotland.gov.uk oldal nyújt segítséget a tanároknak.
Aki esetleg a hazai viszonyokból kiindulva hitetlenkedett, hogy írhatott elő Roxfortban Lockhart professzor a sötét mágiák kivédése tantárgyhoz olyan saját szerzeményeket, mint a Jószomszédom, a jeti, a Kirándulások a kísértetekkel, a Szakvéleményem szellemügyben, a Túrák a trollokkal, vagy éppen a Véres napok vámpírföldön, az most közelebb kerülhet a regényciklus eme jelenetének megértéséhez.
Észak és Dél, Kelet és Nyugat – eltérő gyakorlatok az Egyesült Államokban
Az Egyesült Államokban államonként eltér a tankönyv-minősítés rendszere, ezen belül azonban két fő irányvonal létezik: az államok mintegy 60%-ában teljes mértékben az iskolák, illetve a tankerületek döntik el, milyen tankönyvek szerepeljenek az oktatásban, a többiben állami szinten jóváhagyott tankönyvlistáról lehet választani.
A tankönyvlisták előállítása, a tankönyvvé minősítés csaknem minden államban eltér egymástól, általános jellemző azonban, hogy a tankönyvlisták összeállításában komoly véleményező szereppel bírnak maguk az oktatási intézmények, illetve az őket képviselő iskolakerületek. Az elsődleges elvárás tanárok, oktatás-módszertani szakértők jelenléte a minősítő bizottságokban, de több állam a szülőknek is szerepet ad a tankönyvvé minősítési folyamatban.
A tankönyvlistákon szereplő könyvek kiválasztásában szabad kezet kapnak az iskolák, és a kiadók is szabadon terjeszthetik azokat. A tankönyvpiacot mintegy tíz nagy könyvkiadó uralja, működésüket csak a kiadók és az államok között létrejövő ármegállapodások befolyásolhatják. Az államok elvárják, hogy az adott tankönyveket a kiadók ne árusítsák drágábban náluk, mint más államokban, de egyéb árszabályozó kikötéseket is tehetnek.
Olvass tovább!
A cikk elkészítéséhez az Expanzió Humán Tanácsadó Kft. tanulmányait használtuk fel, teljes terjedelmükben a következő linkeken olvashatja el őket:
Kojanitz László: Tankönyvpolitika, tankönyvkiadás és tankönyvhasználat a nagyvilágban
Bagaméri Zsuzsa: A tankönyvkiadás kérdésköre Franciaországban
Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!
Kövessen bennünket a facebookon is!
Következő témánk: Részidős képzések a felsőoktatásban régen és ma
