Magyarországon 50 óra közösségi szolgálatot kell teljesítenie azoknak a diákoknak, akik 2016. január 1. után érettségiznek. Következő heti posztunkban részletesebben is bemutatjuk a hazai rendszert, most az itthonihoz hasonló nemzetközi gyakorlatokat gyűjtöttük össze. 

A közösségi szolgálatnak nincs olyan alapmodellje, ami alapján a különböző országok megszerveznék a saját programjukat, így változatos megoldásokkal találkozhatunk. A legismertebb rendszer talán a nagy hagyományokkal rendelkező amerikai, de az Egyesült Államokban nagyvárosonként, oktatási kerületenként eltérő lehet, mit várnak a tanulóktól, vagy hogy egyáltalán kötelező-e számukra a közösségi szolgálat. Nincsenek átfogó, friss adatok, de a 2000-es években készült felmérések alapján az amerikai iskolák nagyjából negyede szervez a közösségi szolgálathoz hasonló programot, Kanadában pedig az iskolák harmada.

USA: cél a tudatos állampolgárok nevelése

Mivel nincs minden államra kiterjedő szabályozás az USA-ban, emiatt nem is lehet általánosan bemutatni „az amerikai közösségi szolgálatot”. A magyarországi programhoz leginkább például a Maryland állambeli hasonlít: itt 1993-ban tették kötelezővé, hogy 75 óra szolgálatot teljesítsenek a középiskolás diákok. A cél, hogy aktív, tudatos állampolgárokká váljanak a gyerekek azáltal, hogy a szolgálat alatt a közösségi, tanulmányi, szociális és személyes kompetenciáik is fejlődnek.

Ahogy Magyarországon, úgy Marylandben is a tanulókra bízzák, hogyan osztják be maguknak az elvárt óraszámot, akár már 5. évfolyamon elkezdhetik, és elhúzhatják nyolc évre, akár egy év alatt is letudhatják. Vannak azonban olyan iskolák is, ahol előírt ütemezés szerint kell haladniuk. A gyerekek segíthetnek az iskolában, de mehetnek másik intézménybe, szervezethez is. A marylandi oktatási kerületek maguk dönthették el, részleteiben hogyan vezessék be a programot, például, hogy az iskola koordinálásával lehessen-e végezni a szolgálatot vagy az engedélyezett kereteken belül inkább a diákokra bízzák a szervezést, nagyobb önállóságot várva tőlük. Az iskolák tehát azonos teljesítményt várnak, de eltérő gyakorlatok szerint működtetik a programot. Évente 55 ezer diák teljesít 4 millió órát Maryland állami intézményeiben, tevékenységüket maguk vezetik az ellenőrzőben.

Az engedélyezett tevékenységek között megtalálható a filmekből is jól ismert adománygyűjtés, de a legérdekesebb talán, hogy olyan szolgálatra is lehet jelentkezni, ami a tudatos állampolgárrá, választóvá neveléssel kapcsolatos, például a politikai jelöltekkel való közös munkára. Azonban nem számolható el például a családon belüli segítségnyújtás, a vallási térítés, szertartásokon való közreműködés, vagy bármilyen olyan szolgálat, amiért a diák fizetést kap, pénzt termel.

Kanada: a felnőttkori önkéntesség megalapozása

Ontario államban 1999-ben vezették be az érettségi bizonyítványhoz kötelező szolgálati programot azzal a céllal, hogy javítsanak az önkéntességi aktivitáson. Itt 40 órát várnak a diákoktól, amit négy év alatt teljesíthetnek. Az államban egy 2007-es, nem reprezentatív felmérés alapján a diákok 15%-a teljesített csak 40 órát, 36%-uk 40-80 óra között végzett szolgálatot, 49%-uk pedig több mint 80 órát.

 

Azt tapasztalták, hogy a középiskolai kötelező szolgálat hatására a fiatalok az érettségi után, az egyetemen is nagyobb arányban jelentkeznek önkéntes munkára, mint azok a társaik, akik nem vettek részt ilyen programban.

A gyakorlatban – hasonlóan a marylandi vagy a magyar példához – a diákok az engedélyezett tevékenységek közül választhatnak, döntésükhöz igazgatói vagy szülői jóváhagyás is szükséges. Ahogy Marylandben, itt sem számolható el a fizetett munka, a szolgálat lényege ugyanis a segítségnyújtás, még akkor is, ha alapvetően rugalmas a szabályozás abban a tekintetben, mit is ért ez alatt.

Hollandia: ahány iskola, annyi gyakorlat

Hollandiában 2011-ben vezették be a középfokú oktatás minden típusában a 30 órás társadalmi gyakorlatot. Az iskolák eldönthetik, hogy melyik évfolyamon szervezik meg, de azt is, hogy a diákjaik tanórában vagy tanórán kívüli tevékenység keretében folytathatják-e. Vagyis alapvetően két gyakorlat működik párhuzamosan: a magyarországihoz hasonló, iskolaidőn túli közösségi szolgálat és a tantervbe épített, integrált, kvázi szakmai program. Nincs központi szabályozás arról, mik a konkrét feladatok, ezt mindenhol az iskolákra bízzák – emiatt viszont a legkülönbözőbb gyakorlatokra, „házi szabályokra” találni példát Hollandiában.

A diákok a 2011/12-es tanévben elsősorban egy weboldalon keresztül, önállóan kerestek fogadóhelyet, vagy szüleik segítették a szervezést, esetleg a mentoroktól kértek tanácsot. Az adatok alapján a tanulók 71%-a maga keresett gyakorlati helyet, 21%-uk az iskolától kapott listát. A diákok 65%-ban iskolaidőn kívül, szünidőben teljesítették a 30 órát. 69%-uk diákmunkaként folytatja a tevékenységet ugyanott, ahol társadalmi gyakorlatát is végezte.

Hollandia a költségvetési megszorítások miatt a kötelező társadalmi gyakorlatot 2015-től kimenő rendszerben megszünteti, és az iskolák szabadon dönthetnek a program folytatásáról.

Diákmunka Amerikában

A közösségi szolgálatok lényege, hogy a középiskolások önként segítsenek akár az iskolában, akár az idősek otthonában, gyerekekkel foglalkozó intézményekben, segélyszervezeteknél. A magyar diákok körében is népszerű nyári amerikai táboroztatás tehát nem minősül közösségi szolgálatnak, ez kemény, feszített tempójú munka a javából, ennek megfelelően fizetés és szabadság is jár érte. Nem véletlen, hogy legtöbbször eleve már főiskolásokat, egyetemistákat keresnek gyerekfelügyelőnek, tábori kisegítőnek.

Cseh Luca most érettségizett, ősszel a Pető Intézet konduktorképzésén fog tanulni. Az angolul és franciául beszélő, szinkronúszó lány tavaly nyáron egy amerikai gyerektáborban dolgozott, ahol 6-16 évesekre vigyázott vízimentőként. Lucát a tapasztalatairól, élményeiről kérdeztük.

Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!

Következő témánk: Közösségi szolgálat Magyarországon

Fogalomtár

Közösségi szolgálat: szociális, környezetvédelmi, a tanuló helyi közösségének javát szolgáló, szervezett keretek között folytatott, anyagi érdektől független, egyéni vagy csoportos tevékenység (néhol annak pedagógiai feldolgozásával).