Tízperc Iskolablog Érdekességek az oktatásról

Van szöveg ezen a magyarórán?

Magyartanítás a szakgimnáziumokban

28782697_1715277255178136_5396187759417420401_n.jpg

„Mit tehet a magyartanár, ha a diákok nem olvasnak?” címmel rendeztek meg 2018. március 3-án az Országos Széchenyi Könyvtárban egy különleges fontosságú, hiánypótló konferenciát, amely a szakgimnáziumok magyartanítási lehetőségeit, inspiráló módszereit vette górcső alá. A Magyartanárok Egyesülete szervezésében megvalósuló konferencia főként gyakorlati szempontból igyekezett segíteni a pedagógusok munkáját, olyan jó gyakorlatokkal, módszerekkel, ötletekkel és impulzív előadásokkal, amelyek az ideálisnak korántsem nevezhető oktatási körülményeket is figyelembe vették.

Sághy Erna, a rendezvény életre hívója szeptember óta szakgimnáziumban tanít, aki ezért a szakgimnáziumok körüli viták és az irodalomoktatás körül folyó diskurzus mellett már saját tapasztalatai miatt is érdekeltté vált a konferencia létrejöttében.

A szakgimnáziumok abban különböznek a gimnáziumoktól, hogy a közismereti tárgyakon kívül (a természettudományos tárgyakat nem különválasztva tanulják, hanem egy komplex órán) szakmai képzés folyik, egy idegen nyelv a kötelező számukra, és így szerezhető meg az érettségi utáni ötödik tanévben a szakmai érettségi is.

A rendszerszintű átalakítások mellett talán a legfontosabb az, hogy mindeközben még mindig robbanásszerűen folyik a kulturális átalakulás – emelte ki Sághy Erna. Az okostelefonok, a virtuális világ és egyéb, vizuális médiumok térhódítása, azok folyamatos megújulása olyan jelenségeket generál, amelyek mellett az oktatás sem mehet el csukott szemmel, befogott fülekkel.  

Az előadások az irodalomtanítás lehetséges útjait igyekeztek bejárni, főképpen három fő aspektus köré szerveződve. A gyakorlatra erősen koncentráló, de elméletibb előadások, a jó gyakorlatokat és projekteket bemutatók, illetve a módszertanos prezentációk jelentették a főbb csapásirányokat.

Tovább »

A szabad blogolás is benne van a 12 pontban

Interjú Ablonczy Balázs történésszel

dsc_1682_1.jpg

Március 15. az egyik legszebb, legfontosabb ünnepünk. Tegnap lezajlottak a kötelező iskolai ünnepségek, ma már csak élvezni kell a szabadnapot. Vajon mit jelent most a diákoknak március 15.? Milyen máig ható eredményei vannak 1848-49-nek, amit a gyerekek is tapasztalhatnak minden nap? Ablonczy Balázs történészt két iskoláskorú gyerek édesapjaként is kérdeztük arról, lázba hozza-e a nemzeti ünnep a diákokat, lelkesítheti-e őket egy történelemtanár.   

Az ember naivan azt hihetné, az lesz nemzeti ünnep, aminek megítélésében konszenzus van, lelkesíti az embereket. Mégis párhuzamos értelmezések élnek még a két nagy nemzeti ünnep, 1956 és 1848-49 kapcsán is. Mennyire mondható ez általánosnak, vagy ez tipikusan kelet-közép-európai, esetleg magyar sajátosság?

Március 15. körül érzetem szerint nincsenek viták, az egyik legelfogadottabb ünnepünk, de értem a kérdést. Egyáltalán nem magyar sajátosság a vita vagy akár a közöny az ünnepek körül. A közép-európai államok sora vezetett be új nemzeti/állami ünnepeket 1990 után, ezek elfogadottsága elég vegyes, vagy éppenséggel nem sokakat izgatnak a lakosságban. A magyar  közhiedelemmel ellentétben a romániai december 1. sem ver jelentősebb hullámokat a román közvéleményben. Szlovákia egyik állami ünnepe az alkotmány napja, szeptember 1.: a követségi állófogadásokon kívül kevés embert mozgat meg.

Tovább »

"Nevelés valójában nincs, csak együtt élés a gyerekkel"

Vekerdy Tamás: Belső szabadság (könyvajánló)

4211617_5.jpg

„Nevelés szerintem valójában nincs, csak együtt élés van a gyerekekkel” – írja Vekerdy Tamás. Nincs még egy olyan aktív gyerekpszichológus, akit annyit idéznének, interjúvolnának szakmai és közéleti kérdésekben, mint Vekerdyt. Mindenki ismeri, mindenkinek van róla véleménye – ahogy neki is mindenről. Legújabb könyve, a Belső szabadság mindenkinek szól, aki gyerekekkel együtt él, dolgozik. Nemcsak a szülőknek (a családnak), hanem a pedagógusnak (az iskolának) is érdekes felvetéseket, javaslatokat olvashatunk. A Tízperc könyvajánlója.

A belső szabadságot leginkább a felnőtt veszélyezteti

Vekerdy egyik legrokonszenvesebb vonása, hogy univerzumában a gyerek szent és sérthetetlen, ő sosem hibázhat, hiszen ösztönösen spontán, kendőzetlenül önmagát adja. Az új könyv címével élve, árad belőle a belső szabadság. Éppen ebből fakad a legzavaróbb oldala is Vekerdynek: óriási felelősséget pakol a felnőttre (legyen az szülő, pedagógus, bárki), aki rosszul megválasztott módszereivel, melyekkel óvni, terelni, segíteni szeretne, valójában csak korlátozza a gyereket. De mi sem lehetne egyszerűbb – gondolhatnánk –, majd elolvassuk Vekerdyt, megszívleljük a tanácsait, és akkor minden a helyére kerül, szabadok leszünk valamennyien!

Tovább »

A negyedikesek tudnak, csak nem szeretnek olvasni

A 2016-os PIRLS-mérés

10309124_s.jpg

A magyar 4. osztályos tanulók lelkesek, bíznak tanítóikban, és szövegértési eredményeikkel a legjobbak mezőnyében szerepelnek a nemzetközi összehasonlításban – mutatja ki a legfrissebb PIRLS-mérés. Valami mégis elromlik, legkésőbb a PISA által is tesztelt évfolyamokra. A problémát előrevetítő jelek már kimutathatók az alsó tagozatban, a szép szövegértési eredmények ellenére/mellett is.

Sokszor hivatkozunk a PISA eredményekre, amelyek alapján Magyarország köznevelésének komoly lemaradást kellene leküzdenie mind a szövegértés, mind a matematikai kompetenciák területén. A PISA-helyezésünket sokféleképpen lehet magyarázni, az oktatáskutatók óvatosabban értékelnek, mint a média általában.

„Az értelmes magyar reflexió a PISA-ra kettős, az egyik, hogy vannak erősségeink, amit a PISA pont nem mér. A tapasztalatunk az, hogy a magyar gimnazisták, akik tömegesen kerülnek be a nyugat-európai elit egyetemekre különösebb intellektuális nehézség nélkül, kiválóan teljesítenek, tehát eszerint a gimnáziumi szektorunk jól működik. A PISA viszont olyan dolgokat mér, amelyek nincsenek jelen a magyar osztálytermekben, ezért gyengék az eredményeink nemzetközi összehasonlításban.” (Részlet Setényi János oktatáskutatóval készült interjúnkból.)

De miben vagyunk erősek? Illetve van-e olyan erősségünk, amit nemzetközi szinten is mérnek?

A jó hír, hogy van!

Tovább »

„…mert itthon szeretnék maradni”

Január 19-én Ne menj suliba címmel egész napos tüntetést szerveznek diákok és a Független Parlament, mert elegük van a jelenlegi oktatási rendszerből. Az elmúlt időszakban sok támadás érte a szervezetet, miközben egyre csak gyűlik a pénteki esemény pártolóinak száma. Gyetvai Viktort, a tüntetés egyik szervezőjét kérdeztük a Független Diákparlament működéséről és az Országház elé tervezett megmozdulásról. 

A Tízperc iskolablog a jövőben gyakrabban jelentkezik aktuális témákat tárgyaló cikkekkel, amelyekben megszólaltatjuk az érintetteket.

A Ne menj suliba - demonstrálj az oktatásért január 19-én néven futó tüntetés, amelynek te is szervezője vagy, sokakhoz a Facebookon jut el, ahol most szervezői státuszban nem a Független Diákparlament látható, hanem három név. Kinek, kiknek az eseménye lesz ez?

A történet úgy kezdődött, hogy volt egy diák, aki kitette az eseményt, pont akkoriban, amikor elég sokan posztoltak/beszéltek az oktatás problémáiról, a televízió is rákapott valamelyest a témára, amikor egy diáklány az Oktatási Hivatalnak írt levelet. Mivel ősszel, az iskolakezdéskor mindig újra előjönnek a tüneti problémák, páran frissítették az eseményt, és aztán megkeresték a Független Diákparlamentet is, hogy nem szeretne-e beszállni, illetve szervezési tapasztalataival aktívan részt venni. Mi nagyon örültünk a megkeresésnek, főképpen azért, mert támogatunk minden olyan diákkezdeményezést, amelyben nem fentről mondja meg valaki, hogy mit tegyünk. Tehát a tüntetést a diákok és a Független Diákparlament szervezi, és az esemény mindenkié, aki hisz abban, hogy az oktatás megreformálása elengedhetetlenül szükséges.

gyetvai_viktor.jpg

Tovább »

„A magyar nemzet jövőjének kérdése a cultúra kérdése”

Portré Eötvös Józsefről

Költő, regény- és drámaíró, filozófus, publicista, politikus. Eötvös József, a 19. század nagy államférfija és gondolkodója belátta, hogy a nemzet gazdasági és társadalmi fejlődésének kulcsa az oktatás modernizálása. Az általa megalkotott népiskolai törvény komoly mérföldkő volt Magyarország polgárosodásának útján. Portré Eötvös Józsefről.

Tovább »

„A porosz rendszer repedéseibe igyekeznek becsempészni új dolgokat”

Évértékelő interjú Setényi János oktatáskutatóval

Az oktatásügyi kérdések a 2017-es évben is szép számmal adtak lehetőséget a nyílt és kevésbé nyílt, a csendes és a hangosabb vitára egyaránt. Hogy csak néhányat említsünk: a PISA sokk, a korai iskolaelhagyók nagy aránya, a pedagóguspálya elöregedése, a digitális szakadék diák és tanár között. Évértékelő interjúnkban Setényi János oktatáskutató a tízperciskolablogot is foglalkoztató kérdéseket értelmezi újra.

Setényi János főbb szakterületei: közép-kelet európai oktatási rendszerek összehasonlító elemzése; oktatási intézmények és programok, közoktatási-, szakképzési-, felsőoktatási rendszerek értékelése és szervezeti fejlesztése; minőségbiztosítás és akkreditációs rendszerek; költséghatékonysági elemzések az oktatásban.

setenyi_janos_1960.jpgA mérések és tesztelések az utóbbi időben nem éppen sikersztoriként íródtak be a hazai közvélekedésbe. Jó lenne tudni azonban, mire is használható a PISA teszt és hogyan működik?

Maga a PISA teszt több évtizedes fejlesztések eredménye. A méréseknek van egy nagyon egyszerű összegzése, az a bizonyos rangsor, amit maga a PISA is vonakodva rak ki – komoly belső viták voltak, hiszen az eredmény ebben a formában pontatlan – valami azonban kellett a nyilvánosságnak. Mostanra a rangsor standard termékké vált, és a kevésbé innovatív oktatásirányítású országok ezen a táblázaton annyit néznek meg, hogy hol állunk idén, és hogy ehhez képest hol álltunk a korábbi méréskor. Pedig a PISA esetében sokkal inkább sávokról és mozgási irányokról van szó, mint konkrét helyezésekről. A PISA az oktatásügyben is feltartóztathatatlanul zajló globalizáció egyik motorja, egyben ikonikus kereskedelmi terméke. A PISA arra jó, hogy összehasonlítsuk magunkat másokkal, de ez csak az első lépés. Az intelligensebb használat a mélyelemzésből következik, amelyből tanulhatunk magunkról, felmérhetjük, mik az erősségeink és mik a gyengeségeink. Az utolsó lépcsőfok pedig, hogy a gyengeségeinkkel kezdjünk valamit, amiről jelenleg nem esik elég szó. Zajlik egy globalizációs vita arról, hogy egyáltalán kell-e ez az egész nekünk, zajlik egy helyezés vita arról, hogy kik vannak előttünk s utánunk, illetve zajlik egy szakmai-módszertani vita a mintáról, annak a titkosságáról. Utóbbi nagyon üdvös, mert nem helyes, hogy titkosított a minta.

Tovább »

A türelem, a kedvesség és a következetesség útján

Pedagógusportré: Révészné Sólyom Enikő

dsc_0840.JPGNeves hazai és nemzetközi versenyeken induló diákok, magukért beszélő vizsgaeredmények, kiváló felvételi mutatók az osztályban – elsőre ezek azok a szempontok, amelyek legtöbbünknek eszünkbe jutnak a sikeres pedagógusról. De valóban pusztán ennyit jelentene, ha valaki jó pedagógus? Új sorozatunkban igyekszünk megmutatni, milyen sokféle kihívással, feladattal küzdenek a legkülönbözőbb iskolatípusokban, településeken dolgozó pedagógusok, akik a nehézségek ellenére is lelkesek, elhivatottak. Vagyis jó szakemberek. A Pedagógusportréban most egy rajztanárt, az ország két leghátrányosabb kistérségében tanító Révészné Sólyom Enikőt mutatjuk be.

Milyen iskolákban dolgozott, hol tanít most?

Az utóbbi években az alapfokú művészeti iskolai képzésben dolgoztam. Képzőművészet tanszakon több csoportot vezettem az ország két leghátrányosabb kistérségében, a Bodrogközben és a Zemplénben, ahol a gyerekek zöme hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű volt. Ezzel egyidejűleg olyan városi iskolákban is tanítottam, ahova rendkívül jó szociális háttérrel rendelkező tanulók járnak, kimagasló intellektuális képességekkel.

Dosszié

 

név: Révészné Sólyom Enikő

születési hely, idő: Debrecen, 1967. nov. 5.

végzettség: rajz-földrajz szakos tanár

tanulmányok: Bessenyei György Tanárképző Főiskola

iskolai_gep_099.JPG

Tovább »

Jogod van, és ez nem csak üres beszéd!

Közelítések a gyerekjoghoz

gyermekjogi_cikkhez_gyurko.jpg

Plakát: Boros Mátyás

Bizonyára sokan felszisszenek, amikor elhangzik a gyerekjog kifejezés. Ez most azt jelenti, hogy a diák beszólhat a tanárának, ne adj’ isten megfenyegetheti? Azt jelenti, hogy a tanár nem alkalmazhat fizikai erőszakot az iskolában? Pedig az az egy-két körmös milyen jól jött nagyszüleink és a Kincskereső kisködmön idejében is, és így tovább…
A sztereotípiák anélkül is megjelennek, hogy tisztában lennénk a gyerekjog mibenlétével, sőt, akkor képesek csak igazán önálló életre kelni, ha nem tudjuk a fogalmakat megfelelően értelmezni.

Mit is értünk voltaképpen a gyerekjog fogalma alatt, mi a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény?

2017. november 20-án azt ünnepeljük mi is egy globális kampánnyal a gyerekek világnapján, hogy 1989. november 20-án New Yorkban az Egyesült Nemzetek Szövetsége elfogadta a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt (Convention of the Rights of the Child, CRC). 1991. október 7-én pedig megtörtént a Magyar Köztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál New Yorkban.

Tovább »

Rögtönzött szülői értekezlet – „ahol kinevethetjük saját magunkat is”

Érzékenyítő iskolaszínház nem csak gyerekeknek

dsc_0216-4.jpgRendhagyó iskolaszínházi program, improvizációs színház, ahol a tanárok, szülők és gyerekek a nézőtéren élhetik át az iskola mindennapjait. „Csakhogy itt mindent szabad, kérdezni, rendezni is, mert az improvizáció ezt lehetővé teszi. Nevetni és sírni is szoktunk, mert egy-egy, akár iskolai zaklatásról szóló jelenet, vagy épp a liberális és a konzervatív tanár vitája megérint minket!” – fogalmaz Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolájának alapítója, az érzékenyítő iskolaszínházi darab rendezője. A visszatérő, megoldandó kérdésekről, a szülői és pedagógus motivációkról és az oktatás mindennapi dilemmáiról beszélgettünk a rendezővel és a Momentán Társulat vezetőjével, Harsányi Bencével, ráadásul november 4-én ismét dübörög a Rögtönzött Szülői Értekezlet!

Tovább »