„Mit tehet a magyartanár, ha a diákok nem olvasnak?” címmel rendeztek meg 2018. március 3-án az Országos Széchenyi Könyvtárban egy különleges fontosságú, hiánypótló konferenciát, amely a szakgimnáziumok magyartanítási lehetőségeit, inspiráló módszereit vette górcső alá. A Magyartanárok Egyesülete szervezésében megvalósuló konferencia főként gyakorlati szempontból igyekezett segíteni a pedagógusok munkáját, olyan jó gyakorlatokkal, módszerekkel, ötletekkel és impulzív előadásokkal, amelyek az ideálisnak korántsem nevezhető oktatási körülményeket is figyelembe vették.
Sághy Erna, a rendezvény életre hívója szeptember óta szakgimnáziumban tanít, aki ezért a szakgimnáziumok körüli viták és az irodalomoktatás körül folyó diskurzus mellett már saját tapasztalatai miatt is érdekeltté vált a konferencia létrejöttében.
A szakgimnáziumok abban különböznek a gimnáziumoktól, hogy a közismereti tárgyakon kívül (a természettudományos tárgyakat nem különválasztva tanulják, hanem egy komplex órán) szakmai képzés folyik, egy idegen nyelv a kötelező számukra, és így szerezhető meg az érettségi utáni ötödik tanévben a szakmai érettségi is.
A rendszerszintű átalakítások mellett talán a legfontosabb az, hogy mindeközben még mindig robbanásszerűen folyik a kulturális átalakulás – emelte ki Sághy Erna. Az okostelefonok, a virtuális világ és egyéb, vizuális médiumok térhódítása, azok folyamatos megújulása olyan jelenségeket generál, amelyek mellett az oktatás sem mehet el csukott szemmel, befogott fülekkel.
Az előadások az irodalomtanítás lehetséges útjait igyekeztek bejárni, főképpen három fő aspektus köré szerveződve. A gyakorlatra erősen koncentráló, de elméletibb előadások, a jó gyakorlatokat és projekteket bemutatók, illetve a módszertanos prezentációk jelentették a főbb csapásirányokat.
Építkezés az alapoktól: olvasástanítás
Gyarmathy Éva Olvasási szokások, olvasási nehézségek című nyitó előadása olyan önreflexív alapgondolatokat fogalmazott meg, minthogy
korunk egyik legkomolyabb tanulási nehézségét, a diszlexiát sok esetben magával az olvasástanítással gyártjuk.
Az, hogy a szakértő véleménye szerint nyolcéves koráig bárki megtanulhat olvasni külső segítség nélkül, egyértelműen mutatja, hogy már önmagában az olvasástanítási módszerekben keresendő a hiba, és az biztos, hogy jogosan a következő fontos elemzési pont az, hogy amikor az olvasási képesség már megszületett, hogyan válhat az készséggé? A régi jegyzetelési módszer alig működik már, a felolvasás és a mesehallgatás elengedhetetlen lenne a képalkotáshoz, amely azért rendkívül fontos, mert e nehezen olvasó generáció gyakran logografikus szinten olvas. Így olyan új olvasási módokkal, módszerekkel kell segíteni a tanulók olvasását, amellyel elérhetik az értő olvasás szintjét, elsajátítva a számukra praktikus és nélkülözhetetlen átfutó olvasást és pásztázó olvasást is. Gyarmathy diszlexiás tudósokat (Carol W. Greider, Jacques Dubochet) bemutatva bizonyította, hogyan lehet a nehézségből végül készség, hogyan támaszkodhatnak memóriájukra, az ügyes lényegkiszűrésre, a képolvasásra az olvasási nehézségekkel küzdők.
Olvass tovább! www.diszlexia.hu
Van-e feladata az irodalomnak?
Ifjúsági irodalom a szakgimnazista korosztálynak címmel Lovász Andrea először is az irodalom helyét igyekezett meghatározni a kulturális kommunikációban, az eddigi szemléleteket vizsgálat alá vetve. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az irodalom pozíciója van változóban. A provokatív előadás azt a kérdést is feltette, hogy
miért ragaszkodunk egyáltalán az irodalomhoz a tanítási rendben?
Megidézte az irodalomtanítás feladataként regisztrált tartalmait, mint belenövés a saját egzisztenciánkba, belenövés a nemzettudatba, Európába és így tovább. Mi történik akkor, ha az irodalomnak nem ez a feladata? Az irodalomnak van egy olyan előnye, hogy a történetbe ágyazott tények sokkal inkább megmaradnak, és azokat az értékeket kell megkeresni az irodalomban, ami ennek a generációnak mond valamit. A virtuális térben vágykielégítést végző gyerekek hősképe megváltozott, a példaképek helyébe médiacelebek léptek, tehát, vonja le a következtetést a szakértő, másfajta hősökre van szükség. Beemelendő így az oktatásba a lektűr is (nem feleslegesen összehasonlítva a magas irodalommal, hanem a maga helyén, maga érvényén), az olyan könyvek, mint a Twilight lehetnek az irodalom értékközpontú képviselői. Itt persze az a kérdés merülhet fel a hallgatóságban, hogy ha igyekszünk az évtizedek óta begyöpösödött, értékközpontú, alkalmazott irodalmi szemléletet revideálni, akkor vajon jó-e, ha az új műveket is ugyanebbe a kontextusba emeljük be?
Az olvasás lehetséges céljaként a mostani generáció számára Lovász az információszerzést határozta meg, és pár olyan izgalmas kortárs könyvet is bemutatott, amelyek újszerű látásmóddal bírnak, új olvasási stratégiákat engednek meg. Talán szerencsésebb lett volna az előadást nem valaminek ellenében, kvázi kiáltványként megfogalmazni, mert az előadó vesszőparipája egyértelműen Nényei Pál Az irodalom visszavág című kötetének egyik mondata lett: az irodalom élet-halál kérdése. Talán e kérdés pont a szerző játékaként is értelmezhető, amelyet Lovász éppen az irodalom egyik újfajta, lehetséges értelmezési horizontjaként jelölt meg. És végül, de nem utolsó sorban a sokat emlegetett szerző egy saját(os), ámde jól működő módszert dolgozott fel könyvében, egy szemléletet, amely talán nem működik széles körben, talán finoman szólva elitista, de a mondat pellengérre állítása biztosan nem tükrözi hűen a könyv tartalmát, és talán nem érdemes olyan (szak)gimnazistákat vagy pedagógusokat a Nényei könyv előnyeitől megfosztani, akiket éppen így érdekelne az irodalom.
Kizökkentő drámapedagógia
Bethlenfaly Ádám Drámapedagógia és színházlátogatás szakgimnazisták számára című előadása nem a drámapedagógia terminológiája körül felmerülő kérdéseket hivatott bemutatni, sokkal inkább egy izgalmas gyakorlati útmutatóval érkezett. Már előadása elején kiemelte, hogy a drámapedagógia többek között a kizökkentésen alapszik, nemcsak gondolkodik egy szépirodalmi műben felvetett probléma kapcsán, hanem „csinálja” is egyben. Tehát míg a szöveg az irodalomtanítás terepe, a helyzet a drámapedagógiáé. Így lesz Antigoné drámájának egyik kitűnő drámajátékos gyakorlata az őrök szerepébe való behelyezkedés. Minden esetben a fikció adja a szereplők védettségét, így biztonságban lehet foglalkozni valós problémákkal, amik lehetőséget adnak egyfajta közeli olvasásra.
Az egyik legjobb dolog a drámapedagógiában a mintha-játék, amely egy szakasz tulajdonképpen a gyerekjáték és a színház között (ahol utóbbi is a mintha-játék terepe, csak mire felnövünk, szükségünk van egy kulturális okra, hogy játszani merjünk). A legnagyobb kérdés tehát az, hogyan lehet a minthát pedagógiai módszerként alkalmazni? A válasz természetesen az, hogy nagyon jól, az irodalmi szövegek élővé válnak, egyszerre lehet elemezni, közösen alkotni egy szöveggel való munka során, és különféle kapcsolódások kerülnek elő, amelyben az is egyértelmű lesz, miért fontos az adott mű. Az előadó megosztotta saját tapasztalatait is, hogyan reagált a szakma által akár unalmasnak vélt monodrámára elképesztően jól a diákság, és azt is megtudhatta a hallgatóság, miért zseniális a Szputnyik hajózási társaság Antigoné előadása. A színházpedagógia Magyarországon ma elképesztően erős, ha arra van igénye, akár egyszerre van jelen az interaktív, a felkészítői és a feldolgozó színház is, mehetnek a gyerekek foglalkozásra a kőszínházakba, de olyan is van, amelyik „házhoz” jön. Itthon az angol, a német és egy sajátos, magyaros ízű drámapedagógiai vonal is jól megfér egymás mellett, sőt, kitűnően egészíti ki egymást.
Olvass tovább! www.szinhazineveles.hu, www.insite-drama.eu
Jó gyakorlat: közös játékszabályok
Tóth Mónika egy közgazdasági szakgimnáziumból érkezett, ahogy ő jellemezte, „az oroszlán barlangjából”. Előadásának címe Játékosítás a magyarórán – egy szakgimnáziumi példa volt, és olyan módszert mutatott be, amely bár nem az ő találmánya, de saját ötletekkel ötvözött metódus, amit négy éve használ, és állítása szerint „azóta mindenki boldogabb”. Humoros előadásában rögtön idézte egy diákját, amikor feltette a körkérdést az osztálynak, hogy mit változtatnának az órákon?
„Betiltanám a verselemzést. Az összeset. Örökre.”
A Játékosított Oktatási Keretrendszer vagyis JOKER néven futó projekt egy személyre szabott visszajelzési rendszer, az ún. gamification jegyében, amely nem egyenlő a játékkal, emelte ki Tóth Mónika, hanem játékelemek használatát jelenti nem játékos közegben (például online játékok technikai elemeinek átvitele). Ez a módszer kompetenciát, kötődést és autonómiát ígér a gyerekeknek, és bár a módszer kritikusai szerint a motiváció alapvetően külső, illetve maga az oktatás eleve nem választható dolog, de Tóth Mónika szerint a külső motiváció hamar belsővé válik. A feladatok (órai munka, számonkérés, beadandók) megoldása és a pontgyűjtés során a gyerekek a gyarapodás érzését élik meg, de természetesen a jegyes osztályzás is megmaradt. A rendszert közösen építették fel a diákokkal, sőt, változó rendszerről beszélünk, és megtörténik a tananyag elsajátítása közben az egyéni tanulói útvonalak kialakítása. Nincs is annál jobb, mint egy témazáró társasjáték a gyerekek által kért büntető kártyákkal!
Hogyan tanítsunk értőn olvasni?
Fenyő D. György Mit kell megtanítani, mit lehet kihagyni? és Felkészítés az érettségi írásbelire – A novellaelemzés című előadásait egymás után ismertetjük (az egyik előadó nem tudott jelen lenni, így Fenyő D. György tartott helyette is, kapcsolódva eredeti témájához, főképpen érettségi spektrumú előadást). Első előadásában kiemelte, hogy
az olvasóvá nevelés és a tananyag mennyisége között óriási ellentmondások vannak.
Bár a cél nem a csökkentés, de a csökkentés felfogható úgy is, mint eszköz. Az érettségi alapvető feladatai közé tartozik a műelemzés (ismeretlen szövegé), a szövegértés (különböző műfajú szövegeké), és a gyakorlati szövegalkotás. Fenyő D. kiemelte, hogy kötelező életművek nincsenek, hanem kötelező szerzők vannak a középszintű érettségin, ahogy választható korok és művek találhatóak a szabályzatban. Az előadás pragmatikusan és reálisan igyekezett felsorolásokkal, szerző- és mű-, sőt korszakajánlásokkal abban segítséget nyújtani, hogy mivel tehető mindenki számára egyszerűbbé, ezáltal sikeresebbé az érettségi.
Másik előadásában a novellaelemzésre tért ki, mivel ez az érettségi egyik állandóan visszatérő feladata. Mire van szükség hozzá? Sok novella ismeretére, hangos olvasásra, véleményformálásra, kreatív írás gyakorlatokra, rövid, elemző szempontokra, szövegmanipulációs feladatokra, elemző írás tanítására. Olyan módszereket, lehetőségeket ismertetett a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, amelyek nemcsak az érettségit teszik sikeresen teljesíthető feladattá, hanem a magyarórát egy kreatív, szórakoztató, játékos együttlétté. Egy szöveg millió szempontból és eszközzel közelíthető meg, az elbeszélői nézőpontok a mai gyerekek számára a filmes benyomások és a virtuális élmények miatt külön izgalmasak, itt is előkerül, akárcsak a drámapedagógia kapcsán a mintha-, a „mi lett volna, ha”-játék építő ereje.
Ritoók Judit Részben az egész – teljes művek helyett részletek című előadását egy idézettel kezdte, amelyben alapkérdésként az merül fel, amit a magyartanítás során gyakran elfelejtenek a pedagógusok, hogy
tetszett-e a szöveg?
Ne felejtsük megkérdezni a gyerekeket arról, hogy tetszett-e nekik a szöveg, hívta fel a figyelmet ezzel Ritóok arra, hogy tulajdonképpen miért is tanulnak a gyerekek irodalmat. A részletek tanítása mellett az előadó több érvet is felsorolt, amelyeket meggyőző példákkal támasztott alá: a közös olvasás élménye (méretéből adódóan órán együtt is fel lehet olvasni), fókuszálni lehet az érdekes problémákra, a nyelvi szempontokra, illetve az érettségi és a felkészülés szempontjából biztosan praktikus. Ráadásul, ahogy Ritóok felidézte, pályája elején még az volt az általános probléma, ha a diákok csak a cselekményt mesélték el, ma már annak is örül a pedagógus, ha fel tudják idézni nagyjából a történetet. A leglényegesebb szempont persze a megfelelő részlet kiválasztása, ezután számos lehetőség áll a pedagógus részére: cselekmény taglalása (megsértettek / bosszút állok – Homérosz: Iliász); egy szempont központba helyezése (hogy lehet egy eposzban egy vesztes csatával lelkesíteni? – Zrínyi: Szigeti veszedelem); egy mű többszempontú részlete (cseléd / társadalmi egyenlőtlenség / irgalom – Édes Anna;); különböző művek azonos problémájú részlete (hogy szereti a szülő gyermekét – Szophoklész, Shakespeare, Moliére); köznapi és irodalmi szövegrészlet együttes értelmezése (irodalmi hős és egy online folyóirat cikk a valós személyről – mindennapoktortenete.blog.hu).
A magyaróra sem úszhatja meg a digitalizációt
Fegyverneki Gergő a Debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumból olyan jó gyakorlatokat hozott, amelyek biztos, hogy inspirálóan hatottak a hallgatóságra. Ki viszi át… az irodalmat a digitális világba? IKT-eszközök az irodalomórán című előadásának alapozásaként felsorolta azokat a változókat, amelyek befolyásolják a jelenlegi magyartanítást is: a digitális robbanás, a megváltozott tanórai körülmények, az ingerfaló diákok, az új munkaerőpiaci igények, a digitális generáció. Mindez megváltozott pedagógusszerepet is hoz magával, amelyben
a tanításról a tanulásra, a tudásépítésre helyeződik a hangsúly.
Fegyverneki már előadása elején kijelentette, hogy a projektmódszerben hisz, saját kialakítású módszerének pedig a „digitális kultúra azonos pedagógia” nevet adta (a digitális kultúra és a kultúra azonos pedagógia összetételéből). A kérdés az, hogyan léphet be a pedagógus a gyerekek digitális terébe? Az előadó szerint a multidiszciplináris szemlélet és a produktum létrehozása rendkívül fontos, illetve a projektek végeztével a gyerekek esszéi arról, hogy mit tanultak ebből. Egy reál osztállyal végzett projektet mutatott be Fegyverneki, ahol Akropolisz mintára virtuális utazási irodákat „nyitottak” a gyerekek, egy másik osztállyal újságot készítettek, és számos, az irodalom játékos voltát kiemelő digitális eszközt villantott fel (szófelhő, idővonal, infografika, QR-kód, prezi, ppt, sway, youtube, padlet – virtuális parafa tábla, tesztek, marketing versek). Az inspiráció legfőképpen a jegyekben mérhető, de közösségi órát is kaphatnak a gyerekek a különféle tevékenységekért, mert ezek a projektek gyakran túlmutatnak az irodalomórán is.
Gergelyi Katalin Digitális feladatok az irodalomtanításban címmel egy összetett, hosszú távú jó gyakorlati példát mutatott be, amely ügyesen használja fel korunk virtuális műfajait, lehetőséget adva olyan diákoknak is a sikerélmény és a motiváció megélésére, akik az iskola hétköznapi rendjében háttérbe szorulnak. Az órai és az otthoni motiváció összekötése jelent meg Gergelyi előadásában, aki blogolásra hívta,
szép szóval: kötelező blogoltatásra fogta a gyerekeket.
Minden gyereknek el kellett indítania egy blogot, rögtön egy bejegyzéssel arról, hogy „miért ilyen a blogom?” Havi egy feladatot kaptak, amivel plusz jegyet szerezhettek, az íráskészségük, a digitális írástudásuk, a blog külseje iránti érzékenységük fejlődött, írásképük tagolódott, és nem utolsósorban érdeklődési körük is kibontakozhatott az adott téma kapcsán. Személyessé vált a tanulás élménye, és kiderült, a blogoltatás még tehetségek felfedezésére is praktikus eszköz. Gergelyi másik kedvelt eszközei a tanítás során a kvízek, és hogy előadása szemléletes legyen, a konferencián résztvevőkkel rögvest elvégeztetett egy kvízt a quizizz segítségével, nem kellett hozzá más, mint okostelefon és internet, vagyis ami manapság már minden iskolában adott. A kvíz többek között hasznos a csapatjáték során, a meglepő válaszokkal való találkozás terepe is egyben, alkalmas az érzékenyítés témáinak feldolgozására, viták generálására.
Utolsóként Horváth Bea beszélt arról, hogy mennyire megváltozott a nyilvánosság a telefonhasználatnak, a véleményvezéreknek, a vloggereknek, az intézményrendszerek változásainak következtében. Film- és médiaszövegek alkalmazása az irodalom élményének kialakításában című előadása leginkább egy ízelítő volt arról, hogyan lehet az új, megváltozott szerepekben, sőt, az állandóan változó szerepkörökben a fogyasztói kultúra szereplőit megszólítani. A szokásos adaptációk, filmrészletek mellett számos, mediális műfaj áll a pedagógusok rendelkezésére ahhoz, hogy szöveget vizsgálhassanak vizuális színtéren, a hírgyűjtés, a trailer-műfaja, a klipek mind-mind alkalmasak arra, hogy a popkulturális eszközökkel egyre jobban átitatódó magaskultúrában is érdekeltté tehessék a pedagógusok az éppen ebben felnövő generációkat.
Kép: Magyartanárok Egyesülete facebook
Az előadások diasorai elérhetők a Magyartanáros Egyesületének honlapján.
