Tízperc Iskolablog Érdekességek az oktatásról

"Nevelés valójában nincs, csak együtt élés a gyerekkel"

Vekerdy Tamás: Belső szabadság (könyvajánló)

4211617_5.jpg

„Nevelés szerintem valójában nincs, csak együtt élés van a gyerekekkel” – írja Vekerdy Tamás. Nincs még egy olyan aktív gyerekpszichológus, akit annyit idéznének, interjúvolnának szakmai és közéleti kérdésekben, mint Vekerdyt. Mindenki ismeri, mindenkinek van róla véleménye – ahogy neki is mindenről. Legújabb könyve, a Belső szabadság mindenkinek szól, aki gyerekekkel együtt él, dolgozik. Nemcsak a szülőknek (a családnak), hanem a pedagógusnak (az iskolának) is érdekes felvetéseket, javaslatokat olvashatunk. A Tízperc könyvajánlója.

A belső szabadságot leginkább a felnőtt veszélyezteti

Vekerdy egyik legrokonszenvesebb vonása, hogy univerzumában a gyerek szent és sérthetetlen, ő sosem hibázhat, hiszen ösztönösen spontán, kendőzetlenül önmagát adja. Az új könyv címével élve, árad belőle a belső szabadság. Éppen ebből fakad a legzavaróbb oldala is Vekerdynek: óriási felelősséget pakol a felnőttre (legyen az szülő, pedagógus, bárki), aki rosszul megválasztott módszereivel, melyekkel óvni, terelni, segíteni szeretne, valójában csak korlátozza a gyereket. De mi sem lehetne egyszerűbb – gondolhatnánk –, majd elolvassuk Vekerdyt, megszívleljük a tanácsait, és akkor minden a helyére kerül, szabadok leszünk valamennyien!

Ez sajnos nem ilyen egyszerű, és bár Vekerdy gőzerővel tartana egy gyerekközpontú, barátságos világ felé, néha ő maga is belátóan megjegyzi, hogy nincsenek gyors, instant megoldások.

A „belső szabadság” nem véletlenül hangzik misztikusan, spirituálisan – még akkor is, ha Vekerdy ebben a könyvében ismét hangsúlyozza, hogy ő inkább a gyakorlati, józan oldal embere. A belső szabadság nagyjából az, amikor a gyerek (és a felnőtt) kiegyensúlyozott, magabiztos, olyan érzelmi és intellektuális szabadságot, biztonságot képes megteremti önmaga számára, ahová ha kell, visszavonulhat töltődni, és ahonnan ha kell, újabb erőt meríthet. A belső szabadság biztosítása nem egyszerű, kialakításában a tudatosság kulcsfontosságú. És Vekerdy sodró lendületű esszéiből úgy látszik, a szülő és/vagy a pedagógus könnyebben tehet kárt a gyerek belső szabadságában, mint gondolnánk.

Szorongás helyett személyesség, megértés

„A magyar iskolák szorongó tanárokat gyártanak, ezek szorongó gyerekeket nevelnek, a szorongó gyerekekből szorongó felnőttek lesznek, a szorongás pedig azt is megakadályozza, hogy a képességeink maximális fokán teljesítsünk. Közben a szintén szorongó szülő, aki a »legjobbat akarja« a gyerekének, magánóráról magánórára hurcolja és hajszolja őt” – olvashatjuk a Szorongás, görcsök, helikopterszülők című részben (87). Ez volna tehát az az alap, amivel a magyar társadalomnak kezdenie kellene valamit, de az ördögi körből kilépni nagyon nehéz.

Lássuk, milyen kiugrási lehetőségeket vet fel Vekerdy! A Tízperc blog számára érdekesebbek a közneveléssel, iskolával összefüggő tanácsok, így főként ezekre fektetjük a hangsúlyt.

A fejlődéspszichológiai vizsgálatok szerint ebben a túlzsúfolt világban a gyerekek hetente több mint 12 órányi szabadidőt veszítettek el az utóbbi két évtizedben. Vekerdy szerint a már óvodás korban kezdődő magánórák, külön foglalkozások, fejlesztések, a napi szintű színes programok, a bambulás és az unatkozás démonizálása vezettek ide közvetlenül a szülői oldalról, azonban ezeket a válaszokat az iskola elavult elvárásai, az egyféleképpen mért teljesítmény megkövetelése kényszerítette ki.

Ehhez kapcsolódóan ajánljuk a tanításra és a tanulásra fordított idő és az eredményesség összefüggéseit vizsgáló posztunkat.

A pedagógus a bűnös?

Vekerdyt gyakran éri az a vád, hogy sokat tett a magyar pedagógusok negatív megítéléséért. A Belső szabadság is előveszi a pedagógusokat, és nem kíméli őket, ahogy a magyar iskolát mint intézményt és mint koncepciót sem. Vekerdy kritikáját sokan ismerhetik, a rajongói és a kétkedve olvasói is, a többször hangoztatott negatívumok ezúttal is előkerülnek. A magyar iskola a gyermeki kreativitás ellen dolgozik, korlátoz, fenyít, egyféle gondolkodást jutalmaz, minden más (kreatív) megközelítéssel vagy nem tud mit kezdeni, vagy egyenesen bünteti. Az integrációra tett kísérlete kész csőd (egy-egy kivételtől, például a Gyermekek Házától eltekintve). A köznevelés elveszi nemcsak a gyerek, de a pedagógus és az iskola autonómiáját is, erőltetett menetet vár, mert az anyagot be kell fejezni. És ha ez még mindig nem volna elég, a magyar pedagógusok a legkevésbé motivált hallgatók közül kerülnek ki, a képzés során feleslegesen magoltatják őket ahelyett, hogy valódi ismereteket szerezhetnének a gyerekekről, mindezek után pedig nem csoda, ha a katedrán aztán tehetetlenül küzdenek a gyerekek figyelméért.

A felvetett problémákkal a Tízperc is többször foglalkozott, például itt a pedagógusképzéssel, itt az integrációval, vagy itt az érdemjegyes osztályozással.

Mint minden vehemens vélemény, Vekerdyé is részben igaz, részben leegyszerűsítő. A szenvedélyes kirohanások, könnyedén odavetett bántó jelzők („baromság”, „dilettáns” stb.) általánosítása mellett sok jó magyar és külföldi gyakorlat is belekerült a Belső szabadság könyvbe. A pozitívumok ugyan nincsenek kifejtve, és hivatkozások sem segítik a továbbolvasást, mégis a könyv meggyőző lendülete, lelkesedése kedvet hozhat a jó gyakorlatok mélyebb megismeréséhez, felkeltheti a változtatás iránti vágyat. Komoly sikerek érhetők el például, ha a gyerekekkel személyes kapcsolatot igyekszik kialakítani az iskola, ennek egyik módja lehet, ha a büntetés, közömbösség helyett, a senki által nem olvasott házirendek mellett a pedagógusok és a diákok egyszerű, közös szabályokat hoznak, olyanokat, amelyeket nem szégyellnek aztán megváltoztatni sem, ha a helyzet úgy kívánja. Ez erősíti a közösséghez tartozás tudatát. Az együtt hozott és együtt betartatott szabályok továbbá személyesebbé teszik az iskolai légkört, ezzel csökkentik az agressziót – a konfliktusok számát persze nem, de ez nem is cél, hiszen a boldoguláshoz meg kell tanulni kompromisszumokat kötni, kulturáltan egyezkedni.

Nagyon érdekes például, amit Vekerdy a hátrányos helyzetű gyerekek motiválása kapcsán ír. A személyes légkör megteremtésére példaként említi Winkler Márta reggeli beszélgető köreit az iskolában, amelyek során még az ismeretátadás előtt, a pedagógus és a diákok közösen beszélgetnek arról, amit a gyerekek magukkal hoztak otthonról, a nagymama betegségétől az álmokon át a családi eseményekig. Ezek a beszélgetések a gyerekek számára biztonságot adnak, a pedagógus pedig megértheti, miért sikerül aznap másként a közös munka. (Több iskola próbálja is megvalósítani ezt a javaslatot, például a Máltai Szeretetszolgálat iskolái Gyulajon, Tiszabőn, Tiszaburán és Tarnabodon.)

Csak receptre nincs jó gyakorlat!

Nagyon fontos, amit a különböző Vekerdy-interjúk gyakran elhagynak, az esszék azonban kiemelnek, hogy a jó gyakorlatok nem vehetők át egyszerűen, nem dönthetünk úgy, hogy holnaptól a hejőkeresztúri modell szerint tanítsanak minden iskolában. Vekerdy a Belső szabadságban többször nyomatékosítja, hogy a kapkodásért komoly árat fizethetünk, ráadásul kevés eredményért. Példaként olyan híres magyar módszereket említ, mint a Zsolnay-módszer vagy Varga Tamás matematika-oktatása. (Utóbbiról itt írtunk.) Fantasztikus lehetőségek, amelyek rögtön, ahogy kötelezővé tették, elvesztették lényegüket, nem mentek át valódi gyakorlatba. A reformokhoz ugyanis hosszú előkészítés, átgondolt bevezetés, majd alapos képzés szükséges – ezek nélkül csak dilettantizmus van.   

Aki követi Vekerdy írásait, hozzászólásait a köznevelés, oktatás kérdéseihez, sokszor ismételt gondolatokkal, anekdotákkal találkozhat a Belső szabadság című könyvben is. Pontos-pontatlanabb hivatkozások utalnak azokra a művekre, amelyek Vekerdyt is inspirálták, legyenek azok filmek, könyvek, a pedagógia történetének legnagyobbjai vagy a kortársak. Aki kevésbé jártas a pedagógiában, gyerekpszichológiában (azaz érdeklődő, de laikus olvasó), nehezen találhat fogódzót, hogy elhelyezze Karácsony Sándort vagy Rudolf Steinert. Vekerdy sokszor hivatkozik a dán iskola modellre, a finn pedagógusképzésre, mint olyan példákra, amiket követni kellene, de ezekből csak egy-egy mozzanatot emel ki, kvázi belengeti a mézesmadzagot, ami így csak hangulatkeltésre elég, akár hasonlóan gondolkozunk, akár nem.

Vekerdy lenyűgöző műveltsége, olvasottsága hömpölyög a Belső szabadságban, de egy szélesebb olvasóközönségnek szánt esszékötet esetében szerencsés volna, ha a szerkesztés valamennyire segítene eligazodni, felzárkózni. Ezek nélkül az olvasói tapasztalat könnyen átcsúszhat abba, amit Vekerdy maga is kárhoztat: mélyebb megértés nélküli bólogatásba.

Vekerdy Tamás: Belső szabadság. Elég jó szülő – elég jó gyerek, Kulcslyuk Kiadó, 2017, 3490 Ft.

 

Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!
Kövessen bennünket a facebookon is!
Következő témánk: Március 15. az iskolában

A bejegyzés trackback címe:

http://tizperciskola.blog.hu/api/trackback/id/tr2413709938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnightcoder2 2018.03.03. 15:13:35

Villamoson ül egy néni, vele szemben egy anyuka egy gyerekkel az ölében. A gyerek folyamatosan rugdalja a nénit. Ez egy ideig tűri, aztán kéri az anyukát, hogy szóljon rá a gyerekre hogy hagyja abba.
- Én liberálisan nevelem a gyerekemet, nem korlátozom a belső szabadságát!
Mire odalép az anyuka mellé egy fiatal srác, kiveszi a szájából a rágógumit és rákeni az anyuka homlokára: Tudja, engem is liberálisan neveltek.

Bicspesz Elek 2018.03.03. 15:16:06

Jajj... Annyira nem birom az ilyen pszichonokusokat!! Egy gyerek az a szulo dolga. De az iskolaban gyerekcsoportokat kell nevelni, fegyelmezni es fenyiteni is(kellene). Csoportkent fegylemet kell tartani mert ez a mubka(tanulas alapja). Sajnos a bunozoket sem fegyelmezik meg elegge es ezzel epnek vissza(meg neha az atlagpolgarok is).
Vissza kell hozni a kalodat, nyilvanos megszegyenitest stb. Az hatasosabb a bortonnel!!

Bicspesz Elek 2018.03.03. 15:17:50

@midnightcoder2:
Igy van! Ha a szulo nem neveli a kolkot akkor a tarsadalomnak kell mindkettot(a szulo is csak kapjon a po.ajara!!

midnightcoder2 2018.03.03. 16:30:27

@Bicspesz Elek: A társadalom valahogy egész jól elműködött az elmúlt pár millió évben úgy, hogy a gyerekeket így vagy úgy, de nevelték. Ezek közül a társadalmak közül nagyjából a 80-as évek végéig a nyugati társadalmak bizonyultak a legsikeresebbnek. Azóta viszont ezek a társadalmak már mindennek nevezhetők, csak sikeresnek nem. Már régen nem képesek az önreprodukcióra, az európai népesség fogy - ezt nyugaton egy darabig pótolják a keletiek, nálunk az erdélyiek, míg az amcsiknál a spanyolajkú és más bevándorlók. De hosszú távon, legalábbis itt Európában ez biztosan nem fenntartható: egy idő után elfogynak az erdélyiek, sőt a kelet-európaiak is, az afrikai kecskepásztor pedig nem igazán pótolja a német mérnököt. Ráadásul Európa egyre inkább veszíti el a gazdasági, kulturális, politikai jelentőségét - a katonait már rég elveszítette. Meg lehet kérdezni, hogy vajon mi történt az európai társadalmakban az elmúlt 40 évben ami ide vezetett ?

midnightcoder2 2018.03.03. 16:41:02

@Bicspesz Elek: "Ha a szulo nem neveli a kolkot akkor a tarsadalomnak kell mindkettot(a szulo is csak kapjon a po.ajara!!"

Fog is. Nem szeretnék ma gyerek lenni - nekik elég ronda felnőttkoruk lesz.

Ad Dio 2018.03.03. 17:03:36

Volt egy elveszett generáció. Most alakul az elcseszett generáció.

Sebaj. azon kevesek, akik képesek a korszellem fölé emelkedni és tudatosan fel tudnak maguknak építeni egy nevelési stratégiát, hatalmas előnyhöz juttatják a gyerekeiket: ők lesznek majd a kulcs pozíciókban, mert rájuk lehet majd számítani. Más kérdés, hogy nem lesz könnyű dolguk a többiekkel...

Fikalnyik Eugén 2018.03.03. 17:27:24

"Komoly sikerek érhetők el például, ha a gyerekekkel személyes kapcsolatot igyekszik kialakítani az iskola, ennek egyik módja lehet, ha a büntetés, közömbösség helyett, a senki által nem olvasott házirendek mellett a pedagógusok és a diákok egyszerű, közös szabályokat hoznak, olyanokat, amelyeket nem szégyellnek aztán megváltoztatni sem, ha a helyzet úgy kívánja"

Tulajdonképpen a BTK-t is sokan kivülállóként kezelik, a közlekedési szabályokról már nem is beszélve...

"példaként említi Winkler Márta reggeli beszélgető köreit az iskolában, amelyek során még az ismeretátadás előtt, a pedagógus és a diákok közösen beszélgetnek arról, amit a gyerekek magukkal hoztak otthonról, a nagymama betegségétől az álmokon át a családi eseményekig. Ezek a beszélgetések a gyerekek számára biztonságot adnak, a pedagógus pedig megértheti, miért sikerül aznap másként a közös munka"

Ilyen orvosokat kívánok neki is, reméljük ő is megérti majd a műtőst ha az anyját rossz helyen vágja fel...

t74 2018.03.03. 19:00:51

Valaki állítsa már meg Vekerdyt, amíg nem lesz késő. Már legalább a harmadik gyermekkorát kezdi el élni és ennek megfelelőek a megnyilatkozásai, valamint a viselkedése is.

jajdehülyevagyok 2018.03.03. 19:13:55

Vekerdy sok jót és okosat ír és mond, csak arról nem esik szó, hogy az elmúlt 30-40 évben miért nem tette oda magát, higy ezek a jó dolgoklegalább részben beépülhessenek a közoktatásba. Kibic.

Pöff 2018.03.03. 19:22:50

@midnightcoder2:
lerágott csont urban legend, maradjunk ennyiben

magyarországi poroszos nevelés meg bukott, elég csak megnézni a magyar társadalmat.
állatorvosi megnyomorított ló

legjobb példa: 2 napos a story: öreg mama mondja hogy az unokával baj van a magatartásbeli problémás kapott is fekete pontot...mert szaladgált a szünetben a folyosón.

Úristen mit csinál!!!

egész nap a seggén ül a 7 éves gyerek akinek mozogni kéne és futott a szabad idejében
MEG KELL BÜNTETNI!!!
mi az hogy a gyerek futni mert
ez a magyar oktatás baszod

nyugaton: fuss azért vagy gyerek...ne 80 évesen futkorásszál mikor mozogni se tudsz
Maradjunk annyiban hogy túl lehet tolni nyugati majd felnő ahogy akar, de a poroszos magyar nevelési kultúra maga a társadalmi csőd

midnightcoder2 2018.03.03. 19:34:07

@Pöff: "magyarországi poroszos nevelés meg bukott, elég csak megnézni a magyar társadalmat."

Érdekes módon, ha a szar poroszos oktatást és nevelést kapott magyar fiatal kikerül az EU valamelyik országába, általában elég jól megállja ott a helyét, annak ellenére hogy se kapcsolatai, se pénze, és az idegen nyelv miatt jókora hátrányból indul azokkal a helyiekkel szemben akiknek mindez adott.

háténimmár 2018.03.03. 19:42:51

Őszintén (és bármilyen előjel nélkül) kíváncsi lennék, hogy az eddigi hozzászólók hány évesek és esetleg a nemük is jöhet.
Tök jó lenne látni, hogy kik gondolják ezt így (jól vagy rosszul, ismétlen men ez a lényeg) akik a régi rendszerben voltak gyerekek, akik rendszerváltás környéki zavarosban, vagy esetleg akik már a kilenvenes évek nihilljében szocializálódtak.

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.03.03. 20:02:59

Mi embereket akarunk nevelni, nem liberó droidokat. Utóbbiakat sortűzzel kezeljük.

rozsomák 2018.03.03. 20:06:00

Nem tisztem megítélni Vekerdy Tamást, de azt azért leszögezhetjük, hogy a pszichológia némely ága, - köztük a fejlődéspszichológia - nem számít a tudományos értelemben vett tudománynak.

Nincs meg a kísérletezési lehetőség, nincs meg a reprodukálási lehetőség, nem lehet megismételni az egyes alanyokon többször is a kísérleteket, nagyon hiányos a statisztikai háttér, mindez teljesen érthető okokból, hisz ugyanazon az embereken nem lehet elvégezni sokszor ugyanazokat a kísérleteket, módszereket, márpedig a tudományos vizsgálat azt követeli meg, hogy százszor- ezerszer végezd el, figyeld meg ugyanazokat a behatásokat ugyanolyan körülmények között és akkor talán állíthatsz valamit, addig nem.

Márpedig ahhoz, hogy a gyerek milyen behatásra hogy fejlődik, kiből milyen felnőtt lesz, az kéne, hogy mondjuk 3 éves korától 20 éves koráig, tehát 15-20 éven keresztül figyeljünk meg mondjuk 500-1000 gyereket rendszeresen, legalább havi szinten feljegyezve a körülményeiket, őket ért hatásokat és utána, ezt az adatmennyiséget analizálva vonjunk le következtetéseket bizonyos faktorokra..

Nos, hol van ilyen adatbázis ?

Amíg ez nincs meg, addig a pszichológiának bizonyos ágai csakis alátámasztás nélküli hipotézisek halmazai maradnak, ahol az aktuális divat szerint egymásnak ellenkező hipotézisek is megélnek és csak az aktuális mainstream divat szerint váltogatják egymást a különböző irányzatok.

Vekerdyre visszatérve, megkérdezném tőle, hogy definiálja, mi a különbség a gyerek és a felnőtt között ? Csupán annyi, hogy a gyerek nem képes még ellátni magát ?
Vagy lát-e mentális különbséget is - akarat, döntési képesség, belátási képesség stb - a kettő között.
És ha igen, akkor a gyerek "teljes szabadságától" mi vezet el a felnőtt korlátozott szabadságáig ?
Ez egy spontán kialakuló folyamatos szűkülés a belátási képesség növekedésével és semmi szükség a nevelésre ? ( ami ugye nem is létezik szerinte)

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2018.03.03. 20:17:48

Vekerdy sok szempontból jó, de nagyon túlbecsüli az emberek képességeit, mind szellemi, mind empatikus értelemben. Az általa elképzelt szülő némileg idealizált. Intelligens, megértő, kiegyensúlyozott stb. Egy igazi támasz és példakép.
Csak hát, az átlag jóval kevésbé tökéletes.

@midnightcoder2:
Összetéveszted a tipikust az elittel. Pár százalékuk állja meg a helyét. Viszont cirka egy ötödük meg alkoholista lesz...

rozsomák 2018.03.03. 20:24:14

@Lord_Valdez:
"Vekerdy sok szempontból jó, de nagyon túlbecsüli az emberek képességeit, mind szellemi, mind empatikus értelemben."

Vagyis mégse jó...
Mert az élettől elrugaszkodott elveket vall, mint ahogy Te is írod.....
Azokat is egyébként bizonyítékok nélkül.. bemondásra..

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2018.03.03. 20:49:53

@rozsomák:
Egyáltalán nem erről van szó.
Erős tudományos bizonyítékok vannak arra, hogy a gyerek nem úgy működik, hogy az csinálja amit a szülő prédikál, hanem amit lát. A fenyítés arra jó, hogy a gyerek megtanulja, hogy nem szabad valamit csinálni, amikor látja a szülő. Nem azt, hogy nem szabad, hanem nem szabad, hogy kiderüljön. Akkor fogja azt megtanulni, hogy nem szabad, ha a szülőtől (tanártól és többi gyerektől) is azt látja.
Tehát, amit Vekerdy mond az teljesen korrekt. A baj nem ezzel van, hanem hogy nem való mindenkinek. Egy nem túl művelt, estére félig idegroncs szülő képtelen lesz ezeket az elveket gyakorlatba ültetni.

IdomitottFoka 2018.03.03. 20:50:14

@Lord_Valdez: Vekerdy nem becsül túl semmit, egész egyszerűen idealista megközelítéssel él. Nem hinném, hogy ne lenne tisztában a korlátokkal.

@maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Te meg a sortűz, ugyanmár királylány. Mellesleg a sortűz már rég elavult, aktualizáld már magad.

@t74: "Valaki állítsa már meg Vekerdyt, amíg nem lesz késő" Ja, még egy könyv azt kitör a III. VH.

IdomitottFoka 2018.03.03. 21:06:53

@t74: Ha nem vicces, hát nem vicces, sebaj, a meglátásodat ettől még nevetségesnek látom.

rozsomák 2018.03.03. 21:16:40

@Lord_Valdez:
Valamit félreértesz..
Abban egyetértünk, hogy a gyerekre történő jótékony ráhatás döntő része nem szóbeli, hanem nonverbális - a szülő viselkedése -, és az se feltétlenül direkt hanem inkább indirekt formában történik, de amit utána írsz, az azért alapvetően a pszichopatákra jellemző.
Mármint az, hogy a büntetéstől/lebukástól való félelem igazgatja a gyereket és nem egy valódi belső kontroll. Ez a tipikus pszichopata.

A tettei következményeinek egyike, hogy a szülő hogy viszonyul a tetteihez.
Az lehet egy értelemre hatni akaró - ezért sokszor általában hatástalan - magyarázgatás, vagy az érzelmeire hatás, az meg már a fenyítés kategóriája is lehet - ideiglenes szeretetmegvonás, lelki zsarolás stb.
Na és még mi lehet ?
A teljesen szabadjára eresztés ?

t74 2018.03.03. 21:17:37

@IdomitottFoka: Nevess csak. Legyen jó estéd. Ilyesmivel viccelődni jól mutatja a szellemi színvonalat.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2018.03.03. 21:46:16

@rozsomák:
Sajnos, nem. Az autoriter nevelésnek is ez a hatása. Olyan gyereket hozol létre, aki nem internalizálja az értékeket, ellenben azt tudja, hogy milyen viselkedés vált ki megtorlást.
Ez látszólag kielégítő és sok szülő meg is elégszik vele, mert hát végül is jól viselkedik a gyerek. Azt már nem tudja, hogy csak akkor, ha látja. Aztán mindig jön a nagy csodálkozás, hogy "de hát én nem így neveltem".

Azért hatástalan sokszor az értelemre való hatás kísérlete, mert hamis. A gyerek világosan látja, ha a szülő szavai és általános életvitele nem passzol össze. Hiába prédikálsz őszinteséget, ha azt látja, hogy a szülők nem őszinték egymással, pitiáner játszmákat folytatnak stb.
Az érzelmi zsarolás és szeretetmegvonás többnyire kontraproduktív. Ezzel látszólag elérsz valamit, de közben tartósabb kárt teszel a gyerekben. Azt tudatosítod benne, hogy értéktelen. Sőt, sok esetben a gyerek azért lesz rossz, hogy kiprovokálja azt, hogy figyelj rá. Még akkor is, ha az történetesen verés, de legalább vele foglalkozol.

A gyerek "szabadjára eresztését" sokszor úgy értelmezik, hogy leszarom mit csinál. De nem ezt jelenti, hanem bizonyos dolgokat meg kell tapasztalni. Muszáj, hogy a gyerek hibázhasson. A gyerek felfedező tevékenysége sokkal ritkábban igényel beavatkozást, mint azt a legtöbb szülő feltételezi pl. baleset veszély esetén.

rozsomák 2018.03.03. 22:09:10

@Lord_Valdez:
Ne viccelj már..
A balesetveszély a legkevésbé előforduló eset.

Sokkal gyakoribb a szocializációs probléma, pl. amikor a gyerek másik gyerekkel történő konfliktusa otthon nincs elrendezve, hogy "kisfiam/kislányom nemcsak te vagy a világon, hanem mások is léteznek."

Ha otthon azt szokja meg, hogy bármit megtehet, ha neki mindent szabad otthon, akkor így fog viszonyulni másokhoz is.
Ja, meg kell tapasztalnia.... és mit is ?
Ha ő az erősebb, akkor üthet másokat, azok nem ütnek vissza, akkor miből szűri le, hogy mégse kéne ütnie ? Ez is egy felfedező tevékenység, mi ?
Ja és akkor majd jön a Józsika, a két évvel idősebb srác és jól orrbavágja, ez lesz majd a tapasztalat..

Szóval semmi kontroll, semmi a gyerekre korlátozóan ható megnyilvánulás, mert jaj, azt nem szabad, majd az élet neveli...

Hát gratulálok ehhez a felfogáshoz.. Ez tényleg egyenes út a pszichopaták tömeges előállításához.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2018.03.03. 22:59:00

@rozsomák:
Nem gondoltam volna, hogy bonyolultan fogalmaztam, de ezek szerint igen.

A szocializációs problémák nem abból fakadnak, hogy a gyereket hagyták felfedezni, hanem tipikusan abból, hogy elhanyagolták. Viszont ilyet nem írtam sehol. Pont, azért nem lesz pszichopata, mert foglalkoztál vele. A foglalkozás viszont nem azt jelenti, hogy állandóan rászólok, ha kell, ha nem.
Azzal két dolgot érsz el. Egyrészről, a gyerek szorongani fog és soha nem mer majd semmi újat kipróbálni. Másrészről, nem szerzi meg azokat a tapasztalatokat, amik később sikeressé teszik.

És, hiszed vagy sem, de időnként verekedniük is kell.

rozsomák 2018.03.03. 23:19:34

@Lord_Valdez:

Ja, én se írtam olyat, hogy állandóan rászólok... csak vannak határok.... akkor viszont igen, rászólok.

", de időnként verekedniük is kell."

Ja.. tényleg.. és még esetleg egy kis késelés is belefér később.
Egyébként a tapasztalathoz hozzátartozik később, de még viszonylag fiatalkorban a börtön is, nem ? Elvégre a tapasztalat egy része ott rakódik le, nem ?
Az élet sava borsa...

Hát hagyni kell a srácot, nem ?
:)

Kovácsné · http://kovacsne.blog.hu 2018.03.03. 23:25:09

Ott látom a gondot, hogy ha a gyereknek tilos azt mondani, hogy "nem", akkor nem tanulja meg azt a koncepciót, hogy van az a helyzet, mikor maszatolás és minden egyéb nélkül valakinek valami annyira kellemetlen, hogy azt mondja (jelzi, bármi), hogy "nem". (Ugyanez vonatkozik a veszélyes helyzetekre is, ahol egy "nem" életet menthet.) Ez abszolúte nem azt jelenti, hogy a gyereknek ötpercenként ismételjük, hogy nem, nem, nem. Az egy idő után olyan, mintha a rádió szólna a háttérben, senkit nem fog érdekelni, legkevésbé a gyereket. Csak azt, hogy adott helyen, adott időben, szükség esetén bátran ki merjük mondani (Magyarul: a szavainknak legyen súlya. Az igennek is, a nemnek is. Egyiket se kell elkoptatni.)
A gyerek a dolgok legnagyobb részét tényleg abból veszi le, amit a szülőkön lát. A gyereknek tök felesleges színházat rendezni meg olyan elvekről papolni neki, melyekben magunk sem hiszünk, mert azonnal észreveszi a dolgot (de AZONNAL), és teljes joggal fogja azt mondani, hogy én egy ilyen emberrel nem működök együtt. De ehhez szervesen hozzátartozik az is, hogy ha a gyerek átlépi a normális együttélés határait (méghozzá szándékosan, vagyis nem tudatlanságból vagy véletlenül) , akkor nem játszhatom el neki, hogy ááááá, nincs ezzel semmi gond, mert totál hülyének fog nézni, és ennek megfelelően fog kezelni. (Ráadásul bizonytalanul és védtelenül fogja magát érezni, mert azt mondja magában, hogy basszus, itt van egy felnőtt, aki velem, egy x. éves kölyökkel sem volt képes megbirkózni, hát mi lesz itt, ha TÉNYLEG bántani akar valaki? (: )

Ad Dio 2018.03.03. 23:45:07

@rozsomák:

Ennél még rosszabb a helyzet a pszichológia körül: az alanyai bonyolult rendszerek, amiket folyamatosan egy csomó hatás ér, melyek egymással bonyolult mintázatokban korrelálnak. Ezek közül egynek a hatását emiatt szinte lehetetlen vizsgálni. Amelyik pszichológus erre nem reflektál állandóan, az hajlamos elveszni a saját gondolatainak az útvesztőjében és kontroll nélkül hinni a maga ötleteiben.

Ad Dio 2018.03.03. 23:47:32

@Lord_Valdez:

Vekerdi gyakorlatilag a platonista. És a platonizmus minden csak nem realista megközelítés.

rozsomák 2018.03.03. 23:56:45

@Kovácsné:
Tudod, a gond ott van, amikor egyes pszichológusok - pl. nevezzük a nevén egyiket : néhai Ranschburg Jenő gyermekpszichológus közvetlen környezete egyöntetűen állította, hogy az ő gyerekeinél rosszabban nevelt kölyköket még nem látott senki.
Ezt Ranschburg maga is elismerte később közvetve - hogy majd a sokkal később született gyerekét majd máshogy fogja nevelni, mert most értette meg stb.. . blabla

Na most akkor hogyan is vannak ezek az egyébként nagy semmire alapuló elméletek?

Vagy vegyük Benjamin Spockot, aki világhírű lett olyan "elméletek" elhíresztelésével, aminek számtalan elemét utána 30-40 év múlva visszavonta.. a gyerekveréstől a körülmetélésig teljesen mást állított anno, mint amit utána később....
Most akkor hogy is van ez ? Rá akarok venni sok millió embert, hogy kövesse a tanításaimat, aztán meg utána visszavonom ? (Hát hisz miből áll ez, nem ? Jaj ,bocs, tévedtem.. ennyiből..)
Sehol tudományos alap, mások által is elismert tény, csupán csak egy vízió, hogy hogyan is kéne...
Ez egy kamutudomány.. az asztrológia ehhez képest komoly..

Ad Dio 2018.03.03. 23:59:04

@Lord_Valdez:

Ugyan azt a hibát követed el, mint Vekerdi.

A gyerek nem kis-felnőtt. A gyerek gyerek. Felnőttnek onnantól tartunk valakit, hogy képes teljes mértékben felelősséget vállalni a tetteiért. Ahhoz hogy valaki elérje ezt az állapotot, nagyon sok tapasztalat szükséges. Ezen tapasztalatok megszerzéséhez pedig segítségre szorul (hiszen mielőtt felnőtté válna, még nem képes önállóan tevékenykedni). A nevelés egy dinamikusan változó folyamat, amiben a szülőnek folyamatosan adaptálódnia kell a gyerekhez. Egészen másképp kell egy totyógót nevelni, mint egy kamaszt. A totyogónak hiába magyarázod meg, hogy ne nyúljon a konnektorba, mert a testén kereszti töltéskiegyenlítődés nem tesz jót az egészségének, hanem ha a szó nem használsz, rácsapsz a pici kezére miközben harmadszor igyekszik betuszkolni a kis nyálas ujjacskáit a lukba. A kamaszt meg pofozhatod naphosszat, nem jutsz vele semmire.

Az autoriter nevelésnek ugyan úgy megvan a helye és ideje, mint a magyarázó, értelemre ható, motiváló coaching jellegű segítésnek. Nem szabad ideológiát csinálni egyetlen nevelési módszerből sem: a lényeg az, hogy a gyerekhez a maga módján kell állni, nem pedig a magad módján - már ha érthető a különbség.

És amint elhangzott már: "a nevelés első sorban példa" (by gr. Teleki). Ez meg alap: a nevelésnek és a nevelő személyiségének mindenkor szinkronban kell lennie.

rozsomák 2018.03.04. 00:13:51

@Ad Dio:
Persze, igazad van, hogy ennél sokkal bonyolultabb lenne egy igazi, tényleg tudományos felmérés, hisz ki kéne zárni egy csomó más, hatást gyakorló faktort - ami a fejlődéspszichológiában gyakorlatilag lehetetlen - a pszichológia más területein viszont lehetséges, főleg azoknál, amelyek azért a biológiai tényezőkre vannak kihegyezve, vagy helyzetgyakorlatokra koncentrálnak - bár utóbbinál is lehetnek meglepő különbségek idő és térbeli eltérések esetén..

Nokis 2018.03.04. 01:03:45

@Ad Dio: "A totyogónak hiába magyarázod meg, hogy ne nyúljon a konnektorba, mert a testén kereszti töltéskiegyenlítődés nem tesz jót az egészségének, hanem ha a szó nem használsz, rácsapsz a pici kezére miközben harmadszor igyekszik betuszkolni a kis nyálas ujjacskáit a lukba." Ebben nem hiszek, a kezére csapással csak rossz példát mutatok neki. Egyik gyerekünknek sem kellett a kezére csapni, mégis megtanulták, hogy a konnektor tilos. Egyfelől kell egy működő fí-relé, mert azért mégsem szeretném kipróbálni, hogy hogy reagál a gyerek a 220-ra, másrészt: TÁDÁMMM! Konnektorvédő!!! És persze minden alkalommal, mikor megpróbál belenyúlni, rászólok, hogy NEM, és arrébb viszem. Lehet, hogy meg kell csinálni 20-30x, míg elég lenne 2-3x rácsapni, de a gyerek megütése nem jó tanács, mert ebből csak azt tanulja meg, hogy így lehet elintézni dolgokat (és akkor ne lepődjön meg a szülő, ha a tesóra/ovistársra/játszótéri gyerekekre ő is rá fog csapni), nem mellesleg bántalmazás!

Ad Dio 2018.03.04. 01:24:21

@Nokis:

Ezzel nem értek egyet.
Szabad időmben gyerekekkel foglalkozom önkéntesként és régtől való megfigyelésem az, hogy az agresszivitásnak semmiféle összefüggése nincs azzal, hogy az adott gyereknek rácsaptak-e a kezére gyerekként avagy sem. Sőt! A legtöbb problémát nekem azok a gyerekek okozzák, akiket egészen lassez faire neveltek és nemhogy kézrácsapást, még emelt hangú rászólást sem kaptak.

Az összes gyermekünk kapott a kezére ha ön vagy közveszélyeset csinált. Egyfelől van pár gyermekünk, így a minta mondhatni számottevő :-), másfelől egyikükre sincs agresszivitás miatt panasz. Kiállnak magukért/egymásért ha kell, de ennyi. A balhékat inkább megoldják, nem teremtik.

A kézrácsapás egy erős és hatékony visszajelzés, aminek egy bizonyos korban nagyon is megvan a helye és a funkciója. Ahogy minden egyéb büntetésnek is, az egyszerű rákiabáláson át bizonyos dolgok időleges megvonásáig. Nálunk az alapelv az, hogy a büntetés legyen arányos, kifejező és lehetőség szerint rövid, hogy ne alakulhasson ki szeretetből kiesettség érzése. Cserébe a gyerkőcöktől sem fogadjuk/tuk el a durcázást és a besértődést. Arra vezettük rá őket, hogy amint lehet ki kell engesztelődni és nem tartani magunkban negatív érzéseket egymás iránt. Működni látszik ez is. Ja, és a büntetés mellé amit lehet mindig megdicsérünk. Valójában legalább 3 dicséret jut egy kritikára. Ez is fontos szvsz.

"nem mellesleg bántalmazás!"

Fenéket. Már bocsánat.

chrisred 2018.03.04. 01:24:39

@midnightcoder2: Szerintem ez csak arra bizonyíték, hogy nem az alapképességeivel volt gond.

Ad Dio 2018.03.04. 01:30:19

@Nokis:

"Egyfelől kell egy működő fí-relé, mert azért mégsem szeretném kipróbálni, hogy hogy reagál a gyerek a 220-ra, másrészt: TÁDÁMMM! Konnektorvédő!!! "

jaja...
És a szomszédnál is beszerelsz egyet, ahová átjársz kávézni, meg a lakótelepi tárolóba is, ahol a kisbiciklijét tárolod, meg a rendelőbe ahová amikor beteg mentek meg a...

Ezeknek a dolgoknak is megvan a helye a rendszerben, de biztonságban a gyermek onnantól van, ha NEM NYÚL BELE a konnektorba. És szép szóval nem "győzöl" meg egy tipegőt, mert még nem fogja megérteni. Ha rákiabálsz, az meg ugyan az, mint a kézre csapás, csak verbálisan.

Szornyeteglajos 2018.03.04. 07:16:31

Vekerdivel az agond, hogy az ideai alapjan ostorozza a pedagogus tarsadalmat, akik a valos terepet latjak Vekerdi elkepzelt valosaga helyett. Valahogy mindig receptet ad olyan problemakra is, amire nem jo az a recept. Megjegyzi, milyen fontos a kereteket tisztazni, de folyamatosan a gyerek szabadsaganak korlatozasat ostorozza. A csaladban esetleg mukodo nevelesi attitudot ervenyesnek tartja egy 23 fos osztaly iranyitasara is. Latszik, hogy egysiku a tapasztalat, ami alapjan felallitja az elmeleteit. Folyamatosan karhoztatja a poroszos nevelesi modellt, de nem akarja eszrecennu, hogy a szabados csaladok gyerekei keptelenek beilleszkedni, egyuttmukodni a nagyobb kozossegbe: szethuznak, megosztanak, keptelen feldolgozni, ha a nem o lehet a legjobb, stb.

Mellesleg poroszos pedagogiai gyakorlat mar vagy 25 eve csak nevelesi nyomokban van,.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2018.03.04. 09:08:17

@rozsomák:
Igen, vannak határok, csak azok nem azok, ahol a szülő komfortzónája véget ér.
Ha megnézed, hogy egy szülő mikor szól rá a gyerekre, akkor az nem az, amikor az valami nagyon rossz dolgot tesz, vagy veszélyeset, hanem amikor már kezd kellemetlen lenni a szülőnek.
"Ne ugrálj!" mikor mondja ezt? Amikor veszélyes? Vagy amikor idegesíti?

Ilyenkor felmerül, hogy vajon fogyatékossal beszélek-e. A késelés nyilván veszélyes. Ugyanakkor elárulok egy titkot. Igazából nem titok, hanem trivialitás: amit a gyerek nem tanul meg kicsiben, azt majd később megtanulja nagyban. Viszont az ott elkövetett hibáknak a következményei is nagyok. Ezért nem azzal teszed a legjobbat a gyereknek, ha egy búra alatt hagyod, hogy elérje a 18-t, aztán kiengeded, majd csodálkozol, hogy nem boldogul.

@Ad Dio:
A gyerek gyerek, de nem idióta. Nyilván mindent a maga szintjén kell neki elmagyarázni, de igényli a magyarázatot. A sima "Ne csináld"-nál többet.

Az autoriter neveléssel az a baj, hogy az nem a gyerek miatt van, hanem mert így kényelmesebb a szülőnek. Illetve sok esetben a szülő maga se tudja, hogy miért.

Ad Dio 2018.03.04. 09:39:28

@Lord_Valdez:

"Az autoriter neveléssel az a baj, hogy az nem a gyerek miatt van, hanem mert így kényelmesebb a szülőnek. Illetve sok esetben a szülő maga se tudja, hogy miért."

Ez legalább akkora túlegyszerűsítése a képletnek, mint azt mondani, hogy a ráhagyó nevelés azért kényelmesebb, mert nem kell csinálni semmit a gyerekkel, illetve mert a szülő sem tudja mit is kellene tenni.

A túlegyszerűsítés pedig ritkán okos dolog.

Az autoriter (vagyis tekintély alapú) nevelés a gyerek egy bizonyos életszakaszában, bionyos élethelyzetekben elengedhetetlen (ahogy a ráhagyó is). A gyereknek a maga és környezete biztonsága érdekében a szülőt (nevelőt) tekintélyként kell kezelnie, akiről elfogadja. hogy az útmutatásai számára jók és helyesek. Ez elengedhetetlen a sikeres neveléshez. Aztán ahogy a gyerek nő, az értelme egyre többet tud befogadni, egyre több összefüggést lát be, ért meg, úgy kell a szülőnek lassan változtatnia a hozzáállását, egyre inkább hagyatkozni a gyerek saját belátására, egyre ritkábban avatkozni be annak életébe, vagyis egyre több teret adni neki. Annyiban igazat adok neked, hogy ha a szülő ezt nem teszi meg, hanem megreked a korábbi nevelési alapállásában, akkor az káros a gyerek és a kapcsolatuk számára. Legalább annyira, mint ha valaki egy pici gyerekhez teljes lassez fair alapon áll hozzá.

Ratyi Manó 2018.03.04. 09:56:50

Vekerdi nem FIDESZES, ezért a véleménye irreveláns

midnightcoder2 2018.03.04. 10:08:58

@Lord_Valdez: Én csak a saját környezetemről tudok (rokonság, barátok, kollégák) ezek mind sikertörténetnek bizonyultak. Plusz egy nemzetközi cégnél dolgozom, és a kinti kollégákon sem annyira látom hogy okosabbak lennének mint a nagy magyar átlag.

midnightcoder2 2018.03.04. 10:10:59

@chrisred: "Szerintem ez csak arra bizonyíték, hogy nem az alapképességeivel volt gond."
Azért Pl. egy sikeres kinti szoftverfejlesztői karrierhez szerintem picit több kell az alapképességeknél.

profiügyfélszolgálat 2018.03.04. 10:27:02

Azért Vekerdy kapcsán a waldorfot meg sem említeni ok nélkül nem lehet. Pedig a posztoló sok kérdésére választ adhatna.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2018.03.04. 11:07:40

@Ad Dio:
Annyira nem. Az ember ösztönösen próbál gazdaságos megoldásokat alkalmazni.
A probléma inkább ott van, hogy te túl tág értelemben használod az autoriter nevelés kifejezést. Az, hogy a gyereket elviszed a konnektortól, nem az. Itt nem arról van szó, hogy a szülői tekintélyt használod, bár kétségtelenül használod az erőfölényt és a magyarázatot se viszed túlzásba.

@midnightcoder2:
Minden valószínűség szerint a teljes környezeted a társadalomnak egy szűk kis szegmensét reprezentálja pl. elég kevés szoftverfejlesztőt fogsz találni, aki a mélyszegénységből jött.
Te most itt a magyar fejlesztőt hasonlítod a külföldi diplomással, de ez a társadalomnak csak 1%-a.

midnightcoder2 2018.03.04. 11:42:25

@Lord_Valdez: Ja, azt nyilván nehezebb lenne összehasonlítani, hogy a magyar munkanélküli lumpenproli mennyivel okosabb vagy hülyébb mint a német munkanélküli lumpenproli. De abból, hogy Pl. Pesten ma már művészet használható mesterembert találni aranyért is, azt a következtetést vonom le, hogy itt bizony nem csak a szoftverfejlesztők lépnek le sikerrel. Aztán nyilván van olyan is, hogy valakinek nem jön össze, de az szerintem általában inkább hazajön.

Ad Dio 2018.03.04. 13:24:59

@Lord_Valdez:

A lényeg az, hogy nincs EGY olyan alapállás, ami minden gyerekhez és minden korosztályhoz stimmelne. Az adott gyerekre, az adott korosztályra és az adott helyzetre kell adaptálni a nevelési módszert. Eleinte inkább autoriter, később inkább értelemre ható, minimum korlátozásra törekvő korlátozó. Dinamikusan változó. Legalábbis erre kellene törekedni.

Tudom ezzel az a baj, hogy erre nem lehet mindenre (is) alkalmazható nevelési szupertanácsokat alapozni, de lehet el kellene fogadni azt, hogy ilyenek nem is léteznek :-). Nincs királyi út: minden nevelő, minden gyermek, minden helyzet, minden korosztály saját kulccsal bír és ezt folyamatosan kell trimmelni, napról napra megküzdeni egy optimum-közeli

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2018.03.04. 13:27:34

@midnightcoder2: Sokkal érdekesebb az, hogy az iskolarendszer melyikből mennyit termel...

@Ad Dio: de Vekerdy is ezt mondja.

Ratyi Manó 2018.03.04. 14:27:41

a gyerekek nagyon gecik

Ad Dio 2018.03.04. 16:10:10

@Lord_Valdez:

Nem olvastam ezt a bizonyos könyvet, de a nyilatkozatai sajnos nem erről szólnak.

Nagyra értékelem, hogy támogatja a low tech nevelést (12 éves kor alatt), de az autoriter nevelést folyamat ostorozza és nem nagyon tesz különbséget korosztályok közt. Nekem a nevelési képe nagyon platonista.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2018.03.04. 17:08:03

@Ad Dio:
Én sem olvastam, csak egy csomó interjút vele. Viszont ő nem azt érti autoriter nevelés alatt, mint te. Ő azt a stílust, hogy "ez így van és kész.", "mert azt mondtam".

chrisred 2018.03.05. 05:12:30

@midnightcoder2: Mennyiben kell több, és micsoda?

Pöff 2018.03.17. 00:27:35

@midnightcoder2:
Öhmm nem, nem igazán...
Akik kimennek kell vagy 1-2 év mire hozzászoknak a kinti gondolkodásmódhoz.
Amit a poroszos rendszer tudást beléjük vert, legfeljebb arra jó hogy segédmunkásnak középszerű szakmunkásnak menjenek eleinte. Nagyon spéci tudással kell nagyon profinak lenni itthon, hogy csak úgy ukmukfukk kapjon kint hasonló állást.
A kiment diplomások 2-3 évig abszolúte nem diplomás állást kapnak.
az hogy villanyt szerel, meg építőiparban dolgozik, sofór
nem egy észlény munka..
Már egy betegszállító, mentős, nővér is újravizsgával kell kezdenie, mert használhatatlan a poroszos tudás, és az a legkevesebb hogy elavult technikailag.
A magyar rendszer semmire nem tanít, alap dolgokat ver bele az emberbe..oszt vagy megérte vagy nem.
A nyugati képességeket ad....arra hogy tudj alkalmazkodni...arra hogy azzal foglalkozz, amiben jó vagy...hogy egy boldog társadalom épüljön fel, ne egy idegbeteg, megfelelési kényszeres...
Nyugaton eljutottak oda agyilag, hogy ha a gyerek nem szeret valamit, azt nehéz lesz elsajátítania, ezért a tanulási környezetet is úgy alakítják ki, és nem terhelik faszságokkal, akire senki nem kíváncsi az iskolán kívül és legkevésbé a cégek, vállalkozások.
Nézd meg hogy néz ki a magyar iskola...fehér falak, mint egy börtön vagy műtőterem.
45 percet seggeltetjük a gyereket, 8-tól 14-15-ig majd haza zavarjuk és még 5 órát kínlódik a gyerek a házival. Agyhalott a gyerek..közben meg futkározni kellene meg játszania hogy boldog legyen.
Ettől várunk boldog kiegyensúlyozott társadalmat?
1000 sebből vérzik a magyar oktatás

Külföldön ezeket a munkákat már nem éri meg az átlagnak csinálni, mert a neveltetés során rájöttek, hogy nem akarnak valakinek a csicska beosztottja lenni (politikai értelemben sem)
És pénzügyileg sem éri meg nekik.

Szóval ez a poroszos fajta rendszer olyan cégeknek kedvez, ahol kussolj és dolgozz(ne kérdezz és ne gondolkodj) elv érvényesül.
Ezért települ ide ennyi gyártó(soros) cég, és csak alja szintű fejlesztést hoznak ide legfeljebb.
Igen és ezért jó a magyar külföldön is..kényszer helyzetben van...elvállalja és ha törik ha szakad csinálja a külföldi főnök utasítását és termeli kint a profitot.
De ezek kint akkor is alja munkának számítanak...500-800eFt soknak tűnik, de a diplomás jó rendszerben tanult 3-4x eresét keresi.
Nincsenek rózsaszín álmaim...tudom hogy aki kint sem tanul abból ott sem lesz senki. Van is belőle szép számmal, "szép" társadalmi réteg.
Nem egy két tanulmány mutatja, hogy totális tévút a régi rendszer, és még a nyugati rendszeren is van mit csiszolni folyamatosan.