Január 19-én Ne menj suliba címmel egész napos tüntetést szerveznek diákok és a Független Parlament, mert elegük van a jelenlegi oktatási rendszerből. Az elmúlt időszakban sok támadás érte a szervezetet, miközben egyre csak gyűlik a pénteki esemény pártolóinak száma. Gyetvai Viktort, a tüntetés egyik szervezőjét kérdeztük a Független Diákparlament működéséről és az Országház elé tervezett megmozdulásról.
A Tízperc iskolablog a jövőben gyakrabban jelentkezik aktuális témákat tárgyaló cikkekkel, amelyekben megszólaltatjuk az érintetteket.
A Ne menj suliba - demonstrálj az oktatásért január 19-én néven futó tüntetés, amelynek te is szervezője vagy, sokakhoz a Facebookon jut el, ahol most szervezői státuszban nem a Független Diákparlament látható, hanem három név. Kinek, kiknek az eseménye lesz ez?
A történet úgy kezdődött, hogy volt egy diák, aki kitette az eseményt, pont akkoriban, amikor elég sokan posztoltak/beszéltek az oktatás problémáiról, a televízió is rákapott valamelyest a témára, amikor egy diáklány az Oktatási Hivatalnak írt levelet. Mivel ősszel, az iskolakezdéskor mindig újra előjönnek a tüneti problémák, páran frissítették az eseményt, és aztán megkeresték a Független Diákparlamentet is, hogy nem szeretne-e beszállni, illetve szervezési tapasztalataival aktívan részt venni. Mi nagyon örültünk a megkeresésnek, főképpen azért, mert támogatunk minden olyan diákkezdeményezést, amelyben nem fentről mondja meg valaki, hogy mit tegyünk. Tehát a tüntetést a diákok és a Független Diákparlament szervezi, és az esemény mindenkié, aki hisz abban, hogy az oktatás megreformálása elengedhetetlenül szükséges.
Miért van szükség egy Független Diákparlamentre?
Amikor indítottuk, akkor is negatív helyzetben próbáltunk pozitívan gondolkodni. Létezik egy államilag felülről megszervezett Diákparlament, amely általában az iskolákban létező diákönkormányzatokra épül, akik megyei küldötteket választanak, utóbbiak pedig az országos küldötteket. A Diákparlamentet háromévente hívják össze, ahol előre be kell nyújtani a felszólalásokat, amelyek cenzúra alá esnek, és sokszor a túl kritikus felszólalásokat nem engedik a nyilvánosság elé. 2016-ban a megyei diákparlament alkalmán, Kaposváron az egyik felszólalóba belefojtották a szót, amiből aztán médiaügy is lett. Ő például nem mondhatta el a beszédét azért, mert dilettánsnak minősítette a Diákparlament működését.
Az ilyen és ehhez hasonló történetek késztettek minket arra, hogy ha már úgyis adott egy monopolhelyzet, akkor belépjünk a piacra, és alapítsunk egy olyan szerveződést, amely versenytársként léphet fel, és ösztönözheti az Országos Diákparlamentet a demokratikusabb működésre. A Független Diákparlament alapítása rengeteg pozitív tapasztalattal járt, mert teljes szabadságunk volt a felépítésben, ezáltal magunknak kellett értelmeznünk a demokráciát, a demokratikus működést, és azt is, hogyan választunk majd képviselőket.
Milyen típusú választás mellett tettétek le a voksokat?
Nálunk közvetlen választás van, korlátozások nélkül, az jelölheti magát, aki csak szeretné. Egyedül a területi eloszlásra figyelünk, hogy országos szinten legyen reprezentatív a képviselői jelenlét, mert nem akartunk abba a hibába esni, hogy csak budapestiek legyenek a Független Diákparlamentben. Katartikus élmény, amikor borsodi, szatmári, szombathelyi, pécsi vagy békéscsabai diákok közösen fedezik fel, hogy nagy százalékban ugyanazokkal a problémákkal küszködnek, de mindezen problémák ellenére mernek gondolkodni. Így azt is megélhetik, ami talán az egyik legfontosabb, hogy nincsenek egyedül, és reméljük, hogy 19-én is ezt fogják érezni!
Mit jelent az, hogy rosszul működik a jelenlegi oktatási rendszer?
Vannak a felszíni problémák, például az iskolák alacsony szintű felszereltsége, az omló vakolat, a kréta- vagy filchiány, a fénymásoló papír hiánya és még sorolhatnám. Ezek a tüneti problémák, amelyek nem a rendszer lényegéhez tartoznak, csak egyszerűen a pénzek rossz elköltését bizonyítják. Aztán ott van a rettentően magas óraszám! Nem hiszek abban, hogy létezik felesleges tudás, de abban igen, hogy lehet racionalizáltan tanítani, a kevesebb néha több. Egy diáknak hetente 30-40 órája van, és ha tényleg rendesen tanul, fakultációt is felvesz, akkora mennyiségű tananyaggal kell elbírnia, ami lehetetlen. Ha valaki mindenből ötösre törekszik és jó felvételit akar írni, akkor meggebed és nincs mellette élete. Talán nem ez lenne az oktatás célja, hanem az, hogy esélyeket adjon. Nyilvánvalóan szükség van arra, hogy az ember elmélyedjen dolgokban, és adott esetben tényanyagokat is megtanuljon átmenetileg, de nem arról kellene az egésznek szólnia, hogy egy dolgozatban csak adatokat kelljen visszaadni! Ha van egy probléma, akkor annak a megoldása az érdekes, akár projektmunkában, hiszen a munkaerőpiac is ezt fogja számon kérni rajtunk! Mindezzel kapcsolatban a tanárokban is kettőség van, vagy felkészítik a diákokat az érettségire, vagy úgy tanítanak, ahogy azt az élet szempontjából hasznosnak találják. Nálunk volt olyan történelem fakultáción, hogy a tanár feltette a kérdést, akkor most hogyan szeretnénk tanulni: érettségire készülünk vagy csináljuk azt, ami a későbbiekben hasznos? Sajnos az érettségi sok tekintetben messze áll attól, ami a valóságban készségként hasznos lehet majd egyszer, bár tegyük hozzá, hogy legalább e téren észrevehető valamiféle elmozdulás, mivel kicsit kompetencia alapú irányba tolódik a vizsgáztatás módja.
És mi van a felszíni problémák mögött még?
A mérhetetlenül igazságtalan oktatási rendszer. A társadalmi olló egyre jobban kinyílik, az esélyek azonban mégis egyre kevésbé egyenlők. Csak nézzük meg például a nyelvoktatást – ahol ráadásul az első, ingyenes nyelvvizsgával megoldani vélték a problémát –, azoknak a diákoknak, akiknek nincs elérhető jó minőségű nyelvtanulási lehetősége, ott nincs sikeres nyelvvizsga, és 2020-tól elvágják az útjukat a sikeres felsőoktatástól. Nagyon jó példa, ahova én középiskolába jártam – Budapest egyik elit gimnáziuma –, az osztály jelentős része úgy tette le a nyelvvizsgát, hogy magántanárhoz járt iskola mellett. Amíg ez anyagi kérdés, addig csak a tehetősebbek fognak bejutni a felsőoktatásba.
És a nyelvtanárok? Miért nem tudnak a heti öt-hat órában megtanítani a diákoknak egy nyelvet?
Ha, tegyük fel, tornaóra után következik egy franciaóra, az esetek döntő többségében mindenki elalszik, másrészt persze tanárfüggő a dolog. Napjainkban a tanárhiánnyal is számolni kell, ami komoly lemaradást eredményezhet. Utóbbi kérdés pedig a következő mély problémát vetíti elő, vagyis azt, hogy a pedagógusok nincsenek megbecsülve. Egy jó szakembernek nem érdeke tanárnak menni, mert kevés ennél rosszabbul fizetett szakma van ma Magyarországon, és így szépen kontraszelektálódik a tanári szakma.
Milyen dolgokkal kapcsolatban szólal meg még a Független Diákparlament?
A Taigetosz-törvény kapcsán felszólaltunk május környékén, amelynek kapcsán volt is egy előadásunk Radó Péter anyagából az őszi ülésünkön. Egy felmérés szerint az iskola hozzáadott értéke akkor maximális, ha kisebb százalékban vannak tanulási nehézségekkel küzdők, tehát logikusan egy homogén csoportban az iskola hozzáadott értéke jóval kisebb. Pont ez a csapdája az élgimnáziumoknak is, ahova bekerülnek a legjobbak, és persze a kimenő eredményeik is a legjobbak között lesznek, viszont az iskola nem ad hozzá annyit, mint amikor bekerül mindenféle diák egy suliba. Pedig a valóság jobban hasonlít az utóbbi helyzetre. A szegregáció szerintünk nem lehet megoldás, hiszen pont a meglévő különbségeket növeli tovább, a szeretetből szegregálás pedig egy mérhetetlenül bosszantó mondat. Nyilván ez sem mindenki számára érzékelhető probléma, de abban a szerencsés helyzetben vagyunk a Független Diákparlamentben, hogy olyan ügyek is felmerülnek, amiket nem mindenki tapasztal, a szegregáció ugyanúgy sorra kerül, mint a szakiskolák gondjai. A jelenlegi oktatási rendszer nem arra nevel, hogy kiálljunk magunkért és másokért, de a január 19-i tüntetés és a hozzá hasonló kezdeményezések azt mutatják, hogy a rendszer nem száz százalékig tökéletes, vannak még rendszerhibák!
Milyen gyakran és milyen intenzitással ülésezik a Független Diákparlament, és miből tartja fenn magát a szervezet?
Nálunk kilencven százalékban vannak jelen a képviselők egy-egy ülésen, ami évente kétszer kerül megrendezésre, és bár nem minden nap ülésezünk, de fizetést sem kapunk mindezért, önkéntes alapon dolgozunk. A képviselőket évente választjuk, minden iskola igazgatójának elküldjük a felhívást, és helyi szinten dől el, hogy a diákok értesülnek-e róla. A Facebook hirdetésünk közel kétszázezer emberhez jut el. Októberben zajlik a kéthetes választási időszak, amikor minden jelentkező egy videóban mutatja be magát és az oktatással kapcsolatos elképzeléseit. A diákok szavaznak – nagyjából két-, háromszoros a jelentkezés a helyekre –, és így áll össze végül 100 fős diákképviselet. Rajtuk kívül kis létszámban vannak még tanárok és szülők is a parlamentben. Büszkék vagyunk rá, hogy a nemek aránya nálunk majdnem ötven-ötven százalék. A döntéseket közösen hozzuk, és a vád, amely az utóbbi időben többször elhangzott velünk kapcsolatban azért is lehet, mert a CEU üléstermét szoktuk ezen alkalmakra kibérelni, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ez a legolcsóbb helyszín civil társaságok számára. A működésre három különböző forrásunk van. A Facebook oldalunkon időről időre támogatást kérünk magánszemélyektől, emellett mi magunk is beleteszünk, mivel nálunk nincs tagdíj. Mindenki annyit tesz bele, amennyit tud, a szervezők gyakran többet, de a képviselők részéről az is komoly hozzájárulás, hogy felutaznak Budapestre. Harmadik forrásunk a pályázás, és nyertünk már videópályázatra pénzt, illetve legutóbb magát a Független Diákparlamentet adtuk be, mint kezdeményezést, és az ezzel nyert összeg két ülésünk terembérletét fedezte. Éves szinten nagyjából egymillió forintos költségvetésből dolgozunk, mint civil társaság. Mivel ma a parlamentnek nincs bejegyzési formája, így nem tudunk mit benyújtani a bíróságra, viszont szabadon alkothattunk szabályokat. Egy alapítvány is társult a kezdeményezésünkhöz, ami nagy könnyebbség, mert ők teljes mértékben intézik a pénzügyeinket.
Mi fog történni január 19-én? Van-e már kész forgatókönyv? Mitől függ, ki mond beszédet?
A diákok január 19-én elmondhatják a problémáikat. Sokan jelentkeztek, hogy felszólalnálak, így rendeztünk egy válogatót. Magukat a szövegeket nem cenzúrázzuk, de a szónoki alkalmasságot muszáj előtérbe helyeznünk, mert amit más tüntetéseken rossznak láttunk, azt szeretnénk elkerülni. Hiteles szereplőket jó hallgatni, akik nem unalmasan és hosszan beszélnek. Öt diák felszólalónk lesz, egy szülő és egy pedagógus. A célunk, hogy lehetőleg minden tartalom becsatornázódjon, de nem a nyolcvan pontot (amelyet a minisztériumhoz is eljuttatunk) szeretnénk ismertetni és ismételgetni. Lesz meglepetés is, amit majd csak a helyszínen lehet megtudni, illetve előállunk konkrét követelésekkel, amelyek teljesíthető követelések, nem véletlenül. Azt várjuk a döntéshozóktól, hogy mutassanak tényleges hajlandóságot.
Délután 16 órakor találkoztok, amikor sokak szerint már pont nincs senki a parlamentben…
Miért, délelőtt vannak? Erről az jut eszembe, amikor épp az oktatásról volt szó az egyik vitanapon, és összesen nyolc képviselő tartózkodott a parlamentben…
Sok oka lehet az oktatási reform igényének, és egyre inkább úgy tűnik, nem elodázható a valódi cselekvés. Te személyesen miért küzdesz, miért álltál aktívan az oktatási reform mellé?
Mert nagyon szeretem ezt az országot, és mert itthon szeretnék maradni. Mert nagyon elszomorítanak a közállapotok, belefásultunk abba, hogy nem lehet változtatni semmin. Sokszor azt érzem, esélyt sem adunk arra, hogy beleszóljunk a közéletbe. A „ne szólj szám, nem fáj fejem” előző generációból maradt reflexe húz vissza minket is sokszor. Én azt gondolom, a tüntetés az egyik utolsó esély arra, hogy valami normális dolog történjen az oktatásban. Nagyon sok fiatal külföldön van, és egyre többen mennek el, mert úgy érzik, hogy nem fontosak. Ha ezt az üzenetet kapjuk, máshol fogunk szerencsét próbálni, olyan helyen, ahol meghallgatnak minket. Azt mondanám üzenetként, hogy vegyenek minket emberszámba, és álljunk ki közösen azért, hogy ne kelljen ebből az országból elmenni.
Az utolsó 100 komment: