Tízperc Iskolablog Érdekességek az oktatásról

Rögtönzött szülői értekezlet – „ahol kinevethetjük saját magunkat is”

Érzékenyítő iskolaszínház nem csak gyerekeknek

dsc_0216-4.jpgRendhagyó iskolaszínházi program, improvizációs színház, ahol a tanárok, szülők és gyerekek a nézőtéren élhetik át az iskola mindennapjait. „Csakhogy itt mindent szabad, kérdezni, rendezni is, mert az improvizáció ezt lehetővé teszi. Nevetni és sírni is szoktunk, mert egy-egy, akár iskolai zaklatásról szóló jelenet, vagy épp a liberális és a konzervatív tanár vitája megérint minket!” – fogalmaz Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolájának alapítója, az érzékenyítő iskolaszínházi darab rendezője. A visszatérő, megoldandó kérdésekről, a szülői és pedagógus motivációkról és az oktatás mindennapi dilemmáiról beszélgettünk a rendezővel és a Momentán Társulat vezetőjével, Harsányi Bencével, ráadásul november 4-én ismét dübörög a Rögtönzött Szülői Értekezlet!

Honnan jött az ötlet, hogy az amúgy sem túl népszerű szülői értekezlet intézményét még színpadra is vigyétek?

Tibenszky Moni Lisa: Két iskolás gyerekem van, úgyhogy bizony én is élem az édesanyák mindennapos életét, a szendvicskészítéstől a tanórák kiválasztásán át a néhol hisztiző gyerek elfogadásának megtanulásáig, és nem mindig egyszerű. Pont ezek a személyes impulzusok és a Felelős Szülők Iskolájához beérkező kérdések, levelek hívták életre a Rögtönzött Szülői Értekezletet. A hiány fogalmazta meg a választ arra, hogy nincs olyan fórum, ahol a szülők, a tanárok, a tízévesnél idősebb gyerekek őszintén beszélhetnek, megfogalmazhatják a számukra fájó pontokat. Az oktatás napjaink egyik legérzékenyebb kérdése. Mi a pedagógus feladata? Hogyan motiváljuk a gyerekeket a tanulásra? Mit kezdjünk az iskolai zaklatással, félelmekkel? Ilyen és hasonló kérdések hívták életre az érzékenyítő iskolaszínházat, a Rögtönzött Szülői Értekezletet, amely november 4-én már nyolcadik alkalommal kerül bemutatásra. Ez egy olyan elfogadó és odaforduló esemény, ami maguknak a fellépőknek is újabb és újabb válaszokat ad, nemhogy a nézőknek! Erre garancia a Momentán Társulat improvizációs csapata és kiváló tanáraink, Balatoni József, alias Jocó bácsi, az osztályfőnök, és Pólus Enikő érzelem-tanár, továbbá a verselő kamasz, Balogh Lali.

Milyen űrt szeretnétek betölteni a Rögtönzött Szülői Értekezlettel?

Harsányi Bence: Kivételes „szuperereje” ennek a programnak, hogy szülők, pedagógusok, szakemberek és gyerekek együtt beszélik át a dolgokat. Nagyon kevés ilyen lehetőség áll rendelkezésre, ahol ennyire barátságos, elfogadó közegben egy asztalnál ülhet minden érintett. Ritka az együttműködésnek ilyen széles körű és magas fokú megvalósulása – ráadásul ennyire lazán és közvetlenül.

Mi történik a 2-2,5 óra alatt, hogyan képzeljük el?

TML: Az előadás nem kötött forgatókönyv szerint megy, hiszen az improvizáció műfaja igen nagy mozgásteret ad a szereplőknek és a nézőknek egyaránt. És igen, van olyan, hogy egy néző, vagy egy tanár állítja le a jelenetet, és megkérdezi, hogy itt mi lenne a helyes megoldás? A Momentán Társulat három-négy jelenettel érkezik, ami a tanáriban vitatkozó, különböző szemléletű és pedagógiai elveket valló tanárok között zajlik; például a liberális tornatanár és a konzervatív matematika tanár közötti beszélgetést mutat be egy fiktív „bűntett, bajkeverés„ okán. A jelenetek között szerepel a büntetés vagy motiváció dilemmája, csakúgy, mint a hagyományos frontális és az alternatív oktatási módszerek közötti különbségek. A legkomolyabb érzelmi hullámokat szinte mindig az iskolai zaklatás jelenetei idézik elő. A szituációban megjelenik a zaklató, az áldozat és a szemlélő karaktere is. Ez az a rész, amikor már a közönség soraiból akár tíz-húsz kéz is a magasba lendül és kérdez, rendez. Megérinti őket, és ami a legfontosabb, hogy közös, aktív megoldáskeresés kezdődik. A szülői értekezlet osztályfőnöke Balatoni József, alias Jocó bácsi, aki élménypedagógia módszereiről vált országszerte ismertté. A Momentán Társulat jeleneteit pedagógiai és érzelmi edukációs mini összegzések zárják, ez utóbbit Pólus Enikő, mentálhigiénés szakember tartja, aki a családban lévő szerepekről, elfogadásról, érzelmi intelligencia fejlesztésről és az internetes világ megfejtéséről is tanít. A közel másfél órás előadás végén a diákok a Momentán Társulat drámapedagógiai játékos foglalkozásán dolgozzák fel az élményeket, míg a szülők, tanárok, gyerekekkel foglalkozók egy kerekasztal beszélgetés keretében keresnek megoldásokat a felmerült problémák megoldására. A program egyik legnépszerűbb figurája Balogh Lali, tizenöt éves diák, aki az esemény elején és végén beszámol egy tini „hétköznapjairól”, ráadásul mindezt versben adja elő.dsc_0184.jpg

 

Miben akar segíteni, megoldási lehetőségeket nyújtani a projekt? 

HB: Mi társulatként elsősorban a kommunikációs vetülettel foglalkozunk, a hogyannal. Az iskolai kommunikáció területéről hozunk jó és rossz példákat, élményeket, inspirálunk és provokálunk. A mi szerepünk ez, a többieknek pedig az, hogy okosak. Ők végzik a „mélységi felderítést”, ők fűznek szakértői magyarázatokat azokhoz a jelenetekhez, amelyeket mi szem elé citálunk. Illetve a program második részében külön is játszunk, foglalkozunk a gyerekekkel, ahogy azt már Lisa említette, drámás-improvizatív eszközökkel, közösen dolgozzuk fel a témákat.

Hogyan szerveződött össze a csapat?

TML: A Felelős Szülők Iskolája egy több mint hét éve működő, alapvetően edukációs szervezet,ahol a szakmai közösség is nagyon erős. A iskolaszínház két oszlopos tagja Pólus Enikő és Balatoni József is szakértőnk, partnerünk. Enikő mentálhigiénés területen dolgozik, tinédzserekkel, fiatalokkal, Jocó pedig történelemtanár, a Jocó bácsi világa blog írója, és számomra az élményalapú oktatás megszemélyesítője. Napi szinten dolgoznak gyerekekkel, tudják, mennyire fontos, hogy érzelmileg is ott legyenek egy-egy nehezebb szituációban, de azt is tudják, hogy a tanároknak és a szülőknek is szükségük van arra, hogy mentorálják őket. Mi passzolhatna jobban ehhez a két szakmai kiválósághoz, mint a humor nagyágyúi, az improvizáció mesterei, vagyis a Momentán Társulat tagjai, akik a színjáték eszközével oldják a jeleneteket?! Kinevethetjük magunkat, kell ennél több?

Miben segít az improvizáció?

HB: A rögtönzés azért jó, mert interaktívvá tudjuk tenni az előadást, ténylegesen be tudjuk vonni a közönséget, és a produkció így biztosan arról tud szólni, ami őket akkor és ott érdekli. Nekünk, színészeknek inspiráló, hogy mindig újat hozhatunk.

A saját iskola élményeidet behozod a Rögtönzöttre?

HB: Mindenki kicsit a saját mintáiból játszik. Nem egy konkrét tanár vagy egy osztálytárs emlékére alapozva, hanem az oktatási rendszerben töltött tizen-huszonév össztapasztalatából játszom én is.

dsc_0036.jpg

Milyen tapasztalatod van a mai oktatásról? Mit látsz alapvető, rendszerszintű problémának?

HB: Mondom a jót: azt látom, hogy sok fantasztikus tanár, pedagógus dolgozik a rendszerben. Jelenleg nem vagyok ugyan az oktatás aktív részese, nekem mégis ez maradt meg az én remek tanáraimnak köszönhetően (bölcsitől egészen az egyetemig, iskolai és nem iskolai keretek között is ezt tapasztaltam). Hogy milyen problémákat látok… az majd megmondom akkor, amikor a lányom suliba megy, most épp egy szuper oviba jár. Azt viszont én is sérelmezem, hogy nem fizetik meg jobban a kiváló szakembereket. Nem kapják meg a valódi elismerést, megbecsülést.

TML: Legnagyobb problémának a kiégettséget, az alulmotiváltságot érzem, ami nem csak a pedagógusokra, hanem a diákokra is jellemző. Robot képzésben vagyunk, pedig az élet, vagy ha úgy tetszik, a munkaerőpiac ma már nem évszámokra kíváncsi, hanem olyan egyedi skillekre, együttműködő készségre, csapatmunkára, egyedi megoldásokra, amit kizárólag projektmunkákban, örömteli tanulásban és élmények között lehet elsajátítani. Fontos lenne, hogy a szülők megbecsüljék a pedagógusokat, a tanárok szeressék a gyerekeket és a srácok pedig ne kényszerként éljék meg a gyermekkort, az iskolát. Ezért küzdünk, mert ha beszélünk a problémákról, ha elkezdünk együtt gondolkozni, akkor már megtettük az első lépést.

Hogyan reagálnak a diákok, a szülők, a pedagógusok a rögtönzött szülőire?

HB: Az oktatás egy elképesztően élő dolog, mindenkit érint: azt is, aki már nagyon régen ült az iskolapadban, meg azt is, aki most iskolás. A közönség ezért pillanatok alatt minden figyelmével, minden igyekezetével bevonódik. Nagyon tiszteletreméltónak tartom, hogy valaki a szabadidejéből áldozva eljön, mert fejlődni akar, együtt akar gondolkodni.

Van kedvenc pillanatod az eddigi előadásokból?

HB: Volt egy könnyezős alkalom, amikor egy iskolai bántalmazó lelkét ismertük meg Enikő és Jocó kérdéseivel, a közönséggel együtt. Az több mint színházi pillanat volt.

Visszatérő kérdések:

- Milyen eszköze van a pedagógusnak a büntetés helyett?

- Hogyan vegyem észre, ha az online térben zaklatják a gyerekemet, tanulómat?

- Hogyan tudom az online térben zajló vitát, kirekesztést megoldani iskolai szituációban, személyesen?

- Mit tehetnek egy kirekesztésnél a „szemlélődők”?

- Mit tehet a tanár, aki látja az osztályában az agresszor és az áldozat harcát? Feladata- e ebbe beleavatkozni?

- Kell-e a szülőnek tanulni a gyerekkel?

- Kinek a felelőssége a házi feladat?

Hova helyeznétek szakmailag (edukációs és egyéb téren) a projektet? 

TML: A műfaja érzékenyítő iskolaszínház. Ez nem oktatás-tematikus konferencia és nem is színházi előadás. Egy éve játsszuk az előadást, mindig teltház előtt. Nekünk ez a siker és az, hogy még soha nem volt olyan, hogy az előadás után minimum félórát ne beszélgettünk volna a nézőkkel, a szülőkkel, mert mindig elindul valami… A választ nekik kell megtalálni a saját kérdéseikre, nekünk az a feladatunk, hogy tükröt tartsunk, és a hosszú évek alatt rosszul berögzült sémákat feloldjuk. Félelemmel, rettegéssel, muszájból nem lehet jó hangulatot csinálni, ilyen hangulatban viszont nem lehet tanulni, sem tanítani. Mondhatnám, hogy amíg a jobb agyfélteke retteg, addig a logikus bal agyfélteke nem kapcsol be, tehát nemcsak a közérzetünk, hanem a tanítás miatt is fontos a feloldás. Büszke vagyok arra, hogy ilyen társulattal játszhatjuk ezt a darabot, mert mind kiváló szakemberek és érzéssel gyógyítanak. Egyedi és hiánypótló. Sokszor mi is megkönnyezzük, mert a gyerekeinkről van szó! 

 

 

Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!
Kövessen bennünket a facebookon is!
Következő témánk: Pedagógusportré

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://tizperciskola.blog.hu/api/trackback/id/tr1513117722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.