Tízperc Iskolablog Érdekességek az oktatásról

Egy ünnep és ami mögötte van

Március 15. a magyar történelemben és a magyar iskolában

 

Petőfi-dagerrotípia a faliújságon, rabok voltunk mostanáig, Kossuth Lajos azt üzente, papírból összetűzött huszárcsákó, hurkapálcára ragasztott piros-fehér-zöld papírzászló és kokárda – ez volt az iskolai ünnepségek vezérfonala a hatvanas, a hetvenes és a nyolcvanas években, de a szimbolika mostanra sem változott érdemben. A márciusi ifjak az esőben, a Pilvax kávéházban, a Múzeum lépcsőjén, Landerernél a nyomdában, fel Táncsics börtönéhez, huszárok érkeznek, énekelnek és táncolnak, harcolnak, majd elbuknak.

1848_bellony-700x350.jpg

 Bellony László: "Talpra magyar"

Mit jelenthet 1848 egy általános iskolás számára? Március 15. a gyerekek számára jelenleg úgy tűnik, elsősorban a mozgásról szól – a tanárok ezen a szinten tudják megragadni a figyelmüket, „a mozgással tudják mobilizálni” a diákokat. Nem véletlen, hogy számtalan percre pontos kronológia ismert a forradalmi nap menetéről, tudjuk, mikor lépett ki Petőfi az esőbe, mikor szavalta el a Nemzeti dalt, mikor indultak el az ifjak a nyomdához, mikor nyílt meg Táncsics börtönének ajtaja. De mik voltak a magyar politikai szereplők fő követelései az 1840-es évek elején? Egyáltalán, miért tört ki 1848-ban a forradalom? Mit jelent a Nemzeti dalban a kérdés: „rabok legyünk vagy szabadok”?

Folytathatjuk a kérdéssort így is: mit ünneplünk március 15-én? A pesti forradalmat? Akkor mit keres a történetben Kossuth, pláne Széchenyi? Hogy jönnek ide a huszárok, akik aznap még a különböző birodalmi ezredekben szolgáltak?

Emlékezni komoly munka. Évfordulókat, tudományos konferenciákat szervezni, kiadványokat szerkeszteni, névadóünnepségeket végigállni… Csak a nagy bősz emlékezés közben néha elfelejtjük, hogy az emlékeknek gyakran igen kevés közük van a tárgyukhoz. Az emlékezés mint aktív cselekvés elsősorban az emlékezőt magát jellemzi, és csak másodlagosan szól arról, aki az emlékező tárgya.

(Nényei Pál: Ne bántsd a Zrínyit! Bp., 2015. Kortárs Könyvkiadó. 18. old.)

Mit rákentek a századok

Tartsunk egy kis rendhagyó történelemórát, és nézzük meg, hogyan is alakult magának március 15-nek a szerepe a magyar történelemben! A fiatalabb olvasók számára talán nem evidencia, hogy március 15. – azzal együtt, hogy a magyar nemzeti identitástudat egyik legfőbb elemét képezi – relatíve nem régóta tartozik a „piros betűs” ünnepnapok közé.

Március 15-nek kifejezett egyediséget kölcsönöz, hogy a hatalmi és a társadalmi elem, vagy másként fogalmazva a hivatalos és a civil ünneplés csaknem mindig eltért egymástól. A 19. század második felében március 15. a nem hivatalos, ám a Habsburg-kormányzat által eltűrt magyar ünnepnapok közé tartozott – persze ennek előzménye az 1860-as, halálos áldozatot is követelő sortűz a Kerepesi úti temetőnél. 1898-ban megtörtént március 15. első trónfosztása – a konszolidálás jegyében a forradalom helyett egy törvényhozáshoz kapcsolódó nap, április 11., az „áprilisi törvények” születésnapja lett az 1848-ra való ünneplésre javasolt hivatalos dátum. A társadalmi megemlékezésé mindeközben nem hivatalosan továbbra is a forradalom kitörésének napja maradt.

A két világháború közötti időszakban a forradalomra és a szabadságharcra, közelebbről annak bukására újabb jelentéstartalmak rakódtak. A levert szabadságharc vége, a világosi fegyverletétel, majd az aradi kivégzések a Trianoni döntéssel egy sorba állított eseményekké váltak, március 15. pedig a magyar szabadság és a (nagy)magyar önálló állam jelképe lett. 1927-től március 15. a hivatalos nemzeti ünnepek sorába emelkedett. A szabadságharchoz fűződő nemzeti függetlenség gondolata viszont a harmincas évektől egyre inkább az „ellenzéki” tartalmú, németellenes ünnepek közé sorolta március 15-ét, az ebből a tartalomból fakadó kettősség egészen 1944-ig jellemezte nemzeti ünnepünket.

A háború után kiépülő kommunista diktatúra először a forradalom és szabadságharc „népies” jellegét hangsúlyozta, majd 1956-ot követően a „felejtés” politikáját próbálta alkalmazni a veszélyesnek minősített „forradalmi” ünneppel szemben. És hogy eljussunk végre az iskoláig, a fiatalokig: 1967-től március 15. a Forradalmi Ifjúsági Napok (FIN) rendezvénysorozat első – kifejezetten nem a legfontosabb eleme lett. Március 15-ét március 21., a Tanácsköztársaság kikiáltásának emléknapja követte, majd a rendezvénysort április 4., Magyarország felszabadulásának ünnepe zárta le.

fortepan_80373.jpg

Március 15-i ünnepség 1947-ben. Fotó: fortepan

Az iskolákba március 15. a hatvanas évek második felében térhetett vissza. A nap ekkor a naptárban sem „fekete”, sem „piros betűs” nem volt – a „zöld betűs” ünnep azt jelezte, hogy a felnőttek dolgoztak, a diákok számára viszont tanulmányi szünet volt érvényben. Az ünneplések továbbra is a népies elemet tartották szem előtt, Petőfi Sándor és Táncsics Mihály (akinek amúgy szinte semmi szerepe nem volt a 48-as eseményekben) középpontba állításával március 15. is egyfajta „osztályharcos” ünnepként épült be az iskolai megemlékezések közé, mintegy megalapozva a FIN csúcspontját, a Tanácsköztársaság kikiáltásának napját.

img392.jpg

Március 15-re emlékeztünk 1986-ban az osztályfőnöki órán

A nyolcvanas évek elejétől kezdve március 15. (újra) az ellenzéki gondolatkör, az ellenzéki csoportok egyik fontos szimbólumává vált. Bár 1986-ban még brutális rendőri fellépéssel vetnek véget a fővárosi ellenzékiek március 15-i megmozdulásának, a következő évben az „enyhülés” jeleként eltörölték az iskolai rendezvények közül Forradalmi Ifjúsági Napokat, ráadásul március 15. 1987-től kezdve hivatalos „piros betűs”, teljes jogú ünnepként foglalta el helyét a magyar nemzeti ünnepek sorában.

Az 1848-as forradalom óta hazánkban a kokárda a függetlenség, a szabadság szimbóluma. Kevesen tudják, de a kokárda színeinek sorrendje a forradalom és a szabadságharc alatt éppen fordított volt a mostanában használthoz képest – kívül volt a zöld, legbelül pedig a piros szín. A kívül piros kokárdát, ami az olasz trikolórt formázza, Petőfi feleségének, Szendrey Júliának köszönhetjük.

 kokarda_jpg.jpg

Kokárdák (A kép forrása)

Ünnepeljünk – de hogyan?

Egy történelmi esemény és az esemény által hordozott mélyebb tartalom megismertetése a gyerekekkel nem egyszerű feladat. Az iskolák szempontjából alighanem a legfontosabb kérdés, hogyan lehet közel hozni egy ünnepet a gyerekekhez, hogyan lehet felkelteni az érdeklődésüket, és nem utolsó sorban hogyan lehet az ünnepnap mögött meghúzódó egyetemes és/vagy nemzeti értékeket megismertetni, megértetni velük.

A történelmi események (és ezek révén az általuk hordozott mélyebb tartalmak) közelebb hozását a gyermekekhez nagyban segíthetik a modern eszközök, az interaktív tevékenységek, a gondolkodást, és a gondolkodás általi megismerést igénylő játékok és feladatok, a nézőket is bevonó előadások.

Nyugodtan kijelenthetjük: a humor is közelebb hozza a történelmet. (Nagy kár, hogy a cikkben jelölt facebook-oldalak többségét már eltávolították vagy eltávolíttatták, szerencsére sok tartalmat megmentettek külső oldalakon – önreflexióban lenne még hová fejlődnünk.)

fbforr_petofi.jpgA márciusi ifjak a facebookon (A kép forrása)

1848 mint polgári forradalom, illetve elfogadva a jelenleg is ünnepelt eseménysort 1848 és 1849, tehát a forradalom és a szabadságharc a rárakódott tartalmak nélkül is rendkívül fontos értékeket képvisel: a nemzeti önrendelkezést, a szabadságot, az egyenlőséget. Nyilvánvaló, hogy ezek az elvont fogalmak nem tehetők önmagukban egy gyermekeknek szóló ünnepi megemlékezés tartalmává – ennyiben tehát mégiscsak jogosnak kell ítélnünk a bevezetőben említett „mobilizáló” elemsort, de érdemes szembenéznünk azzal, hogy hozzáértő és empatikus tanári magyarázat nélkül mindez csak rituálé lesz, nem emlékezés.

 

Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!

 

Kövessen bennünket a facebookon is!

 

Következő témánk: Mire jó a PhD?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://tizperciskola.blog.hu/api/trackback/id/tr348476468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.