Tízperc Iskolablog Érdekességek az oktatásról

STEM, nők, pályaválasztás – Lányoknak való vidék?

Tudomány, technológia, műszaki tudományok és matematika

stem_foto.jpg

Nagyon sokan jól teljesítenek reál tárgyakból és tehetségesek is. De többségük még véletlenül sem gondolkodik a STEM pályákban. Természettudomány, technológia, műszaki szakmák, matematika? Hiányoznak a nők e területekről és a kapcsolódó felsőoktatási szakokról. Nem csak a fiúknak, de a gazdaságnak is. Egyes becslések szerint a különféle informatikai területekre már nem is tíz-, hanem húszezer főt vár a piac, messze a legjobb kezdőfizetéseket nyújtva. A világ sok részén éppen napjainkban zajlik a 21. század nagy paradigmaváltása, többek között az oktatásban is. Ha a jövőt nézzük, STEM-ben karriert csinálni akár rövid távon is nyerő lehet. Csak ki kell tekinteni a dobozból, megérezni, miről szól a kor, és informálódni. De királynői út nincs, még akkor sem, ha a diplomások többsége ma már itthon is nő. Már csak néhány hét, és lejár a felvételi jelentkezések leadási határideje.

Egyes szakmákban, tudományterületeken és felsőoktatási képzésekben a nők tradicionálisan alulreprezentáltak. Ezek az angol betűszóval STEM területek (Science, Technology, Engineering and Mathematics – tudomány, technológia, műszaki tudományok és matematika). Szerencsére ez a szó ma már itthon is kellőképpen ismert, bár magyar elnevezése még keresi végleges formáját. Egyre több kutatás bizonyítja, hogy ha rendszerszinten vizsgáljuk a dolgokat, a STEM az országok versenyképességének egyik meghatározó eleme. A nők pedig egy-egy társadalom népességének fele. És az oktatás a kapocs a kettő között. Mielőtt megvizsgálnánk a nők szerepét, lehetőségeit ezeknek a férfiasnak vélt pályákon, érdemes áttekinteni a kapcsolat első felét. Vagyis azt, hogy miért lett a 2010-es évekre ennyire fontos a STEM Európában és itthon.

Mi a STEM és miért fontos? – A jövő itt van, és sose lesz vége

Dr. Halász Gábor oktatáskutató, egyetemi tanár (vele készült kévértékelő interjúnkat itt olvashatja) így ír a téma általános fontosságáról a BeleSTEM c. tanulmánykötet (2014) előszavában:

A legtöbb elemző, aki megpróbálja megfejteni az országok gazdasági versenyképességének titkát, arra a következtetésre jut, hogy ebben meghatározó szerepe van a természettudományos, műszaki és matematikai oktatásnak, azaz – angol mozaikszóval – a STEM tantárgyak sikeres tanításának. Sokan erre vezetik vissza a kelet- és délkelet-ázsiai országok látványos gazdasági sikereit, és a fejlett világ legtöbb országában programok sokaságát láthatjuk, amelyek e terület fejlesztésére irányulnak.

A STEM oktatás az elmúlt évtizedben Magyarországon is kiemelt figyelmet kapott, ennek azonban kevéssé örömteli okai vannak. Több elemzés készült arról, vajon mi okozhatja e terület viszonylag alacsony társadalmi megbecsültségét, és a sajtóban is megjelentek hírek arról, hogy a hazai eredmények nemzetközi összehasonlításban alacsonynak tűnnek. Történt több szakpolitikai kezdeményezés, de ezek pozitív hatásaira még várnunk kell. A STEM oktatás Magyarországon – talán nem túlzás ezt mondani – jelenleg is „válságterület", amelynek okai további elemzéseket igényelnek, és a létező problémák megoldása újabb fejlesztési beavatkozásokat igényel.

Európa nem csendes, most zúgnak forradalmai

Tőlünk nyugatra, északra, illetve néhány esetben keletre is a STEM területek oktatására egyre inkább kulcskérdésként tekintenek. (Az északiakra példát hozunk a Miért eredményes az észt iskola? c. bejegyzésünkben.) Ennek oka, hogy a kapcsolódó emberi tudást és képességeket a (technológiai) fejlődés zálogaként azonosítják – hogy ne a csúnya „humán tényező” kifejezést használjuk. Éppen ezért számos program, kezdeményezés indult el a matematikai és természettudományos oktatás fejlesztésére, beleértve a diákok ilyen irányú pályaorientálását is. A folyamat mérföldköveit jól jelzik a különféle közösségi szintű dokumentumok. Ilyen például az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop) gondozásában elkészült EU Skills Panorama (2012). Vagy figyelemre méltó az Analytical Highlight: Science, Technology, Engineering and Mathematics (STEM) Skills (2012) c. elemzés is. Rövid, magyar nyelvű  áttekintést a legfontosabb európai törekvésekről az Eurydice is ad.

Mit mutatnak az adatok a gondolkodó gépek hajnalán?

Különösen érdekes azok az adatok, amelyeket Szegedi Eszter idéz a Miért került világszerte fókuszba a STEM területek oktatása? című írásában, a fent említett tanulmánykötetben. Az európai kutatások a foglalkoztatottságot és trendeket is figyelik a STEM pályákon 2008, azaz a pénzügyi, gazdasági (és társadalmi) válság kirobbanásától kezdve. E foglalkozások Európában 7,4%-ot tettek ki 2010-ben. 2000-2008 között intenzív, 36%-os növekedés volt tapasztalható e szakmákban, azonban 2009-2011 között 16%-os csökkenés volt kimutatható. És itt jön a „de”: a vizsgálatok egyértelműen pozitív forgatókönyv szerint ítélik meg a STEM területek jövőjét. Mind rövid-, mind középtávon jelentős növekedést jósolnak. A foglalkoztatási bővülést tekintve 2020-ig általánosságban 3%-os növekedés várható. Ezzel szemben a STEM és a társult szakmák körében ez az arány 9%-ra tehető.

Hogy mondják angolul: előnyök?

Ezeket az adatokat, trendeket a hazai foglalkoztatási felmérések is alátámasztani látszanak. Az Eduline idézi azt a felmérést, amely szerint 2015-ben a legtöbb munkáltató a műszaki területen találta meg igen nehezen a megfelelően képzett, diplomás munkatársakat: 64 százalékuk nyilatkozott így, ami a 2014-es 56 százalékhoz képest egy év alatt majdnem 10%-os romlást jelent! De ha fizetés oldalról nézzük a jelenséget, akkor is a hiány mutatkozik meg, csak éppen plusz formájában. S ez a plusz a munkavállaló pénztárcájában/bankszámláján jelentkezik. Legtöbbet ugyanis az informatikában és a műszaki területen dolgozók vihetnek haza. Még egy adalék: legkisebb arányban szintén e szakmák művelői vállalnak diplomát nem igénylő állást, sőt, ők találnak leginkább végzettségüknek megfelelő munkahelyet.

Tehát itthon is egyre inkább hiányszakmákról lehet beszélni, s ennek számos oka van. Az egyik nagyon fontos ok, hogy nyitott gazdaságú országunkban, s főleg ezeken a területeken, nyelvismeret nélkül nem lehet boldogulni. Ahogy Szegedi Eszter nagyon finoman fogalmaz: „(...) a globális gazdaságban való részvétel a nyelvtudás nem kielégítő volta miatt egyelőre nehezen áthidalható kihívást jelent a magyar munkaerő számára.” Összegezve, a napjainkban zajló rohamléptékű technológiai fejlődés és a gazdasági-társadalmi válság együttesen kényszeríti az államokat új válaszok és oktatási paradigmák keresésére. (Alapfokon? – Néhány szó idegennyelv-tudásunkról c. posztunk részleteiben bontja ki a problémát.)

Több válasz és még egy kérdés

Európai szakpolitikai dokumentumokban egyre erőteljesebb válaszok fogalmazódnak meg, mert félő, hogy az „öreg hölgy” lemarad a globális versenyben. Ilyen például az Európa 2020 – Innovatív Unió c. alprogram (2010) is. Ebben többek között megjelenik: a tagállamok  feladatai közé sorolható, hogy fiataljaik elegendő számban szerezzenek matematikai, mérnöki, illetve egyéb tudományos végzettséget. Továbbá, hogy az iskolai tantervek középpontjába a kreativitás, innovációs és vállalkozói készség kerüljön. A másik hasonló, oktatási célkitűzésekre vonakozó projekt a Gondoljuk újra az oktatást: Beruházás a készségekbe a jobb társadalmi és gazdasági eredmények érdekében. Cél a 21. századi képességek fejlesztése, javaslatokkal a következők szintjének emelésére: alapkészségek; nyelvtudás; vállalkozói képességek; és kiemelten a STEM  tárgyakhoz kapcsolódó készségek.

Nagyon fontos lenne tehát, hogy a matematikai és természettudományos műveltség szintje emelkedjék. (Az előbbit Lecsúszó híres matematikaoktatásunk és a tőlünk tanuló finnek c. posztunkban elemeztük ki.) A másik kihívás, hogy megfelelő számú diplomás kerüljön ki a felsőoktatásból a matematika, a természettudomány és a technológia területén is. (Angol rövidítéssel MST fields – vagyis Mathematics, Science, Technology.)

Összegezve a megállapításokat, elmondható, hogy Európában három fő területen jelentkeznek a problémák:

  1. csökkenő érdeklődés a kapcsolódó felsőoktatási szakok iránt;
  2. hiányszakmák megjelenése a magas MST tudást igénylő területeken; végül, de nem utolsó sorban:
  3. a nők részvételének alacsony aránya.

Az első két ponttal is tanulmányok sora foglalkozik. De közeleg a felsőoktatási felvételi jelentkezések benyújtásának február közepi határideje, így témánk szempontjából a legaktuálisabb kérdés: miért nem jelentkezik több fiatal hölgy a STEM szakokra, és miért nem csinálnak karriert, ha a prognózisok szerint kedvezőek a lehetőségek, és nagyon nagy szükség van rájuk? Ráadásul vonzó női példaképek sora állhat a most felvételiző lányok előtt, akár a múltat nézzük, akár a jelent. Mert a ma élők munkásságukkal itt és most bizonyítják: pályán vannak, sikeresek és elismertek.

stem-grafika_v.jpg

Nemek és nemek

Hova tűnnek a nők? Bonyolult történet, de azért érdemes egy-két szálat kihúzni a sűrű szövedékből. A család mellett az iskola a szocializáció alapszíntere. A későbbi pályaválasztást meghatározó tantárgyi preferenciák már korán kialakulnak, s ez nem független azoktól a nagyon is eltérő tapasztalatoktól, amiket fiúk-lányok a suliban (is) szereznek. Mindezt jelentősen befolyásolják a tanárok, a szülők és természetesen a diáktársak. Azaz a nemi sztereotípiák kezdetektől kísérik a gyerekek útját. Tárgyunk szempontjából az a lényeges, hogy a mikro- és makrotársadalom a lányokat (és kisebb részben a fiúkat) elejétől fogva a hagyományos szerepek felé irányítja/szorítja. S ez sokszor nem is tudatos, hanem a mindannyiunkba beégetett tudattalan program függvénye.

Ahogyan Kovács Mónika: Nemi sztereotípiák és előítéletek az iskolában (2014) c. tanulmányában olvashatjuk: „A nemileg specifikus szocializáció, a nemi szerepelvárásoknak való megfelelési igénye és a sztereotípiák önbeteljesítő mivolta hosszú távon létrehozza a sztereotípiák által elvárt és előírt különbségeket férfiak és nők között, és fenntartja a nemek közti társadalmi státuszkülönbségeket.” Számos vonatkozó kísérlet mutatta ki: a sztereotípiáknak negatív értelemben óriási hatása lehet a lányok teljesítményre, függetlenül képességeiktől, különösen verseny- vagy vizsgahelyzetben.

Fejekben ismeretlen program fut

E nagyon komplex jelenség egyik, kutatók által kihangsúlyozott tapasztalata az, hogy az általános-, illetve középiskolában a lányok a fiúktól eltérő elvárásokkal és bánásmóddal találkoznak. A reál tárgyak tekintetében a tanárok sokszor éreztetik, hogy a fiúk felé –  noha „rendetlenek” és „lusták, de „kreatívak” és „aktívak” – magasabb elvárásokat támasztanak, mint a „gyöngébbik nem” felé. Többet figyelnek rájuk, ezzel szemben a lányokat kevésbé aktivizálják, dicsérik vagy éppen kérdezik. Vagyis elmaradnak a fiatal korban olyannyira szükséges pozitív visszajelzések. S tudjuk, a követelményeknél csak egy rosszabb van – a követelmények  hiánya. A lányok mindezek következtében elveszthetik önbizalmukat, képességeiket teljesen leértékelhetik például az ab ovo fiúsnak/férfiasnak tekintett matek és fizika tárgyak esetében. Ezután persze már kevéssé is választják a matematikát és természettudományos tárgyakat továbbtanulási irányként.

Összességében minden szereplő elvárásait és viselkedését mind tudatosan, mind tudattalanul számos sztereotípia és ideológia befolyásolja – s mindez életpályákat, karriereket, sorsokat dönthet el. A végeredmény: a felsőoktatásban ugyan nagyjából kiegyensúlyozott a nemek aránya – bár határozottan a nők felé látszik elbillenni a mérleg nyelve, ma úgy 60% arányban –, mégis a legtöbb STEM szakon jóval kevesebben vannak, mint a fiúk. S természetesen az sem véletlen, hogy a tanár- és bölcsészképzésben viszont felülreprezentált a nőtársadalom. Ez tehát egy olyan össztársadalmi játszma – egyúttal önbeteljesítő jóslat –, amely megteremti a maga szintén kiegyensúlyozatlannak mondható ellenpólusát. (A részleteket Mégis ki megy tanárnak? c. bejegyzésünkben találja.) S az egészségtelen kör itt be is zárul.

Ami lent, az van fent

Éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy olyan programok induljanak, amik széles körben népszerűsítik a nem hagyományosan női szerepvállalással azonosított felsőoktatási szakokat – hívja fel a figyelmet a kérdésre a Schadt Mária - Péntek Eszter szerzőpáros  A kutatónők pályaválasztási motivációi a műszaki, informatikai és egyes természettudományi területeken (2013) c. tanulmányában.

Ebben kifejtik: szükség lenne arra, hogy a tehetséges, kedvet és indíttatást érző, jó tanulmányi eredményekkel rendelkező középiskolás lányok bátran, önbizalommal válasszák a műszaki, természettudományos és informatikai képzéseket. Mert akárcsak a tanárképzésben (de fordított előjellel), itt is változtatni kellene a nemi arányokon. Ugyanis műszaki és informatikai területeken ma még nagyon alacsony a diplomát, illetve a PhD-fokozatot szerzett nők aránya.

A természettudományi szakokon látszólag jobb a helyzet. Ám ha közelebbről, bontásban tekintjük a területet, kitűnik: ezen belül a matematika és fizika szakokon szintén kirívóan alacsony a hallgatónők aránya. A képzés végén a két nem közötti távolság tovább nyílik, már ami a doktori fokozatokat illeti. PhD-fokozatot természettudományokból is jóval kevesebb nő szerez, míg a műszaki tudományok terén már kétszeres szorzóról beszélünk, a férfiak javára. Az informatika – a munkaerőpiacon az egyik legkelendőbb végzettség – pedig az abszolút negatív csúcstartó, mind a diploma, mind a doktori fokozat vonatkozásában. És itt a legnagyobb a felsőoktatási lemorzsolódás is hazánkban. Akárhogy is, de az informatikai szakokon a nemi arányok közötti olló hatalmasra nyílik. Miközben a cégek két kézzel kapdosnának a jól képzett női informatikusok után is. Pénzt, paripát, fegyvert adva. És persze biztos jövőt, mi több, a későbbi szereplehetőségeket (hogy ne rébuszokban beszéljünk, a családról van szó) figyelembe véve, rugalmas munkaidőt és munkavégzési körülményeket is kínálnak az „újgenerációs” hölgyeknek.

Miért igen, ha nem – és miért nem, ha igen?

A pályaválasztás előtt álló, a felsőoktatásba aspiráló, ám a STEM-nem STEM pálya kérdésében még tanácstalan lányoknak (és fiúknak is persze) mindenképpen ajánlható, hogy olvassanak el egy tanulmányt. Nem rövid, de jól strukturált, nyelvezete könnyű, fókuszál a legfontosabb kérdésekre, és ami nagyon fontos: számos, az egészet élővé és közelivé tevő diák-, matematika tanár- és osztályfőnökinterjú-részlet gazdagítja, amikben egy fiatal saját magára, kérdéseire, vívódásaira ismerhet.

Ezt a tanulmányt az Óbudai Egyetem megbízásából a Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézet készítette, és megállapításait a sajtó, illetve más tanulmányok is felhasználták. Címe: Lányok útja a műszaki diplomáig – Középiskolai és felsőoktatási esélyek és nemi különbségek a műszaki pályaválasztás területén. Többek között Konczosné Szombathelyi Márta és Mészáros Attila: Nőket a műszaki képzésbe (2015) c. tanulmányában is idézi a megállapításokat, amikor a diáklányok műszaki pálya melletti döntési motivációiról írnak. A főbb pro és kontra érvek így néznek ki.

Pro motivációk:

  • a megfelelő érdeklődési kör;
  • a biztos megélhetés; és a
  • mérnök végzettségű szülők hatása.

Kontra motivációk:

  • a fizika tantárgy elutasítása;
  • a nemi sztereotípiák;
  • az alacsony önbizalom;
  • a műszaki területek iránti érdektelenség; és a
  • feltételezett női inkompabilitás, eltérő nemi identitás.

Cikkükben a szerzők – amellett, hogy a női műszaki értelmiség történeti múltját is áttekintik –, a jelenre vonatkozóan kihangsúlyozzák: a szakemberhiány megszüntetésére, a műszaki hallgatók számának növelésére az egyik megoldás lehet a lányok megnyerése a műszaki pályáknak.

Nem lesz királynői út, nem is mondja senki

Tipizálni értelmetlen és nem is lehet. A női karrierutak változatosak a tudományban, oktatásban és az üzleti életben. S az, hogy mennyire nehéz vagy könnyű ez az út, találkozik-e valaki előítéletességgel vagy sem, támogató-e a környezet vagy ellenséges – szakterülettől, közösségektől, szerencsétől és sok más egyéb tényezőtől függ. De nem árt felkészülni az esetlegesen várható közegellenállásra. És a lehetőségek és esélyek mellett a kockázatokat és veszélyeket is érdemes számba venni. Ebben segíthet a WiTEC – European Association for Women in Science, Engineering and Technology összefoglaló tanulmánya. Címe: A sztereotípiák leküzdése – Európai útmutató a társadalmi nemekhez fűződő előítéletek leküzdésére a műszaki és a természettudományos pályákon (2006). Ebben szerepel az alábbi felsorolás is, „Akadályok” címmel:

  • a műszaki és természettudományos tanulmányokat folytató nők minden európai országban alulreprezentáltak,
  • a műszaki és természettudományos pályák munkaerőpiacán a nők jelenléte szignifikánsan kisebb,
  • a nők jelentős nehézségekkel találják szembe magukat, ha természettudományos és/vagy műszaki pályán szeretnének elhelyezkedni,
  • akiknek ez sikerül, azoknak kisebb az esélyük az előléptetésre, fizetésük alacsonyabb, mint a férfiaké, jóval kisebb arányban jutnak vezető pozíciókba és kerülnek be a döntéshozó testületekbe,
  • hiányoznak a társadalmi nemekre vonatkozó szempontok a tudományos kiválóság értékelésekor,
  • a férfiak vannak többségben a támogató/finanszírozó testületekben és a tudományos bizottságokban,
  • a nők alacsony számban vannak képviselve az ipar legfelsőbb szintjein,
  • a szervezetekben férfi domináns környezet uralkodik (ez vonatkozik a nyelvezetre, az öltözködésre, a hivatal fizikai munkakörnyezetére és belső arculatára, a viccekre),
  • hiányoznak a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtését célzó stratégiák,
  • a nőkre jellemző az elszigeteltség, valamint az önbizalom/elismertség hiányának érzése,
  • hiányoznak a női példaképek és vezetők,
  • nehéz a karrier megszakítása után a munkába történő visszatérés,
  • a nőkkel szemben negatív elfogultság nyilvánul meg a munkafelvételnél (a kiválasztási folyamatok, a hirdetések és a munka profiljának kialakítása során),
  • a nőkkel szembeni negatív elfogultság nyilvánul meg a karrier-politikában – hiányoznak a nők szakmai fejlődését biztosító megfelelő képzések. Az előmenetel a férfiak által meghatározott társadalmi értékeken alapszik,
  • a nők munkáját alacsonyabb bérekkel honorálják, mint a férfiakét,
  • a nőkben negatív kép alakult ki a műszaki és természettudományos pályákról,
  • a nőket hagyományos szerepekben jelenítik meg a médiában.

Mi újság, csillagászok?

Tekintsék meg Dr. Kóspál Ágnes fizikus-csillagász, tudományos főmunkatárs ( MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet) kisfilmjét. 2015-ben a L’Oréal-UNESCO a Nőkért és a Tudományért magyar ösztöndíj díjazottja. MTA-s kutatócsoportja a chilei Atacama-sivatagban működő ALMA rádióteleszkóp-rendszer segítségével vizsgálja a most születő csillagok körüli korongok szerkezetét, emellett fejleszti a mérések értelmezéséhez szükséges modellezési hátteret is. Mindez új távlatokat nyit az asztrofizikában, hiszen eddig elképzelhetetlen részletességgel térképezi fel a fiatal csillagok környezetét, hogy jobban megismerhessük saját naprendszerünk születését.

Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait 
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!
Következő témánk: Most kell jelentkezni az érettségire

A bejegyzés trackback címe:

http://tizperciskola.blog.hu/api/trackback/id/tr448263830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Serivor 2016.01.13. 10:34:30

A nyolcvanas évek elején az informatikai szakokon 60:40 volt a nemek aránya a NŐK javára!

A jelenlegi helyzet nem természetes.

Voznyák Pista 2016.01.13. 13:38:43

Mesterszakácsból miért kevesebb a nő ?

Pedig az hagyományosan, legalábbis az európai kultúrkörben (legalábbis magánéleti szinten) a nők "asztala" volt .
Mégis, a férfiak prosperálnak jobban.
Miért ?
Mert a főzés is fizika, és kémia. A férfiak valahogy jobban érzik, könnyebben összeáll a "rendszer" a fejükben.

Én ahol lehetőséget látok a nők számára, az az informatika. A nők jobban el tudnak merülni a részletekben, és ez előny lehet rendszer vagy folyamat szervezésnél, de programozásnál is.

CyberPunK 2016.01.13. 14:22:33

Na várjunk már, ha reál területen kevesebbb a nő, akkor humán területen gondolom több. Az miért nem baj, hogy kevesebb férfi megy humán területre, mint nő? Ott ugyanez nincs meg fordítottan?

@Serivor: B+, 50 éves tudomány. Mi a tököm lehet természetes benne???

gtri 2016.01.14. 01:37:01

Beleolvastam a " A sztereotípiák leküzdése" tanulmányba. Vannak érdekes mondatok benne, de különösen ez nyűgözött le:

"Azoknak a diplomás nőknek, akik képesek elhelyezkedni az MTT pályák valamelyikén, eleve
sztereotípiákkal kell szembenézniük. Például az információs-kommunikációs technológiák
munkaköre hosszabb munkanapokat, rugalmatlanabb időbeosztást és barátságtalanabb
környezetet kínál a nőknek, kevesebb lehetőséget biztosít a szakma magasabb szintű
elsajátítására (Van den Brekel, Van Klaveren & Tijdens, University of Amsterdam, 1999)."

Elárulok pár titkot ami tudtommal a versenyszférát jellemzi az "információs-kommunikációs technológiák" témakörében:

hosszabb munkanapok: Fejlesztéseknél tipikus, hogy a határidő iszonyatosan szorít és egy nap alatt kell elvégezni több nap munkáját. Az is tipikus, hogy nem kellően kiteszteltek a rendszerek és már élesben működő alkalmazásokról jelentik az ilyen-olyan hibákat, amelyeket természetesen minél hamarabb ki kell javítani. Itt nem díjazza a munkaadó azt a fejlesztőt, aki "nem javítom ki ezt a hibát ma éjfélre, mert most délután 5 óra van és haza kell mennem" felkiáltással otthagyja a munkát.

rugalmatlanabb időbeosztás: Például egy banki rendszer karbantartását nem lehet péntek délelőtt 10:00-kor elkezdeni. Akár férfi, akár nő végzi a karbantartást, az bizony késő délután fogja elkezdeni azt , sőt lehet, hogy este. A munkáltatók nem díjazzák, ha valaki "nem ér rá" a karbantartási ablakban dolgozni.

barátságtalanabb környezetet: Példa: Egy kiépítés alatt álló adatközpontban hálózati eszközök konfigurációját végző mérnök egy hetet tölt el a légkondicionált szerverteremben (nincs lehetőség "emberhőmérsékletű" irodából végezni a munkát). Az egy hét után kidől, mert a szervezete nem bírja azt a hideget, amit ott kapott.

"kevesebb lehetőséget biztosít a szakma magasabb szintű elsajátítására": A továbbképzésre költhető keret kedvenc célpontja az évközbeni zárolásnak. Van olyan, hogy az év első három hónapjában még lehet menni tanfolymra, utána viszont már nem. Akár férfi, akár nő az illető, ha későn menne tanfolyamra, akkor "úgy járt".

A fenti körülmények férfiakra ugyanúgy vonatkoznak, mint nőkre. Ma Magyarországon aki "információs-kommunikációs" területre téved, sokszor belefuthat ilyen és hasonló történetekbe. Akár férfi akár nő. Egy kérdés van: hajlandó ezt felvállalni vagy sem. Legalább egy ideig, amíg beletanul a dolgokba és válthat egy jobb helyre. Nincs királyi út, bizony bárki találkozhat a fenti dolgok valamelyikével vagy még cifrábbakkal.

Tényleg elhiszik a tanulmányt írók, hogy ha pl. ég a ház és nem működik rendesen egy már élesben működő szoftver mondjuk a Magyar Államkincstárban, akkor nem kell éjjel-nappal dolgozni a fejlesztőknek, hogy minél hamarabb működőképes legyen a rendszer? Ilyen esetben akár férfi, akár nő a fejlesztő, azt bizony ütni fogják, hogy javítsa ki a hibát/hibákat. Akár este 10-kor is. A rugalmas munkaidő ilyenkor azt jelenti, hogy egész éjszaka dolgozhat. :)

Oliva76 2016.01.17. 16:11:25

@Voznyák Pista: Azért kevesebb, mert az is karrierpálya. Sokat kell dolgozni hétvégeken és este és ezt egy férj rosszabbul tolerájla a feleségének, mint fordítva. Itt leírják:

"Zsófi szerint a nők egyáltalán nem szorultak háttérbe, csupán az éttermi-professzionális főzés egy férfias szakma. „Ennek nem az az oka, hogy a nők kevésbé főznének jól, sőt. Sokak szerint a nők ízlelése kifinomultabb, mint a férfiaké, én gyakran fel is ismerem, ha nő a séf – mondja. – A séfszakma nagyon férfias. Egyrészt a fizikai oldala, az egész napos állás és cipelés, a tízkilós alaplevek emelgetése miatt. Alapvetően meghatározó a munkaidő, hiszen egy séf késő éjszakáig dolgozik, hétvégén is. Éppen akkor, amikor más pihen, és családi életet él, neki akkor van a nagyüzem, kevéssé családbarát szakma ez. Az éttermi főzésben több a férfi, viszont az összes kapcsolódó szakmában (gasztromédia, magazinok, kiadók, szakácskönyvek, mikrovállalkozások) sokkal több a nő.""

www.nlcafe.hu/gasztro/20131121/noi-sefek-franciaorszagban/