Tízperc Iskolablog Érdekességek az oktatásról

Korszerű-e digitális tudásunk?

A digitális kompetencia kérdései Magyarországon

45903116_s.jpg

Ma már a felnőttek és a tanulók nagy többsége hozzáfér az internethez. A digitális technika eszközei is szinte észrevétlenül életünk nélkülözhetetlen részévé váltak. Tudnunk kell őket alkalmazni a munkahelyen, az iskolában, és persze otthon is. Magyarországon mégis kiemelkedően magas a digitális analfabéták száma, számukat kb. 3,3 millióra becsülik. A közvélekedéssel ellentétben a fiatal generáció nagy része sem használja készségszinten a digitális eszközöket, a látszólag folyamatos eszközhasználatuk gyakran kimerül az egyszerű szórakozásban. A gyerekek számára a szülők mellett még ma is az iskola és a pedagógusok jelenthetnék a digitalizálódó társadalomba való beilleszkedés és a szükséges tudás elsajátításának legfőbb forrását. Az az iskola, ahol sokszor hiányoznak a modern eszközök, valamint az azokat alkalmazni képes pedagógiai tudás is. Ennek az ördögi körnek a magyar gazdaság is vesztese.

Célok szintjén jeles

A Nemzeti alaptantervben (Nat) a legfontosabb kulcskompetenciák között szerepel a digitális kompetencia – ez voltaképpen azt jelenti, hogy a Nat kiemelt fejlesztési területként tekint a diákok IKT-használatára (az IKT az információs és kommunikációs technológia rövidítése). Ennek magabiztos, kritikus és etikus használata alatt azt érthetjük, hogy a gyerekek megtanulják értőn, tudatosan, kreatívan és felelősen beépíteni a mindennapokba a számítógép, az okoseszközök vagy az internet (és ezeken keresztül a média) nyújtotta lehetőségeket, legyen szó akár tanulásról, akár szórakozásról.

Elméletileg minden adott ahhoz, hogy a magyar oktatási rendszer olyan állampolgárokat neveljen, akik alaposan ismerik, értik és használják, hasznukra fordítják az információs és kommunikációs technológiát. A Nat megfogalmazza azt is, összességében mit kell átadnia az iskolának e cél eléréséhez:

„A szükséges készségek magukba foglalják az információ megkeresését, összegyűjtését és feldolgozását, a kritikus alkalmazást, a valós és a virtuális kapcsolatok megkülönböztetését. Ide tartozik a komplex információ előállítását, bemutatását és megértését elősegítő eszközök használata, valamint az internet alapú szolgáltatások elérése, az ezek segítségével történő keresés, az IKT alkalmazása a kritikai gondolkodás, a kreativitás és az innováció területén. Az IKT használata kritikus és megfontolt attitűdöket igényel az elérhető információ és az interaktív média felelősségteljes alkalmazása érdekében. A digitális kompetencia fejlődését segítheti továbbá az aktív részvétel a kulturális, társadalmi és/vagy szakmai célokat szolgáló közösségekben és hálózatokban.”

10_27_1.jpg

A Nat korszerű mondatai mellé tehetjük még azt is, hogy a pedagógusok előrelépéséhez az egyik fontos alapkövetelmény az interaktív órák tartása, az IKT-eszközök rendszeres, magabiztos használata nemcsak a felkészüléshez és az adminisztrációhoz vagy a portfóliók összeállításához, hanem az osztálytermi munkához is. Ennek érdekében számos könnyen elérhető továbbképzést szerveznek a pedagógusoknak.

Az irány tehát egyezik azzal, amit a legjobb gyakorlatokat felmutatni tudó országok, az Európai Unió és az OECD is követendőnek tart. Magyarország még a szükséges kezdeti lépéseket is megtette, de az eredmények mégis jelentősen elmaradnak a legtöbb fejlett országétól.

Utolsók vagyunk Európában

2009 óta a PISA vizsgálat kiegészült olyan kompetenciaterületekkel is, amelyek nélkül az OECD felmérései alapján a 21. században nem lehet versenyképes egy munkavállaló sem. Ilyen a digitális szövegértés és problémamegoldás is, melyek terén utolsók vagyunk Európában.

A PISA 2009-ben mért először digitális szövegértést. Akkor 19 ország, 2012-ben már 32 ország vett részt a vizsgálatban. Korábbi posztunkban, az észt eredmények elemzésénél, már foglalkoztunk a magyar diákok digitális szövegértésben elért lehangoló eredményeivel. A mérés élén a távol-keleti és angolszász országok végeztek, európaiként a legjobban Észtország és Írország szerepelt. A részvétel opcionális volt, nem minden európai ország vett benne részt. Németország és a skandináv államok átlagos teljesítményt nyújtottak. Az előttünk álló utolsó európai ország, Spanyolország 466 pontot teljesített, Magyarország 450 pontot. Nincs egy OECD ország sem, akinél statisztikailag mérhetően jobbak lennénk.

Hazánkban a vizsgálatokban kevéssé jól teljesítő, ún. leszakadó tanulók aránya igen magas, 32,5%, a kiválóaké pedig csak 4%. Ahogy a matematika, úgy a digitális szövegértés terén is szignifikánsan romlott a teljesítményünk 2009 óta. A tanulók teljesítménye 18 ponttal csökkent, a 2. szintet elérők aránya 73%-ról 67,5%-ra csökkent.

A digitális szövegértést mérő teszt elemzéséről
 
bővebben Lannert Judit tanulmányában lehet olvasni.

Problémamegoldásból elégséges 

Ahhoz, hogy a diákok iskolai környezetben, a pedagógus irányításával ismerkedjenek meg az IKT-eszközökkel és azok tudatos használatával, belépési minimumként arra lenne szükség, hogy az iskolák rendelkezzenek IKT-eszközökkel, továbbá a kellő módszertani tudással.

Kezdjük az eszközökkel! Az informatikai eszközök iskolafejlesztési célú használatát monitorozó eLEMÉRÉS legfrissebb, 2015-ös felmérése azonban nem túl biztató: ez az egyetlen a vizsgált területek közül, amely egyáltalán nem fejlődik. A technikai eszköztár 2015-ben a 2011-es érték alá esett, mivel a fenntartó nem gondoskodik a tervszerű informatikai eszközfejlesztésről.

Az eLEMÉR 2011 óta az iskolák önértékelésének eredménye alapján monitorozza az informatikai eszközök iskolafejlesztési célú használatát. Az online mérőeszközt az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) dolgozta ki. A vizsgálat négy területre terjed ki, lényegében az intézmény működésének minden területét lefedi: tanulás, tanítás, szervezeti működés, infrastruktúra.

A számítógépek, interaktív táblák és egyéb eszközök beszerzését az iskolák állami pályázat keretében, vagy éppen önerőből is megoldhatják – utóbbira példa a Kispesti Puskás Ferenc Általános Iskola, ahol az idei tanévtől vezették be a táblagéppel támogatott oktatást. Viszont a digitális oktatás olyan eleme a köznevelésnek, amely esetében nemcsak érdemes, de lehetséges is együttműködni a piaci szereplőkkel.

Piaci segítség az iskolának

A digitális oktatás jelentőségét – illetve Magyarország esetében inkább annak programszerű hiányát – természetesen elsősorban az IT szektor érzékeli. Nem véletlen tehát, hogy az iparág vállalatai számos programot, együttműködési lehetőséget kínálnak a köznevelési intézményeknek annak érdekében, hogy az oktatási folyamat korszerű informatikai eszközökkel valósulhasson meg. Ilyen program a Telenor Magyarország Zrt. Hipersuli Oktatási Programja, amelynek keretében öt iskola tizenöt osztályának 363 diákja jutott Hipernet-interneteléréssel felszerelt táblagéphez, valamint Microsoft oktatási programcsomaghoz és OFI-tananyagokhoz. A Telenor célja, hogy „a legmodernebb technológiák felhasználásával a gyerekek oktatására és készségfejlesztésére a hagyományos, tankönyvekkel történő oktatás kiegészítésére hatékony és élvezetes lehetőségeket dolgozzanak ki”. A program részeként az osztályokban tanító pedagógusok is képzést kaptak az új eszközökről, és a bennük rejlő új módszertani lehetőségekről. (Hasonló elemekből áll pl. a Samsung Smart School program is.)

A cégek által kínált támogató programok szép gesztusok, de esetlegesek, és szórványosan hatnak csak a köznevelés egészére. Nem pótolják az átfogó megoldásokat.

Nem az elöregedett gépek a hibásak

A romló színvonalú géppark és csökkenő ráfordítások viszont nem jelentik azt, hogy a magyar tanulók ne jutnának hozzá az alapvető IKT-eszközökhöz. Hozzájutnak és használják is őket, sőt a környező országokhoz képest több időt töltenek velük. Az iskolán kívüli internetezés idejét tekintve a régióban a tanulók 50-60%-a két óránál is többet tölt az internettel. Az iskolában a magyar és szlovák diákok többet interneteznek, mint a cseh, lengyel vagy német diákok. Ugyanakkor nálunk, ahogy a matematika esetében, úgy a digitális szövegértés terén sem köszön vissza a befektetett idő a teljesítményben.

Az oktatási szakemberek lassan tíz éve figyelmeztetnek arra, hogy amikor már szinte teljes a számítógéphez való hozzáférés, akkor nem az IKT-eszköz (pl. a számítógép vagy az okostelefon) megléte vagy a használatára fordított idő hossza, hanem az aktivitás jellege az, amely leginkább összefüggést mutat a különböző területen mért tanulói teljesítményekkel. A felmérések szerint a magyar diákok elsődleges IKT-s célja a szórakozás és kommunikáció az interneten, és jóval kevésbé jellemzőek rájuk a tanulást vagy az ismeretek bővítését célzó gyakorlatok. Vagyis az iskolának ösztönöznie kellene tanulóit az IKT kritikus, tudatos, hatékony használatára is.

05-1024x548.png

Forrás: ivsz.hu

Aki nem tudja, tanítja?

De itt jön a képbe a másik alapprobléma: a pedagógusok IKT-módszertani felkészültsége. Az oktatáskutatók egybehangzó véleménye, hogy a pedagógiai gyakorlat nem tudja igazán kihasználni az új információs technológiai eszközök előnyeit, és nem tudta ezeket hatékony módon beépíteni a tanulási folyamatba. Nem kell messzire menni a példákért, elég, ha kinyitjuk az informatika tankönyveket, amelyek kevéssé követik az IKT-eszközök fejlődését, vagy ha besétálunk egy átlagos iskolába, és megnézzük, hány eszköz porosodik elzárva.

Azok az eszközök, amelyek megfelelő, működő állapotban állnak rendelkezésre, legtöbbször azért maradnak kihasználatlanul, mert a pedagógusok tanácstalanok a tekintetben, hogyan is építhetnék rájuk az órai munkát. A régi beidegződések, gyakorlatok alapján alkalmazott új eszközökkel nem lehet kiaknázni a lehetőségeket. Amikor egy interaktív táblát digitális módszertani tudás hiányában a pedagógus pontosan arra használ, amire jobb esetben egy projektorral összekapcsolt laptopot vagy egy a falon lógó, szakadozó szemléltető plakátot, akkor ezzel éppen kioltja az IKT pozitív hatását, mivel nem hatékonyan használja az informatikát. Viszont ebben az esetben megvan a szándék a tanítási gyakorlat fejlesztésére.

Ennek a szándéknak a legnagyobb ellensége a pedagógusok félelme attól, hogy ha a frontális munka során ügyetlenkednek az IKT-val, megszégyenülnek, mivel a diákok digitális tudásban erősebbek náluk. És tartanak attól is, hogyha az IKT-eszközökön nyugvó csapatmunkára buzdítanák a gyerekeket, akkor a tanulók saját tempójuk és érdeklődésük szerint kreatívan használnák fel az eszközöket, és az óra emiatt szervezetlenné, kontrollálhatatlanná válna. Ezt a helyzetet egy pedagógus megélheti frusztrációként, kiszolgáltatottságként, ugyanakkor megláthatja ebben a diákokkal való együttműködés, munkamegosztás új lehetőségét is. Az, hogy melyik utat választja, alapvetően a tanár döntésén, egyéni hozzáállásán, saját szerepfelfogásán múlik.

Az IKT-használatról és új módszertanokról több pedagógusképzés is elérhető, legyen szó akkreditáltról vagy nem akkreditáltról. De bárki csatlakozhat olyan képzési programhoz is, amely moduljait a világ szinte minden országában a programban részt vevő pedagógusok tapasztalataiból, gyakorlataiból állították össze.

A pedagógusok digitális kompetencialistája:

  • a tanár inspirálja és facilitálja a tanulói kreativitást és a tanulók tanulását,
  • a tanár technológiával támogatott tanulási környezetre és személyreszabott tanulási aktivitásra építve tervezze és értékelje a tanulók tanulását,
  • a tanár modellezze a digitális kor munkáját és tanulási folyamatát, járjon elöl példamutatással saját tanári tevékenységében
  • a tanár támogassa, és saját példáján keresztül mutassa be a digitális állampolgárság és digitális felelősség fogalmát és gyakorlati megvalósulását,
  • a tanár fejlessze folyamatosan önmagát és szakmai tevékenységét – az egész életen át tartó tanulást megjelenítve – és saját példáján keresztül mutassa meg a digitális eszközök hatékony használatát szűkebb és tágabb szakmai közösségeknek.

Lévai Dóra: A digitális állampolgárság és digitális műveltség kompetenciája
a pedagógus tevékenységéhez kapcsolódóan
; ISTE sztenderdek.

A problémák elől azonban segít elbújni a szabályozás is. Világosan kiolvasható már a Nat alapvető elvárásaiból is, hogy a digitális kompetencia fejlesztése a pedagógusok és az iskola közös feladata, vagyis messze nem csak az informatikatanár felelőssége. Ezen a ponton azonban ellentmondás rejlik , mert ugyanakkor a Nat mégis alapvetően az informatika tantárgytól várja el a követelmények teljesítését. És most ne csak a digitális kompetencia komplex összetételére gondoljunk, hanem például arra is, hogy a gimnáziumokban elegendő heti egy-két informatikai órát beleszuszakolni a diákok órarendjébe. Vajon mire elegendő heti 45 perc?

Olvass tovább!

A pedagógus és a diák közötti digitális szakadékról ír részletesen Szabó Éva tanulmányában: A tanárszerep változása a XXI. században

A piac elvárásai

Sajnos valóban nem sokra elég a heti egy-két informatika, pláne nem csodára. Ezzel kapcsolatban számos esetben fogalmaznak meg kritikát a foglalkoztatók is.

„A köznevelés feladata az életre nevelés, felkészítés a munkavállalásra” – ezzel a sokszor idézett alapigazsággal indítja 2015-ös oktatási kiáltványát az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ). Bármennyire is közhelyszerű a fenti kijelentés, a digitális kompetencia területén sajnos úgy látszik, nem sikerül eleget tenni a feladatnak. A vállalkozások tapasztalata az, hogy a diákok nem rendelkeznek az alapvető digitális tudással, így nemcsak a munkaerőpiacon indulnak hátrányból, de a gazdasági fejlődést is lassítják. Az egyre digitalizálódó gazdaság pedig nem tud mit kezdeni a digitális analfabétákkal, félanalfabétákkal. (A kritika nemcsak a köznevelést érinti, hanem a felsőoktatást is, ugyanis az informatikai szakemberek is hiányos szaktudással szerzik meg oklevelüket, így a hazai informatikai ipar veszít versenyképességéből és import munkaerőre szorul Ukrajnából és a Közel-Keletről.)

Az IVSZ összegyűjtötte, milyen problémákkal küzdenek az iskolák az IKT-oktatás területén:

  • Elavult az eszközrendszer.
  • Alacsony az internet sávszélesség.
  • Hiányoznak a támogató elektronikus szolgáltatások és a digitális tartalom.
  • A rendszergazdák és a karbantartás hiánya.
  • A digitális oktatásra felkészítő pedagógusképzés hiánya.

A kiáltvány részletesen is elemzi a fenti problémákat. Számok és összehasonlító tanulmányok nélkül is azonban sokáig lehetne gyűjteni a személyes tapasztalatokat, amelyek alátámasztják az állításokat. Sok iskolában az informatikai érettségi lebonyolítása is komoly szervezést igényel, hogy időben rendelkezésre álljon a megfelelő mennyiségű és megbízhatóan működő asztali számítógép. Az IKT-eszközök általában az informatika termekben, laborokban, szerencsésebb helyeken a természettudományos szaktantermekben érhetők el, a művészeti és humán tantárgyak esetében sokszor csak álmodozni lehet az interaktív szemléltetésről – vagy a lelkesebb pedagógusok saját maguk teremtik elő az ehhez szükséges eszközöket. És még mindig csak az első két pontról beszélünk.

Amellett, hogy a piac kritikát fogalmaz meg a digitális képzéssel kapcsolatban, a már hivatkozott PISA-mérés is kimutatta, hogy a digitális eszközhasználat mellőzöttsége – különösen a középiskolában – jelentős esélyegyenlőségi hátrányt eredményez, csökkenti a munkaerőpiaci érvényesülés lehetőségét a tanulók legalább egyharmada számára.

Olvass tovább!

Az IVSZ egy folyamatábrán mutatja be, elképzelése szerint milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy a köznevelés hatékonyabban fejlessze a diákok digitális kompetenciáját.

Szakemberek szerint számos komoly probléma van a hazai informatika helyzetével. Az idei Infotér konferencián ezekről beszélt Informatika a Társadalomért Egyesület elnöke, Soltész Attila is. Az eseményről, az adatokról és az okokról itt található szöveges és képi összefoglaló.

Online segítség a tanuláshoz, tanításhoz

Amíg nem születik átfogó megoldás a digitális analfabetizmus felszámolására, vagy legalább annak újratermelődésének megállítására, addig kicsiben akár maguk az iskolák, a pedagógusok is elindíthatják a változást, ha rendelkeznek valamennyi működő IKT-eszközzel (és nagy adag lelkesedéssel, elkötelezettséggel). A pedagógusok, diákok, szülők számára mára szép számmal érhetők el a tanítás, tanulás folyamatát segítő, azt élvezetesebbé, korszerűbbé tevő digitális tartalmak.

Elsőként a Sulinet Digitális Tudásbázis (SDT) program tett közzé az interneten elérhető oktatási segédanyagokat, illetve igyekezett megszólítani az ezeket használó pedagógusok csoportjait – kevés sikerrel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az SDT 2003-as indulásakor az alapelvek korszerűek voltak ugyan, de az eszközök nem. Ráadásul még az a szerencsés helyzet sem volt meg, mint ami több mint tíz évvel később már adott: rengeteg tanuló és tanár rendelkezik az oktatásban is használható okoskészülékekkel, amelyek ha a tanítás során nem is, de a tanulásban kihasználhatók.

Bár az IKT-eszközök megléte a magyar oktatási rendszerben – mint korábban láttuk – korántsem kielégítő, az eszközfejlesztés semmit sem ér, ha nincsenek az eszközökhöz készített tartalmak. Az elmúlt években több kiemelkedő és hasznos fejlesztés készült az olyan digitális tananyagok, oktatási segédanyagok tekintetében, amelyek kihasználják az IKT eszközök lehetőségeit, egyszersmind élvezetesebbé teszik a tanítás-tanulás folyamatát (pl. a Zanza.tv).

A digitális oktatási tartalomszolgáltatás terén nagy lépés lehet a múlt héten elindult Nemzeti Köznevelési Portál (NKP), amely komplex tanulást-tanítást támogató rendszer kíván lenni. Az OFI által fejlesztett portálon a későbbiekben elérhető interaktív feladatok, tudáspróbák, digitális tananyagok és tankönyvek a tanulók, a pedagógusok és szülök számára egyaránt ingyenesen felhasználhatók az osztálytermi tanuláshoz-tanításhoz, valamint az otthoni tanuláshoz.

Az egymástól való tanulás és tudásmegosztás lehet az új módszertanok átadásának és megtanulásának egyik hatékony módja. Számos fórum és portál érhető el, amelyeken a pedagógusok megosztják saját módszertani gyakorlatukat másokkal, akik adott esetben maguk is átveszik a már feltöltött gyakorlatokat. Az NKP-n ilyen lesz a Jó gyakorlatok, innovációk aloldal, de hasonló céllal készült a Tempus Közalapítvány Digitális Módszertár gyűjteménye is. A tudástárban ingyenes regisztrációt követően több száz jó gyakorlat leírása (témakör, célcsoport, IKT-eszközigény stb.) érhető el.

Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait 
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!
Következő témánk: Korszerű történelemoktatás

 

Fogalomtár

 

Digitális kompetencia: A digitális kompetencia felöleli az információs társadalom technológiáinak (információs és kommunikációs technológia, IKT) és a technológiák által hozzáférhetővé tett, közvetített tartalmak magabiztos, kritikus és etikus használatát a társas kapcsolatok, a munka, a kommunikáció és a szabadidő terén.

A bejegyzés trackback címe:

http://tizperciskola.blog.hu/api/trackback/id/tr38024162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Netuddki. 2015.10.27. 17:11:38

Legalább van minden nap tornaóra. Mert az kell egy focialista államba...

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.10.27. 17:57:22

A diákok többsége alapból simán leiskolázza az informatikatanárt.

króm 2015.10.27. 18:03:21

A digitális kompetencia ábrába hogy kerül az Idegennyelvi Továbbképző Központ?

aleb19 2015.10.27. 18:12:02

a lusta butacska oregecske tanarok elmozdithatatlanok... az iskolak, tanarok kozt nincs verseny ez csak egy kovetkezmenyek nelkuli orszagban lehet

Eltévelyedés · http://gumimacik.blog.hu/ 2015.10.27. 19:08:15

@bértrollbosszantó_kovi1970: Mondjuk a sport nem hülyeség, csak a fentiek is fontosak. Viszont célt kellene adni a digitális tábláknak, meg a szerencsétlen diákoknak is kellene saját számítógép. És az nyújtson valami olyat, amitől ők is érdemesnek tartják a használatuk. Attól, hogy biológiaórán egy animált DNS spirál forog a projektorral vetített képe, az elég öncélú, és nem dobja el magát tőle a diák, hú ez nekem kell címszóval.

Bicepsz Elek77 2015.10.27. 20:10:55

Nem tudom mi szukseg erre. Akkor mar inkabb B kategorias jogositvanyt kellene kapniuk a gyerekeknek, az sokkal hasznosabb.

gabardin 2015.10.27. 20:32:49

Amíg a diákok nagy része funkcionális analfabéta, a problémamegoldó képesség jószerivel hiányzik az eszköztárukból, addig miről beszélünk?

Le Orme 2 2015.10.27. 21:14:20

Akinek szüksége van informatikai ismeretekre, az megtanulja magától, a gyakorlatban. A felhasználói ismeretekre gondolok, nem a programozásra. A digitális analfabétizmus értelmetlen kifejezés.

ppppalika 2015.10.27. 22:49:08

@Le Orme 2: Aha... csak a hatékonyságról és a tudás minőségéről ne beszéljük... általában tragikus.

eßemfaßom meg áll · http://tahobloggerek.blog.hu 2015.10.28. 09:04:19

Nyilván aki nem tud készségszinten táblázatot kezelni vagy az nem is ember, hiszen milyen pék lesz abból.

Egyébként azt az apróságot elfelejti az ÖSSZES ilyen sirónyavajgó poszt meg a felméréseket készítők is, hogy az IT fejlődés pont abba az irányba halad, hogy kurvára semmit ne kelljen érteni az egészhez felhasználói szinten, és ami fontos lehetett 15 éve (ne kelljen telefonos segítséget hívni ha összefossa magát az XP tehát valamennyire értsen hozzá a juzer) az mára iparági szinten az ellenkezőjére váltott, a juzer nehogy hozzá merjen nyulni a rendszeréhez, neki annyit kell tudnia, hogy a store-ban mire kell rábökni a kiválasztott 1ujjal irányítható app letöltéséhez.

De tényleg, miért pont az excelfétishez ragaszkodtok,miért nem a készségszíntű fotoretusálás, videovágás vagy 3D tervezés az elvárás? Szvsz több ember akarja az élete során megtervezni a lakásában a butorok elrendezését, akarja megvágni a házipornóját vagy leretusálni a nöje tokáját mint ahánynak makrótk ell írnia egy táblázatkezelőben és a nagytobbség még a gyári romot se akarja lecserélni a tabletjén.