Tízperc Iskolablog Érdekességek az oktatásról

Miért eredményes az észt iskola?

Távoli rokonok

28806745_s.jpg

Észtország viharos történelmi múltra tekint vissza, az önálló államiság évszázadokig hiányzott. Az országot nem egészen másfél millióan lakják, ebből  25% körüli az orosz kisebbség aránya, de nem kezelhetetlenek a kulturális különbségek. A digitális fejlődés sebessége elképesztő. Eredményeik oktatási szempontból is jelentősek. Az elmúlt évtizedek alatt bekerültek a legjobb teljesítményű országok elit klubjába. Az európai mezőnyt tekintve már a TOP 5-ben találjuk őket, sokszor csak az alig 80 kilométerre lévő Finnországgal versengve. De az északi fénynek árnyéka is van. 

Napjainkban a világ számos országából érkeznek vendégek Tallinnba, nem feltétlenül csak turisztikai céllal. Az oktatáskutatók, politikusok, pedagógusok azért jönnek, hogy megértsék, mi az észtek eredményességének titka. Úticélul azért választják éppen Észtországot, hogy képet kapjanak: miként lehetséges ennyire rövid idő alatt, a súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel járó rendszerváltás után, a gazdasági válság közepette, relatíve alacsony ráfordítással ennyire jól működő oktatási szisztémát kiépíteni?

Egy friss hír kapcsán róluk és rólunk 

2015 őszén az OECD közzétett egy vizsgálati jelentést, amely még a PISA 2012 kutatáshoz kapcsolódik, annak egyik részkutatásaként. A Students, Computers and Learning (Tanulók, számítógépek és tanulás) című, több mint 200 oldalas tanulmány szerint a túl sok otthoni és iskolai számítógép-használat ront a gyerekek iskolai teljesítményén. Kiderült, hogy mégsincs pozitív kapcsolat az infokommunikációs eszközpark megléte, a beléölt összegek, illetve a szövegértési, a matematikai és a természettudományos eredmények között. Sőt, a kapcsolat inkább negatív. Ám a képet rögtön árnyalja az a szintén kimutatott tény, hogy a kevés IKT-eszközt felvonultató oktatás is csökkenti ezen műveltségi területek eredményességét.

A jelentés itthon is nagy port kavart, számos cikk foglalkozott vele. Oka, hogy hazai diákok e részvizsgálatban is megmutatkozó és a Kölöknet oktatási portálon kivesézett rossz eredményei még jobban kiemelik a PISA 2012 alapvizsgálatból már jól ismert (és az Oktatási Hivatal honlapján összefoglalt) tényt: a magyar diákok utolsók kontinensünkön a digitális szövegértés területén.  Az észtek viszont az elsők-másodikok. A globális rangsort és az átlagpontszámot tekintve őket csak az ázsiai tigrisek és Kanada tudta megelőzni, míg a diákok képesség szerinti megoszlását nézve csak az ázsiaiak, Kanada és Írország volt képes elébük kerülni. Mögöttünk mindössze három ország áll.

Az Oktatási Hivatal PISA 2012 összefoglalója lakonikusan közli: „Az élen elsősorban a távol-keleti és angolszász résztvevők végeztek, az egyetlen más kategóriába tartozó oktatási rendszer az 1–10. helyezési tartományban Észtország. (...) Oktatási rendszerünk eredménye az átlag alattiak közé tartozik, 450 képességpont. Átlagpontszámunk nem különbözik szignifikánsan Izrael és Chile eredményétől. Nincs olyan OECD-ország a résztvevők között, amelynél statisztikailag mérhetően jobban teljesítettünk volna, a három nálunk is kevésbé sikeres partnerország Brazília, az Arab Emírségek és Kolumbia.”

10_20_pisa2.jpg

Az észt eredményesség jelzőfényei

Nem csak a digitális szövegértés európai első-második helyezése figyelemre méltó. A fenti kutatások fényében mindenképpen érdekes és magyarázatra szorul a következő tény is: az észt iskolarendszer egyszerre működtet robusztus IKT-megoldásokat és érnek el diákjaik nemzetközileg jegyzett, kimagasló eredményeket. Az OECD PISA 2012 felmérés szerint a 2. helyezés az övék a természettudományokban, de a matematika és a szövegértés miatt sincs mit szégyenkezniük. Mindkét műveltségi területen a 4. helyre kerültek az európai diákok rangsorában. Mindezt úgy, hogy eredményességük 2006 óta folyamatosan javuló tendenciát mutat. S a fent hivatkozott frissen közölt vizsgálati mérés legnehezebbnek tartott 3. feladatsorát is (SEARING 3) a francia, belga és észt diákok tudták legtöbben megoldani az igen jónak számító 3 és 7 perces kategóriákon belül Európában. (Van 7 percen túli mérés is; ott sem rosszak.)

Az észteknek a globális rangsort tekintve is okuk van némi visszafogott büszkeségre. A természettudományok terén a 6. helyet foglalják el, matematika és szövegértés pozícióikat a 11. helyen tudják érvényesíteni. Észtország tehát kezd oktatási „nagyhatalommá” válni. Igaz, olyan nagyhatalommá, amely lehet, hogy szembetalálkozott eddigi oktatási rendszerének növekedési korlátaival.

Történelmi fundamentumok – Erős alapokon építkeznek

Az eredmények soha nem a semmiből jönnek, az észt oktatás fundamentumai a történelmi múlt igen mély rétegeibe érnek. Az oktatás és a műveltség mindig rendkívül fontos volt e „kis nép” számára, s mai napig identitásuk fontos részét képezi. Már úgy 800 éve lerakták az intézményesült oktatás alapjait. A 13-14. században, az akkor éppen német és dán uralom alatt álló országban, a latin nyelvű oktatást folytató templomi és kolostori iskolák jelentették a szilárd fundamentumot.  A 16. században, Luther Márton 1517-es pontjai után, a reformáció eszméi szélsebesen terjedtek el a Baltikumban, kiváltképp az istentiszteletek anyanyelvűvé válásával.  Az első, már észt nyelven írt ábécéskönyvet 1575-ben adták ki. Az ország legrégebbi egyeteme a Tartui Egyetem, amelyet  1632-ben alapítottak (de csak 1919-től lehetett észt tannyelvű), s mellé rögtön nyomdát is létrehoztak. Jellemző, hogy a 18. század végén a paraszti népesség úgy kétharmada tudott olvasni. Egy évszázaddal később – egy 1881-es népszámlálás adatai szerint –  az ország teljes népességének 90% birtokában volt az írás-olvasás képességének. A 20. század elejének rövid ideig tartó független időszaka után az ország a Szovjetunió részévé vált. 1940 és 1990 között finoman szólva is behatároltak voltak az önálló észt iskolarendszer és az anyanyelvű oktatás lehetőségei, bár ez utóbbiért keményen küzdöttek – foglalja össze a lényeget a Wikipédia és az eTwinning. Észtország formálisan 1991-ben  nyilvánította ki függetlenségét, s szinte azonnal nekiálltak oktatási rendszerük átalakításának.

Az épület struktúrája – Az észt oktatási rendszer áttekintése

Ma Észtországban az oktatási rendszer  épülete alapvetően négy plusz egy szintből áll: az iskola előtti, az általános iskolai, a középiskolai, illetve a felsőoktatási képzési szintek megfelelő statikával terhelődnek egymásra. Az élethosszig tartó tanulás jegyében kialakított felnőttképzési szintet pedig egyre bővítik. 

Olvass tovább!

A posztszovjet időszak alap reformlépéseiről itt olvasható egy rövid összefoglaló. Az észt képzési rendszer múltjának és jelenének részletes áttekintése és elemzése az Európai Bizottság EURYDICE weboldalán tanulmányozható.

Az iskola előtti nevelés az észt képzési rendszer aulája. A bölcsődébe a gyerekek 3 éves korukig járhatnak, majd 3 és 7 éves koruk között óvodai képzésben vehetnek részt. Szabad óvodaválasztás van, a szülők eldönthetik gyermeküket hová íratják be. Az óvodák fenntartói a helyi önkormányzatok.

Egy szinttel feljebb a 9 évfolyamosra reformált általános iskola termeit találjuk. A képzés három szakaszos: az 1-3., 4-6. és 7-9. osztályos szakaszok mind jól lehatárolt kimeneti követelményeket támasztanak. A szabad iskolaválasztás jogával élhetnek a szülők, de minden iskola köteles a körzetéhez tartozó gyereket felvenni. A tankötelezettség alsó korhatára a hetedik év; azok a gyerekek, akik adott év október 1-jével lesznek hét évesek, tankötelesek, egészen az alapfokú képzés befejezéséig, vagy addig, amíg a 17 éves kort betöltik. Az iskolák fenntartói döntő részben itt is az önkormányzatok.

Olvass tovább!

A 9 évfolyamos általános iskola előnyeiről és hátrányairól szóló írásunk itt olvasható.

Középiskolai képzés

Az általános iskolai képzés lezárultával a diákok eldönthetik, hogy tanulmányaikat gimnáziumban vagy szakközépiskolában folytatják-e. Az előbbiben általános középfokú képzés történik, míg utóbbiban középfokú szakképesítést lehet szerezni. Mindkét iskolatípus három tanéves, vagyis a diákok a 10-12. évfolyamokon járnak ide.

A gimnáziumok döntő többsége is önkormányzati kezelésű, és a néhány magánintézmény mellett van három állami fenntartású is: a Tallinni Zenei Gimnázium, a svéd nyelvre és kultúrára specializálódott Noarootsi Gimnázium, valamint a kiemelten repülést, matematikát és számítástechnikát tanító Nõo Reálgimnázium – található áttekintés többek között a Magyarországi Észt Intézet honlapján is.

A felsőoktatásba való továbblépés feltétele az állami vizsga, ami azt jelenti, hogy az öt kötelező vizsgatárgyból legalább kettőt állami vizsgaként kell letenniük. Ezek mellett az anyanyelvi vizsga mindenki számára kötelező. Az állami vizsga tárgyait a tanuló továbbtanulási szándékai és az adott felsőoktatási intézmény követelményrendszere szerint választja meg. A  végzők iskolai és állami bizonyítványt is kapnak. Néhány egyetemre és főiskolára az állami vizsgák eredményei alapján lehet bekerülni, másokba mindezek mellett kiegészítő felvételi vizsgát is kell tenni.

A középfokú szakoktatásban való részvétel kötelező három éves alapoktatást jelent, a középfokú szakképzési bizonyítványt pedig legkevesebb egy év további tanulással lehet megszerezni. Érdekesség viszont, hogy itt az arányok megfordulnak: az intézmények legnagyobb részét az állam kezeli. A középfokú szakoktatásban tanulók, ha igénylik, érettségi vizsgát is tehetnek, így út nyílik előttük az egyetemek és a szakmai felsőoktatás felé. Cél, hogy a társadalom és a munkaerőpiac igényeit minél inkább összehangolják, ezért a munkaadók és munkavállalók szervezeteinek delegáltjaiból szakmai tanácsokat hoztak létre. 

Olvass tovább!

Észtország, továbbá Lettország és Csehország szakképzési rendszeréről jó elemzés található az Új Pedagógiai Szemlében.

Felsőoktatás és felnőttképzés

Az észtországi felsőoktatásban főiskolai és egyetemi képzésben vehetnek részt a hallgatók. A főiskolai képzés három-négy év, melynek végeztével a diák diplomát szerez. Az egyetemi képzésben három egymásra épülő szint különül el: a hároméves alap-, a kétéves mester-, illetve a három-négy éves doktori képzés.

Észtország felnőttoktatási rendszere folyamatosan fejlődik. A különböző intézmények részvételének és a különböző szektorok együttműködésének köszönhetően növekszik e képzési formának társadalom fejlődésében való szerepe. 2012-ben az élethosszig tartó tanulás programjai mentén a felnőtt népesség 12,9%-a képezte tovább magát valamilyen formában, és ez az arány azért jóval magasabb, mint az európai átlag (9%). Ugyanakkor nem éri el a példaképnek tartott Finnország 24,5%-os arányát, s egyelőre messze elmarad az európai éllovas dánok 31,6%-os részvételétől – hogy néhány összehasonlító adatot kiemeljünk a CEDEFOP (European Centre for the Development of Vocational Training) rövid jelentéséből.

Az épület belülről – Megtervezett rekonstrukció

Annak, hogy az „észt csoda” létrejött, számos mélyreható, egymást kölcsönösen feltételező oka van. A tradíciókról, a féltve őrzött oktatási függetlenségről már esett szó. S bár szinte lehetetlen megragadni egy-egy ország társadalmi, gazdasági, kulturális és oktatási rendszerének ethoszát, az észtekkel foglalkozó tanulmányok kiemelnek néhány közös pontot. Legalábbis, ami kívülről jól látható. Mindenekelőtt megemlítik azt a széleskörű szakmai konszenzust, ami a legtöbb, sikert felmutatni tudó országban (például Lengyelország, Finnország, Írország, Hollandia) létrejött. Kiemelik továbbá, hogy az észtek olyan közoktatás-fejlesztési stratégiát alkottak meg, amelyet ők elejétől fogva kormányokon átívelőnek képzeltek el. De északi rokonaink még csak nem is a politikának szánták a főszerepet, hiszen először a pedagógus társadalom vitatta meg – éveken keresztül – a legfontosabb kérdéseket. Aztán az ezekből leszűrődött javaslatokat formálták át a döntéshozók politikává.

A tanárképzés átalakítása az első momentumok közé  tartozott. A nemzetközi kutatások eredményei, a létező jó gyakorlatok, valamint a „nagy testvér”, Finnország példáját követve igyekeztek a legjobb képességű fiatalokat a pedagógus pályára vinni. Amikor létrejött az új szemléletű pedagógusok kritikus tömege, elkezdték bevezetni a strukturális reformokat.

A hely szelleme

A közoktatás hagyományos, 8+4-es iskolaszerkezetét felváltották a 9 osztályos, tehát megnyújtott idejű alapképzéssel (9+3-as szerkezet), amiben meghatározott időközönként (a 4., 6., és 9. osztály végén) vizsgát kell tenniük a gyerekeknek. Vagyis pontosan megcélzott, egységes és mérhető kimeneti teljesítményekkel, vizsgakövetelményekkel követik a célokat – valamiféle általánosan elvárt tantervi eszmény helyett.

Mindenhol kiemelik, hogy a komprehenzívvé alakított észt iskolarendszer mennyire méltányos, hatékony és eredményes. Az eltérő képességű és különböző társadalmi helyzetű gyerekeket nem különítik el egymástól, attól függően, hogy milyen  tanulmányi eredményt produkáltak. Így kevéssé jöhetnek létre eltérő minőségű és gyerekösszetételű iskolák, nem alakul ki az elit és nem elit oktatási intézmények közötti szakadék, és nincs össznépi versenyfutás az előbbiekért. A gazdasági-társadalmi státusz, a családi háttér kevéssé befolyásolja az eredményességet. A gyerekeket a lakhelyük szerint illetékes iskolákban együtt nevelik-oktatják, és a vegyes összetételű osztályokban odafigyeléssel, személyre szabottan, számos pedagógiai módszert bevetve igyekeznek alkalmazkodni az eltérő képességekhez, érdeklődéshez és adottságokhoz.

Ezzel a hangsúly az iskolán belüli és nem az iskolák közötti különbségekre került. Az észt iskolarendszer másik fontos alapelve az, hogy a gyengébben teljesítőket mindenképpen fel kell zárkóztatni, minimum az átlaghoz. Ugyanakkor a tehetséggondozás is nagyon fontos számukra. Céljaik elérése érdekében az előírt, kötelező tananyag mennyiségét radikálisan csökkentették, és a minőségre fektették a hangsúlyt. Kevesebbet, de azt jobban, mélyebben és számos területen alkalmazhatóan kell tudni az észt diákoknak. Egyes képzési szinteken az iskolai közösség – értsd: diákok, tanárok, iskolavezetők – közösen és szabadon dönthetnek az előírt tananyag 25%-ának „felhasználásáról”.

Kemény költségvetési kérdések

Szintén fontos, hogy miközben a közszféra számos területén kőkemény költségvetési megszorításokat alkalmaztak – szociális ellátórendszerről, a finnekkel ellentétben, szinte alig beszélhetünk –, addig az oktatási kiadásokat legalábbis szinten tartják. (A GDP 6%-a körül.) Igaz, főleg áttételesen költenek a pedagógusokra, ideértve az eszközfejlesztést, valamint azt, hogy az önképzés, a pedagógusok közötti tudásátadás és a mester szintű mentorálás lehetőségeit maximálisan megteremtik. Az idő is pénz, és az önképzésre hagyományosan nagy hangsúlyt fektető tanárok számára ez sokat jelent. Ugyanakkor az észt tanárok fizetése nagyon alacsony. S az oktatási kormányzat kezdi megérteni, hogy az emelés elkerülhetetlen, ha továbbra is a pályára akarják vonzani a minőségi embereket.

Az észt oktatási rendszer nagy tartóoszlopai közül utolsónak, de nem utolsó sorban a szakértők kiemelik: az észtek az uniós források jelentős részét – a pedagógusképzés mellett – az oktatási informatikába, az infokommunikációs eszközök (IKT) alkalmazásába, a digitális tudás- és tudásmegosztás fejlesztésébe tették. És teszik a mai napig is. 

IT és most – Amit egy észt diák maga körül érzékel

Talán elnézhető a fenti játék a szavakkal, mert pontosan kifejezi a lényeget: Észtország e-lázban ég. Angolul is szívesen játszanak az erre rímelő kifejezésekkel: E-stonia, E-government, E-ducation. Ez az ország éppen most új E-identitást talál ki magának. Kevésbé ismert, de –  nem függetlenül az oktatástól – Tallinn kezd valóságos startup-cég fővárossá válni, mert például már az egyetemi „inkubátorokban” is hasonló projekteken gondolkodnak és dolgoznak a hallgatók. Csak hogy egy sikerre vitt világmárkát említsünk: az élő kapcsolattartást kontinensek, de az elszigetelt, nagyon kicsi észt falvak között is lehetővé tevő Skype észt találmány. Vagy ott van a TransferWise, egy másik és friss sikertörténet. Az észt GDP 15%-át az IT-szektor adja. Az ország fele nagyjából erdő, de wifi a legutolsó szegletben is van, és az észtek ezt éppúgy alanyi jognak tekintik, mint a tiszta vizet. Egy okostelefonról szinte mindent el lehet intézni, az élet bármely fontos területéről is legyen szó, az egyetemi kurzusfelvételtől a hivatali ügyeken keresztül az adóbevallásig. Angolul természetesen mindenki beszél, oktatása erős. De második idegen nyelvnek ott az orosz is, szintén nagyon sokan tudják használni, noha ezt kevésbé hangoztatják.

A virtuális észt iskolaépület

Az észtek szerint az általuk elképzelt jövőbeni társadalom alapjait az oktatásban kell lerakni. E vizionált jövő megvalósítását az oktatási szférában részben az IKT-fejlesztéssel kezdték, és ennek intézményesített eszközéül létrehozták az igen erőteljes nevet kapott „Tigrisugrás Alapítványt”. Erre épített az 1997 és 2000 között működött „Tigrisugrás Program”. Amelyet a 2001 és 2005 közti időszakban „Tigrisugrás Plusz” elnevezéssel futtattak, ami később a „Tanuló Tigris” program váltott fel 2006-2009 között. (Erről egy rövid angol nyelvű összefoglaló itt, illetve a fentebb hivatkozott eTwinning oldalon.)

Milyen eredményeket hozott ez a projekt? Először is, minden egyes iskola szélessávú internet-kapcsolatot kapott, megfelelő számítógép-ellátottság mellett. A gyerekek például már egészen korán megismerkedhetnek az informatikával és sok helyen – persze játékos formában – a programozás alapelemeivel is. Az észt pedagógusok szerint pozitív kapcsolat van a gyerekek logikai és matematikai készségei, illetve a magas szintű számítógép használat között. Ugyanakkor az észtek pontosan tudják, hogy a technika önmagában semmi. A kulcselem a pedagógus, aki az infokommunikációs eszközöket a saját pedagógiai gyakorlatában professzionális szinten képes alkalmazni. Ezért döntő szerepet játszanak az IKT-módszertani szakmai képzések. Erős kultúrája van az észt pedagógus társadalomban – és a lehetőséget is megkapják hozzá – az önképzésnek, a szakmai képzéseknek, az egymás közti tudásmegosztásnak és a projektmunkának. A tanárok számos elektronikus tanítási és tanulási segédanyag szerzői, és otthonosan mozognak a különféle virtuális tanulási környezetekben. Népszerűek a történelemmel, kultúrával és a nyelvtanulással kapcsolatos módszertani programok, gyakorlatok. Jó példa az aktív tanításra-tanulásra, a diákokkal közös IKT-projektmunkára az észt Wikipedia Oktatási Program.

10_20_puzzle.jpg

Ahol fény van, ott árnyék is

És bár az eredményeik nagyon jók, az erősödő fények mellett élesebbé válnak az árnyékok is.

Alapvető kritika éri őket azért, hogy az észt sikerek fő motorjának tartott pedagógus-társadalom elöregedőben van, s ezt a folyamatot hagyták eddig a pontig kifutni. A 20-25 évvel ezelőtt pályára vonzott fiatalok mára nagyszerű pedagógusokká váltak, de most már inkább a középnemzedékhez tartoznak – és nincs vagy akadozik az utánpótlás. Így a tanárok  leterheltsége folyamatosan nő, és sok más országhoz képest keményebben és többet dolgoznak. Az észt pedagóguspálya teljesen elnőiesedett, európai viszonylatban itt a legmagasabb a nők aránya – s ez 88,2%-ot jelent. (A probléma itthon sem ismeretlen, erről bejegyzésünk is szól.) Mindenesetre az észt kormány programot dolgozott ki azzal a céllal, hogy az arányokon javítson – 2020-ra el kívánják érni a 75-25%-os női-férfi arányt. 

Fogyó fiatalok, hízó IT-szektor, eltűnő pedagógusok

A demográfiai problémák a felsőoktatásban is megjelennek. Az 1980-as évek születési boom-ja után az 1990-es évekre radikálisan visszaesett a születési ráta. Majd rövid felívelési időszakot követően, a gazdasági válság következményeként, ismét kevesebb gyerek született. A felsőoktatásba kerülő fiatalok drámaian lecsökkent száma az észtek által kiemelten fontosnak tartott matematika és természettudományos képzésben is érezteti hatását. Ez a hatás továbbgyűrűzik az oktatásba is. Kevesebben végeznek, kevesebb a potenciális pedagógus. És kevesebben is akarják már választani ezt a hivatást, mert akár férfiról, akár nőről van szó, inkább a dinamikusan fejlődő gazdasági szektorokban – így az IT-szektorban – helyezkednek el, sokszoros fizetésért. Ugyanakkor a szintén kiemelten fontosnak tartott infokommunikációs képzésben – amely az észt közoktatás humán IKT-bázisát adja – némileg más a helyzet. A fiatalok megnyeréséért folytatott harcban az ilyen oktatást folytató egyetemek, karok nyertek, a diákok száma növekedett. Az össz felsőoktatási hallgatói létszámon belül a 2010-es kevesebb mint 7%-ról 2014-re 9%-ra emelkedett az informatikai szakokon tanulók aránya. De a közoktatás gondjain, a IKT-tanárok hiányán ez sem segít, s ennek alapvetően a pezsgő piac az oka: már a képzés alatt elszívja a legjobb agyakat. Olyannyira, hogy a diákok egy része emiatt nem fejezi be tanulmányait, és inkább munkába áll valamilyen kisebb vagy nagyobb cégnél, ha nem éppen saját vállalkozást alapít. Az észt kormány, érzékelve a veszélyt, természetesen erre is programmal felelt, hogy visszaszorítsák a képzést be nem fejezők igen magas számát.

Vaku – A hátsó termek homályos kontúrjai

Az észt pedagógusok átlagbére alacsony, vásárlóértéken számolva még magyar kollégáiknál is kevesebbet keresnek. Igaz, fizetésük napjainkban átlépte az 1000 eurós határt, de egy, a felsőoktatásban frissen végzett nőnek például esélye sincs arra, hogy ebből a jövedelemből az ottani árak mellett önálló egzisztenciát teremtsen. A férfiak számára pedig egyértelmű a jelzés: e pálya presztízse annyira gyenge, hogy messze el kell kerülni.

A jelzett, a fejlett államokra jellemző demográfiai  problémák mellett súlyosbítja a helyzetet, hogy az országból elég sokan mentek el. (Bár ez a trend 2014-ben megfordulni látszott.) Elsősorban az alacsonyabb iskolai végzettségűek, akik kevéssé találták helyüket az észt gazdaság magas hozzáadott értéket termelő szféráiban. Észtország a gazdaságok, államok globális versenyében a magas hozzáadott értéket termelő, tudástőkén alapuló futópályát célozta meg. Ezért nem tartják kívánatosnak az alacsony munkabéreket, és inkább a magas képzettségű munkaerő megteremtését tartják fontosnak. Finnországot tekintik példaképüknek, és az ottani bér- és életszínvonal mielőbbi utolérése szintén vágyott cél.

Mindehhez képest, innen nézve talán kicsit meglepő módon, de erős kritikák érik a közoktatást, sőt, annak fentebb leírt eredményeit is! A munkaerőpiac és a gazdasági szereplők szerint az észt diákok túlságosan akadémikus tudást sajátítanak el, szép PISA-eredmények ide vagy oda. Magyarán például nem elég matematikából jónak lenni, de a való életben is tudni kell alkalmazni ezt a tudást, a problémamegoldás, a kreativitás és a csapatmunka szintjén. A szakképzést hasonló kritika éri, egyrészt a teljes képzési szisztémát tekintve alacsony részesedési súlya miatt. A fiataloknak csak körülbelül egyharmada választja ezt a képzési formát. Ellenpélda: a nagyon erős duális szakképzési szisztémát működtető Svájcban ez az arány pontosan fordított. Másrészt a kibocsátott diákok – ottani igényekhez mért – relatíve alacsony kompetencia szintjei is folyamatos vitákat generálnak.

Olvass tovább!

A duális szakképzési rendszerről ebben a bejegyzésünkben írtunk bővebben.

Most mit építsünk? – A jövő terei

Az észt szakemberek közül sokan úgy gondolják, megjósolhatatlan, miként fog változni és kinézni a világ akárcsak 10-15 év távlatában. Azt a kérdést teszik fel, hogy milyen tudásra lesz szüksége majd akkor egy mostani elsősnek? Mit tanítson az iskola? Szerintük látható néhány (hosszabb távú) trend. A technológia, ezen belül az IKT egyre fontosabbá és fontosabbá válik. Számos szakma, szektor automatizálódik, s a népesség jelentős részének most még munkahelyet adó területeken a munka döntő részét robotok, gépek fogják végezni. Az OECD Education at a Glance 2014 c. tanulmányában is olvasható az ismert tudományos megállapítás: „...a technológia gyorsabban képes megváltoztatni a munka természetét, mint ahogy az emberek képesek megváltoztatni saját készségeiket.”

Az észtek szempontjából a kérdés tehát az, hogy gyerekeik miként tudják hasznosítani az oktatástól kapottakat jövőbeni munkáik során. Ez még akkor is kérdés, ha ma még nem látható előre pontosan, milyen típusú munkahelyeken fognak dolgozni. Az észt társadalom és gazdaság szereplői közül, sőt, a pedagógusok közül is sokan úgy vélik, mind fontosabbá válnak a gyerekeknek azon általános alapkészségei, képességei, képzettségei és kompetenciái, amelyek a lexikális és „akadémikus” tudás mellett (vagy fölött?) állnak.

Néhány lehetséges út

Az oktatás átalakítása szempontjából az egyik járható útnak az alapkészségek-kompetenciák fejlesztését tartják. Ezen mennének tovább a magasabb szintű problémamegoldás, a kritikai gondolkodás, a kooperációs készségek következő szintjeire. Ugyanilyen fontos, hogy a gyerekek megtanuljanak tanulni, azért, hogy egész életükben képesek legyenek rugalmasan alkalmazkodni a kihívásokhoz, a változó világhoz. Egy magasan technicizált világban számos problémának matematikai háttere van, úgyhogy továbbra is garantálni akarják, hogy ez az alap műveltségi tárgy kiemelt helyet foglaljon el az észt iskolában. De a problémaközpontú tanítás és tanulás szempontjából – mint láttuk – már nem tekintik elegendőnek a jó matekjegyeket. Úgy gondolják, a magas szintű problémamegoldás megköveteli a kreativitást, annak  fejlesztését is. Mi több, igényli azt is, hogy a fiatal képes legyen csapatban dolgozni, másokkal jól együttműködve. A finnekhez hasonlóan már több iskolában is alkalmazzák a probléma-alapú tanulási módszereket. Ahol így dolgoznak, nem mereven elkülönített tantárgyi rendben tanulnak, hanem téma-alapon, tantárgyakat átfogóan. A problémát, a probléma megoldást úgy tekintik, mint ami szétfeszíti a klasszikusan adott nyelv-, matematika-  vagy fizika óra tárgyi kereteit –  mert átível azokon.

Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait 
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!
Következő témánk: Oktatás és IKT Magyarországon

 

Fogalomtár

 

Komprehenzív iskolarendszer: olyan rendszer, amelyben az eltérő képességű és különböző társadalmi helyzetű gyerekeket nem különítik el egymástól tanulmányi eredményességük alapján, illetve nem támogatják, hogy a szülők szabad választása alapján eltérő minőségi összetételű iskolák jöjjenek létre. A gyerekeket együtt nevelik-oktatják a lakóhelyük szerint illetékes iskolákban, és a heterogén összetételű csoportokban pedagógiai differenciálással alkalmazkodnak eltérő sajátosságaikhoz (érdeklődésükhöz és adottságaikhoz-képességeikhez).

A bejegyzés trackback címe:

http://tizperciskola.blog.hu/api/trackback/id/tr607990567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

sara 2015.10.21. 18:18:02

Tolják őket a finnek pénzzel, direktben, illetve indirektben is (egy csomó észt dolgozik Finnországban már hosszú évtizedek óta).
Lehetne tőlük tanulnunk (pénzt kellene pumpálni az oktatásba!!!)

Eric Johnson 2015.10.21. 20:53:14

Azért eredményes, mert osztják az észt.

BéLóg 2015.10.21. 21:50:52

Én is megjegyezném hogy ez a majdnem láthatatlan vékony betű a fehér alapon kiváló idegbetegelőállító. Nehogy változtassatok! Hacsaknem fehér alapon fehér betűkre. Az tán még job lenne.

Ezért aztán lényegileg nem is szólnék hozzá, csak mint Eric fentebb.
Azaz én még azt is tudni vélem, hogy van Tallinban egy orosz hóhér és az osztja az észtet. Ezért az a sok eredmény.