Tízperc Iskolablog Érdekességek az oktatásról

Hozhat-e csodát a 9 évfolyamos iskola?

Átszerveznék a 4+4 éves alapfokú oktatást

A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése és a korszerű tudás megteremtése az oktatási rendszerek egyik fő célja. Hogy milyen lépésekkel valósítható ez meg leginkább, arról számos kutatás, vita folyik a világ minden részén. Egy biztos: nem emelhető ki egy olyan elem sem, ami minden ország oktatási problémáira megoldást kínálna. A tapasztalat szerint azok a reformok sikeresek, amelyek átfogóak, az oktatási rendszer több pontjához is hozzányúlnak. Magyarország a rendszerváltozás óta több intézkedést próbált ki az oktatási rendszer méltányosságának, ezzel párhuzamosan kimeneti teljesítményének javítására – javarészt sikertelenül. A legújabb javaslat a 9 évfolyamos általános iskolák bevezetésére vonatkozik, az átszervezésről éppen most, 2015 nyarán folynak a szakmai egyeztetések, viták.

36391165_s.jpg

A fejlett országokban általában 9 vagy 10 év a kötelező általános iskolai képzés. Magyarország a jelenlegi 8 éves képzéssel tehát a kisebbséghez tartozik. A 9-10 évfolyamos alapfokú oktatási rendszerek között azonban jelentős különbségek vannak abban, melyik évben válnak szét a képzési utak. A leggyakoribb a 6+3 éves (néhány északi országban 7+3 éves) iskolaszerkezet. Bejegyzésünkben néhány sajátos példát is bemutatunk.

Korai iskolaváltás, jobb eredmény – de csak az elitnek

Fontos megjegyezni, hogy a tanulói teljesítményeket számos tényező befolyásolja. Hogy csak néhány példát említsünk, ide tartozik a pedagógusok minősége, az intézményrendszer sajátossága, az iskolai autonómia mértéke, a magánszektor megléte.

A kutatások ugyanakkor kimutatták azt is, hogy azokban az országokban, ahol sokáig együtt tartják a tanulókat, kisebb egyenlőtlenség tapasztalható a teljesítményekben. Ezzel szemben ott, ahol a gyerekeket korán szétválasztják, a különbségek is növekednek. Utóbbiakhoz hasonló az iskolaszerkezet Magyarországon is, ahol a nyolc- és hatosztályos középiskolák elhalásszák a jó képességű tanulók jelentős részét az általános iskolákból. Az adatok ráadásul nem bizonyítják meggyőzően, hogy a korai szétválasztás következtében jobb teljesítményt érnének el a diákok: a PISA-eredmények elemzése alapján az alacsonyabb társadalmi háttérrel rendelkező gyerekek jobban teljesítenek a kevésbé szelektív iskolarendszerekben, míg a magas társadalmi státusú gyerekek nagyjából ugyanúgy.

Min javíthatna a 9 évfolyamos iskola?

A magyar oktatási rendszer átalakításáról szóló viták kereszttüzében most éppen a 9 évfolyamos általános iskolai képzés bevezetése áll. Könnyelmű kijelentés lenne azt mondani, hogy a 9 évfolyamos iskola megszervezése minden gondot megoldana, de elméletileg több problémát is orvosolhatna.

Nemzetközi viszonylatban a magyar általános iskolai óraszám alacsony, 2014-ben 5304 órának felelt meg. Ha a képzést egy évvel meghosszabbítanák, és az ennek megfelelő átlagos óraszámmal megnövelnék, még mindig az alacsonyabb óraszámmal rendelkező országok közé tartoznánk. (És itt sem szabad elfelejteni, hogy a magasabb óraszám önmagában nem eredményez teljesítmény-javulást, az eredményességhez ugyanis a tanórák, foglalkozások minőségének javulása is szükséges.)

Az egységes, komprehenzív alapfokú képzés biztosításával csökkenthető lenne a különbség az eltérő családi hátterű gyerekek között. Magyarországon a családi háttér jelentősen alakítja a tanulói teljesítményeket: az OECD országokban átlagosan 15% a családi háttér magyarázó ereje, Magyarországon ez az arány 23,1%. Ennél csak Szlovákiában mutatható ki a család még nagyobb szerepe az eredményesség tekintetében (ott 24,6%).

infografika_evfolyamok_szama.jpg

Európai 9 évfolyamos iskolák: mindenkinek van saját rendszere

Lengyelország – sereghajtóból az élmezőnybe

A lengyeleket 1995-ben sokkolták az IALS-felmérés eredményei: a felnőttek olvasási és szövegértési készségei messze alulmúlták az OECD-átlagot. 1999-ben átfogó reformot hajtottak végre a közoktatásban, ennek egyik sarokköve volt a 8 évfolyamos általános iskola 4+4 éves képzésének átalakítása. A 7. és a 8., valamint a középiskola első évfolyamából létrehozták az egységes alsó középiskolát, így jött létre a ma is működő 6+3+3 éves rendszer. Az „elemi iskola” (Szkoła podstawowa) 6 éves. Ez után következik a szintén általános képzést nyújtó úgynevezett „alsó középiskola”, amit egy központi vizsgával fejeznek be a tanulók. A tesztek és a tanulmányi eredmények alapján mennek tovább az érettségit adó „felső középiskolákba”: a 3 éves gimnáziumba vagy szakközépiskolába, esetleg a 4 éves technikumba. Akik pedig nem akarnak érettségit, csak szakmát szeretnének, azok választhatják az alapfokú szakmát adó, gyakorlatorientált két-három éves szakmunkásképzéseket.

Egy ilyen átalakításhoz nem egyszerű törvénymódosításra volt szükség: új tananyagot kellett kidolgozni, hozzá kellett nyúlni az értékelés és a vizsgák rendszeréhez, a pedagógusok továbbképzésére, béremelésére volt szükség. Az eredmények azonban magukért beszélnek: a PISA-méréseken korábban az OECD-átlag alatt szereplő Lengyelország 2006-ban már a 9. legjobb helyre kapaszkodott fel.

Németország – továbbra sincs egységes iskolarendszer

Míg a lengyel diákok 16 éves korukig egységes tananyag szerint haladnak, a németeknél nagyon korán megtörténik a szelekció, már az általános iskola 4. osztálya, 10 éves kor után. A tanulmányi teljesítményük alapján a gyerekek a kilencvenes években három iskolatípusba mehettek tovább: az egyetemi tanulmányokra felkészítő Gymnasiumba, a szintén érettségivel záruló, de szakirányú képzést adó Realschuléba, vagy a szakmunkásokat képző, duális rendszerű Hauptschuléba.

A 2001-es PISA-sokk után – a magabiztos Németország minden vizsgált területen alulteljesített az OECD-országok között – széleskörű oktatási reformot vezettek be. Mivel Németországban tartományi hatáskörbe tartoznak az oktatást érintő kérdések, ezért nem lehet általános, valamennyi iskolára kiterjedő reformról beszélni. Az iskolarendszerek tekintetében bizonyos tartományokban 10 éves korról 12 éves korra toltál ki a középiskolai szelekciót. Másokban a Realschulét és a Hauptschulét összevonták, vagyis ezekben a tartományokban már csak két tanulmányi út választható. És voltak olyan tartományok, ahol egységes középiskolákat hoztak létre, amelyekben több képzési típust is biztosítanak. Jelenleg tehát öt középiskolai típus működik Németországban: a Gymnasium, a Realschule, a Hauptschule, valamint a több képzési irányt kínáló iskolák és az egységes középiskolák.

Észtország – már harminc éve bevezették a 9 évfolyamos iskolát

Az észt oktatási reform (1986) következtében a gyerekek 7 éves korukban kerülnek a 9 évfolyamos általános iskolába, ami 6+3 éves rendszerű. A tanulók ezt követően általános képzést nyújtó gimnáziumban vagy szakközépiskolában folytatják tanulmányaikat. Az OECD-országok közül Észtországban jut a legkevesebb gyerek egy pedagógusra: az alsó középfokú oktatásban (7-9. évfolyamon) átlagosan 16 fő az osztálylétszám.

Észtországban 2013-ban kezdték meg a szakképzés átalakítását, ennek érdekében hozták létre az új iskolatípust, a szakközépiskolát. Az általános képzés után itt döntően szakoktatást biztosítanak, a cél, hogy növeljék a szakképzésben tanulók számát. (Észtországban ugyan a reformok hatására minden területen javultak a mutatók, de továbbra is nagymértékű hiány van a közepesen és a magasan képzettekből.)

Portugália – iskolacentrumok a különbségek kiegyenlítéséért

Az oktatási mutatók alapján Európa középmezőnyéhez tartozó Portugáliában a mai iskolaszerkezet a nyolcvanas években alakult ki, és bár folyamatosan formálódik, megőrizte kifejezetten sajátos jellegét. Az általános iskola itt is 9 évfolyamos, de három szakaszra tagolódik, vagyis 4+2+3 éves képzésre, ezt követi a 3 éves felső középiskola. Azonban nem minden általános iskolában teljesíthető mindhárom ciklus, van ahol csak kettő, sőt olyan is, ahol csak egy ciklus működik. Így sok esetben a portugál gyerekeknek többször is iskolát kell váltaniuk az általános képzés évei alatt.

A helyzet rendezése érdekében nemrég átszervezték az alapfokú oktatást, és a kis létszámú intézmények helyett iskolacentrumokat alakítottak ki. (Hasonló lépésről tárgyalnak most Magyarországon is.) Portugáliában általában 6-10 különböző oktatási szintű iskolát rendelnek egy-egy iskolacentrumba, úgynevezett klaszterbe, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy igazgatóhoz akár 150-4000 tanuló is tartozhat. A klaszterek a körzeti óvodákat, alapfokú és középfokú iskolákat fogják össze, az intézmények közötti együttműködés megkönnyíti a tanulmányi utak folytonosságát.

És mit terveznek Magyarországon?

Erre a kérdésre igazából most még nem lehet válaszolni. Valójában arról sincs még egyértelmű álláspont, hogy valóban megvalósul-e a 8 éves, 4+4 éves általános iskola bővítése. És nem tudni azt sem, hogy 6+3, 5+4 vagy 4+5 éves iskolaszerkezetet terveznek-e. Amíg ezek a kérdések nem tisztázottak, a hat- és nyolcosztályos középiskolák sorsáról is csak találgatni lehet. A kormány valószínűleg nyáron vagy ősszel dönt a javaslatról, jelenleg még a szakmai egyeztetések folynak.

Hosszabb iskola helyett tananyagcsökkentés?

Nem feltétlenül új évfolyam bevezetésére, inkább jelentős tananyagcsökkentésre lenne szükség, mivel az alapkészségek fejlesztésére, gyakorlásra és tehetséggondozásra nem jut elég idő az általános iskolában – állapítja meg a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) friss felmérése.

Mikor lehet ebből valami?

A 8-ról 9 évfolyamos iskolákra való átállás előkészítéséhez rengeteg idő kell. Ráadásul éppen zajlik a szakképzés átalakítása is, amely a 3+2 éves szakgimnáziumok és a 4+1 éves szakközépiskolák létrehozását jelenti. És a szükséges tananyagfejlesztésről, pedagógusképzési átalakításokról még nem is beszéltünk. Az eddig nyilvánosan megszólaló szakemberek azonban szinte egyöntetűen támogatják az iskolaszerkezet alapos előkészítés utáni és átfogó tantervi reformmal együtt megvalósuló átszervezését.   


Várjuk írásainkkal kapcsolatos véleményét, ötleteit, témajavaslatait
a blog@eruditiozrt.hu e-mail címre!
Következő témánk: Vonalhúzás – felsőoktatási felvételi

  

Fogalomtár

 

IALS-felmérés: A PISA-mérés méréstechnikai, módszertani előzménye. Az OECD IALS (International Adult Literacy Survey – Nemzetközi Felmérés a Felnőttek Írni-olvasni tudásáról) vizsgálata a felnőtt írásbeliség állapotát mérte fel a fejlett országokban. 1994-ben kilenc ország (Kanada, Németország, Franciaország, Írország, Hollandia, Lengyelország, Svédország, Svájc és az Egyesült Államok) készítette el, majd további 14 ország is részt vett a felmérésben (köztük Csehország, Dánia, Finnország, Magyarország, Olaszország, Norvégia, Svájc).

Komprehenzív iskola: olyan rendszer, amelyben az eltérő képességű és különböző társadalmi helyzetű gyerekeket nem különítik el egymástól tanulmányi eredményességük alapján, illetve nem támogatják, hogy a szülők szabad választása alapján eltérő minőségi összetételű iskolák jöjjenek létre. A gyerekeket együtt nevelik-oktatják a lakóhelyük szerint illetékes iskolákban, és a heterogén összetételű csoportokban pedagógiai differenciálással alkalmazkodnak eltérő sajátosságaikhoz (érdeklődésükhöz és adottságaikhoz-képességeikhez).

A bejegyzés trackback címe:

http://tizperciskola.blog.hu/api/trackback/id/tr827626062